Ünnep

Kori, Simi Nimród nagy kalandra készültek ma: városi ünnepségre. Nagypapáék mondták, hogy szívesen beviszik a három nagyot a városba, metróval (a fiúk még sosem utaztak, Kori is csak egyszer), busszal, villamossal, perecezni, zászlót lengetni, Parlamentet nézni. Nagyon izgultak a nagyok, ünneplőbe öltöztek (érdekes módon nem volt gond az elindulással).

Leadtuk a nagyokat és mentünk a vizsgálatra amit ismerős csinált (így 15-én) nekem, Berci vigyázott a kicsikre amíg engem bent nézegettek.
Utána egy kávéra és sütire vágytam és csak egy bűnös helyet találtunk nyitva úgyhogy rendhagyó módon oda betértünk. Boldika úszott a boldogságban az egy szelet duplacsokis süteményével és az, hogy Berci balról én pedig jobbról ültem mellette valami földöntúli boldogsággal töltötte el. Puszilgatott minket, ide-oda hajolt és nevetett-nevetett. Csak egyszer kezdett aggódni amikor Berci elszaladt még venni valamit akkor azt mondta: - Anyaaaa ! Hová tűnt a mi Bercikénk??? - na itt végem volt, megettem Boldit....

Olyan boldog és legfőképp hálás volt ez a kis Boldi a csak vele töltött időért, én pedig azért, hogy így tud örülni nekünk.
Mikor vissza értünk a Labi házhoz, szedett nekem virágot a kertben, mondtam: "Boldika de szép virágot szedtél!" , erre Boldi: " Igen, én is így gondolom!".
(Mostanában rengeteg ilyen aranyos dolgot mond. Fekszik az ágyában, elmegyek az ajtó előtt és mondom, hogy "most már tessék aludni!" erre Boldi:" Jaj de cuki vagy Anya!".
Ő a cuki de nagyon!!!

Szóval ahogy vissza értünk, utána nem sokkal megjöttek a városi kalandozók is.
Kaptak óriás perecet, meg zászlót, sok helyen jártak és utaztak mindennel. Csuda jól érezték magukat!
Ebédeltünk majd hatalmasat aludtak, kivéve Domit aki szinte egész nap sírt (a szél vagy a front vagy minden rossz volt ma).
Hetek óta ez volt az első nap amiért igazán hálás vagyok!
Köszönöm!