Az én kis drágáim

Hamarosan indulnak a teljesen megszokott hétköznapok (Nimród négy hetes lesz, ki lehet vinni sétálni, nemsokára véget ér ez a varázslatos, bensőséges érzés, hogy újszülött van a háznál). Már az is olyan furcsa volt amikor Korit elvittem csizmát venni (azóta is büszkén mutogatja, hogy azt ketten vettük a boltba), de megint egy hete nem voltam sehol jövő héttől viszont újra indul a napi sétás, játszóteres program. Bár vágyom már rá, hogy kimozduljak de azért nagyon jó volt ez a 3 hét csak itthon, a mi kis szigetünkön. Kicsit elmúlás érzésem van utoljára nagy pocakkal jártuk Budakeszit a gyerekekkel (megjegyzem rettenetesen nehezemre esett már a végén és nem is vágyom vissza az utolsó heteket) de most valahogy furcsa lesz ennyivel elindulni és vinni őket, mind a hármat és már Nimródnak is "kint a helye" úgy értem nem tarthatom már mindig itthon csak magam mellett...

Legkisebb királyfink is olyan gyorsan nő, most még lapul a kis ágyában mint egy madárfióka és nagyon várja, hogy megtaláljuk annyira ránk van még utalva, de maholnap kimászik a rácsos ágyból mint a kis Simi "szökevény" amikor nem akar aludni...
Annyira szeretem ezt a kis Nimród babát szoptatni, gondozni, cserélni a pelenkáját és olyan sok örömet hozott az életembe már most is csak azzal, hogy hozzám bújik, hogy megnyugtatja a szívverésem és a közelségem, hogy nézelődik mókuska szemivel és forgatja az anyatejtől pöttyös bébihajas kis fejecskéjét és csupán csak a létezésével is... Napról napra gyarapszik, fejlődik, nyílik az értelme és egyszer csak akkora lesz, mint Kori aki már szinte mindent egyedül csinál vagy Simi aki már lelóg Berci karjáról mikor ringatja (de ő mégis szeret odabújni és összekucorodni mint egy kis csecsemő).
Úgyhogy nem várok semmit, a tavaszt sem, a nyarat sem mert a várakozással csak eltékozolnám ezeknek a napoknak az örömeit. Mert sosem lesznek már ekkorák...és most nem kéne szomorkodnom...

Nagyon édesek

Jó ez így, hogy vannak jobb napok (nem csak nehezek) amikor a gyerekek is nyugodtabbak és szót értünk, nem vagyok túl fáradt és észre veszem, hogy mennyire édesek és milyen sok dolog miatt lehet szeretni őket.
Kori sokszor mesél Nimródnak, oda ül a mózeskosár mellé és hosszú mondandójával teljesen leköti kisöccse figyelmét. Nimród tényleg figyel és nagyon hálás közönség és amikor megdicsérem Korit, hogy milyen szépen mesél a kisöcsinek azt mondja: "Anya ezeket a fejemből olvasom. ".
Édes Korinkám Simike fejlődésével is foglalkozik próbálja belőle előhalászni az ismert és még ki nem mondott szavakat és Simi mondja utána amit kell (van amiből csak az első szótagot de van amit csak a saját nyelvén hajlandó - az igen most egy fejbólintás és egy "O" hangzó). Tündériek mikor nem nyúzzák egymást! Édesen fürdetik a mostani kedvenc állataikat, Simi a kutyust, Kori a kis lovat. Mindenhova kedvenceikkel mennek szinte egész nap a kezükben tartják a kisállataikat úgyhogy megy a jajveszékelés mikor beesik valahova vagy ott felejtik valahol a lakásban és éppen nem találják.
Simike nagyon szeretetteljes Nimróddal (sokszor simogatja és betakargatja amikor alszik). Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól meglesznek amíg Kori oviban lesz majd szeptembertől. Simiben rengeteg szeretet és gyengédség van (persze a sok férfias vadulás mellett) Nimród pedig fel fog nézni rá és fiús csínytevésekkel fogják majd tarkítani az amúgy is színes hétköznapjainkat. Azért Kori nagyon fog hiányozni ebből a képből - Siminek különösen - de tudom, hogy neki nagyon jó lesz ott és a javára fog válni ez a változás.
Most éppen az ágyukban beszélgetnek, Kori kérdez és magyaráz, Simi pedig a saját kis nyelvén egész hosszú mondatokban válaszol. Tegnap este pontban 8-kor sikerült betenni őket az ágyukba (ma 8.20-kor) így mindenkinek nyugodtabb az estéje mert így nem nyúlik olyan későre az esti program (fürdés, vacsora, játék, mese) és Bercivel is van egy kis időnk a két etetés között na és ami a legfontosabb, hogy csend van viszonylag korán... kincset érő csend...

"Mert nem jó az embernek egyedül..."

Mikor Simivel voltam várandós Kori még nem volt egy éves, nem is járt még, cipeltem mindenhova, nagy pocakkal pakoltam a hintába, tettem fel a csúszdára de már akkor bíztattak az emberek, hogy: "Csak az első év lesz nehéz aztán összenőnek!". Aztán megszületett Simi, az újszülött a babakocsiban, Korinka éppen, hogy totyogós lett na akkor már szörnyülködtek, és így mondták: "Csak az első pár év lesz nehéz!". De amikor Nimróddal lettem terhes és megint nagy pocakkal vonszoltam a 18 hónapos Simit és csitítottam a dackorszak közepén tomboló két és fél éves Korit akkor már nem nagyon akartak semmi jóval bíztatni: "Hú, ez nagyon nehéz lesz!" (minden "csak" nélkül). Nem csinálnám másképp még így sem, hogy az emberek őrültnek néznek minket, mert én tudom hogy miért alakult így, hogy ennyien és ilyen sűrűn: mert mindig is nagy családról és sok gyerekről álmodoztam és mert jókor és jó helyen találkoztam Bercivel (akiről most nem írok hosszú dícsérő sorokat mert csak zavarba jönne) de aki szintén ilyen álmodozó mint én és ő is erre vágyott...
Igaz, hogy most nem tudok rájuk annyi figyelmet és türelmet szentelni amennyit szeretnék de majd valahogy megpróbálok és azért mindent meg fogok tenni, hogy biztos érzelmi és családi háttér legyen mögöttük, hogy mindig számíthassanak egymásra, hogy egymást nagyon szeressék és ők is vágyjanak majd nagy családra, hogy jó sok unokával örvendeztessenek meg minket - a szüleiket - öregkorunkra.
"Mert nem jó az embernek egyedül..."

"Majd belejöttök!"

"Majd belejöttök!" - mondta anyósom és letette a telefont. Majd szerencsére munka után eljött hozzánk, hogy kicsit megmentse a helyzetet. Nagyon hiányzott az a bizonyos reggeli levegőztetés - a gyerekeknek és nekem is - ami eddig minden nap volt amióta megérkezett Nimród, de ma sajnos senki nem tudta vállalni. Az a bő egy óra amig nincsenek itthon nagyon feltölt, szépen nyugodtan rendet tudok rakni még egy etetés is belefér és szűk 10 perc magamra is jut és utána türelemmel tudok velük foglalkozni mert rend van körülöttünk és ők is kitombolhatták magukat. De ez ma elmaradt pedig szép idő volt (Nimródot kitettem 10 percre a teraszra de akkor Kori kezdett el sírni - mondván nem jó neki kint - a kis érzékeny).
Na de most este sétáltak a Nagymamával és ez is megteszi mert tényleg ma szinte csak egyszerre üvöltöttek de nagyon! Engem ez nagyon zavar, sajnálom őket és ideges is vagyok, hogy nem tudom kizárni és azonnal megoldani mindenki problámáját de azért megpróbálom hol eréjesebben (mondjuk kiabálok egyet) hol szelídebb eszközökkel (mondjuk nem kiabálok). Egyik sem elég hatásos sajnos amikor mondjuk szoptatok és jön Kori, hogy pisilnie kell de csak velem hajlandó, közben Simi is el kezd rángatni hogy menjek vele és zokog mert nem találja a "vau-vau" -ját (egy műanyag fekete bernáthegyi), Nimród pedig éppen fuldoklik a tejtől mert nem tudok rá sem eléggé figyelni. De én hiszek a Nagymamának. Majd belejövünk...

Ajjaj...

Simi és Nimród nem tud várni azonnal követelik amit akarnak, Kori tud várni még fél 12-kor is pizsamában flangál. A konyha romokban hever, a gyerek szoba szintúgy a nagyszobát már meg sem említem a száradó, a már száraz és a teregetésre váró hatalmas ruhakupaccal. Én meg itt írogatok de hát valahogy ki kell kapcsolódni egy kicsit. A terv a következő: Nimródot megszoptatom aztán kiteszem az erkélyre 10 percre (életében először!) addig mindent elrendezek, a szobát, a konyhát, a ruhákat, Simi lelkét és megnézem Kori műsorszámát ahogy lelépteti a kislovat a létra fokain. Mindenre lesz időm mert szuper képességű anya vagyok (legalábbis ezzel áltatom magam). De képet most nem mellékelnék...

Simi vadul, Kori vadul, Nimród rajong

Simikét ma nagyon hisztis állapotban kaptam vissza. Valószínű zokon vette, hogy tegnap Berci a délutáni alvás után ott hagyta őket a Nagymamákénál. Nem mintha nem szeretne ott lenni de azért mégis csak éreztetnie kell, hogy nincs ez rendben, hogy mi itt hárman ők meg ott ketten (illetve négyen a nagyszülőkkel). Dehát nekünk is kell egy kis "pause", hogy ne rettegjünk éjjel, hogy na melyik fog fel sírni és ne kelljen kipattanni legalább egy héten egyszer 9-nél előbb az ágyból (mert Nimródhoz nem kell ugrani ő kéznél van). Kori is "tüntetett" egy kicsit de vele meg lehetett beszélni a dolgot, Siminek viszont minden konfliktust rendező próbálkozásomra oltári nagy üvöltés és hiszti roham volt a válasza (de én azért kitartóan próbálkoztam mert láttam, hogy nagy a baj). A délutáni alvás segített: mindenki egyszerre 2-től fél 4-ig úgy aludt mint a tej.
Most éppen Nimród "lakatlan" ágya alatt tanyáznak, kinevezték barlangnak (amit Kori elmondása szerint vadállatok laknak - Simi az oroszlán fiú, Kori az oroszlán lány - természetesen élethűen üvöltenek is hozzá).
Bercinek tegnap este végre volt ideje teljes erővel a legkisebb királyfira koncentrálnia, és boldogan meg is állapította, hogy : "Van egy rajongóm!". Valóban, Nimród le sem vette a szemét róla legalább 1 órán keresztül amig a kezében tartotta és ringatta és az első személynek szóló mosoly is a büszke apáé lett. Örülök nagyon, szeretném ha legalább olyan szoros kötődés lenne kettőjük között mint a másik két Nagy gyerekkel is van.

Nem csak eszik és alszik...

...hanem nézelődik, figyel , hallgat, les, és azért sír is (ha valami nem tetszik neki vagy éppen éhes). Nimród 3 hetes (illetve csak holnap tölti be, hiszen hétfőn született). Nagyon hosszú, szép, formás baba a 62-es ruhákból már igen csak kikandikál a lába. Betegségnek semmi nyoma (reggel óta - akkor szívtam egyszer az orrát) és kettesben vagyunk itthon úgyhogy még többet akar kézben lenni mint szokott. Megengedem neki ezt a luxust hiszen a másik kettőt is sokat fogtam, miért járna neki kevesebb. Hiába harmadik gyerek igyekszem vele is annyit foglalkozni mint a nagyobbakkal annak idején ("anya és baba egymásra hangolódásának napjai amikor a baba megtanul bízni az anyukában mert tudja, hogy az reagál a jelzéseire mikor hívja"). Nagy kihívás hiszen a másik kettőt is ugyanazzal a figyelemmel kell illetni mint eddig hogy ne érezzék, hogy amióta Nimród van ők kevesebbet kapnak. Ez szépen hangzik de hát attól még érzik és látják de majd csak hozzájuk nő és akkor 3 kis muskétásom lesz az egyenlőre még szorosan összenőtt és szétválaszthatatlan Kori-Simi páros helyett.

Az éjszaka még mindig elég zaklatott hiába a sok jó tanács és a belső késztetés egyenlőre semmi nem elég ahhoz, hogy kirakjam a kis Nimródot az ágyunkból. Nem tudom megvárni, hogy nagy szenvedés árán elaludjon a saját ágyában (nagyon fáradt és kimerült vagyok egy lelki hadakozáshoz) inkább én "szenvedek", szoptatom és kelek hozzá éjjel akár hányszor csak kell. Biztos meg fog oldódni hiszen Simi is egyedül alszik 3 hónapos kora óta pedig vele is együtt kezdtük annak idején és majdnem ugyanígy. De azt sem bántam meg...

Gyönyörű fotók és a többi...

Nem úgy alakult a nap ahogy terveztük, sokkal jobban elfáradtam mint ahogy szerettem volna. Délelőtt Korival Budaörsön voltunk csizmavásárlás céljából. Kori egy cukorrózsaszínű elöl nyitott kicsi masnival díszített az amerikai 60as évek rock'n roll hangulatát idéző 23-as miniszandált fogott meg először a boltban és olyan vágyakozva nézegette, hogy összeszorult a szívem (akármilyen vadóc az én kislányom, akármennyire nem hajlandó babázni és tiltakozik mindenféle lányos frizura viselése ellen azért mégis csak ott rejlik benne a nőiség). Végül nem a cukorszandált vettük meg hanem egy szintén nagyon lányos darabot: egy lila színű gumicsizmát (szerencsére ezt is nagyon boldogan és büszkén viseli). Berci csak egy kis időre tudta levinni őket a játszótérre mert ma nagyon vacak idő volt és ráadásul bejött neki egy sürgős fotós munka a helyi lapnál (már több mint egy éve a Hírmondó fotósa - odáig vagyok a címlapfotóiért!). Fél kettő körül megebédeltünk együtt, mi négyen lepihentünk, Berci pedig felkerekedett a Budakeszi vadasparkba, hogy képriportot készítsen az ott élő állatokról. Gyönyörű fotókkal tért haza és egész délután az utómunkálatokkal foglalatoskodott úgyhogy a neheze ma rám maradt: a sok gyerek és a takarítás (mert kezdett "Farm ahol élünk" hangulat lenni az egész lakásban).
Nimród ma reggel megint egy kis orrdugulással ébredt most estére mintha lenne egy kis hasmenése is (hiába sajnos vándorolnak ezek a vírusok egyik gyerekről a másikra). Remélem nem komoly (a lényeg, hogy nagyon boldogan falatozik és ez most a legfontosabb) és egyenlőre nem ijedezünk mert ugye harmadik gyereknél már rutinosabb az ember (legalábbis tudom mivel kell "kezelni" de attól még ugyanúgy aggódom). Most megint Tündi nagymamám szavai jutnak eszembe: "Kis gyerek kis gond nagy gyerek nagy gond" és "jaj Orsikám minél nagyobbak a gyerekek, annál több dolog miatt aggódhatsz majd értük". Úgy érzem aggódom és izgulok én így is eleget most még nem tudom elképzelni, hogy ennél többet is lehet. Szerencsére mellettem van Berci aki mindezt józan higgadtsággal kezeli (és gyönyörű fotókat készít) ami azért eléggé megnyugtat ebben a nagy káoszban.

Utolsó munkanap

Megnyugodtam, Simike ugyanúgy sír és jön utánam mikor kimegyek a szobából (és éppen érzelgős hangulatában van) mint az apukája és a nagymamája után. Ezek szerint hozzám is ragaszkodik - jaj de jó! Nagyon édes volt ma nagyobbik fiam, újabb szavakat lehetett előhalászni belőle a "Mondd Simi, hogy ..." felszólítással - és ő mondta, hogy: "tu" azaz strucc, "tit" vagyis titok, "tja" mint tea. Lehet, hogy még egy csomó mindent tud csak nem kérdezgetem eleget? Mindenesetre az "anya" még mindig sehol...
Kori ma nagyon hangosan kiabált kezében egy játék lóval. Rászóltam, hogy mosmtár jó lenne ha nem üvöltözne mert mindenkit nagyon zavar erre ő azt mondta: "Anya, dehát nem én kiabálok hanem a lovacska!". Megkértem, hogy szóljon rá a lovacskájára, hogy halkabb legyen de úgy látszik ez a ló nem nagyon hallgat az én kis Korinkámra - furmányos...
A (rettegett) délutáni alvás egész jól sikerült, teljesen egyedül ebédeltettem, altattam 2-re mindenki ágyban volt tele pocakkal. Az én pihenésem ugyan nem volt teljesen zavartalan vándoroltam egyik szobából a másikba (Kori ágya-én ágyam-Korival pisi-Korival vissza alvás-én ágyam-Simi sír-én ágyam) de abszolút bele fért a 2 és fél órába amit egyébként kisebb nagyobbb megszakításokkal mindhárom gyerek alvással töltött (és így én is tudtam a vándorlások között pihenni).
Nimród a délutánt főleg sírdogálással töltötte úgyhogy megint nem nagyon tudtam letenni inkább átmentünk a nagyokhoz és együtt játszottunk. Tegnap óta a gyanúm beigazolódni látszik, hogy néha nagyon gyötri a hasfájás (semmivel sem összetévszthető ez a fajta jajveszékelés amitől egyébként megszakad a szívem mert nem nagyon lehet rajta segíteni csak hogy vele vagyok és evések előtt adagolom a szuszpenziót). A kistesvér szenvedése a dálutánra sajnos teljesen rányomta a bélyegét, Simiék is elég zaklatottak lettek tőle (na és Kori lovacskája - talán ő viselte a legrosszabbul...).

Hát itt a hétvége, hú de vártuk már mindannyian! A tervek szerint holnap Korival csizmavásárlás (mert egész héten csuromvizes praclikkal jött haza a sétából) aztán apa viszi őket programozni (az időjárástól függ, hogy hova), hogy ők is feltöltődjenek és én is tudjak pihenni egy nagyobbat. Jó volt ez a hét, gyorsan eltelt, jól elfáradtunk Berci is én is szerintem a gyerekek is. Nagyon nagy segítség még mindig, hogy minden nap van gyereksétáltató és kapjuk az ebédet. Remélem ha ezeket én fogom csinálni akkor is marad időm az összes többi teendőre is mert egyenlőre elég elképzelhetetlen, hogy ezek is beleférnek majd az egyébként számomra oly izgalmas kihívással teli hétköznapjainkba.

A legelő és a kis bárányok

Berci tegnap este nagyon fáradtan és szomorúan jött haza. Kiderült, hogy pár hónap múlva egy nem várt nagyobb anyagi kiadás fog minket terhelni (nem mintha nem lennénk tele már így is mindennapi és "váró listás" kiadásokkal). Pillanatnyilag fogalmunk sincs honnan fogjuk összeszedni a befizetni valót de biztos vagyok benne, hogy valahogy meg fog oldódni mint minden az eddigi közös életünk folyamán. Ha csak arra gondolok, hogy honnan és hogyan indultunk akkor tényleg nincs okom aggodalomra. Persze Bercinek nehezebb, ő a család fenntartó - én csak "a tűzhely őre vagyok" -, a mindennapi anyagi gondok terhét ő cipeli (főleg lelki súlyként).
Amikor Kori született akkor hozzánk kellett haza költöznünk az albérletből, aztán a Garam utcai ideiglenes lakásba cuccoltunk hármasban, majd Simikét már Berci régi szobájába vittük haza a Labanc utcába (négy költözés három év alatt). Simi már 3 hónapos volt, Kori 16 mikor végre első közös lakásunknak (ahol most is lakunk) boldog tulajdonosai lettünk. 50 négyzetméter, igazán nem nagy de egyenlőre pont elég és megbecsüljük mert tudjuk milyen nehezen indultunk és jutottunk hozzá ehhez a kis fészekhez. Persze reméljük (én a szívem mélyén tudom is), hogy nemsokára nagyobba kell költöznünk és akkor nagyon fájó szívvel hagyjuk el ezt az amúgy nagyon szuper elrendezésű és hangulatos kis otthont. Persze én is vágyom egy házra kis kerttel, vagy egy nagyobb családi autóra amibe bőven elfér legalább 4 gyerek és jó lenne egy hajó is, hogy Bercivel körbe vitorlázhassuk a Földet, de legalább a Balatont de "minden napnak meg van a maga baja" és egyenlőre annak örülünk amink van. Mert eddig mindig volt valahogy, ha kellett segített a család vagy csodák történtek de itt vagyunk 3 egészséges gyönyörű és okos gyerekkel, lakással, autóval és mindennapi kenyérrel. És amikor aggódva kérdezték tőlem, hogy hogy fogunk elférni 3 gyerekkel arra gondoltam amivel bölcs nagymamám Tündi vígasztalt amikor elkeseredtem, hogy: "ahova a JóIsten kisbárányt ad, oda legelőt is ad" (és ez eddig minden élethelyzetben igaznak bizonyult). Úgyhogy minden rendben lesz drága férjem!

"Ki jön az én házamba?"

Kori ma tanulta a Nagymamától ezt a játékot: Leguggol, szétteszi a karjait és ezt kérdezi: "Ki jön az én házamba? " és aki megy az kap puszit és ölelést. Hálás vagyok anyósomnak amiért ilyen sokat segít, ma eljött levitte őket sétálni. Mindent megcsinál: mesél nekik, játszik velük, öltözteti őket amikor ő itt van feléjük se kell néznem szeretik, elfogadják, hallgatnak rá, még ebédelnek is vele és ez nagyon nagy dolog. Ez a játék amit ma Kori tanult nagyon értékes: megtanítja Simi és mások felé is kimutatni a szeretetét. Simi pedig olyan boldog mikor oda sétálhat imádott nővérkéje karjaiba és cserébe ölelést puszit és őszinte szeretet kap. Jó ezt látni és jó, hogy Bercivel együtt gyönyörködhettünk bennük ma este...

Drága kis Nimród ma csak a kezemben volt hajlandó jól érezni magát. Sikerült délután 1 órát egymás mellett aludnunk de bármi másféle próbálkozásom - amely arra irányult, hogy a saját ágyában vagy legalább nélkülem töltsön legalább 10 percet - kudarcot vallott. Nem is próbálkoztam túl sokszor mert láttam, hogy ezt a napot velem szeretné töltetni, mellettem, a közelemben, a karjaimban úgyhogy hagytam hogy így legyen. Együtt olvastunk a nagyoknak, együtt pakoltuk el a játékokat, együtt uzsonnáztunk, csak a 7 órai esti fürdetés és szopizás után engedett el egy kicsit: a mai napon elöször igazán mély álomba zuhant (pont jókor addig Korival és Simivel vacsoráztunk aztán megfürdettem őket). A nagyok most kerültek ágyba, Nimród most ébred úgyhogy most én kérdezem: "Ki jön az én házamba?".

Volt már jobb is...

Mai legnagyobb ellenségem a nátha (még mindig). A kialvatlansággal még elvagyok, az állandó tennivalókkal is boldogulnék de az, hogy nem kapok levegőt és rossz a közérzetem az rányomja a bélyegét az egész napra. Persze várható volt, hogy az immunrendszerem egyszer csak vészjelez, hogy kiürültek a tartalékok (Simi születése után is nagyon beteg voltam) de így nagyon nehéz végig csinálni egy napot. Még jó, hogy ma is volt segítségem, anyukám jött délelőtt (a híres Tandzsi-nagyi) és segített a házimunkában aztán még a gyerekeket is levitte a játszóra (igaz odáig nem jutottak el mert az összes hóbuckát ellapátolták az utcában). Sajnos a délutáni alvás sem úgy sikerült ahogy terveztem, igaz, hogy 2-től 2 óra 10 percig csend volt itthon, de ahogy elaludtak a nagyok, Nimród azzal a lendülettel fel is ébredt és onnantól kezdve ébren kívánta tölteni az idejét. Jól belakmározott olyannyira, hogy az még neki is sok volt úgyhogy miután össze vissza köpte a ruhácskáit és neki álltam szárazra cserélni olyan mérges lett, hogy Korit fel is sírta (fél óra alvás után). Úgyhogy Kori átjött, Simit hagytuk aludni (milyen jól tettük mert végre 3 órát durmolt a kis mormota) de Korinkával onnantól kezdve nagyon nehezen bírtam. Egész délután mindenre "nem" volt a válasz és ezt este 7 körülre már nagyon kezdtem megelégelni mert mindezt az engedetlenséget kiegészítette azzal, hogy Simit idegesítette és elvette a játékait. Úgyhogy Korinka ma a nagyon nehezen kezelhető kategóriába tartozott, Siminek viszont jót tett a nagy alvás mert egészen kibírta mindenféle hatalmas hiszti nélkül. A türelmem sokkal nagyobb mint a 9. hónapban volt úgyhogy szinte minden konfliktus helyzetet képes voltam józanul megbeszélni Korival (látszólag meg is értette) de neki sem tett jót, hogy nem aludta ki magát délután. Berci 8 körül haza ért és ő feküdt be hozzájuk esti altatás címszóval és ő volt az aki a leghamarabb elaludt (a gyerekek ágya mellett egy matracon). Remélem ennél már csak jobb napok jönnek legalább ezen a héten, hogy ne törjön le az amúgy egészen optimista hozzá állásom (hogy persze menni fog ez) és jó lenne ha mindenki egészséges lenne mert jelen helyzetben ez a legfontosabb.

Kedd

Nagymama 10 körül érkezett meg, hogy egy kicsit tehermentesítsen és nagyon jó, hogy jött mert ma reggelre tetőzött a náthám. Ez így elég nehéz, hogy éjszaka se pihentem rendesen (Nimród nyugtalankodott többször is az éjjel folyamán) és Kori is már reggel 7-kor átköltözött hozzánk (ezzel Bercit száműzte Simikéhez). Játszóterezés után délben haza jöttek a gyerekek és a Nagymama segítségével már fél kettőkor aludtak (kicsi Nimród szintúgy). Délután Zolika dédnagypapa jött Makóról ötödik dédunokáját (ebből három nálunk lakik) megcsodálni. Tündi dédnagymama nem tudott jönni mert az Írók Szövetségénél volt ülésezni, de jó sok finomságot és egy kis támogatás küldött mint mindig amikor csak tud. Simi kapott Zolikától egy gyönyörű tűzpiros autót, Kori pedig egy állatos könyvet (amiben kirakó is van - pont neki való). Megkapták még Zelk Zoltán a Három nyúl című mesét is amit nem lehet elégszer elmesélni nekik (egyébként Berci egyik gyerekkori kedvence).
Kori ma (saját szavaival élve) "egy kicsit csíntalankodott": összefirkálta sárga zsírkrétával az előszoba falat. Nagy, határozott mozdulatokkal dolgozhatott az eredményt látva úgyhogy ott majd újra kell festeni azt a felületet, máshogy nem lehet eltűntetni a remekművet. Este fordított menetrend volt, most a nagyok ettek, fürödtek előbb, Nimród aludt, majd csere és mire Berci haza ért mindenki túl volt mindenen (na jó, a fogmosást ma ő vezényelte).
Izgulok, nehogy a pici elkapja ezt a családi náthát remélem nem lesz baja. Egyébként ma nagyon sokat aludt (feltett kezekkel - láthatóan nagyon jól érezte magát), alig volt fent és akkor is nagyon édesen kukucskált a nagy sötét szemeivel és várta, hogy megtaláljam. Annyira szeretem az édes kis arcocskáját, a hosszú lábacskáit, a gömbölyű pocakját, a selymes sötét haját (ami ma nagyon mókásan lebegett a fürdővízben) és mindenét nagyon-nagyon!
Kori az előbb átjött a másik szobából és ezt kérdezte: "Anya, miben sántikálsz?" - most megyek és elmondom neki. Aztán remélem alszunk...

Négyen

Kori, Simi, Nimród és én. Első napunk csak négyesben bár nem egészen teljes mert a Nagypapa csak fél egykor hozta őket haza (az "ott alvós buliból") szerencsére ebéddel együtt. Simike pityeregve járta körbe a lakást (apát kereste), Kori csak később kezdett hangoskodni de akkor azonnal fel is ébresztette Nimródot. Együtt ebédeltünk, majd a rettegve várt altatás következett (hogy nyomom le egyszerre mindhármat úgy, hogy utána én is tudjak aludni?). Végül másfél óra alatt sikerült (ebből Simi üvöltött felet, Nimród evett felet, Korika rosszalkodott felet) de végül mindenki elaludt és másfél órára teljes csend volt itthon. Még én is tudtam aludni ami nagyon kellett mert e nélkül nem bírtam volna ki ilyen késő estig. A délután meglepően nyugodtan telt, Nimród nagyot aludt, Koriék duplóztak, mesét néztek, olvasgattak, uzsonnáztak (Simike több-kevesebb hisztivel) így egész jól túléltük az első napot. Berci 9 körül érkezett haza, addigra mindenki fürdött, vacsorázott, kapott esti mesét úgyhogy kezdetnek nem rossz. Mostanra el is csendesedtek, kipihenik magukat holnapra. Nekem is ezt kéne tennem, nem vagyok formában, tegnap fél liter szoptatós teát öntöttem éjjel 11-kor az ágyunkba, most Berci telefonját "dobtam" almalébe - nem kellett volna. Hiába, három gyerek, az három gyerek...

Kori kívánsága

Kérdeztük Korit mit szeretne névnapjára erre ő gondolkodás nélkül ezt válaszolta: "Mézes kenyeret!" - ez annyira Koris. Karácsonyra is tortát kért.

Simi

Simike annyira édes kicsi fiú. Még így Nimród mellett sem látom őt nagynak, pedig sokat nőtt az elmúlt hetek alatt. Szeretem ahogy megfordítja az állatos könyvet a lajhárnál (aki fejjel lefelé lóg a fán de Simi meggyőződése , hogy azt fordítva kell nézni), szeretem ahogy rajong a Boribon mesékért, ahogy dalol a mesekönyvek végén (a magyar népmesék dallamát), szeretem hogy minden reggel úgy ébred, hogy "Koji - Koji", hogy úgy autózik hogy közben azt mondja a kis vékony hangján, hogy "tü-tűűű", szeretem, hogy imád meztelenül rohangálni fürdés előtt és után, hogy ráül ruhában a bilire és azt mondja "psssssss" , szeretem a bóbitás fejét, hogy szeret oda bújni az emberhez és még azt is hagyja, hogy szeretgessék és, hogy szereti ha simogatjuk a puha kis bőrét. És még ezer dolog miatt szeretem de legfőképpen azért mert ő Simon, a mi fiúnk.

Nincsenek itthon...

Nem rég mentek el a nagyok és máris hiányoznak. Persze nagyon jó ez a csend és nyugalom, csak Nimród szuszogását hallani (hiszen itt alszik a hasamon) de mégis olyan üres a lakás a kis hangoskodók nélkül. Olyan boldogok most, Berci hihetetlen jó hatással van rájuk (játszanak, beszélgetnek, kalandoznak) és látszólag megnyugodtak, helyükre kerültek a dolgok, megkönnyebbültek, hogy végre megérkezett a várva várt kistestvér, a nagy változáson túl vagyunk. Pedig csak most jön a neheze, persze inkább nekem mint nekik: a hétköznapok. Mindháromra egyformán oda figyelni, a kis igényeiknek megfelelni, rengeteg türelemmel bánni velük, hogy lássák, érezzék és tudják hogy egyformán szeretem őket, mindhármat a világon mindennél jobban (és persze Bercit mert ő a negyedik de nem utolsó a sorban)...

Vasárnap

Pár óra és Nimród két hetes lesz. Hihetetlen...
Berci holnaptól dolgozik, a gyerekek ma a nagyszülőknél alszanak és akkor holnap délelőtt egy kicsit nyugodtabban indul a hét.
A tegnap éjszaka Nimród részéről nagyon jól telt, éjjel fél egy után csak hajnali ötkor kért enni és utána is szépen vissza aludt. Viszont most Kori jelent meg hajnalban, hogy nálunk akar aludni. Csak akkor vettem észre, hogy az ágyunkban fekszik amikor lecsúszott a takaróm és fel akartam húzni akkor éreztem a kis kezét (ott feküdt a lábunknál, a lábai lelógtak az ágyról). Berci is felébredt és kérleltük, hogy folytassa az alvást a saját ágyában mert nálunk nem fér el, kicsit pityergett és ellenkezett de aztán átsétált és reggel fél 9ig meg sem jelent. Simike most jobban alszik éjjel de előfordul, hogy ő is felsír - ki tudja mi jár a kis fejükben.
Ma Berci elvitte őket szánkózni a Kuruclesi erdőhöz. Orsiék is mentek (Berci nővére, és a családja: Acsó, Sebi, Petike valamint Berci nagynénje, Klári és a lánya Dóri a vőlegényével). Úgyhogy nagy csapat indult neki az erdőnek ahova Berciék kiskoruktól jártak szánkózni. Ebédre haza értek Simi ahogy szokott Berci karjaiban mély álomba zuhanva, Kori szédelgett mert ő is nagyon kifáradt a szánkózástól de nem nagyon akart aludni (a kocsiba majdnem sikerült neki, kicsit elpilledt és ezt kérdezte Bercitől: "Apa, miért csukódik le a szemem ? " ) végül csak ebéd után aludt el szokás szerint úgy, hogy mellékuporodtam a kiságyra.
Nimród ma nagyon szépen alszik, tegnap sokat volt fent úgyhogy megértem, hogy most kimerült. A testvérei hangjától láthatóan megnyugszik és mindig kiharcolja magának, hogy kint lehessen a családdal a közös reggelinél. Még érezni azt a finom, tiszta újszülött illatot ami annyira jellegzetes és semmihez sem hasonlítható és amit nem akarok soha elfelejteni de a születés után csak pár hétig lehet érezni. Az anyatejes csecsemő illat az egészen más, persze az is nagyon finom de sokkal tovább tart egészen addig amíg csak anyatejet kap a kisbaba. Hát Nimródon még mind a kettő érezhető remélem jó sokáig mert annyira szeretem szagolgatni!
Kicsi királyfink nagyon szereti ha Berci fürdeti, a köldökcsonk még nem esett le úgyhogy óvatosan kell locsolgatni a vízzel de azért látszik, hogy tetszik neki a pancsolás. A szemecskéin még mindig ott vannak a két héttel ezelőtti nagy-nagy küzdelem nyomai, (de azért már nem olyan piros) és olyan szépen nézelődik mintha mindent tudna és értene.
Simi és Kori oda húzzák a kistestvérke ágyához a kicsi fa széket és onnan szokták szórakoztatni, simogatni vagy állatokkal elhalmozni (ez utóbbi egy kicsit veszélyes úgyhogy felügyelni kell az efféle akciókat). Boldog vagyok, hogy szeretgetik puszilgatják, foglalkoznak vele és már alig várják, hogy együtt rosszalkodhassanak a legkisebb királyfival.

Végre egy kis kaland

Korival tegnap megbeszéltem, hogy ha sikerül hiszti nélkül elindulni a Nagypapáékhoz akkor ma elmegyünk csak ketten vásárolni, a fiúkat itthon hagyjuk. Nagyon izgatott lett az ötlettől és ma reggel már nagyon várta, hogy induljunk. Ma én keltem a nagyokhoz, Berci szegény tegnapra nagyon gyenge lett, megfázott, náthás volt így hát reggel hagytuk egy kicsit pihenni Nimróddal együtt. Simike nehezen fogadta, hogy nem apa emeli ki az ágyból és nem ő öltözteti (valóban egy percet sem bír ki nélküle, nem is tudom mi lesz velünk jövő héttől), Kori viszont jött, reggelizett, nagyon készült az alig 1 órás programra. 10 körül elindultunk a Müllerbe, össze írtam pár dolgot ami kellett itthonra, azokat betettük a kosárba, majd Kori választhatott a kedvenc műanyag állatai közül egyet. Persze azonnal felmarkolt 4 állatot, de mikor mondtam, hogy csak egyet hozhat szó nélkül vissza tette a többit és megtartott egy pici őzikét. (Annyira szeretem , hogy ilyen, eddig sosem követelőzött mindig megértette ha valamit nem kaphatott meg a boltban, sosem csinált még emiatt cirkuszt, tudomásul vette, hogy nincs és kész. Otthon azért más a helyzet de legalább vásárlásnál nem kell emiatt aggódnom - egyenlőre. )
Siminek egy gímszarvast hoztunk nehogy veszekedés legyen (persze így is volt), de azért nagyon örült neki bár ahogy lenni szokott 10 perc után már mind a két állat Kori kezében "ugrándozott" (Simi a már kicsit kopott duplo lovakkal is beérte - annyira édes).
Hazafelé megálltunk a papír boltnál hiszen ma farsangi buli lesz a Labanc utcában, választottunk tehát 3 álarcot, Kori talált magának egy pöttyös kutyafejet (hihetetlen boldog volt hiszen az otthoni kedvenc játéka Pepe is egy pöttyös kutyus), Siminek vettünk egy barna kutyafejet (nagyon Simis), Bercinek egy buldog kutyafejet (kicsit Bercis, de állítólag nem tud benne pislogni úgyhogy majd ki kell támasztani a szeménél). Hát sajnos erről is lemaradok pedig biztos nagyon édesek lesznek az én kis kutyuskáim...
Nagyon jó volt Korival, Simit is el kéne vinnem egy kis kalandra de kicsit félek mi van ha ő tényleg csak Bercit akarja? Annyira szeretem őket! Az összeset...

Beszélnek

Kori "R" betűi fantasztikusan peregnek, gyönyörű tisztán ejti és ropogtatja is minden egyes szónál amiben ez a hangzó szerepel (mostanában próbál sok ilyen szót mondani, még saját nevét is három "R"-el ejti). Kicsi műanyag kutyáját Sterrin-nek nevezte el, hogy nyelvtörőzhessen és minket is megnevettessen vele.
Simike is beszél. Folyamatosan jön, magyaráz, kifejt, veszekszik, kér de a saját nyelvén. Iszonyatosan édes ezzel a halandzsázással de látszik, hogy olykor nagyon dühíti, hogy nem mindig tudjuk mit szeretne. Gyönyörűen bólint ha igen a válasz, a "nem" már régóta tagja egyre gyarapodó szókincsének, de a Koji (Kori), a Mámá (nem én vagyok ám, hanem a nagymama), a Pá (Berci és a nagypapa), valamint a Tu (mint Túró Rudi) szavaknál úgy látszik egyenlőre nem akar tovább lépni. Pedig könnyebb lenne neki is, nekünk is, de várunk és addig is hallgatjuk ezt a szépen csengő "Simi eszperantót".

Vadaspark

Berci, Kori, és Simi ma elmentek a Vadasparkba, hogy addig ki tudjam pihenni az éjszakai virrasztás fáradalmait. Ma reggelre is nagy hó esett le úgyhogy gondoltam jó kaland lesz (amióta Berci megépítette házunk elé a fantasztikus hókunyhót azóta nem nagyon jutottak messzebbre - csak nagypapáékhoz - egyébként minden nap itt tettek vettek a ház előtt, együtt csinosítgatták a szép hóotthont).
Simike apa karjaiban érkezett haza mély álomba zuhanva, a kifáraszthatatlan Korikánk viszont élményekkel megpakolva izgatottan rontott be a lakásba és kezdte mesélni a nagy kalandot. Kiderült, hogy rajtuk és az állatgondozókon kívül senki nem volt viszont az állatok nagyon örültek nekik, főleg a medve pár akik február 1-én költöztek be a budakeszi Vadasparkba. Erős apa szánkóval húzta a gyerekeket hegyen völgyön át (a lejtőn még ő is felült és együtt csúsztak le - jaj de kár, hogy nem lehettem ott!).
Láttak muflont, őzgidát, szarvast, bölény családot, sast, rókát és még hollót is (aki állítólag azt mondta, hogy: "anyu") - milyen kedves.

Az éjjeli lepke

Annyira vártam az estét, mikor minden elcsendesedik gondoltam végre Bercivel is jut egy kevés időnk egymásra. Megnéztünk egy fél filmet aztán mindketten elaludtunk, Nimród viszont nem sokkal éjfél után felébredt és követelte második vacsoráját. Sajnos utána nem akart vissza aludni, (ilyet a kórházban csinált utoljára) virrasztásba kezdett. Mindent megpróbáltam ami csak eszembe jutott (nem is olyan halovány emlékek Kori és Simi csecsemőkorából mit is lehet ilyenkor tenni) de semmi nem segített, nem tudtam álomba ringatni az én éjjeli lepkémet. Nézett nagy szemeivel, mikor letettem méltatlankodott, nyöszörgött, tekergett sehogy sem akart megnyugodni. Utolsó emlékem, hogy több óra hiábavaló próbálkozás után én hamarabb elaludtam. Most Nimród őrizte az én álmomat, pedig ez fordítva szokott lenni...

Kicsit apa nélkül

Berci ma estefelé elment vásárolni egyedül úgyhogy kipróbáltuk milyen itthon négyesben.
Nimród aludt de még így is nehéz volt a két nagyot megfürdetnem. Ahogy kilépett Berci, olyan szófogadatlanok lettek hogy csak na! Hatalmas vadulás után csak úgy sikerült kihalásznom őket a kádból, hogy kihúztam a dugót. Az öltöztetés se ment könnyebben, üdvrivalgás közepette rohangáltak meztelenül én csak ültem az ágyukon hulla fáradtan és vártam, hogy arra szaladjanak akkor jól elkaptam mindkettőt és pizsamába gyömöszöltem őket. Végre megjött Berci és elmesélte, hogy egy 7 gyerekes apuka fizetett előtte a boltban. Kérdeztem Korit, hogy ő is szeretne e ilyen sok testvért, erre ő azt felelte: "Á, nem! Annyival nem bírnék." - hát azt hiszem mi sem...

Nimród, a legkisebb királyfi

2010. Február 1-én hajnali 4 óra 35 perckor jött a világra 4140 grammal 58 centisen. Nem sírt fel azonnal talán kicsit meg is volt sértve, hogy el kellett hagynia a meleg anyai fészket. Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű, hiába harmadik baba, a napok óta tartó fájásaim nem jósoltak túl könnyű befejezést. Végül vasárnap este, 3 nap túlhordás után útnak indult Nimród. Hat perces fájásokkal mentünk be a klinikára nem sokkal éjfél után (tehát már hétfőn). Hatalmas hó és csend volt, Berci napközben kiásta az autókat, a gyerekeket pedig még kora este átvitte a nagyszülőkhöz hátha végre elérkezik a pillanat, vagy ha még sem legalább a másnap reggeli ctg alatt jó helyen legyenek.
A Doktor úr nem sokkal utánunk meg is érkezett (izgultunk, hogy be jön e hiszen ő is vidékről jött, éjjeli ügyelet után, de nagyon ígérte, hogy ott lesz úgyhogy tudtam, hogy nem hagy cserben minket). Az utolsó másfél óra volt a legnehezebb, erről mi sem tanúskodik jobban mint Berci szétkarmolt keze de hát azért volt ott, hogy kapaszkodjak belé, harmadszorra is ő volt a legjobb segítő akit elképzelhet az ember. Mikor Nimródot meglátta a Doktor úr, csak annyit kérdezett : "Hát te hogy fértél el ott bent? " - és tényleg: megnyertem a fogadást (egy hatalmas tábla csokit Bercitől) hiszen valóban 4 kiló felett volt - nem véletlen, hogy nem tudtam aludni az utolsó hetekben és, hogy az ágyból is alig bírtam felkelni a szülés előtti pár napban...
Hát megérkezett a legkisebb királyfi, és mi újra átélhettük a csodát ami a legnagyobb az ember életében: gyereke születik.
Berci a büszke apa beszélt hozzá, szeretgette, ő pedig csak nézett nagy mókus szemeivel mintha közben azt mondaná: "Itt vagyok, végre megérkeztem!"
Csodálatos.

Öten

Ma 10 napos Nimród a legkisebb királyfi. Olyan mintha mindig itt lakott volna, olyan természetes, hogy velünk van, ide tartozik. Kori lelkesedése azóta is töretlen, még nagypapáékhoz is nehezen indul el nehogy lemaradjon Nimród ébren töltött perceiről, Simike viszont boldogan indul neki tűzpiros overáljában az ő "Pa"-jával (=Berci) és élvez minden pillanatot amit az ő menedéket jelentő apukájával tölthet. Neki a legnehezebb most, ő még nem nagyon érti mit keres itt ez a kis jövevény de nagyon igyekszik (utánozza nővérét ebben is) próbálja elfogadni, megszeretni, természetesnek venni, hogy itt van. Korinak könnyebb, nagyon készült, várta , értette, beszélt hozzá amíg a pocakomban lakott ő jobban fel tudott rá készülni lélekben.

Gyorsan eltelt ez a tíz nap. Szülés után azt gondoltam én ezt még egyszer nem bírom ki de most, hogy megint megtapasztalhatom milyen egy ilyen icipiciről gondoskodni, érezni az illatát, szeretgetni, szoptatni, most úgy érzem újra át kell még élnem ennyi nem elég...
Kori mellé oda kell feküdni délután és este is elalváskor azt hiszem ő ezt az időt választja amikor csak az övé vagyok 5 percig amíg el nem alszik. Ma azt mondta elalvás előtt félálomban: "anya, ugye milyen édes a kistesó? " . Igen, nagyon édes.