A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2010. június 8., kedd

Jövésmenés

Napok óta jövünk és megyünk. Nem rossz de fárasztó és kimerítő de nem annyira mint tavaly nyáron terhesen.

A szombati Hild Udvaros délutánba nyúló program után Mogyoródra mentünk Ati papához, Juci mamához és a születésnapos Kis Atihoz. Berci kitett minket és már ment is tovább egy fotózós munkára. Sajnos.

Szerencsére Ati papa nagyon belopta magát a gyerekek szívébe, bár csak havonta egyszer sikerül összehozni a találkozót azért azokon az alkalmakon minden nagypapai feladatot ellát - a gyerekek legnagyobb örömére.
A szombat délután főként hintázással telt, a kertben áll egy nagy hinta három féle csoda szerkezettel amiken a gyerekek kedvükre bolondozhatnak.
Kori és Viola le sem szálltak egymásról és a hintáról sem (egy kis időre csak amikor beültek a testvérkocsiba és Atika tolta őket), Simike Ati papát csalogatta oda a hintákhoz és kérlelte, hogy lökje őt, Írisz a fogait fájlalta, Nimród aludt is egy kicsit.
Megköszöntöttük a májusi születésnaposokat (név szerint Szabit és Atikát) majd tortáztunk, kávéztunk, pizzáztunk és a végére Berci apa is megérkezett.
Nagyon elfáradtunk....

Éjszaka Berci csinálta a képeket, hogy másnap ajándék kész állapotban legyenek.
Vasárnap reggel pedig háromnegyed óra késéssel ugyan, de oda értünk a misére (a végére) és átadtuk az illetékeseknek a Hild udvarban készült fotókat. Imre atya csak szóban kapta meg ugyanis nincs gépe, majd a "jobb keze" gépén nézi meg őket.
Simikét megint megsimogatta (mindig elmondja mikor látja, hogy mennyire szereti ezt a kedves szelíd kisgyereket), kis családunkban pedig gyönyörködött egy keveset, majd dicsekedett és biztatott minket, hogy ilyen szép gyerekekkel muszáj folytatnunk...
Én azt mondtam nem fogjuk vissza magunkat - ezen mosolygott.
Amikor ott vagyunk mindig azt érzem jó ez így, a legjobb dolog, az élet értelme, egészen el tudom felejteni a hétköznapok nehézségeit, az egész olyan természetes és jó.

Vasárnap délután Telikbe volt meghívásunk ahol a budajenői tanítványaimmal és a szüleikkel találkoztam egy kerti party keretében. A gyerekek is jöttek és Berci is csak akkor indultunk haza mikor már mindenki nagyon fáradt volt. Ettünk ittunk levegőztünk és megint arra jutottam, hogy nagyon kell majd nekünk egy kertes ház!!!

Hétfőn Ibivel találkoztunk aki hozta az egy éves kisfiát aki az ennivalóan édes kis pofikájával azonnal belopta magát a szívembe. Nem elfogultságból csak mert Ibi az egyik legrégebbi és legkedvesebb barátnőm hanem mert az a gyerek tényleg tünemény. Sajnos Simike angyali arccal durváskodott vele az nem volt olyan jó, meg az sem, hogy Kori elvette a labdáját de a saját motorját nem adta használatba helyette de Ibi ezeket jól viselte és azt mondta ő is tudni fogja majd, hogy így megy ez, mert legalább négy gyereket szeretne.

Azért jó lenne ha kicsit gyengédebbek lennének másokkal ezek a kis Nagy gyerekek annak ellenére, hogy egymást napközben szanaszét nyúzzák. Azt lehet..na de másokkal ezt igazán nem kéne.

Ma kedd van, télen egy hónap alatt nem történt ennyi minden, ma ugyanis azok után, hogy délután levittük az egyébként a negyedik gyerekével várandós doktornénihez Nimródot oltásra, utána még vendégségbe is mentünk a sógornőmékhez ahol családi találkozóra gyűltünk össze.
Kanadából jöttek rokonok, Hanni és Jim akiknél Berci és a nővére még kiskamasz korukban egy hosszabb nyári vakációt töltöttek.
Az unokatestvérek: Sebi, Peti, Kori, Simi jót játszottak, míg Nimród kézről kézre járt.
Mi, felnőttek beszélgettünk, iszogattunk, töménytelen mennyiségű szénhidrátot fogyasztottunk majd fél kilenc körül hazafelé vettük az irányt.

Egy gyors pelenkavásárlás után fél tízre itthon is voltunk.

Hogy tetőzzem a programokat, kozmetikusi minőségben szánalmas látványt nyújtva fél szemenként a szempillámat is sikerült feketévé varázsolnom 11-től éjfélig. Anyukámtól jött a Henna készlet, gondoltam miért is ne.
A hajamat 3 éve magamnak festem 3 gyerekkel nem is álmodom már fodrászról, úgy látszik most a szempillám jön. Mert ennek a kettő dolognak stimmelnie kell rajtam, hogy ne legyek teljesen elveszve a sokgyermekes létben.

Jóéjt.