Nagypapa főzött ránk, olyan igazán finomakat ("éttermi minőségűt"), na meg vásárolt ha kellett, igazán úri életünk volt. Nagymama mindenfélét játszott velük - ha igényelték - és segített sokat a fektetésnél.
Berci hiányzott nagyon, de nem tudott lejönni a rengeteg munka miatt.
Sokat játszótereztünk, meg léghokiztunk, egyszer befizettem őket az ugrálóvárba (Siminek ez volt a legboldogabb nap), meg fagyiztunk, meg volt őrület a színpadon, meg piacoztunk, egyszer starndoltunk, egyszer pedig hajóztunk is.
Mindenki kapott egy virágot amit elültettek az ablak alá és minden reggel és este locsolták, beszéltek hozzá.
Domika növesztett egy fogat aminek úgy örvendeztek a testvérei, hogy csak na!
Nimród aludt egy külön ágyon, Boldi a matracon a földön, Kori Simi és én egy ágyban (néha Domi potyautassal).
Minden délután egyszerre aludt az 5 gyerek. Ez ám a művészet!
Berci szerdán átvette Kori bizonyítványát és elküldte levélben. Nagyon szép lett, magatartás szorgalom példás - ami a lényeg -, aztán dicséretek (írás, matek, környezet, ének) és kiválóan megfelelt-ek.
Ami igazán feltűnő, hogy Kori és Simi mennyire össze vannak nőve így a szünetben és, hogy Ninó és Boldi mennyire ütköznek egyfolytában. Domi meg az aranyközép mindenki szeretgeti (Boldi túlságosan is).
Nagypapa és Boldi volt a teljes egyetértés kivéve amikor a mély vízben nem úgy tartotta ahogyan kellett volna ("Nem! Nem! Ez nem az a fogásssszzzzz" - kiabálta). "Szeretlek Nagypapa! Cukika Nagypapa!".
Jó volt ez a néhány nap, pihentem kicsit, könnyen indult a nyár.
Az én iskolám pedig most nyáron indul mert tanulom kell sok türelmet és oda figyelést.
