A legjobb barátnő ma lett 6 éves. Éljen soká Virág!
A lovacska - és pónirajongó barátnő zsúrjára együtt választottunk Korival ajándékot. Egy kis ízelítő az életből, hogy miért kell olyat választani ami nekünk is a legjobban tetszik annak ellenére, hogy nekünk nincs olyan. Berci is elmagyarázta a mi kis hercegnőnknek, hogy az az igazi szívből jövő ajándék aminek mi is örülnénk és a legszebb, és nem az amit mi magunknak úgysem választanánk.
Így hát tegnap a Müllerben hamar lerendeztük a kérdést, és ma már alig várta, hogy mehessen és átadhassa a kis szárnyas pónit.
Simi is hivatalos volt a kis buliba, hiszen ő is csoporttárs és még barát is. Simi ragaszkodott hozzá, hogy vihesse a lézerkardját (biztos ami biztos).
Indulás előtt nagy volt a készülődés, hogy ki mit vegyen fel. Kori a szitakötős ruhát választotta amit 1 hete kaptam egy anyukától aki szintén Imre atyához jár és a nagyobb lánya már kinőtte a kisebbnek meg még nem jó. Kori most gyönyörű, van 4 hercegnő ruhája amiben csillog villog és amikre nagyon kell vigyáznia. A mai alkalomra a pirosat választotta hozzá egy szintén örökölt virágos lányos topánkát.
Simi természetesen kalózos szerkóban díszelgett.
Már kint álltak az ajtóban amikor eszükbe jutott: "Anya kérünk illatot!" - kezdte Kori.
"Igen kéjünk apa íjjatot meg ana íjjatot!" - csatlakozott Simike.
"Igen Anya, mert anélkül nem vagyunk igazi NŐ és FÉRFI!" - győzött meg Kori.
Armani Code Korinak, Aramis Siminek. Csak ezután indulhattunk....
A zsúr nagyon jó volt, bár a kelleténél kicsit jobban elfáradtak.
Kori nagyon boldogan, ragyogó arccal mesélte, hogy mit szólt Virág a lovacskához, hogy felkiáltott, hogy "nézd Mama milyen szép!" és, hogy olyan jó volt, hogy annyira örült neki és szerinte annak az ajándéknak örült a legjobban.
Kori kapott kölcsön 3 éjszakára egy My Little pónit (nem mintha nekünk nem lenne) de ez a Virágé és most nála lehet! Egy kis fecnire 3-as szám volt írva amit Kori szorongatott, hogy ezen van a szám, hogy meddig lehet nála - ez nagyon édes.
Simikéből nem sokat lehetett kihúzni, ő annyira elfáradt, hogy kommunikálni is képtelen volt, csak Ninót pofozta le néhányszor mielőtt aludni tért.
Nimród viszont nagyon boldog és csendes volt velem itthon amíg a nagyok haza nem jöttek. Sütött nekem fa korong tortát és táncoltattuk a játék babát. Ahogy a többiek megjöttek Nimród mindenkit el kezdett lökdösni és hangoskodott.
Próbálták egymást túlkiabálni: Kori az élményekről, Simi a lufikról, Nimród csak úgy, és még Boldi is beszállt.
Nagy a küzdelem a harcmezőn és mind ez értem van. Végül is örülnöm kéne....
