A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2011. október 7., péntek

Ha én egyszer elindulok...

Tegnap először hoztam haza én a nagyokat a kicsikkel. 
Nimród és Boldi készségesen segítették útrakelésem. 
Kori és Simi az udvaron játszottak mikor megérkeztünk és a kislányom hihetetlen boldog volt, hogy Nimród és Boldi is megnézte az oviját. 
Ünneplés képpen a Spar felé kanyarodtunk mondván, hogy jár nekünk a túrórudi.
Beültettem Ninókát a kosárba előre, majd Boldit hátra tettem a kosárba letakarva (köhögés mentes övezet), Kori és Simi szépen jöttek mellettem. Ahogy beértünk az üzletbe ki a kocsiból mindenki mert olyan jól van kitalálva, hogy a forgón se férek be a kocsival ha gyerek van benne és a kocsi áttolón se jutunk túl ha csak nem üres a bevásárlókosár. Nimródot kirángattam, nem értette miért, Boldi ülését is kiszedtem átmentem, a gyerekek még sehol, Korit kértem,  hogy segítsen ekkor már jó nagy sor volt mögöttünk de aztán csak bejutottunk. Ezután a két kicsit vissza a kocsiba, Kori Simi újra mellettem.  

A boltban nem segített senki csak néztek, vártak, hogy most mi lesz hogy oldom meg. 

A doboz halmot is kerülgetnem kellett miközben terelgettem a gyerekeket, az eladót meg nem érdekelte, hogy odébb húzza, a sorról nem is beszélve ahol hátul álltunk és esélyünk se volt előrébb jutni. 
Néznek, az emberek csak néznek, itt ez a nő négy gyerekkel és senki se kapcsol, nem ugrik oda, hogy segítsen nem érdekli őket sőt mintha még jó kis cirkuszi mutatványos is lennék akit/amit meg lehet bámulni. 
Úgy kell nekem.
Ez a rossz mikor kint vagy az "arénában" és nincs segítség, visszajelzés csak megvetés.


Aztán van jó is a templomban ahol értékelik, biztatnak, hogy ez jó, ez érték, vagy a Doktornő a szemklinikán aki ránk mosolygott, hogy a 4 az nagyon szép és van reménye ennek az országnak, majd benézett Boldira mondta, hogy "majd te fogsz minket gyógyítani".
Ezek az ünnepek ez felemel, a hétköznapokban meg küzdeni kell ez elkeserít.


Tegnap jött Zsófi akinek nem csak a neve jó de a segítsége is. Végre nem kell aggódnom, hogy ez most hogy lesz, hogy feladatot kell adnom, hogy segítenem kell, hogy feltalálja magát a gyerekek között. Nem kínos, nem bonyolult olyan egyértelműen megbízható segítség. A gyerekek is szeretik és rátapadnak és nekem is sokat ad mert olyan dolgokról mesél amiről egyébként nem hallok mástól, beszélgetünk és kicsit most ő hozza el nekem a világot, hogy kitekinthessek a pelenka kupac mögül.


Péntek van, ma elhoztam a gyerekeket az oviból, nem aludtak bent. 
Nimród még nem hisztizett mikor így útra keltünk csinálja amit mondok (ami késik nem múlik gondolom), de most ennek örülök, hogy vele könnyű.
A Bábá-t ölelgeti, puszilgatja sőt aggódik mikor felöltöztetem és a baba még nincs sehol ilyenkor kétségbeesetten mutogat, hogy őt is vigyük. 
Olyan érzékeny hogy valami hihetetlen, nem gondoltam volna, hogy ilyen szépen bánik majd Boldival. 


Simike egy kicsit válságos. Folyton kalóz akar lenni, kérlel, hogy vegyek neki fél lábat, meg puskát, meg egy papagájt a bal vállára, hogy kalóz lehessen (szerepjáték úgy érzi ettől erősebb lesz). 
Az oviban is szorongatja az óvónéni kezét, sokszor megy wc-re is, itthon meg vadul, hangoskodik, ugrál amikor meg rászólok akkor azonnal ezt mondja: "Anya, nagyon szeretlek, gyönyörű vagy.".


Egyébként jól vagyunk, Boldi meggyógyult, a többiek sem betegek, Homoktövis húsolajjal erősítem őket már 2 napja, remélem beválik.


Ebben a lakásban még a rossz idő is hangulatos, szeretek itthonról elindulni és szeretek ide haza érni. Olyan ez még mindig mint egy álom. 

Cukormackó indulás előtt