Tèl

Hideg van kint. Domi mègis kint alszik minden dèlben bebugyolàlva èdesdeden.
Tegnap felavattuk a szànkót amit tavaly hozott a soroksàri angyal. Első èv,hogy nem kell szànkóra ülnöm, ők nègyen megoldottàk. Bíztattàk egymàst,segítettek,hogy ki hogy csússzon. Öröm volt nézni és csak fagyoskodni mellettük.

Kori ma Viràgnàl volt vendégsègben addig Simi és Nimród meglepetès kincskeresős pàlyàt kèszítettek neki,hogy mire haza èr kèsz legyen.

S amíg ezt nèzem làtom ,hogy milyen jó nekik hogy vannak egymàsnak ès ilyen kalandokba lehet rèszük. Kitalàlnak maguknak mindent...

Nekem marad az egèsz napos pakolàs meg ètelosztàs meg rendrakàs ès olyan fàradt vagyok, hogy ülve elalszom.

Berci làbujja tènyleg törött. Sàntikàl, pàr hèt míg összeforr.Sajnos dolgozik a két ünnep között.

Januàrban összehúzzuk magunkat a dupla lakàs egyik felébe a màsikat eladjàk. Mondogatom,hogy menni fog a nagy kérdès, hogy utàna mi lesz, meddig növelhetök a terheinek. De ez majd kiderül akkor...

Sapkàsok a fagyos
Budakeszin:

2014 Karácsony

Pásztor játék után érkeztek haza a gyerekek a Nagymamával és Nagypapával fél 6 körül.
Az Angyal csöngetett és beléptek a szobába. Berci olvasta az evangéliumot, énekeltünk és már alig várták, hogy bontogassanak.
Nagyon különbözően örülnek.
Kori először osztogat aztán kibont és sikongat, Nimród gyűjtöget és csak a végén nyitja ki az övéit, Boldi csalódott ha nem elég nagy a csomag, Simike pedig visszafogottan de örül és idén végre elégedett volt mindennel.
Jó látni az örömüket, én mindig legalább annyira izgulok mint ők, hogy minden jó legyen...

25-én Imre atyához mentünk a kápolnába. Jól elkéstünk és a gyerekek nagyon szét voltak esve. Nagyon elkeserített de mise végén oda mentünk Imre atyához aki megölelgette őket és ezt súgta nekik: "Nagyon hiányoztok, ti vagytok a legkedvesebbek nekem, gyertek gyakrabban!".
Itt már éreztem, hogy melegszik a szívem és kezdem elhagyni a rohanást, az idegeskedést, a feszültséget és az érzést, hogy minden jó e vagy még sem. Tudtam, hogy jó, hogy oda mentünk és nem máshova még akkor is ha nagyon elkéstünk. Aztán kaptunk egy könyvet és megnéztük a Betlehemet ami nagyon nagyon szép volt.

11-re Soroksárra mentünk Berci nagymamájához. Nagyon szép volt az éneklés, a gyerekeknek az ajándék bontogatás és nekem majd megszakadt a szívem mikor a Dédire néztem...

Sori után haza jöttünk, estére pedig Berciékhez mentünk gyertyagyújtásra. Volt ott korcsolya, meg 5 gyerek pizsama meg autók, nagyon szép volt az este.

26-án közös családi éneklés volt a Labanc utcai házban. A Évi Dédi könyveket adott a dédunokáknak, a gyerekeim pedig Nagypapa Óz a nagy varázslójából énekeltek dalokat.

26-án ebédelni Budajenőre mentünk ahol az én rengeteg unokatestvérem és rokonom volt, Tündi és Zolika Makóról és Anyuékkal is itt találkoztunk. Sok volt a karon ülő sikítozó kis baba de jó volt és szép és hangos és örömteli és tömeges (kép a 40 fős rendezvényről majd később).

27 - én Apuéknál karácsonyoztunk és ebédeltünk Gödöllőn.

28-án Anyu és Tibi ajándéka volt, hogy elvittek minket a Trófeába ebédelni. Évek óta tartjuk ezt és mindig nagyon nagy kaland és öröm a gyerekeknek az "ebédlőben enni" (ahogy ők mondják).
Nem maradt el az arcfestés sem. Nimród dinót kért, Boldi Batmant, Simi sárkányt, Kori virágot.
Jó kaland volt.

Most megpihenünk.

Illetve nem, mert Berci ebben a pillanatban rugott bele a számítógépbe és elmozdult az egyik lábujja. Valószínűleg eltört.
Megy a traumatológiára....
Pedig már olyan kerek volt minden....

December, Domi 1 és a készülődés

Nem volt egyszerű az Advent. Nem sikerült úgy készülni ahogy szerettem volna.
 Mindenki el kezdett köhögni, hol egyszerre hol felváltva fuldokoltak főleg éjszaka, kivéve Simit mert ő nem.
Nimród volt a legrosszabb éjjel, kruppo lett és öklendezős köhögő görcs jött rá éjjelente. Hideg párásítás, itatás, ilyenek segítettek. Nem ment oviba, Boldi sem (ez karácsonyi beszerzés alatt kicsit bosszantó).
Domi is köhögött őt inhalálni kellett. Közben vírusos tüdőgyulladás volt az oviban.
Kori és Simi suliztak de már alig bírtak reggelente felkelni. Na szóval így telte a december köhögősen, nehézkesen, otthonhoz kötve.

Domi 1 éves lett december 8-án.

Elindult, szépen jár azóta is, sőt szalad a lakásban mindenfelé.
Továbbra is mindent a szájába vesz kivéve a finom ebédet amit neki főzök....

Kori karácsonyi műsora nagyon szép volt (én több szerepet adtam volna neki mert mindenkinek ő súgta a szöveget - hát persze - de azért így is jó volt).

Aztán Berci nagyon beteg lett. Pont amikor éreztem, hogy minden a fejemre nő, semmit nem sikerült elintézni akkor szegény irtózatos fejfájásra ébredt ami aztán 3 napig tartott, lázas is lett köhögött és nem bírt felkelni (influenza), egy hét és egy doboz antibiotikum kellett, hogy jobban legyen. Egész héten hordtam a gyerekeket mindenhova reggel, délben ,este vásároltam, főztem, próbáltam "angyalkázni" és nagyon sírtam mert sok volt.
Nem olyan volt az Advent amilyet szerettem volna. Sokat veszekedtem, panaszkodtam, elfáradtam, elegem volt szóval nem olyan volt amilyennek lennie kellett volna.
A tavaszi meleg sem segített, hogy a karácsonyt méltón várjuk.
Aztán 25-én megérkezett és betöltötte a szívünket, otthonunkat és minden teljes lett...

Karàcsony

Àldott
Karàcsonyt kìvànunk mindenkinek!

A gyerekekről Mikulás környékén

Kori nagyon köhögött. Most úgy néz ki kijött belőle. Ő az első kruppos gyerekem aki megtartotta ezt a köhögős fuldoklást 7 éves korára is.
Nimród a második. Ha elkap valami köhögős cuccot nem tud leállni esténként. Nehéz hallgatni és elviselni is, szegény meg szenved tőle rendesen. A hideg salvusos párásítás beindult nálunk.
 Ha hurutos lesz onnan már jobb a helyzet.

A hét utolsó munkanapján mindenki ment oviba és iskolába (éppen jól volt mindenki), még szép mert a Mikulás jött mindenhova!
Délben össze szedtem a gyerekeket és a Labancba mentünk onnan pedig Berci apukájának a munkahelyére ahol Mikulás program várt minket (meg  a többi gyereket). Először énekeltek a Mikulásnak (aranyosan, kézen fogva a Nagy testvérek) utána kaptak csomagot és voltak állomások feladatokkal amiket ha teljesítettek színezhettek hóembert a végén pedig beválthatták ajándékra a pontjaikat.
A kézműves asztaloknál Nimród volt a legkitartóbb, ő sóliszt gyurmázott, készített asztali díszt és karácsonyfa díszt is, mindent nekem ("mert imádlak anya!"), a többiek rajzoltak, színeztek és egy kicsit sóliszt gyurmáztak.
Hazafelé Nimród elsírta magát az autóban: "Anya, potyognak a könnyeim, nagyon elszomorodtam mert olyan szép volt ez a nap és most véget ért....".
Otthon pedig belázasodott szegény.
 
5-én este csizmapucolás volt, és izgalom de azért csak elaludtak 10 óra felé. Hajnalban viszont nagyon korán keltek és énekeltek mielőtt közel mentek volna az ablakhoz. Jaj nagyon édes ez a lelkesedés, öröm, hogy tele vannak a kis csizmák. Ahogy pedig Domika kis ajándékának örvendeztek hát nagyon megható, hogy örülnek annak ha a kicsi testéverük is kap ajándékot! A makói és velencei Mikulás is ide látogatott úgyhogy bőséges volt a csizmák tartalma.
Szép volt a reggel bár Nimród akkor kezdte ezt a köhögést hőemelkedéssel. Így nem tudtunk elmenni a város karácsonyra ahol  Bercinek muszáj volt fotóznia. Egyébként is szakadt az eső.
Otthon csoki evés meg játék meg ebéd következett.
Korit elvitték Lauráék az Arénába Havasi Balázs koncertre. Nagyon nagy program volt, utazás, két felvonás este pedig náluk aludt vendégségben. Csodásan érezte magát. Tetszett neki a "szerecsen énekesnő és Radics Gigi is".

Vasárnap mise után Nagymama és Nagypapa házában is jött a Mikulás, délután pedig nagy családi ünnepségre gyűltünk össze mert Domika holnap lesz 1 éves, Zalán másod unokatestvér holnap után lesz 1 éves és vannak még páran a házban akik decemberi születésűek őket is felköszöntöttük.

Kori itthon volt a hét elején a köhögés miatt. Sokat nevettünk kezd olyan lenni a poénkészlete mint az enyém és ez nagyon szórakoztató, hogy együtt tudunk sok mindenen nevetni. Leveleket hordott ki a szobájából amin efféle üzenetek álltak:
"Kedves Orsolya! Ha tudod mi az a bándzsi dzsámping kérlek gyere be a szobámba, ha nem akkor is. "
egy másik:
 "Kedves Orsolya! Mivel a fia Domi egy kicsit rosszcsont és nincs megelégedve azzal amit csinál, nyugodtan hozza át hozzám a Tekergő utca 5-be ahol nyugodtan megbeszélhetjük hogy hogyan viselkedik Domi. Üzeni Kornélia".
Szóval sokat nevettem ő pedig sokat olvasott mert a könyvtárban jól felpakoltuk otthonunkat lányos olvasmányokkal.
Azontúl pedig zongora darabot írt.

Boldika szuper óvodázó lett. Nincs vele baj, reggel ha jókedvűen indul akkor olyan is a nap, délután is vigyorog. Itthon pedig egészen aranyos amikor nem a Domin fekszik akkor különösen. Mondjuk nem száll le rólam egy percre sem és mindent olvassak el és csináljak meg és gurítsam az autót amikor együtt vagyunk. Odáig van a szuperhősökért Batman Pókember, Superman, Vasember minden akar lenni, mindennek képzeli magát, beöltözik és úgy csinál. Nagyon vicces mert közben meg mini a teste.
Minden lehet lézerkard amit nem fél használni.
Ő nem maradhat ki semmiből, neki mindenből kapnia kell, mindent akar csinálni, "én is én is". Nem egy elveszett gyerek az biztos. Legsértőbb számára ha azt mondják a többiek, hogy neki nem lehet mert ő kicsi. Na azt nem viseli el....

Simi nagyon ügyes az iskolában. Szépen ír, jól olvas csak egy kicsit lassú mert jól akarja csinálni nem összecsapni ahogy a többiek. Így van, hogy nem fejez be mindent hanem itthon pótolja viszont szó nélkül megcsinálja és kész. Úszáson is ügyes bár állítólag oda nem szeret járni mert mindig ő az utolsó az öltözésben és ettől ki van borulva. Kértem, hogy próbáljon meg olyan gyorsan öltözni mint Superman de azt állítja az neki az nem fog sikerülni .
Egyébként azt hiszi, hogy az osztályban nem szereti senki és nem akar vele játszani senki pedig ez nem igaz mert ahányszor Berci viszi látja, hogy szeretik, várják köszönnek neki, és valahányszor én hozom el a napköziből mindig jókedvűen társasozik  vagy éppen bolondozik valakivel. Az udvaron állítólag szokott egyedül kószálni (ezt Kori mondja)  de szerintem ez olyan "magányos hős" szindróma valahogy magára erőlteti ezt a szerepet ott kint. Próbálunk vele beszélni biztatni, hogy ne higgye, hogy tényleg nem szereti senki mert tudjuk, látjuk, hogy ez nem igaz. Azt hiszem ez inkább nekem szól. Nagyon szeret itthon mérgesen nézni, megharagudni, megsértődni és akkor olyan de olyan fájdalmasan vagy mérgesen néz rám, ahogy csak tud.Pedig van közös napunk, a kedd, akkor előbb elhozom és itthon leckét írunk, meg beszélgetünk amig nem kell a többiekért menni.
Van benne egy kis világfájdalom és ezzel azt is elárulom, hogy nem csak kívülről hasonlít rám...

Nimród pedig olyan hullámzó, hogy nagyon!
"Köszönöm Nimród, hogy megcsináltad amit kértem! - Szívesen Anya! És tudod miért? Mert imádlak!" .
Egy kicsivel később pedig: "Hagyjál békén! Miattad volt!".
Úgy meg tud sértődni, hogy semmi nem rángatja ki onnan. Múltkor azon borult ki, hogy én mondtam meg az oviban, hogy nem alszik bent aznap és nem ő szólt. Vagy ha nem oszthat ki valamit amit szeretne.
Finom kis rezdülések ezek, játszmák amin teszteli, hogy mennyire figyelek rá, mennyire szeretem, milyen helyet foglal el a családban. Nagyon tud szenvedni ha nem kapom el éppen ezt a rezdülést mert fáradt vagyok figyelmetlen, türelmetlen és vannak még négyen rajta kívül.
De olyan bújós közben, és beszélgetős és kíváncsi. Nagyon szeret oviba járni mert vannak barátai akikkel remekül szórakozik.
És nem szeret a többiek előtt öltözni az oivban és nem szereti a harisnyát csak a tapi nadrágot.
Szóval lelke van.
"Anya olyan gyönyörű voltál amikor megszületett Domika és ott feküdtél az ágyban és mi oda mentünk hozzád és az a fényes volt a hajadban!" (az a fényes az a fólia volt a fejemen a melírozott tincseimmel...).
És érdekes dolgokat kérdez: "Anya, mennyit kell iskolába járnom, hogy én is lakásnéző lehessek?".
/A lakásnézők akik jöttek megnézni, megvenni a  lakást ahol most lakunk/.
"Anya én nem iszok körmös teát!" - a köröm a citrom darabka benne.
Szóval Nimród különleges.

Mindegyik az.

Domika pedig lépeget hármat, négyet magától. Még mindig mindent a szájába vesz ezáltal ön-és közveszélyes. Felfedez, nagyon megy és már nem jön elő ha hívom hanem rosszalkodik tovább.
Gyönyörű pofikája és haja van (Berci szerint "körtemuzsika").
Egészen jól eszik, napközben 3 órát alszik az erkélyen bebugyolálva (ha ez nem jön össze mert menni kell valakiért, valamiért akkor ugrik a jókedv és nyűgös egész nap). Éjjel külön szobában alszik és sokkal jobban mint amikor velünk volt. 3-szor kap még anyatejet hamarosan forralok neki rendeset.
Nagyon hangos, nagyon visít és minden TE, TE meg TE.

Csuda aranyosak. 

Húzós tél

Olyan jó lenne már belekényelmesedni a jóba. Könnyen megszoknám...
Elkezdődött a tél és beindult itthon a köhögés.
Kori múlt héten kezdte aztán ment suliba de nem hagyta abba így ezen a héten megint 3 napot hiányzik ha nem lesz rosszabb. Idegesítő de ez van. Pótolni kell és izgulhatok, hogy jobban lesz e vagy sem.
Boldi végre kezdett beszokni az oviba, örömmel ment és bent sem volt vele semmi probléma de mára Nimród kezdett krupposodni és így Boldi sem akart egyedül menni.
Simi tegnap reggel mondta, hogy fáj a hasa, kapott egy szabadnapot (ez inkább lelki fájdalom volt sem mint fizikai na de mindegy) ma ő ment egyedül iskolába - persze duzzogva mert az nem ér, hogy csak neki kell mennie.
Pedig már olyan jó volt csak Domival itthon, rendbe és nyugalomba várni a többieket délután. Ez nem ér, hogy már megint főzni kell mindenkinek, meg rendetlenség van mert arra tényleg nincs időm, hogy pakolásszak a gyerekek mellett és közben itatni meg adagolni amit kell. Dominak is járna, hogy ne idegesen csússzon utánam a földön, hogy mikor veszem már fel hanem nyugodtan elteljen a délelőtt.
Na ilyen a nagy család télen, komolyan elegem van. Úgyhogy iszom egy citromfű teát attól talán megnyugszom...

Zsúrban voltunk vasárnap. Nimród volt hivatalos, meg Simi meg Kori de főként Nimród mert az ő ovistársa lett 6 éves. Kori nem ment a betegség miatt és Simi is lemondott a zsúrról mert Nimród erősködött, hogy márpedig ő egyedül megy! Be is léptünk, abban a pillanatban közölte, hogy ott ne hagyjam és 1 nem eresztett maga mellől.
Olyan családnál voltunk ahol a melegség és a szeretet legmagasabb fokát tapasztaltam meg. 1 nagy lány van, utána jön 4 fiú (ugyanaz a felállás mint nálunk de ők már nagyobbak mint az enyémek).
A 3 nagyobb fiú végig azon volt, hogy az öcsinek csodás legyen a zsúrja, játékokat találtak ki, bohócnak öltöztek, székes táncot rendeztek (úgy hogy ők essenek ki és ne a vendég gyerekek) és egyfolytában azon voltak, hogy a kis Nimródom feloldódjon, beálljon a játékba és jól érezze magát.
Tényleg hatalmas szeretetet és toleranciát tapasztaltam ami megmelengette a szívemet és reményt, erőt adott, hogy ilyen lesz egyszer nálunk is. Azontúl pedig kertes házban laknak ami olyan szép otthona ennek a családnak, hogy úgy éreztem nálunk sem lehet másképp, ezt egy társasházban nem lehet nekik megadni csak egy saját kis szigeten ahol csak mi vagyunk. Adja Isten, hogy így legyen!
Tehát Nimród nem akart beállni de szóltam Bercinek, hogy hozza a Simit. Ahogy Simi megérkezett el tudtam búcsúzni és ott maradtak a fiúk a buliba. Onnantól kezdve nem volt semmi probléma, Simi hátulról egyengette Nimród útját mint egy igazi nagy fiú (se veszekedés, se bunyó, semmi) Nimród pedig megkapta a hátteret, a támogatást  a testvérétől.

Úgy néz ki maradunk a lakás másik felében még egy kicsit (mert csak a felét adják most el). Ez átmenetileg nagyon jó mert nem kell télen cuccolni, az újat megszokni, ráérünk ha jobb idő lesz. A miénket pedig el kell adni és keresni nagyobbat még egy kis hitellel. Sikerülhet úgy érzem.
Néztem kijjebb, kicsit olcsóbb de erdőn át vezet az út szóval nem tudom, már így is sokkoló volt, hogy a Budakeszi úton nem lehet feljönni mert lezárják a jeges fák miatt, katasztrófa helyzet alakult ki de hát lehet, hogy az a 10 kilométer már nem számít ha kertes lesz és a miénk. Remélem olyan megoldás lesz amiben békességre lelek és nem tőlem  származik hanem csak úgy megoldódik és kész.
Nagyon hideg és sötét minden de azért remélem Advent végére megérkezik a világosság.

Nagyon várják a Mikulást, olyan megható ahogy örülnek, készülnek.

Költözés

A jó hír, hogy van hova mennünk, a rossz az, hogy csak 49 négyzetméter. 160 helyett viszont már csak 120 a hitel havonta ugyhogy egyszer ennek is vége lesz mint mindennek. A kesergés helyett most hálával és szeretettel van tele a szívem jótevőink iránt akik szép, meleg otthont biztosítottak egyre gyarapodó családunknak. Nem tudom mi lesz és hogyan, sok-sok pénz nélkül lakáshelyzetünk nem fog megoldódni úgyhogy imádkozunk és marad a hitünk meg a csoda ami nyilván még várat magára de annyiszor megtörtént már velünk, hogy most is lesz valami ebben biztosak vagyunk. Talán nem kertes, talán nem túl nagy talán marad a kicsi, de bízom benne, hogy békességben és szeretetben fogunk élni ott is vagy akárhol.
Február a határidőnk, karácsonykor pakolunk.

Hétvégén anyuéknál voltunk. Kis őszi elutazás volt, sok finom ennivalóval, pihenéssel. Sétáltunk a tónál, kávéztunk a strandon, Bercivel beszélgettünk végre és nem szomorkodtunk mert minden szép és jó volt. Anyu nagyon sokat fáradozott értünk pedig még fáradékony a műtét miatt de főzött ránk mindent kaptunk. Este 3d -t néztünk, éjjel meg elviseltük Domika nem alvását mert a sírásban nagyon jó...
Nimród megköszönte a nyaralást, Boldi pedig mindenképp maradni akart mert Tibi az ő barátja. Kori Simi regenerálódott és feltöltődtek mert már nagyon fáradtak, kimerültek voltak a sulitól.

Múlt héten rátaláltam egy sóbarlangra oda vittem Domit mert köhögött, aztán Korit és Simit meg Boldit pénteken, ma megint csak Domit és Korit. Igazi relax meg nyugalom és talán valamit segít is a légúti bajokon.

1 év után megint eljutottunk végre moziba Bercivel kettesben, köszönet Editnek aki bevállalja az 5 picit estére és anyunak aki találta nekünk őt és finanszírozza a segítséget.

Boldival az oviban voltak gondok. Nehéz vele, olykor semmit nem akar pedig mindent tud és okos is csak anyahiányos ugyhogy kap majd néha szabadnapot amit velem tölthet. Egy ilyen nap után olyan volt mintha kicserélték volna.

Domi egy cukorfalatka, édes vicces megennivaló de a szopizásról nem akar lemondani pedig már nagyon szeretném. Pár nap múlva 1 éves lesz és nagyon örülök, hogy eljött ez az idő. Már kibirom a napot délutáni alvás nélkül ( mármint én képes vagyok fent maradni egész nap) és igaz ami igaz nagyon szeretem, hogy csak egy gyerek van itthon délelőtt.

Elöttünk egy téli költözés mögöttünk pedig sok-sok próbatétel és győztes kimenetel.
Most sem lehet másképp....
Jöjjön az Advent!

Ajándék

Hétvégén kirándultunk Bercivel és a gyerekekkel. Szombaton a Csergezán kilátó felé indultunk és teljesen máshova érkeztünk (mert ellenkező irányba indultunk) de csodálatos és kimerítő erdei séta volt. Vasárnap pedig a Csergezán kilátó felé indultunk, másztunk másztunk és fel is értünk. Nimród néha megkérdezte, hogy "Apa miért ilyen kíváncsi? " - mármint, hogy miért kell ilyen sokáig menni a kilátóig. Aztán Nimród talált "pihenő barátokat" (fatörzs) amin megpihent és jól érezte magát. Simi kedvetlenebb az ilyen túráknál de sok beszélgetéssel ő is átvészeli, Kori kitartó és lelkes, Boldi nyafogós, Domika alvós.
De jó volt mert kiszellőzött a testünk és lelkünk és egész kiegyensúlyozott lettem én is (ami lényeges mert így a család is működik). Gyönyörű volt magasan, ajándék volt fel érkezni és le is!

Domi keddre lázas lett ami annyit jelent, hogy azonnal vizeletmintát kell vinni. Betettem a reggeli pisit a hűtőbe és 2 óra múlva olyan fehér volt mint a tejszín. Kiborultam, hogy megint gennyes és mehetünk a kórházba. Zokogtam és imádkoztam, pánikba is estem és felhívtam sírva a dokit aki a világ egyik legrendesebb és leglelkiismeretesebb gyerekorvosa. Kérte, hogy vegyek le megint egy pisit mert szerinte csak kristályosodott a hűtőben azért ilyen. Sikerült kicsit lenyugodnom és újat szerezni Domitól majd levittem a rendelés elejére. Azonnal megnézte mikroszkóppal, teszttel és azt mondta nincs baj csak náthás de azért elküldi tenyésztésre, hogy megnyugodjak.
Felszabadultam, megkönnyebbültem hálát adtam, hogy nem kezdődik elölről az 1 hetes szenvedés....

Innentől ajándék volt a gyerekekkel töltött idő. Meséltünk, játszottunk, jól éreztük magunkat és eltűnt belőlem a hetek óta tartó rengeteg feszültség és stressz. Tudtam figyelni rájuk, komolyan hála ezért a sokkos állapotért ami megint észhez térített, hogy Istenre kell figyelni és a gyerekekre és mindig készen kell állni...mindig...
Domi másnapra meggyógyult. Elmúlt a láz és el kezdett enni. Istennek hála mindenért!

Anyukám péntekre ígérte, hogy eljön. A gyerekek nagyon várták, előző este rajzoltak neki óriás papírra születésnapja alkalmából. Régen láttuk mert megint volt a szívével egy műtét ami hála Istennek nagyon jól sikerült és ennek köszönhetően elhagyhatja az évtizedek óta szedett gyógyszereit.Még gyenge de bizakodó a gyerekek meg mindig nagyon várják.
Így készült Tandzsi ajándéka:

Az én születésnapomra pedig ajándék vásárlást kaptam, elvitt az outletbe és együtt töltöttük a napot, ebédeltünk is meg beszélgettünk. Nagyon jól éreztük magunkat (amíg mindenki iskolába és oviban volt) mert szép idő volt és jó volt sétálgatni és nézelődni, az se szegte kedvünket, hogy Domika üvöltött mert kissé elege volt a csajos programból.
Délután össze szedtük a fiúkat az oviból (akik a borzalmas hét elejéhez képest csodás változáson mentek át Ági néni és mindannyiunk nagy örömére: aludtak és szót fogadtak!) majd Koriért és Simiért mentünk a suliba. Anyuért jött Tibi és haza mentek, mi pedig megint egy egész jó estét töltöttünk el.
Boldika vacsoránál Tibi szagot érzett (anyu hozott egy zacskót otthonról annak lehetett olyan illata) Domi megette a sinlacot majd elaludt és olvastuk tovább a Miú és Vaut amin együtt nevetünk és sírunk mostanában.

Csupa ajándék volt ezen a héten!
HÁLA HÁLA HÁLA MINDENÉRT!

Szuperdadás őszi pihenő

Kornélia ma zokogva jött elő az ágyából miután lámpaoltás volt, mikor megkérdeztem, hogy miért sír ezt mondta:
- Anya! Én nem vagyok hozzá szokva, hogy ilyen jó szünet után megint menni kell iskolába és Elődke is haza megy...

Elődke volt a mi Szuperdadánk a héten, megkaptuk az őszi szünetre, hogy ne legyünk egyedül. Sokat segített, takarított is, altatott, mesélt nekik, játszott velük és nagyon sokat viccelt egyedi és megismételhetetlen humorával.
Korinak még így is csodás volt a szünet, hogy sokat kiabáltam. Alig alszom, Domit most már le kell szoktatni az éjjeli kelésről mert rámentem, nappal is sokat üvölt és nyűgös (gondolom a foga zavarja meg a hangzavar), ehhez még jön a 4 másik minden baja és egymás heccelése és üvöltözés hát egy kicsit elegem lett tényleg...többször...Úgy éreztem nem bírom ezt Domi visítását a többiekével együtt. Amint babából gyerek lesz (1 év körül) úgy ennek változnia kell. Ez a trutymákolós hozzátáplálás se az igazi, mert alig eszik, csak ami az életben maradáshoz kell a ruhámat viszont bármikor szívesen letépi és keresi a tejellátmányt ebből viszont sajnos komolyan elegem van. A tápszer nem kell neki (hát persze ilyenkor már hülye lesz elfogadni) úgyhogy várom de várom, hogy leszakadjon egy kicsit rólam és felszabaduljak mert most nagyon sok.
Mindegyiknél eljött ez a pillanat amikor már nincs miből adnom annyira le vagyok merítve. Kész, ennyi.
Eközben meg borzalmas dolgokat vesz a szájába ha szabadon eresztem és nincs a babakrámban (amiben egy idő után érthetően üvölt). Mindent amit megtalál és befér a szájába megeszi kisautó gumiabroncsát már kétszer vettem ki a szájából de volt benne társasjáték bábúja is (ááá kiráz a hideg ha belegondolok, hogy lenyeli vagy éppen nem sikerül...).
Szóval ez most nem a "jó anya vagyok" időszak hanem inkább a félelmetes és következetlen mert vagy ideges vagyok vagy rájuk hagyom csak hagyjanak.
De ha Domi alszik akkor tudok mesélni nekik meg figyelni rájuk úgyhogy igen várom, hogy hozzájuk nőjön és megint normális lehessek mindenkivel. De szétszakadni nem tudok.

Még jó, hogy kedden szerdán a Nagypapáéknál szüneteltek ottalvással (ebben közrejátszik Kori levele amelyben csodás kalandokat tervezett az őszi szünetre az Ő Nagypapájával) és még jó hogy Sebi unokatesó is eljött egyszer kimondottan Simi kérésére és nálunk aludt mert ezek ünnepek nekik.
Mert, hogy Simi volt kedden a névnapos most  végre elégedett is volt az ajándék mennyiségével és minőségével amelyben Angry Birds-ös póló és Star Warsos lego meg rágó és csoki is volt. Öröm volt az arcán és hála amit nagyon ritkán látni rajta de most igazán éreztem, hogy jó.
Kori költeményt is írt:
"Simikém, Simikém úgy szeretlek téged hogy bármint megtennék. Megtennék bármit csak ne hagy el engemet."

Előd is jött velünk mindenhova, kipróbáltuk az új születésnapi gofrisütőmet ami dupla adagot süt, úgyhogy most már nem kell várni olyan sokat, csodálatos! Na és sokat beszélgettünk meg zenét hallgattunk úgyhogy tényleg jól elvoltunk a gyerekek meg rá hallgatnak...

Ma Éviék hívtak meg Halloween partyra, kérték, hogy jelmezben menjünk és játékokkal várták a gyerekeket (Évi, Szabi szervezte). Jól sikerült, mindenki boldog volt, sokat nevettünk. Nimród kéményseprő, Boldi Robin volt. Simi csontvázkalóznak, Kori és én Monster High babának, Előd szellemnek öltözött. Még itthon reggel kifestettük őket fekete cerkákkal úgyhogy az autóban már beöltözve utaztak. Vicces volt.
Őrültködés, ijesztő arcozás, tánc, álarcfestés meg kitalálós után a buli evésbe torkollt...

Aztán haza értünk és még nekiálltam palacsintát sütni mert azt kértek és kivételesen Domi sem üvöltött egész délután. Aztán este sétáltunk egyet (ugye télen már 5-kor este van és a felöltözés és elindulás nálunk minimum fél óra és Domi ebből mind a 30 percet visítással tölti úgyhogy le is izzad mire kilépünk itthonról és valakinek biztos nincs meg a sála vagy sapkája vagy cipője). Na de séltáltunk a temetőben és beszélgettünk és megható volt a sok mécses a sötétben és megálltunk az 5 éves kisfiú sírjánál amit mindig megnézünk amikor arra járunk és mondtam, hogy nincs ennél fájdalmasabb ha az ember a saját gyermekét temeti el és akkor nagyon bántam is az egészet, hogy nem vagyok nekik elég jó meg rendes és elég de ezt nem mondtam ők viszont érezték...
 (Az viszont dühít és akkor sem értem, hogy miért az egy gyerekes XY van a Képmás címlapján és osztja a cikkben az észt, hogy milyen anyák legyünk...és ez már a sokadik Képmás és interjú ami semmitmondó....).

Na el is határoztam, hogy próbálom kedvesebben, csendesebben.
Persze itthon megint kiöntötte, lefröcskölte, bántotta, nem csinálta, kiabálta...
Nem baj szeretem őket úgy ahogy vannak egyszer meg majd csak bepótoljuk azt amire most nem jut elég (alvás, játék, figyelem, türelem, szeretet, odafigyelés, együtt töltött idő satöbbi satöbbi....)

És itt van Előd az én kisöcsém aki nélkül ez a hét sokkal unalmasabb és nehezebb lett volna és nem lett volna olyan vicces, színes, őrületes...

 

Hiányozni fog....