A "légtánc" ami valójában néptánc. Korit felvillanyoztam szerdán - amikor kiderült, hogy minden pénteken lehet menni Ildikó nénihez - hogy már csak párat kell aludni és megyünk néptáncolni. "Anya, mi az a légtánc?" - kérdezte kiváncsian. Elmondtam, hogy néptánc nem pedig légtánc (bár ez is érdekesen hangzik de tudtommal ilyen nincs itt Budakeszin) de még utána is így hívta. Sokat mosolygunk ezen azóta is...
Úgy történt ahogy gondoltam vagy még annál is jobban. Anitáékkal találkoztunk a pékség előtt majd miután mindenki kapott enni és innivalót folytattuk útunkat az alig 5 percre lévő iskolába. Kori előre ment Virággal és mire én betoltam az előtérbe a babakocsit már ott láttam az én kislányomat Ildikó néni mellett a kis néptánc csoport körében. Örültek neki, szeretettel fogadták csak úgy mint Virágot (mindketten ma voltak itt először). Kori egyszer kinézett az elején, hogy látom-e mit csinál, én biztatóan vissza mosolyogtam és onnantól kezdve nem is jött oda hozzám csak egyszer amikor kiesett a csatt a hajából. Akkor azt vissza tettem de már rohant is vissza a többiekhez.
És amit kintről láttam: egy felszabadult, energikus, magabiztos kislányt aki végtelenül boldogan emelgeti a lábát és a kezét, keresi a mellette állót, hogy megfoghassa, és ragyogó arccal büszkén próbálja csinálni amit Ildikó nénitől és a többiektől lát. A tánc lépéseket persze sokszor gazdagította az általa ismert bolondos figurákkal de ettől még szeretnivalóbb volt az egész. Táncolt, énekelt, nevetgélt jobbra-balra és játszott a többi gyerekkel. Biztos voltam benne, hogy így lesz. Ismerem.
Boldog voltam, hogy jól érzi magát és büszke voltam rá, hogy próbált megfelelni.
Egy kedves, volt testnevelés tanárom aztán jól megnevettetett a végén amikor elmondta, hogy milyen szuper jazz-esül táncol a lányom és azonnal kiszúrta, hogy ő az. Még be is mutatta annyira tetszett neki, hogy az én Korinkám milyen ügyesen mozog. Szerinte mindenképpen be kéne adni még valami tovább fejlesztőbe mert ő még ilyet 3 évestől nem látott. Na én erre még nem gondoltam de jót nevettünk, hogy ilyen bolondos az én kicsi lányom.
Simi nem vágyott a táncoló tömegbe, őt ropival próbáltam lekötni, Nimród viszont kikéreckedett a méltatlankodásával a babakocsiból és a kezemből figyelte az eseményeket. Simit, Kinga kislánya a "kis oroszlán" Mikolt próbálta elcsábítani de Simi nem igazán lépett a tettek mezejére csak szégyenlősen pillogott a kocsiból. Olyan más mint Kori, neki nehezebben megy a barátkozás de tudom, hogy jól esik neki ha szeretettel közelednek. Haza felé úton már megengedte Anitának (Virág anyukája), hogy megfogja a kezét és lesegítse a lépcsőn. Kicsi Simi...
Játszótérrel zártuk a programot, bár Kori többször mondta, hogy nagyon fáradt menjünk haza, azért még majdnem egy órát boldondozott a Virággal mielőtt haza indultunk. Nimród pedig miután eleget kukucskált a babakocsiból, aludt mint a bunda este fél kilencig...
Nagyon örülök, hogy Korinak ilyen élményben volt része és remélem lesz ezután is minden pénteken. Tudom, hogy ez egy nagyon fontos dolog az életében, hogy gyerekek közé megy, ahol énekel, táncol, játszik, tanul, ügyesedik és barátkozik. Ez volt az első ilyen programunk. Jól érezte magát és holnap is szeretne menni. Ő volt az első aki ma este elaludt én meg majdnem a második de Simi beelőzött... úgyhogy megyek is...
