Csütörtökön eljött anyu és mindent gyönyörűen megcsinált. Főzött, kitakarított, jól elfáradt szegény. Elhozta a gyerekeket az oviból, suliból, elvitte őket focira, táncra.. Veronka meg Boldihoz jött, levitte a játszótérre.
Simi és Kori viselik a legkönnyebben, szeretettel mellém bújnak (értik a lényeget).
Boldi vad szeretettel szeret és néha rám szól, hogy "kelj fel az ágyból anya!".
Nimród egy kicsit zavart és hisztisebb a kelleténél - de hát ez érthető.
Ma a fiúk nem oviztak, Berci nővére vállalta őket, tegnap este már ott aludtak mert ma senki nem tudott hozzám jönni.
Kori bábszínházba ment az iskolával, Kinga hozta haza 1-kor.
Berci délután jött érte és elvitte őt is a fiúkhoz.
Ma sem alszanak itthon, csak így megoldható.
Úgyhogy sokat telefonálunk és szervezünk, hogy minél többet tudjak pihenni.
Nagyon hiányoznak. Üres a napom nélkülük.
Az utóbbi hetekben totál ki voltam purcanva, nem bírtam, hogy mindent egyedül csinálok, Berci nem volt itthon esténként. De ez meg a másik véglet, hogy egyszerre rám szakadt a csend és a magány.
Csak várni kell, hogy teljen az idő, érjen bent a kis magzat. 33 hét 4 nap még mindig kevés.
Holnap Berci szüleihez mennek a gyerekek a hétvégére, jövő héten egy kicsit többet lesznek itthon mert őszi szünet lesz, akkor meg azt kell megszervezni, hogy valaki vigye le őket a játszótérre és ebédeltessen, a délutánt meg már kibírjuk amíg Berci haza nem jön.
Mindenki segít, egy szavam nem lehet, de akkor sem könnyű ez a helyzet.