Elkezdődött az őszi szünet.
Korinka mint egy megvadult kiscsikó, péntek óta nagyon feldobott. Simivel kezdenek összecsiszolódni, újra meg kell szokniuk, hogy Kori itthon van egész nap. Simi sokkal hisztisebb mint amikor csak hárman vagyunk, a délutáni alvások előtt is (nagy az elnyomás), Nimród körülbelül ugyanannyit üvölt mint egyébként, én pedig még bírom bár nem mindig tolerálom a vadulást.
Berci dolgozik a képeken amikért holnap jönnek. Haragszik ha fényezem a munkáját de most tényleg gyönyörű esküvői képeket készített, csak az utómunkálatokkal van nagyon leterhelve sajnos (azt nem annyira szereti mint magát az alkotást - pedig ez is annak a része).
Mi meg várjuk, hogy kész legyen.
Ma a Labanc utcában tanyáztunk, amíg apa "szabadnapos" volt itthon, Nagymama készített nekünk és Orsiéknak (Berci nővére és családja) finom ebédet.
Este jöttünk csak haza, kicsit furcsa ez az átállítós dolog, nehéz megszokni, hogy délután négykor már sötét és hideg van.
Majd Karácsonykor, akkor biztosan örülni fogunk neki...
Nevettetnek:
Simi ma rajzolt egy VAD IDŐt (fekete vonalak egy fehér lapon).
Kori egész nap dalolászik (már értem miről beszélnek az óvónénik), amikor wc-re megy vagy csak úgy keres valamit, vagy utazunk az autóban, ő mindíg énekel. Van amikor felismerhető a dallam és a szöveg is, van amikor csak a dallam ismert a szöveg kitalált és van amikor olyan mintha ő írt volna egy dalocskát. Tüneményes.
Nimród előre tolja az állkapcsát és úgy ügyködik. Ma nagy szakértelemmel dobálta a fa játékokat az asztalról a földre. Valamint kitűnő fejtáncos, ha zenét vagy ritmust hall rázza a fejét jobbra - balra.
Hát ennyi.
