Az Angyal csöngetett és beléptek a szobába. Berci olvasta az evangéliumot, énekeltünk és már alig várták, hogy bontogassanak.
Nagyon különbözően örülnek.
Kori először osztogat aztán kibont és sikongat, Nimród gyűjtöget és csak a végén nyitja ki az övéit, Boldi csalódott ha nem elég nagy a csomag, Simike pedig visszafogottan de örül és idén végre elégedett volt mindennel.
Jó látni az örömüket, én mindig legalább annyira izgulok mint ők, hogy minden jó legyen...
Itt már éreztem, hogy melegszik a szívem és kezdem elhagyni a rohanást, az idegeskedést, a feszültséget és az érzést, hogy minden jó e vagy még sem. Tudtam, hogy jó, hogy oda mentünk és nem máshova még akkor is ha nagyon elkéstünk. Aztán kaptunk egy könyvet és megnéztük a Betlehemet ami nagyon nagyon szép volt.
26-án közös családi éneklés volt a Labanc utcai házban. A Évi Dédi könyveket adott a dédunokáknak, a gyerekeim pedig Nagypapa Óz a nagy varázslójából énekeltek dalokat.
26-án ebédelni Budajenőre mentünk ahol az én rengeteg unokatestvérem és rokonom volt, Tündi és Zolika Makóról és Anyuékkal is itt találkoztunk. Sok volt a karon ülő sikítozó kis baba de jó volt és szép és hangos és örömteli és tömeges (kép a 40 fős rendezvényről majd később).
27 - én Apuéknál karácsonyoztunk és ebédeltünk Gödöllőn.
Nem maradt el az arcfestés sem. Nimród dinót kért, Boldi Batmant, Simi sárkányt, Kori virágot.
Jó kaland volt.
Illetve nem, mert Berci ebben a pillanatban rugott bele a számítógépbe és elmozdult az egyik lábujja. Valószínűleg eltört.
Megy a traumatológiára....
Pedig már olyan kerek volt minden....
