Simi kilyukadt keze

Nem lyukadt ki!

De kérte, hogy mindenkinek mondjam el, hogy majdnem kilyukadt a keze.

Este.
Hangos sírás.
- Bocsánat, bocsánat, véletlen volt! - hallom a szobából.

Kori előjön mentegetőzik, Simi ordít.
Simi hüvelyk ujján fityeg egy bőrdarabka és kicsit véres alatta. Semmiség.

A kukásautó hátulját Kori becsukta és nem tudta, hogy ott van Simi keze.

Simi zaklatottan mondja:
 - Anya, majd mondd el apának jó?
- Mondd el, hogy majdnem kilyukadt a kezem!
- Áááá de fáj!
 - Elmondod majd az oviban is? Ildi néninek is?
- Jaj hadd aludjak az ágyadban!

Fél órával később az ágya mellett lefekvés előtt áll összegörnyedve:
- Besegít valaki az ágyba?

Anyák napja a kertben

Büszke vagyok rájuk, mert énekeltek, verset mondtak mindhárman, mindenkinek akit köszöntünk ezen a napon.
A Dédnagymamák többször meghallgathatták Nimródtól az Orgona ága kezdetűt két versszakkal, Simi a Ha felmegyek népdallal aratott sikert, Korika pedig az Édes kedves Nagyanyókát mondta el Anyukámnak, Anyósomnak, a Dédiknek a kertben és Tündinek a telefonba.

Olyan szépen köszöntöttek: szeretettel, kedvesen, magabiztosan.

Szép volt a vasárnap a Labi kertben.
Az ebéd pedig mint mindig fenomenális volt Nagypapa tolmácsolásában, Simi-Samu születésnapok ünneplésével egybekötve.

Romantika: Kori és Sebi unokatesó (Kori csak itthon láthatta ezt a bújástechnikát)

Nimród énekel a Dédimamának: Orgona ága

Nagy Berci és kis Berci

"Ha felmegyek a budai nagy hegyre..."

Köszöntés

Boldi úr