Nimród pont ma kilenc hónapos.
Nagyon sokat változott az elmúlt pár hétben. Egyre érdeklődőbb és barátkozósabb lett, sokat nevet az emberekre de amikor kilépek a szobából (hogyha ő a földön fekszik) akkor legtöbbször még mindig sírva fakad.
Sokszor és sokat eszik, éjszaka már nem táplálom.
Rengeteget forgolódik, négykézlábra támaszkodik (de még nem mászik) és egészen jól közlekedik amolyan előre ugrás és földön csúszás keverékével.
Igazi vasgyúró: nagy pocak, nagy csülkös comb (minitalp végződéssel), hurkás kezecskék. Jó megölelni, megszorongatni és simítani a selymes pufi pofiját.
Nagyon szeret üldögélni a hintában, etetőszékben, a szőnyegen (bár hivatalosan nem számít ülésnek mert mi ültetjük - de harmadiknál már ez is bocsánatos).
Itthon sokat sír ha nem vagyok mellette játék közben, a babakocsiban viszont egy hangja sincs bármilyen hosszú is a séta.
Még mindig elalszik az erkélyen, jól felöltöztetve.
Napközben kétszer alszik, este pedig kilenc körül az ágyában elalszik egyedül.
Beindult a Nagypapa imádat. Minden unoka életében elérkezik a pillanat amikor rajongva néz a Nagypapára és minden álma teljesül amikor Árpád hurcolja a popóját a Labanc utcai lakásban. Nimród életébe 1 hete érkezett el a változás amióta bármilyen szomorú, a Nagypapa karjaiban megnyugvást talál. Nimród ezen kívül nagy szakértelemmel tanulmányozza a Nagypapa haját és szakállát, matat, kutat elmélyed a felfedezésben. Jó barátok lettek (egyébként Nimród teljesen Árpád kiskori képeire hasonlít!).
Azért a Nagymamát sem hagyom ki, aki szeretettel és türelemmel telepszik a legkisebb Nagy mellé és tanítja, fejleszti a legapróbb óriás unokát.
Berci amikor haza érkezik táncot és rajongást kap Nimródtól és amikor a karjába veszi a 10 kilós fiát, ennyit mond: "Annyira édes!" - és tényleg az!
