Délelőtt játszóztunk, sétáltunk. Kori királylánynak öltözött, Simi lovagnak, Nimród pedig sárkánynak.
Aranyosak voltak de ahogy elnéztem Korinkámat - kissé unatkozott már az ovi nélküli negyedik napon -, támadt egy ötletem.
Olyan lelkiismeret furdalásom van mindig amikor utazunk a kocsiba és Kori felkiált, hogy "majd menjünk el ide", meg "sétáljunk majd egyszer itt", és mindig mondom, hogy "jó persze"... de ma beváltottam az ígéretemet. Bevallom én is kiváncsi voltam már a Millenárisra, a Bödi cukira és a Mamut környéki forgatagra. Annyira vártam már ezt a pillanatot, hogy a négyet bepakoljam és körül nézzünk máshol is.
Még reggel megfőztem az ebédet, aztán lementünk, majd haza ebédelni és aludni. Én nem tudtam elaludni, a délutánin törtem a fejemet pedig jó lett volna mert most éppen minden gyerek éjszakai ébredős és költözős, kitúrós korszakban van, nem ártott volna egy kis pihenő - de mindegy. (Éjjel Kori Berci mellett aludt, én Kori ágyában Simi mellett, Nimród a vendég ágyon a hálóba, Boldi a nappaliban- kész mutatvány).
- Jujááá medü dádoba!!! (Hurrá megyünk városba! - kiáltotta Ninó mikor mondtam délután, hogy indulunk).
Ötkor elindultunk, hogy még nyitva legyen a cukrászda.
A Marczibányin parkoltam le. Kiszálltak a kocsiból. Kiabáltak, megvadultak, időbe telt amíg lenyugodtak és megértették, hogy egy kupacba kell maradni, nem úgy mint Keszin, hogy előre rohannak úgy is megtalálnak - mert a városban sokan vannak és ők is sokan vannak sokfelé kell figyelnem nehogy elhagyjak valakit.
Boldi babakocsiban ült, a többiek gyalogoltak.
Kiabáltak a padra, a teniszező emberekre, a kutyára, a sétálóutcára. Izgatottan keresték a fagyizót, meg is találtuk, választottak csokisat, megették. Közben megszólítottak, hogy mind az enyém e.
Annyira de annyira szeretnivalók voltak ezzel a lelkesedéssel.
Nekik minden új volt, a sok inger teljesen megbolondította őket.
Felálltak egy kirakatba aminek sötétített üvege volt és kintről nem lehetett belátni de bentről ki igen és ott énekeltek, táncoltak kiabáltak. Aztán mondtam, hogy menjünk erre engedélyeznem kellett még egy kiabálást annyira kérleltek.
Komolyan kitűntünk ezzel a felfordulással (azt hitték neveletlenek pedig csak megvadultak mert boldogok) de hát ezek a gyerekek nem szoktak csak úgy a városba menni - de ezt senki nem tudta rajtunk kívül!
Aztán a Millenárisba csoda volt a tó, benne a halak, csoda volt a játszótér benne a sok fajáték (a kiskapu, a "halhajó", a malac, a mászós házikó, a vár, az óriás mókuskerék), és csoda volt a kis játszó az autóval a kis házzal és minden, minden egy nagy csoda volt nekik!
Simi: "Azta oda nézz láttatok már ilyet??? "
Kori: "Fiúk nézzétek!"
"Hutty! Hutty!" - mondta Ninó a galamboknak, a Huss helyett.
Berci nagyon hiányzott mert tavaszi randi hangulat volt a Millenárisba. És ott volt az a pad amin 7 éve fagyit ettünk első budapesti randinkon....
Nem hagytam el egy gyereket sem pedig voltak szívbajos pillanatok mikor hárman háromfelé rohantak mert annyira izgultak és nem bírtak magukkal. Elég hangosak is voltak.
Haza értünk 8-ra, Berci ma nagyon későn jön.
1 óra alatt mindenki fürdött, hajat mosott, vacsorázott, mesét kapott.
Egy pillanat alatt elaludtak.
Édes kicsi csapatom.
