Lovazás másodszor

Ma is voltunk lovazni. Viktor mondta, hogy mehetünk 10-re úgyhogy felpakolva az összes gyerekkel időben oda értünk Pátyra.
Api volt ma felszerelve úgyhogy Kori rajta ült egy kicsit, majd legeltette először Simivel majd egyedül.
Simi nagyon félénk volt az elején de miután Nimród Viktor karjában bement a lovak közé így Simike is úgy döntött, hogy bátor lesz és fel ül (végre) egy lóra - aztán még egyre és a végén haza se akart indulni.

Ma mind a három gyerek ült lovon és mindnek nagyon tetszett.
Nagyon örülök, hogy Viktornak köszönhetően úgy néz ki egy héten egyszer lovazhatnak a gyerekek.

Szeretem, hogy itthon vannak velem és kalandozhatunk napközben.

Húsvét

Azzal kezdem, hogy Simi a szombat délelőtti kiflivásárlásnál el kezdett sírni a boltban. Nagyon elszontyolodott, kérdeztük Bercivel miért hüppög, azt mondta, hogy nagyon várja már a nyuszit, nagyon szeretné ha jönne.
Hetek óta akárhányszor mentünk boltba mindig ujjongott a csokiknál, hogy ezt majd a nyuszi hozza neki. Szombatra betelt a pohár Siminél, belefáradt a várakozásba, túl sok volt az impulzus, gondolom félt is, hogy mi van ha még sem jön a nyuszi...
Nagyon megszeretgettem, olyan szeretnivaló és finom érzékeny kis lelke van. Mondtuk, hogy biztos, hogy jön a nyuszi már csak nagyon keveset kell addig várnia.

A feltámadási vacsorát itthon töltöttük.
Meghitt volt és szép, jó volt ez így.

Előtte megfestettük a tojásokat, Korinál csak Simi volt izgatottabb, hogy tojást lehet festeni. Maga a festés szó hozta lázba, csak várta és várta, hogy a tojások minél pirosabbak legyenek a poharába. Kori már azt várta, hogy oda adhassa a locsolóknak.

Vasárnap reggel Imre atyához mentünk misére. Bár sosem tudunk beülni mert mindig tele van a kápolna (és kicsit el is szoktunk késni), azért így is halljuk a prédikációt. A legtöbb szülő a folyósón nyugtatja a kisgyerekét úgyhogy az is mindig tele van. A lényeget általában halljuk ha a gyerekeknél nincs semmi extra vadság ami eltereli a hangról a figyelmünket. Mindig olyan jó oda menni misére, mert ott töltekezünk mindannyian.

A soroksári ebéd után a Labanc utcába vasárnap délután jött a nyuszi. Nagy családi kerti keresgélés volt, nagy ujjongással, sok nevetéssel, csoki falással. Simi persze azt kiabálta, hogy: "- Jött a nyuszi!" - megkönnyebbült, hogy amit annyira várt már az tényleg megtörtént!

Kori ennél többet tudott az ünnepről. Az oviban készültek hittanon, elmentek a templomba a csoporttal és végig nézték a keresztút stációit. Kori itthon is tudta, hogy Húsvétkor Jézus feltámadását ünnepeljük, nem sok mindent kellett magyaráznom.
Az itthoni vacsora előtt a képes Bibliából olvastam fel az evangéliumot, Kori tátott szájjal hallgatta, figyelt, egyet-egyet kérdezett de amit 4 évesen megérthetett azt megértette.

Nagy öröm nekem: Az autóba mindenki kapott egy kekszet, először Kori ette meg, aztán Simi, Nimródnál még volt egy falat.
Kori megszólalt: "-Jaj elfogyott a kekszem kérek még!"
Erre az alig múlt 1 éves Nimród átnyújtotta Simi fölött a kekszet, oda adta Kori kezébe, Kori megfelezte azt majd vissza adta Ninónak. Ninó folytatta a falatozást, megette maradék kekszet, Simi is kért, erre Kori elfelezte azt a felet amit Nimródtól kapott és átadta Siminek.
Egy szót sem kellett szólnom csak néztem és csodáltam, hogy mit művelnek ezek ott hárman a hátsó ülésen.
És azt gondoltam, hogy még még kell ebből a csodából...
Berci is valami ilyesmit gondolhatott...

Hétfőn is voltunk templomban, Nagyapáék is az Irgalmasokhoz jöttek. Berci elmondta Imre atyának, hogy megint fiúnk lesz, Imre atya nagyon örült a hírnek.

Hétfőn nagyon sokan meglocsolták Korit a Nagypapáék házában, nagyon lelkesen nyújtotta át a piros tojásokat a fiúknak.
Simi csodásan és hangosan mondta a Zöld erdőben jártam kezdetű locsolóverset minden lánynak és asszonynak, és boldogan indult útnak Bercivel a kis locsolókörútra. Ugrált, táncolt a kis locsolókannájával indulás előtt a tükör előtt gyakorolt.

Húsvét hétfőn Forró Péter, ma reggel Mészáros-Komáromi Júlia születette meg.
Isten hozta őket!

Hétvégén Simi 3 éves születésnapja lesz.
Van program bőven csak úgy repülnek a hetek és nemsokára hatan leszünk...

Tárogató út

Ma a Nényei házban voltunk vendégségbe.
Tavaly kiderült, hogy igen távoli de Berci vonalán még rokonság is van a családjaink között.
Ennek azért örülök igazán, mert lassan 10 éve ismerem őket (a Sári az ELTÉn volt a csoporttársam) és mindig nagyon szerettem hozzájuk menni mert szeretettel fogadnak mindenkit és mindig született ott egy kisgyerek úgyhogy mindig van kisbaba a háznál.

Sári húga, Mári várt minket két gyerekkel (Berta és Áron), Veró jött a babákkal (Janka, Sárika, Boróka) és otthon volt még Noémi a 7-ből 5 gyerekkel (Piroska, Lujzika, Rózsa, Berci, Gyöngyvér).

Fél 10-re értünk oda, Mári ígéretéhez híven karamellás nescaféval várt minket, ragyogó idő volt, a gyerekek kekszet ettek és hintáztak, homokoztak, motoroztak, csúszdáztak, bandáztak, teknősöztek, virágot szedtek nagyon aranyosan játszottak hol együtt hol külön.
Délben pizzát rendeltünk, a gyerekek azt is falták hol a tányérból hol a földről de nagyon édes volt ez a rengeteg falatozó kis minitest.

Kori és Simi szívébe fogadta Lujzát és Rózsát akik már iskolás lányok és szeretettel, türelemmel terelgették a kicsiket.

Simike románca nagyon jól alakult Jankával (ami még akkor kezdődött amikor Vero másfél éve vigyázott nálunk a gyerekekre amíg én tanítottam péntekenként Budajenőn) azóta a távolság elszakította őket de most mintha megint újra éledt volna valami...
Egymás mellé telepedtek és ettek.

Ha már a románcnál tartunk mintha vad, férfias Nimród is gyengéd érzelmekkel közeledett volna Sárikához bár erről még korai beszélni, de Sárika igazi vadóc kishölgy úgyhogy Veró jól mondta, hogy igazi tányércsapkodós párocska lenne belőlük.
Homokoztak, kekszet ettek és vadul néztek.

A hintánál Lujza lökte Koriékat és ami nagyon tetszett, hogy Simike nem csinált problémát belőle, hogy nem én hintáztatom. Igazán jól esett, hogy nélkülem is el vannak.

Mári Áronkája a szobában aludt, Berta a lányokhoz csatlakozott, Nimród is pihent a babakocsiban egy órácskát.

Simi férfias volt Nimród még inkább, Kori pedig kedves, aranyos ahogy az összes többi gyerek kivétel nélkül, az anyukákról nem is beszélve.

í

Müller-es kalandozások

Müller. Amit Viola újítása óta sokszor Müsszernek becézünk.
A gyengém, szerencsére sosincs nálam annyi pénz, hogy mindent megvegyek amit szeretnék sőt általában még azt sem tudom megvenni amit összeírok.

Ma délután három gyerekkel neki vágtam és miután nem volt se százasom se ötvenem apróba így kicsit félve de kocsi nélkül mentünk be az üzletbe.

Mindig hátra megyünk a játékokhoz, a legnagyobb gyerek én vagyok, szeretek nézelődni, álmodozni mi minden lenne jó még a gyerekek szobájába (a sok kacat mellé - ahogy Berci kijózanít sokszor - és milyen igaza van!).

Először a Schleich állatokat szemrevételeztük, Simi ma egy nagy sast nézegetett, Kori a lovakat természetesen, egy nagyon icipicit nézett ki magának aztán még néhányat megfogott, hogy milyen jó lenne.
Aztán mikor mondom, hogy "gyerekek gyertek indulás" akkor azért megkérdezik, hogy "megvesszük?", Én meg mondom, hogy "nem" és akkor kérdezik, hogy "miért?" és akkor sorolom az okokat de olyan édesen visszapakolják amit levettek és elindulnak mellettem és még sosem toporzékoltak semmiért (bezzeg én!), hogy meg kell zabálni őket.

A playmobilokat és a duplókat is nézegették, Nimród is nyögött, hogy meg akarja érinteni (=lepakolni), de tartottam nem engedtem el, Kori a lovasokat, házakat csodálta: "Nézd Simi de gyönyörű!" - felkiáltással, Simi pedig egy rettenetes szellemet emelt le a polcról ami halálfejet tartott a kezében.
Kérdeztem, hogy: "Simi most ez komolyan tetszik?", erre ő: "- Igen, mert ez olyan FÉRFIAS!!!".

Mindent letettek, mindenről letettek, nem is mondogatják sosem mikor eljövünk, igazán nincs is rá szükségük.
Jobb is hogy mindig ki vagyunk számolva, én néha úgy megvennék nekik mindent amit csak szeretnének!
Még jó, hogy van egy férjem aki ezt nem hagyja...

Vizsgálatok

Tegnap a bőrgyógyászaton, ma szív ultrahangon voltunk Korival. Hetekkel ezelőtt kellett időpontot kérni erre a két vizsgálatra két különböző kórházban és pont így jött ki, hogy egymást követő két napon el tudtuk intézni a kettőt.

A fiúk mindkét délelőtt a Nagymamánál voltak, kerteztek, labdáztak, mókus-cicáztak.

A bőrgyógyászaton hamar végeztünk, egy kis bőrszárazság semmi több: testápló és esti pancsolás felfüggesztése (na persze!).

Ma Berci vitt minket a Tűzoltó utcába, kértem, hogy kísérje el a lányokat, parkolás, várakozás, stb. ürügyén és mert Apával lenni jó.
Az EKG-val kezdtünk. Kori csodásan eltársalgott a Doktornénivel aki egyfolytában azt mondogatta, hogy: "-Te milyen édes vagy!".
Kori tényleg édes volt, minden kérdésre válaszolt, elsorolta a testvérei nevét (Pöttyöt is beleértve), azt hogy mennyi idősek, hogy mikor fog megszületni a legkisebb ("nyaralás után"), hogy hova megyünk nyaralni ("Csopakra") és hogy rajzolni tanul az óvodában.
Amikor Kori mondta, hogy ő a legnagyobb és kisebb testvérei vannak akkor a Doktor néni ránk nézett (Berci is bent volt) és megkérdezte: "-És mind közösen a maguké?" - mondtam, hogy : "-Persze!" - erre a Doktornéni: "Jaj anyuka a mai világban ez már nem olyan egyértelmű...".

Miután a Doktornéni végzett a vizsgálattal, meginvitálta magához Korit akkor ha már Pötty is megszületik és túl sok lenne anyának otthon a feladat (Kori természetesen elfogadta a meghívást ) majd kikísért minket és még egyszer elmondta, hogy milyen édes ez a kislány. Kori persze nagyon boldog volt, hogy ilyen sok dicséretet és szeretetet kap a vizsgálóban majd integetve távozott.

A szív ultrahangra másfél órát kellett várni, időpont ellenére, hárman voltak előttünk és mindenki fél órát volt bent.
Egy eldugott kis folyósón várakotunk de azért arra jött egy két beteg kisgyerek és mondanom sem kell, hogy szívfacsaró látvány volt ahogy ott botorkáltak a kis pizsamájukban az anyukájuk vagy apukájuk kezét szorongatva.
Ha minden nap nem is de azért sokszor belegondol az ember (főleg ilyenkor), hogy kaphat e annál többet és kívánhat e többet minthogy egészségesek legyenek a gyerekei és ne kelljen ilyen helyen sok időt eltöltenie...

Másfél óráig meséltünk a fejünkből felváltva hol Berci hol én, Kori pedig nevetgélve hallgatta és nagyon jól mulatott, hogy velünk lehet egyetlenként, minden figyelem, mese és vicc az övé.
A mi vizsgálatunk nem tartott 10 percnél tovább.
A szívzörej valóban hallható de teljesen ártalmatlan (egy járulékos inhúr okozza) semmi teendő nincs vele. A mitralis billentyű kissé lazább szerkezetű de nem kóros nincs vele semmi különösebb baj, pár évente ránéznek majd (nekem is van egy kisebb mitralis elváltozás a szívemben azzal sincs sok teendő - lehet, hogy Kori örökölte).

Nagymamáéknál ebédeltünk és ott töltöttük a délutáni pihenőt.

Alvás után elindultunk haza, a Müller után beugrottunk Nazim Doktorhoz a leletekkel és Nimród köhögésével majd 6-ra haza értünk, 8-kor már mindenki ágyban volt.
Kori azt mondta, mikor beszálltunk az autóba a fiúkkal, hogy: "Jó volt de azért hiányoztak nekem a fiúk." - jaj de édes pedig csak egy délelőtti kórházi programon voltunk!

Mikor Nagymamánál ebédeltünk és meséltem, hogy Kori mennyire szereti a barátnőjét Virágot és, hogy tegnap arról beszélgettek , hogy mennyivel jobb a Családi napnál az Ovi nap mert akkor együtt lehetnek akkor Korika széttárta a kezét bólintott majd megszólalt: "- Anya! Mi NŐK vagyunk!" .

Nem könnyű, hogy mind a hármat pocakkal viszem ide-oda de annyira élvezem, hogy ez a kis csapat együtt jön megy sertepertél és megnevettet, hogy néha el is felejtem, hogy nem bírom tovább.
Mert azért bírom.

Családi Napok

Nimród beteg volt egész héten megint bronchitises lett szegénykém egy kis náthától de azért hősiesen "felhőcskézett" (inhalátorral) minden nap.

Kori ovizott (nagyon - nagyon szereti) mi meg próbáltuk túlélni ezt a nagyon szeles és kellemetlen időt - itthon.

Szombaton a Szépjuhásznétól a Virágvölgyig kisvasutaztunk, a Normafánál réteseztünk majd ugyanígy haza.
A vonaton Berci vett a gyerekeknek egy-egy nyakláncot, Kori sárgát Simi természetesen pirosat választott, még azt sem hagyta hogy a kislány leválassza a többi közül az övét, őrült módon el kezdte tépni az ő piros vonatos bőrláncát (nagyon vicces volt).
Természetesen odáig voltak a gyerekek a nagy kalandtól (olyan jó látni, hogy ennyire tudnak örülni mindennek), Simi a Normafa játszón ki is próbálta milyen mozdonyvezetőnek lenni (Berci is sikeresen bepréselte magát a favonatba), majd Apa Korival mászott fára.

Vasárnap mise után Pátyra mentünk lovazni ahol Viktor várt minket, hogy végre teljesüljön Kori álma és lovagolhasson egy kicsit.
Simi lelkesedése alábbhagyott mikor meglátta a hatalmas testű állatokat, még a pónit is csak félve közelítette meg és csak Apával pedig Szélvész tényleg egy igazán kicsi póniló.
Nimród a kocsiban végig aludta a pátyi lovazást, ez nagyban megkönnyítette a dolgunkat.

Igazi Családi nap (ahogy Kori nevezi a hétvégéket) volt mind a kettő.

Én kezdem úgy érezni mintha a harmincadik hét körül járnék pedig még pontosan 8 hét van addig. Úgy érzem ha most alhatnék amennyit csak akarok akkor 1 hetet biztosan sikerülne átaludni.
És még csak most jön a neheze: Kori a holnapi ovi után 2 hétig nem megy. Lesz előnye és nehézsége is, mondjuk a délutáni alvásoktól előre rettegek na de az viszont jó lesz, hogy délutánonként nem kell az egész bandával útnak indulnunk.

A fáradságtól eltekintve még mindig bizakodó vagyok, hogy lehet ezt bírni (de csak Bercivel!).

Fotózás

A sógorom nővére dolgozik egy újságnál és néhány kérdéssel egybekötött fotózásra invitáltak engem a gyerekekkel.

Ahogy az lenni szokott, pont az előző éjjelünk volt nagyon nehéz mert Nimród el kezdett köhögni, kruppozni éjszaka úgyhogy reggel Berci levitte a Doktor bácsihoz (én meg kialvatlanul ébredtem ennek a hosszú napnak a kezdetén).
A szokásos kezelést írta elő Nazim doktor de nem örült, hogy rövid időn belül harmadszorra hall zörgést Nimród háta körül.
Nimród ahogy el kap valami légúti bacit, azonnal zörög. Remélem kinövi.

Berci beszaladt még dolgozni mielőtt jött a fotózás helyszínére nekem segíteni, én pedig három gyerekkel megpakolva délben pont ebéd és alvás időben (a legrosszabbkor) indultam a stúdióba.

Amíg engem sminkeltek, öltöztettek addig Berci a gyerekeket foglalkoztatta, Kori és Simi nagyon jól érezték magukat a hatalmas gyárépület stúdiójában, Nimród a fáradtság és a betegség jeleit mutatva csak Berci kezében volt hajlandó megmaradni.
Ez az állapot állt fent akkor is amikor jött a pillanat, hogy vegyem magam köré a gyerekeket akik szintén szép ruhácskákban tündököltek.
Kori és Simi rávehető volt némi együtt működésre, Nimród azonban ellenállt, zokogott, tiltakozott, Berci kezében akart mindenáron aludni.
Végül úgy döntöttünk, legyünk túl rajta mielőtt a nagyok is feladják és sírjon csak a karomban, így is jó lesz a kompozíció.

Elvittem a minigépemet, azzal Berci készített néhány képet rólunk a távolból úgyhogy közel sem olyan jó mint amilyen az újságban a végeredmény lesz de azért a teljesség igénye nélkül közzé teszek párat mert olyan aranyosak rajta a gyerekek.

12-kor indultunk itthonról és fél 5-re értünk haza.
Nimród sírása ellenére is azt kell mondjam, hogy nagyon ügyesek voltak és hősiesen végig csinálták a napot (Berci nélkül nem sikerült volna) még akkor is ha nem kifejezetten azok a mosolygós cukorbabák a képeken.
Nekem akkor is a legszebbek.