Simi olvas

Simi májusban volt négy éves. Ismeri a betűket, majdnem mindet.
A nyomtatott nagy és a kis betűket is kezdi ketté választani. A dupla Y-os betűkkel is boldogul már.
Végig betűz mindent amit lát.
Egy nehéz még: az összeolvasás.
De már ezt is alíg hiszem el.
Kori erre csak annyit mond: "én majd az iskolában megtanulom!".

Bubi, futás, csömör

Itt volt ma Bubi. Kicsit megijedt mert Berci itthon volt még mikor jött és vele még nem találkozott. Nimród szárnyai alá vette a kis hölgyet, szépen terelgette nagyon empatikusan.
Mikor kértem, hogy hozzon krémet mert be kel kennem Bubi popóját kikiabált a szobából:
- Melyik Bubinak? ...A MI Bubinknak??? - aztán persze hozta rendesen.
Néha elmondja, hogy "szegény Bubi, az anyukája dolgozik és itt kell lennie!".
Egyébként Boróka szeret nálunk, néha hiányzik neki az anyukája de ma is szépen evett és hamar elaludt mellettünk, mikor felkelt meg már jött a Veró.

Nagypapa elhozta ma a nagyokat az oviból (még fagyiztak is hazafelé).
Ötkor pedig hívott Ibi a megbeszéltek szerint, hogy menjünk futni a foci pályához, hogy fizikailag és szellemileg is fittek legyünk. Azt nem mondom, hogy jól ment de jólesett, a gyerekekre meg felváltva vigyáztunk amíg a másik futott egy kicsit.

Kifáradtam. Nincs ihlet, nem megy a főzés se a kigondolás az elkészítéshez meg nincs kedvem.
Valahogy jobban ment ez nyáron mikor mindenki itthon volt és nem kellett tartani a feszített tempót a napirendben. Aztán meg olyan drága egy nagy adag ebéd kivitelezése, hogy az egészhez nincs is kedvem, Bercinek meg minden nap vinnie kell valamit.
Arról nem beszélve, hogy kicsit unom, hogy egyfolytában pakolok utánuk, minden reggel, délben, este és mindig kezdem elölről. Nem is tudom az egész lakást mindig befejezni mert mindig van mit csinálni.
Lehet, hogy elegem van?

Búra derű

El kéne már hinnem, hogy egy nyomasztó nap után a következőn már megint süt a nap, de úgy igazán.

Hétfőn a játszóterezés ellenére egyedül voltam a gondolataimba merülve. Elég nehéz megfogalmazni az ilyesmit, hogy mi is nyomasztja ez embert. Talán a legtalálóbb kifejezés: az elmúlás.
Nem részletezem de sok minden elmúlt ami szép volt és most nagyon hiányzik, nehezen engedem el (vagy talán sehogy sem). Lévén, hogy elég hűséges típus vagyok - minden szempontból - ezek a dolgok valóban fájnak most.

Na de mára már szép napra ébredtünk, az élet nem áll meg.
Nimród boldog feje amikor felszállunk egy Tesco  vagy egy sárga vagy egy kék buszra hát az kincset ér nekem és gyógyír minden fájdalomra.
Úgy ragyog, olyan boldog ennyitől!
Büszkén néz előre az ülésen ("a trónon"), mikor utazás közben - amikor koncentrál - megszólítom: huncutul nevet. Ma nem kellett ennél több, hogy jó kedvre derüljek.
Elég nyugodt egy délelőtt a fiúkkal, játszótér vagy buszozás, itthon ebédelünk aztán lepihenünk, alszanak amig fel nem keltem őket az induláshoz.
Ma busszal mentünk le a végállomáshoz az oviba a nagyokért.
Lauráékkal találkoztunk és együtt elmentünk a gyerekkönyvtárba. Megint nagyon jó könyveket sikerült elhozni. Azon túl, hogy én választottam nekik ők is felkaptak egyet-egyet, hogy az nekik kell.
Kori: egy olyat amiben egy kisbaba születik és éppen az anyukájának adják oda.
Simie: egy mini könyvet egy kis maciról aki leveleket hord körbe amiben meghívja a buliba a barátait
Nimród: természetesen egy Bogyó és Babóca nélkül nem volt hajlandó elhagyni a könyvtárat.
Nagyon jó ez a könyvtár, vannak bábok, fa vonat játék és nem kell megvennem azt a sok könyvet amit annyira szeretnék már régóta. És nagyon  kedves a néni még így is, hogy minden alkalommal felforgatjuk a helyet (bár azt ma megjegyezte, hogy Boldi a megtestesült nyugalom a babakocsiban).

Berci ma délelőttös volt, így már délután 5-kor találkoztunk a Művház előtt és végre megismerhette ő is budakeszi legfinomabb fagyiját. Nagyon jó volt, hogy végre együtt voltunk hétköznap délután mind a hatan, szinte sosincs ilyen nap vagy csak nagyon ritkán - a gyerekek nagyon-nagyon örültek (Boldi magán kívül volt annyira).
A játszóterezés után (ahol Lauráékkal voltunk aztán jöttek Zoéék is) haza sétáltunk.

Holnap jön Bubi akit nagyon szeretünk, biztos nem hagyja majd, hogy egy jó nap után megint szomorkás jöjjön.

Bor, mámor, Jenő és a geoládikó

Pénteken elmentünk néptáncra és végre végre a Simi is beállt és még élvezte is!
Virág volt a párja és nagyon aranyosan lépegettek együtt.
Nimród is végig táncolta a délutánt, a népi játékban is olyan aranyos volt, hogy Ildi néni (idézem: "Olyan édes vagy mindjárt megzabállak!"" - felkiáltással) biztatta a kecskemecske játékban.
Kori gyönyörű nagycsoportos lány lett.
Ezzel a növekvő hajjal szépséges nagy lány lett belőle egy szempillantás alatt, ügyesen táncol és szépen énekel.

Szombat délután kimentünk Budajenőre a Bornapra. A gyerekeknek még mindig minden egyes beszállás a Tojásba egy csodálatos lelkendezős élmény. Mondtam a gyerekeknek, hogy Tandzsinak és Tibinek köszönjék, erre Simi felkiáltott, hogy ő Istennek köszöni, Nimród pedig azt tette hozzá, hogy ő Elődkének...

Berci hamar lelépett a Bornapról mert ment a városba osztálytalálkozóra, de előtte befizette a gyerekeket pónilovazni. Azt az örömöt mikor felülhettek a választott pónira, azt bizony örökre megjegyzem sokkal inkább mintha valami kacatot kaptak volna a vásárban.
A nagynéném Zizi és az unokatestvérem Zsófi segítettek, hogy ne hagyjam el a gyerekeket, aztán náluk vacsoráztunk, majd haza jöttünk és fél tízre mindenki ágyban volt. (Kivéve Bercit, ő hajnalban érkezett.)

Vasárnap Zugligetbe mentünk misére, majd Orsiékkal, Boriékkal geoládikót kerestünk a  Kis-Hárshegyen (meg is találtuk), az unokatestvérek meg kedvükre bandukolhattak az erdőben - nagyon szeretnek kirándulni így együtt.
Nagymama főzött nekünk finom ebédet, szép hétvége volt.

Szombati apa-nyúzás

Bornap Budajenőn

Geoládikózás

Zajlik

Ez nem volt kellemes. A reggeli 10 fok aztán a 30 a játszótéren majd a ma esti 15.
Egy kissé ideges voltam a napokban, a náthám, a drasztikus hőmérséklet ingadozás és Boldi éjjeli műsorszámai csak rontott a helyzeten.

A nagyok egész jól bírnak a náthával, Nimród is abba hagyta a hörgést, nekem még fáj a torkom Boldi meg taknyos de talán így is megkaphatja a holnapi oltást.
Tényleg nem olyan mint a tavalyi év, emberségesebb, az akkor erőnkön felüli erőlködés volt....

Ma itt volt Bubi, Boróka és megint nagyon szeretnivaló volt.
Jött velünk a játszótérre, itt is aludt, délután meg jött érte Veró.

Ötkor szülőire mentem, az unokatestvérem Zsófi jött a szerelmével Bercivel vigyázni (akit Nimród "barátom"nak hívott egész este).
Nimród egyébként nagyon képben van: "Simike a te szerelmed a Kinga, az enyém meg a Mikolt!".
Ez így is van, bár Simike nagyon kelendő és felcsíphető azért remélhetőleg hűséges típus.

Kori nagy csoportos. Hihetetlen, hogy jövőre iskolás lesz, meg az is, hogy már csak 4 hónap és három gyerekem lesz együtt a Fecske csoportban. Azért ez elég kiváltságos helyzet...
Nimródot már nagyon várják, mindenki kérdezgeti, hogy mikor jön már az a "Jó fiú".
Nimród már kevésbé várja mint nyár végén, nagyon szeret itthon, teszik neki, hogy ő a Nagyfiú és Boldi a kicsi.

A férjemet alig láttam a napokban, csak azt beszéltük meg reggel mit vigyen ebédre és este már aludtam amikor haza tért úgyhogy ma elküldtem némi édességért amit ketten meg is ettünk és közbe végre elmesélhettük egymásnak mivel telnek mostanában a napjaink.
Hát így megy ez négy gyerek mellett.

Beköszöntött

Beköszöntött az ősz és az első takonykór is otthonunkba (hiába a béres csepp, hiába a c-vitamin).
Jaj de nem szeretem!
Meg a forgalmat sem ami reggel van ilyenkor ősszel a budakeszi úton 7 és 8 között.

A Budaiba voltunk berendelve 8-ra tejterhelésre a Boldival.
Még a véres széklet körüli probléma körüljárásának egyik fontos állomása volt ez a mai vizsgálat.
Mikor beértünk még nem tudtam, hogy minimum 3 óra lesz a program. Nimród egész jól bírta, hogy csak játszania kell a kórházi játékokkal, Boldi pedig örült, hogy kapott kortyonként egy kis tejecskét mert nagyon éhes volt már 11 körül. De azért sok volt ez a három óra bezárva nekik is, nekem is.
Az eredmény: semmi. Nincs kiütés, meg folt meg hasmenés. Úgyhogy itthon adni kell neki yoghurtot meg tejalapú tápszert Sinlacba keverve és két hét múlva kontroll. Szerintem nem allergiás, egyszerűen R6-ot evett pár hónapja és attól összecsúszott a bele. Aztán csoda, hogy nem volt azóta semmi de ezt az orvostudománynak nem magyarázom, teszem amit tennem kell -azaz hordom a gyereke(ket).
Hálát is adhatok, hogy csak ezért mert amikor belépek egy ilyen helyre mindig sokkal rosszabb dolgokat látok és akkor örülhetek, hogy nekünk semmi bajunk nincs.

Bódi és Ninó persze hazafelé elaludtak a Tojásban (amit leírhatatlanul óriási élmény vezetni mert nagyon nagyon jó!), de mire haza értünk nem tudtam őket vissza altatni úgyhogy kínszenvedés volt a délután hátralevő része.

Az éjszaka is rövid volt mert Berci áthozta Nínót, hogy kruppos (és tényleg hörgött de nem fulladt) úgyhogy tudott aludni), Boldi pedig taknyos lett nekem meg fáj a torkom.
Itt van az ősz, itt van újra ami nekünk egyenlő a betegség szezon indulásával.
Nem baj már csak 9 hónap és megint nyár lesz, amikor minden olyan szép és jó!

Korit és Simit haza hozták a Nagypapáék az oviból, délután pedig lementünk a játszóra ahol túl sokan voltak és hideg volt és legalább 20 perc volt mire mindenkire elég ruhát és cipőt adtam.

Réteges öltözködés, folyó orrok, köhögés, zsebkendőzés, torokfájás, orrszívóporszívó, állandó patikalátogatás.
Beköszöntött az ősz....

Minden amink van...

Szentimentális hangulatban vagyok mert a sok bosszúság ellenére mégis olyan szép volt ez a hét, van miért hálát adni.
Kezdődött azzal, hogy a nagyok , Kori és Simi végig járták a hetet, nem lettek betegek és még jól is érezték magukat az oviban.
Nimróddal és Boldival nagyon jó itthon lenni, játszóterezni, buszozni, ügyeket intézni, ebédelni, délután lepihenni.
A héten nem volt autónk mert Anyuék elvitték átnézetni, kipofozni.
Hétfőn apósóm hozta el a nagyokat az oviból, kedden a szép időben én mentem a kicsikkel, szerdán megint Nagypapáék segítettek, csütörtökön a szakadó esőben megint busszal mentünk-jöttünk.

Szerdán itt volt Bubika, Veró barátnőm legkisebb lánya. Mi fogunk rá vigyázni szerdánként. Nem tagadom, Nimród az elmúlt találkozókon igencsak megdolgozta szegény Bubit (enyhe terrorral), de most beszéltem vele, hogy ő lesz Boróka nagytestvére mert az anyukája itt fogja hagyni és, hogy vigyázzon rá mintha az apukája lenne. Hát olyan szépen játszottak egész délelőtt itthon is, a játszótéren is, ebéd közben is, hogy szinte meghatódtam mennyire beleillik a szerdai napunkba Bubika. És meg is könnyebbültem, hogy ennyire szeretjük őt, jó helyen lesz itt.

Kedden anyukám hozott a Siminek két cipőt (megszabadítva engem a gyerek cipővásárlás nyomasztó terhétől - hol kicsi, hol nagy, itt nyom ott nyom) és jó lett mindkettő. Laurával és Kingával játszótereztünk az is jó volt, mindenki örült.
Délelőtt pedig Gergő unokatestvérem jött ki akivel vagy 5 éve nem találkoztam már és még a gyerekeket sem ismeri. Beszélgettünk jó meleg volt kint voltunk egész délelőtt a játszótéren.

Csütörtökön szétáztunk, másfél óra volt haza hozni őket a oviból a szakadó esőben busszal, gyalog.

Pénteken jött a Nagymama, vigyázott a kicsikre én ebéd után elhoztam a nagyokat (pénteken nem alszanak bent), délután pedig néptáncra mentünk az iskolába.
Megbeszéltük a  négy gyerekes Kingáékkal, hogy pénteken mi látjuk őket vendégül, valóra váltva ezzel Nimród nagy álmát, összehozzuk a randevút Mikolttal (hetek óta mondogatja kitartóan, hogy a "Mikolötöhoz akarok menni!").
Korinak is akadt pajtása, Hanna fél évvel nagyobb nála, bezárkóztak a szobába és lányos játékot játszottak egész este - néha kijöttek enni-inni.
Áron 6 héttel idősebb mint Ninó és olyan egyformák kívülről, hogy szinte ijesztő.
Nimród főzött Mikoltnak, majd mint akik étteremben egy kétszemélyes vacsorán vesznek részt úgy eszegettek egymással szemben édeskettesben. Jaj de tetszett annyira szép volt!
Lelle rohangált és nem értette Bódi miért nem válaszol neki (mert a Bódi olyan megfontolt csöndes alkat Lelle meg a fecsegős fajta).
Szép este volt, a férjeink is jelen voltak, beszélgettünk a gyerekek meg játszottak volna még reggelig ha véget nem vetünk a "késő van már" sablonnal.
Nimród útjára bocsátotta A NŐt, páncélban, sisakban, kivont karddal, elváltoztatott mély hangon búcsúzott: "Máskor is gyere Mikolötö!"

Szombaton reggel eltettem a nyáriakat elővettem a télieket - ők közben visongtak meg verekedtek, meg csapkodták egymást, meg visongtak, és én is kiabáltam, hogy elég legyen már! - úgyhogy hangosan de hasznosan telt a délelőtt. Ebéd és alvás után Berci ment fotózni a Himnusz szobor és a Szent Korona találkozását mi pedig öten elindultunk Sebi zsúrjára a Krisztinához - busszal, villamossal.
Sosem unatkozom ha útra kelek velük, a buszvezető bácsi után (egy falka? -kérdi Ő, aztán csodálkozik és gratulál) egy kedves néni is beszélgetett velem, hogy ahol négy elfér ott őt is (biztató), majd a villamoson is egy kedves néni csodálta milyen rendesek és szófogadóak a gyerekeim. Tényleg azok, a BKV megbabonázza őket, egyikkel se kell veszekedni és ez jó (jönnek, csinálják, kérdeznek, lelkesek, rendesek).

A zsúr kedves volt, felköszöntöttük Sebit, a gyerekek eltűntek játszani a gyerek szobába.
Tortaevés, majd köszöntés után társasozás, majd diafilm vetítés következett.
(Simi jól elfáradt a nagy unokatestvér ötödik születésnapján....)

Én pedig beszélgettem a jelen levő anyukákkal akik szintén kedves szóval illettek minket (hogy milyen jó a négy gyerek és jó, hogy ilyen kicsi a korkülönbség).
Ezek az alkalmak olyan jók, tapasztalni, hogy más szemében milyen ez az egész ahogy mi vagyunk.
Minden amink van a JóIsten gondviselő szeretetéből van.
Hogy négy egészséges gyerekünk van, meg hely ahol lakhatunk, meg autó amibe beférünk és még erőnk is van és kedvünk is van csinálni az egészet.
És bár olyan sokszor volt úgy, hogy aggódtunk mit fogunk enni és miből fogunk befizetni és mindig volt valahogy.
Mert bizony sokan néztek hülyének minket mikor belevágtunk, hogy mit csinálnak ezek? Még egy gyerek? Hova? Hogyan? Miből? És sokszor tényleg nagyon nehéz mert nem tudjuk mi lesz holnap és aggódunk de valahogy mindig elrendeződik és olyan sokan csodánkra járnak és nekem ez a bizonyosság, hogy Istenben bízva járható az út. Mert a sok kételkedés ellenére hiszünk és bízunk és erre neveljük a gyerekeinket is.

Ma meghozta Anyu és Tibi az autót. Saját erőnkből nem tudtuk volna venni.
És őket sosem kértük, hogy vegyenek nekünk....
Viszont nagyon sokat imádkoztunk, vágyakoztunk, a szívünkben ott élet a remény azzal együtt, hogy teljes kilátástalanság volt, hogy honnan szerzünk egyszerre ennyi pénzt, mégis reméltük, hogy lesz valahogyan.
És Anyukám egyszer csak felhívott, hogy Tibi keres nekünk.
Hát így működik az imádság és ezt ma a gyerekeknek is elmondtuk mikor először jöttünk haza mind a hatan Tojással mert Apa értünk jött a zsúrba.
http://www.youtube.com/watch?v=ow1zhjrmvKE&feature=youtu.be

Köszönjük Tibinek, köszönjük Anyukámnak, hogy megszerezték, hogy rendbe tették és ekkora örömet szereztek vele mindannyiunknak!

Olyan jó belesimulni ebbe a tenyérbe, olyan jó érezni, hogy átölel minket a JóIsten.

A lány

Csak, hogy kicsit emésszem magam....

Mert, hogy a két fiú a Simi meg a Ninó eléggé bezártak. Autóznak, birkóznak, kardoznak.
Kori pedig egyedül maradt mint lány. Mert ő Barbizna meg pónizna meg hercegnőzne.
Tegnap nagyon szomorú volt emiatt, láttam rajta, egyedül ült a szobában és rakosgatta a lovacskáit, beszélt hozzájuk -mostanában egyre többet látom így amikor a fiúk elvonulnak-.. Kérdeztem is, hogy mi a baj, erre azt mondta: "Látod Anya, ezért kéne nekem még egy lány testvér, hogy legyen kivel játszanom." -olyan őszintén mondta, olyan megható volt.
Sosem akartam a gyerek dologból pénz kérdést csinálni (úgy érzem a hitemet rombolja) de amellett, hogy fizikailag teljesen ki vagyok használva és végre jó értelemben is, mert például fel tudok velük kerekedni és be a városba (várandósan meg se mozdultam soha) ezenfelül azonban már így is minden hónapban a szakadék szélén táncolunk. Berci küzd, dolgozik, de már arról beszélünk, hogy hamarosan nekem is kéne mert ebben a világban hitel mellett nem lehet normálisan egy fizetésből fenntartani egy ekkora családot.
Bárcsak a JóIsten megsegítene bennünket és ez soha nem lenne kérdés többet...

Az oviból most elmentek iskolába Kori igaz barátnői: a Virág és a Zoé. Azért még így is maradt pajtás, de azt hiszem ők nem igazi lelki társak. Szerintem ez is megviseli őt csak nem tudja elmondani ami bántja.
Éjjel átjött mellém aludni pedig sosem szokott.
Tegnap találkoztunk egy ismerős kislánnyal akivel már játszott többször vidáman együtt de valahogy hozzá sem tudott most közel kerülni.
Szóval nehéz, szerintem rossz neki, hogy Simi Nimródhoz pártolt neki meg most nincs igaz barátnője (és lány testvére sem) akivel minden nap találkozhat.

Nem tökéletes a felállás nálunk de ezen most biztosan nem javíthatunk mert belerokkannánk...

Csavarogtunk

Tegnap - szombaton - Bercit megint befogta az újság úgyhogy fogtam a négy gyereket és reggel 9-kor már a buszon ültünk.
Bementünk a városba. Meglátogattuk a sógoromat a munkahelyén, a Kolibri Színházban, majd Magdni nénihez mentünk (Ati papa Nagynénjéhez) az Operához.
A gyerekek most először utaztak földalattin és nagyon izgultak. Nimród nem is akart felszállni de utána nagyon tetszett neki a kismetró.
Hazafelé villamossal mentünk, nagyon élvezték az utazást.
Bementünk a Lövőház utcába fagyizni és megvettük a Jóságkiskönyv ajándékokat is.
A Mamutba bementük a DM-be, néztünk a kínaiba tornacipőt de pont a méretükbe nem volt.
Átvettük Elődtől az esernyő babakocsit és fél3-kor már a buszon utaztunk hazafelé.
Nagyon elfáradtak, Nimród elaludt a buszon.
Legalább tizen megszólítottak, legalább huszan ámulva néztek és érdeklődtek, hogy mind az enyém e.
Nagyon büszke voltam a gyerekekre - mert végig jöttek a babakocsiba kapaszkodva, szót fogadtak, örültek, lelkesedtek - és magamra is mert egyet sem hagytam el!

Hol a Nimród???

Két napja leszakadt Nimród ágya.
Mivel Berci csak aludni járt haza a héten, egyedül nem tudtam megoldani a problémát.
Így Nimród ideiglenesen átkerült egy matracra közvetlen Simike ágya mellé.

Reggel mentem be a szobába - a nagyok már előjöttek -, hogy hol a Nimród?
Mentem és csak nem láttam hol van.
Kezdtem izgulni hova tűnhetett, a lakás többi részén nincs, Simi ágyában sincs és a matracon se láttam.

Simi ágya alól kikandikált két láb.
Nimród az igazak álmát aludta Simi ágya alatt, még a kezeit is feltette olyan édesdeden szunyókált.

Körbe ültük és nevettünk. Arra sem ébredt fel....

Nem túl rózsás kezdet...

"Hol lakik az a Tyegén embej aki elvette a Kodánkat?"
(Fordítás: Hol lakik az a szegény ember aki megvette a Skodánkat?)

Nimród esténként beöltözik és páncélban, karddal ezt az egy mondatot képes százszor elmondani a nagyszoba közepén.
Nagyon vicces.

Az már kevésbé, hogy ez a hét elég nehéz volt.
Minden este egyedül voltunk mert Berci dolgozott és nem lesz ez másként holnap sem.
Verkli: fürdés, vacsora, mese, altatás - és mostanában nemigen megy a dolog, mindenért könyörögni kell, vagy veszekedni vagy fenékre csapni. Mert nem értik, hallják de nem csinálják egy kissé szétestünk.
Fárasztó és nyomasztó ez az évkezdés. Apa dolgozik éjjel- nappal, egyedül vagyok - megoldom.
Ez a változékony idő ruházkodás szempontjából több odafigyelést igényel, ami kevés reggel az már sok délben és délután is túlzás már az ami estefelé viszont kell.
Nem nekem találták ezt ki.

Az sok erőt ad amikor viccesek és nevetek rajtuk vagy amikor már olyan fáradt vagyok, hogy teljesen elkeseredek akkor Simike rám néz és azt mondja: "Szomorú vagy Anya? De hát te vagy a legszebb Anya olyan szép vagy mint egy menyasszony!".
Kori pedig felvett a fejére 2 sisakot és 2 sapkát majd oda jött mellém: "Nézd Anya! Ezen halálra fogod röhögni magad!".

Tojás (Toyota Previa) mindenkinek hiányzik.
Szerelőnél van, kicsit kipofozzák rajta ami szükséges, hogy utána végleg birtokba vehessük.
Köszönjük, hogy velünk örültök! 

Remélem a jövő hét jobb lesz már.
Úgy látszik az ufók fertőztek meg minket mert szerencsére senki nem volt beteg akikkel előtte találkoztunk (itthon is maradt a 3:3 arány).

TOJÁS

Megérkezett családunkba Tojás.
A sok ima meghallgatásra talált, bár Kori azt mondta: "nem is imádkoztunk érte olyan sokat és mégis itt van!".
Tegnap elhoztuk, Tibi és Anyu választották és kifizették.
Megsegítettek minket, mert nem tudtunk volna önerőnkből sehogy sem lépni.

Ma eladtuk a kicsi skodát.
Kori sírt, Simi és Ninó pedig páncélban sisakban, karddal várták a vevőket az ajtóban, hogy idézem: "szétvágjuk a fejét és az arcát annak aki elviszi a SZKODÁNKAT."
 (Berci nem hozta fel a vevőket úgyhogy megúsztuk a leszámolást.)

Tegnap ültünk bele először mind a hatan.
Meglepetés volt, csak az utcán derült ki, hogy nem a skodába szállunk be.
Örülnek, boldogok, reméljük nem kell sokat rákölteni mert így is megy mint az ágyú és már most nagyon szeretjük a hétszemélyes TOJÁST.

ÍGY ÖRÜLTÜNK:
http://www.youtube.com/watch?v=0LK_Tc-IlfI&feature=youtu.be

Belépő

Az őszi belépőnk egy hányós és f. vírus ami cseppet sem hiányzott de mondhatni stílszerű egy négy gyerekes családban, hogy a második ovis nap után nem csak én de másik két gyerekem is telerókázza a lakást.

Pedig már minden olyan szép és jó volt csak ez az ősz ne jött volna....

Szegény Korit is itthon tartottam mondván, hogy ő is hordozó (és mi szándékosan nem viszünk vírust az oviba), majd megőrül itthon mert ő nincs rosszul.
 Boldi is érdekes módon kitart de gondolom órák kérdése és megadja magát.

"Anyuka szerelmei"  (Simon és Nimród fiaim) akik jönnek, bújnak, simogatnak, fogdosnak akkor is amikor nem kéne hát persze, hogy utánam fél nap eltolódással kidőltek.
Elég gyors a vírus, nekem 24 óra volt, a fiúknak csak fél nap ma már egész jól vannak.
A bezártság és elzártság azonban mindenki idegeit próbára teszi.
Vége a boldog napsütötte játszózásoknak, az egyréteges nappaloknak és támadnak a bacik.
És az, hogy két nap ovi után kidőlünk: az szánalmas....

Nyárzáró Elődkével

Ez a hét nagyon jó volt mert a testvérem, a 14 éves Előd volt itt velünk 5 napig.
A gyerekek lógtak rajta, rajongnak érte amellett, hogy nagyon jó a humora, segítőkész így sokat segített a játszótéren, este a fürdetésnél, a mesénél és az elpakolásnál.
Feltöltődtünk és nagyon sokat nevettünk mert Elődke egyszerűen iszonyatosan vicces!
Esténként hármasban néztünk vicces filmeket, a fiúk hangosan röhögtek én meg rajtuk nevettem.

14 voltam amikor született és semmiféle másik kis csomagnak sem örültem volna jobban akkoriban mint a kis összecsomagolt kistestvéremnek akivel aztán 10 évet éltünk együtt a Keleti Károly utcában.
Előttem lett babából kisfiú aztán kisiskolás most meg akkora mint egy kisebb férfi de nekem akkor is kicsi kis Duduka marad bármi történjék.
Hétfőn kezdi a gimnáziumot, kérésre dráma tagozatra iratkozott.  
Nagyon szeretem és most nagyon hiányzik mindenkinek. Kori még sírt is, Simi és Ninó nyavalyogtak mikor pénteken elengedtük....

A héten elmentünk Ibolya - gimnáziumi - barátnőmhöz aki még emlékszik a baba Elődkére.
Ibinél nagyon szeretnek a gyerekek, besétálnak a házukba és csendben békességben játszanak mindig.
Egy hangos szó nincs, szeretnek ott lenni Benivel és Annával.

Csütörtökön eljöttek a Herbák lányok - végre sikerült egy rég megbeszélt találkozót összehozni, hogy a lányok játszhassanak (ott három lány van). Palacsintát sütöttünk, Judittal beszélgettünk.
Dórika a legkisebb Boldinál három nappal idősebb csak.
Egy éve ott volt nálam is Bőze doki miután Dórikát világra segítette.

Pénteken Berci szüleinél ebédeltünk, majd délután vissza vittük a könyveket a könyvtárba és hoztunk újakat. Lauráékkal találkoztunk, fagyizás után eljöttek hozzánk még egy ovi előtti nyárzáró bulira.
Kinga jelenléte talán átsegíti majd Simit a kezdeti nehézségeken a fecskék középsős asztalánál.
Korit nem féltem, már alíg várja, hogy nagycsoportos lány legyen!
Nimródról nem is beszélve aki megvárja a Mikulást, az Angyalt és utána megy (február elsején amikor betölti a hármat.) Na és persze ugyanoda úgyhogy hamarosan megszálljuk a Fecske csoportot.

Ma voltunk misén Zugligetben, majd sétáltunk egyet a budakeszi erdőben Berci testvérével  Orsival (és családjával). Ebédeltünk Nagypapáéknál, aludtunk, én olvastam (nyáron már a harmadik könyvet fejeztem be ami nagy szó az elmúlt évek miatti lestrapáltság könyvmentessége után).
Berci kitakarította a kis Skodánkat mert új csoda lesz pár nap múlva ha a JóIsten is úgy akarja....

Holnap ovi, izgulok helyettük is de nem várom mert most annyira összenőttünk mindannyian.