A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2012. április 26., csütörtök

Menjünk kalandozni!

Hónapok óta vártam már ezt és ma végre sikerült: elmentünk kalandozni!

Délelőtt játszóztunk, sétáltunk. Kori királylánynak öltözött, Simi lovagnak, Nimród pedig sárkánynak.


Aranyosak voltak de ahogy elnéztem Korinkámat - kissé unatkozott már az ovi nélküli negyedik napon -, támadt egy ötletem.
Olyan lelkiismeret furdalásom van mindig amikor utazunk a kocsiba és Kori felkiált, hogy "majd menjünk el ide", meg "sétáljunk majd egyszer itt", és mindig mondom, hogy "jó persze"... de ma beváltottam az ígéretemet. Bevallom én is kiváncsi voltam már a Millenárisra, a Bödi cukira és a Mamut környéki forgatagra. Annyira vártam már ezt  a pillanatot, hogy a négyet bepakoljam és körül nézzünk máshol is.

Még reggel megfőztem az ebédet, aztán lementünk, majd haza ebédelni és aludni. Én nem tudtam elaludni, a délutánin törtem a fejemet pedig jó lett volna mert most éppen minden gyerek éjszakai ébredős és költözős, kitúrós korszakban van, nem ártott volna egy kis pihenő - de mindegy. (Éjjel Kori Berci mellett aludt, én Kori ágyában Simi mellett, Nimród a vendég ágyon a hálóba, Boldi a nappaliban- kész mutatvány).

- Jujááá medü dádoba!!! (Hurrá megyünk városba! - kiáltotta Ninó mikor mondtam délután, hogy indulunk).

Ötkor elindultunk, hogy még nyitva legyen a cukrászda.
A Marczibányin parkoltam le. Kiszálltak a kocsiból. Kiabáltak, megvadultak, időbe telt amíg lenyugodtak és megértették, hogy egy kupacba kell maradni, nem úgy mint Keszin, hogy előre rohannak úgy is megtalálnak -  mert a városban sokan vannak és ők is sokan vannak sokfelé kell figyelnem nehogy elhagyjak valakit.

Boldi babakocsiban ült, a többiek gyalogoltak.
Kiabáltak a padra, a teniszező emberekre, a kutyára, a sétálóutcára. Izgatottan keresték a fagyizót, meg is találtuk, választottak csokisat, megették. Közben megszólítottak, hogy mind az enyém e.

Annyira de annyira szeretnivalók voltak ezzel a lelkesedéssel.
Nekik minden új volt, a sok inger teljesen megbolondította őket.
Felálltak egy kirakatba aminek sötétített üvege volt és kintről nem lehetett belátni de bentről ki igen és ott énekeltek, táncoltak kiabáltak. Aztán mondtam, hogy menjünk erre engedélyeznem kellett még egy kiabálást annyira kérleltek.
Komolyan kitűntünk ezzel a felfordulással (azt hitték neveletlenek pedig csak megvadultak mert boldogok) de hát ezek a gyerekek nem szoktak csak úgy a városba menni - de ezt senki nem tudta rajtunk kívül!

Aztán a Millenárisba csoda volt a tó, benne a halak, csoda volt a játszótér benne a sok fajáték (a kiskapu, a "halhajó", a malac, a mászós házikó, a vár, az óriás mókuskerék), és csoda volt a kis játszó az autóval a kis házzal és minden, minden egy nagy csoda volt nekik!







Simi: "Azta oda nézz láttatok már ilyet??? "
Kori: "Fiúk nézzétek!"
"Hutty! Hutty!" - mondta Ninó a galamboknak, a Huss helyett.

Berci nagyon hiányzott mert tavaszi randi hangulat volt a Millenárisba. És ott volt az a pad amin 7 éve fagyit ettünk első budapesti randinkon....

Nem hagytam el egy gyereket sem pedig voltak szívbajos pillanatok mikor hárman háromfelé rohantak mert annyira izgultak és nem bírtak magukkal. Elég hangosak is voltak.
Haza értünk 8-ra, Berci ma nagyon későn jön.
1 óra alatt mindenki fürdött, hajat mosott, vacsorázott, mesét kapott.
Egy pillanat alatt elaludtak.
Édes kicsi csapatom.












2012. április 25., szerda

Non Stop itthon


 Hétfőre Korinkám lázas lett és nagyon fájt a hasa. Még kedden is rosszul volt nagyon, mára viszont kicsattan az egészségtől.
Akkor még nem tudtam, hogy az oviban sorra dőlnek ki az emberek, de mégis úgy döntöttem, hogy nem küldöm el Simit egyedül a hét elején pedig neki semmi baja nem volt. De nem akartam, hogy egyedül szomorkodjon és rettegjen aztán belázasodjon a félelemtől - és de jól tettem, hogy maradt.

Ma már jól van Korikám is és egyenlőre senkinek nincs baja.
Fantasztikus ez a villámgyors regenerálódás amit a Kos gyerek képes véghez vinni. Csak nézek mindig amikor egyik pillanatban még beteg aztán alszik egy nagyot és hirtelen meggyógyul.
Az összes többi gyerekem más: nagyon sokáig képesek dekkolni egy.egy betegségben. Kori pedig pikk-pakk felépül, hála Istennek.

Meg van a szépsége ennek, hogy mindenki itthon van.
Szeretem amikor együtt ebédelünk és elalszanak ebéd után és együtt szuszognak bent.
Szeretem, hogy itthon vannak biztonságban velem, mert bár az ovi jó hely de sosem tudom ott éppen mi történik.
Szeretem, hogy egyfolytában rajzolnak és minden egyes rajz átadás előtt eléneklik az Orgona ága barackfa virága kezdetű Anyák napi dalt 2 versszakkal és csak utána adják át a remekműveket. Így napjában legalább 30-szor meghallgatom ezt az örökzöldet (utána látható helyet keresünk a már sokadik rajznak is).
Szeretem, hogy Nimród is elénekli és csak onnan ismerem fel, hogy ez az mert a háta mögött egy rajzot szorongat.

Az viszont elég nehéz, hogy sokszor mindegyik mást akar.
Boldi kézben lenni, Nimród olvasást, Kori társast, Simi autós beszélgetős játékot én pedig rendet és tisztaságot és napirendet amit elég nehéz tartani ha mindenki itthon van.

Időm meg semmi mert mindig történik valami.





2012. április 23., hétfő

Berci Apa a körhintán


Berci a bal oldalon, a testvére Orsi a jobb oldalon.
Ők is autóba ültek, 30 évvel ezelőtt.

2012. április 22., vasárnap

Pizsamaparty és a Vidámpark


Szegény gyerekek egész héten minden nap látták a mezőn felállított költözős Vidámparkot. Minden nap elmondták, hogy mennyire szeretnének oda menni én pedig minden nap elmondtam, hogy miért nem tetszik az ötlet.
De annyira vágyakoztak és annyira nézték, hogy Bercivel ,megbeszéltük az utolsó előtti napon kimegyünk és vállaljuk és megküzdünk a tízperces boldogságuk után a végtelen szomorúságukkal.

Szombaton délután Viola és Írisz érkezett itt alvós megőrzésre, Éviék is megengedték, hogy kilátogassunk a vursliba, egy, maximum két felülés erejéig. Irtó drága, lehúzós de a gyerekek nem tudják, hogy Apa mennyit dolgozik egy ilyen autózásért. Na mindegy.
Mentünk.


Oda rohantak, kiabáltak ("én erre, én arra!, hurráááá"), aztán megbeszéltük, hogy mire lehet.
Olyan édesek voltak úgy sajnáltam őket, hogy ekkora izgatottság lett úrrá rajtuk.
Azok az arcok, hát ezért megéri komolyan...

Nimród is egyedül utazott, egy pillanatra sem ijedt meg a pörgéstől sőt beleélte magát a vezetésebe, csücsörített a szájával úgy játszotta el, hogy autót vezet.






Először egy körhintára ültek (állatok, autók), utána egy sínen haladó összekapcsolt kocsikból álló vasútszerűségre. Ez jobban tetszett nekik.

Jellemző ki mit választott:

Viola, az első kocsit, ő a vezető.
Kori, egy páholyt (egy dzsip hátulját amin a korlátnak neki lehet dőlni mintha hintó lenne).
Írisz, egy kis rózsaszínű lányos kocsit.
Simike rendőrautót (azt a boldogságot!).
Nimród versenyautót (azt a férfiasságot!).









Amikor eljöttünk csak Simike sírt és kérte mutassam meg neki, hogy tényleg nincs több pénzem.

Aztán játszótereztünk, itthon meg lovas mesét néztek és összevesztek, hogy ki melyik ló legyen, aztán játszottak, fürödtek és rengeteg palacsintát ettek úgyhogy estére mindenkinek fájt a hasa de nagyon jól szórakoztak és hamar elaludtak.

Borúra derű

Az elmúlt hét is szépen telt. Bár Boldi napi ötször ült az inhalátoron de nem volt olyan rémes ez a gyógyítgatás mint hetekkel ezelőtt. Nimród is csupa takony volt de nem romlott.

Új fejezetbe léptünk, lehet, hogy csak napok kérdése és elmúlik de akkor is történt valami: Boldi este 8-tól hajnali 5-ig alszik kb. 4 napja. Ha ez így marad akkor ez egy álom.
Napközben kúszik, tolat, kutyázik ettől biztosan elfárad, eszik négyszer rendeset, szopik háromszor tejet és szemmel láthatóan elég jól érzi magát. Az ekcémája múlóban pedig már kap estére tejpépet.
Olyan boldog vagyok emiatt!



Pénteken elmentünk néptáncra. Délelőtt anyósom a Nagymama jött segíteni: levitte a kicsiket a játszóra és adott nekik ebédet én pedig meglógtam aztán elhoztam a nagyokat az oviból itthon alvásra (pénteken ezt kérik a szülőktől, hogy aki tudja vigye).
Aludtak itthon és délután elmentünk a Művházba táncolni.
Simi megint visszavonulót fújt, Nimród viszont beállt és Kori is. Nem végig, de sokat táncoltak lelkesen.
Nimród kapott egy kis tyúkanyó párocskát nagyon édesen táncoltak együtt, az a kislány türelmesen szeretettel terelgette az én férfias kis mackómat.
Nimród állt zsebre tett kézzel abban a kis kék ingben, hát komolyan mondom, hogy ez nagyon aranyos volt!




Tánc után volt játszóház ahol Simi az ovis társával Kingával játszott elég romantikusan.
Kori igyekezett az idillnek véget vetni - mert mégis csak az Ő Simije és milyen már, hogy mással jobban szórakozik mint vele - de azért békében elvoltak, rohangáltak, csúszdáztak. .
Kinga olyan típus mint Kori csak akkora mint Simi. Viccesek, aranyosak voltak mindannyian.
Kinga anyukája is nagyon aranyos, kedves, sokat nevettünk.




Nimród elképesztő. Mindenki azt mondja, hogy "hú de férfias ez a gyerek", aztán, hogy "igazi kis pasi" és tényleg még a mozgása is, az arca, a testalkata is olyan férfias, hogy csak na!

Csodabogár vagyok a négy kis gyerekkel, hogy tudok négy gyereket elnavigálni, néptáncra vinni, altatni(!) satöbbi, én meg csak mondom-mondom, most szívesebben és lelkesebben mint hónapokkal ezelőtt.
De nem titkolom, hogy néha az őrület határán voltam, vagyok, és biztosan leszek még.

Pár napja történt valami, ez felszabadított egy nagy terhet bennem ami eddig nyomasztott.
Megvilágosodtam és ettől megkönnyebbültem. De erről ennyit...
Berci szerint a ló túloldalán vagyok - de ez a jobbik túloldala.

Most mégis szép ez az egész.


2012. április 18., szerda

A sötétben látó tündér

Kori kapta a keresztszüleitől, az én nővéreméktől az ötödik születésnapjára.
Három napja, amióta meg van, minden este ezt kell mesélnem.
Már idéznek is belőle.
Na ilyen a jó mesekönyv!

Simi lélekápolás

Simikém két napja az oviból haza érkezések után vadul.
Tombol.
Hívom játszani nem jön, kérdezem nem válaszol, elvonul beszél magában aztán előjön és dühöng.
Fekete Péterezni sem szeretne (na ez már gyanús).

Biztos, hogy ovi baj.
Berci fél hétre haza ért tegnap, gondoltam felpakolom Simit és elmegyünk kicsit vásárolni kettesben.
Úgy felcsillant ennek a kis örök középsőnek a szeme, hogy öröm volt nézni és vinni.
Egy perc alatt felvette a ruháit és szedegette a lábát a lépcsőn.
Az autóban mesélt erről-arról, meg nézelődött, nevetgélt.

A boltban megnéztünk minden kalózos dolgot de egyik se volt olyan jó, hogy haza vigyük így egy kis ping-pong ütögetőt kapott végül. Én is próbáltam nadrágot ő pedig lelkesen segített ("Anya ebben nagyon szép vagy ezt vegyük meg!" - persze nagyon kövér voltam benne és nem vettük meg).
Aztán a "vidám ruhákhoz" akart menni (a vidám ruhák a színes fürdőruhák voltak).

Aztán vettünk kellékeket a mai ebédhez, bele ülhetett  a kosárba - ahova Ninó szokott és akkor ő nem tud - (boldogan utazott ez a kis drága), aztán autós bevásárlókocsit választottunk amit ő vezetett én meg toltam (hát azt a boldogságot!).
Kapott egy rudit, ki-be szállt, énekelt.

Nagyon jól szórakoztunk ebben a másfél órában.
Korit az esti alvásnál egy kicsit jobban kellett szeretgetni és megígértem, hogy legközelebb őt viszem.

Simi pedig egy perc alatt elaludt miután betettem az ágyába.
Olyan picike....

2012. április 17., kedd

Nátha

Kori az éjszaka 10 órából 7-et biztosan végig köhögött. Boldi a 10-ből 9-et. Nimród 5-öt.
Én sem aludtam túl jól, Boldi elég rossz alvótárs mostanában. Attól sem nyugszik meg ha magam mellé veszem. Már azon voltam, hogy kiteszem a nagyszobába szenvedni de betegen azért még se - így viszont egyikőnk sem pihent. Neki jó mert most leteszem és alszik amennyit akar, én viszont csak sóvárgok az ebéd utáni pihenőm után, nem tudom addig hogy maradok talpon (elnyel a mély mint a tv-ben).

Szóval mindenki keni az orra dolgát az arcára, meg köhögnek. A nagyok oviznak mert napközben semmi tünetük.
Kori kapott Ati papáéktól egy babát a születésnapjára. Olyan igazi lányosat, szőke hajjal, nyári ruhában, hogy legyen a másiknak barátnője. Nagyon megszerette ezt a Pannit vagy Borit (még nem tudja ki legyen), vele aludt és az oviba is vinni akarta. Tele tette a haját csattal, fésülgeti, ápolgatja. Sose gondoltam volna, nagyon aranyosak. Siminek nehéz ez a látvány, próbál a játékba részt venni egy plüss egérrel vagy egy hóemberrel aki meglátogatja a kislányt, de látom ahogy fürkészi Korit amikor ő egyedül elmélyül a babázásban.
Olyan érdekes dolgok ezek.

Boldival ülök a felhőcske gépen, inhalátorozunk napi ötször ami eléggé megpecsételi a napi programot.
Ninó unatkozik, de azért próbálok némi közös programot (duplózást, társast) beiktatni a napi tevékenységbe de lemenni biztos nem fogok ilyen időben.
Elég szemtelen ez a gyerek, ha haragszik akkor "te büdö Anya" megy (utána a szájára egy), vagy ha mérges akkor "kakikaki" - na ezért is kap, a "buba Anyért" (buta anyáért) nem, lehet hogy az még igaz is.
Aztán jön a "tyetyetye Anya" (szeretlek anya) angyal arccal és kész.

 Bevackolós, filmnézős idő van de egyiket se csinálhatom.
Csak ennél betegebbek ne legyenek mert akkor orvoshoz kell menni és azt nagyon nem szeretném.

2012. április 16., hétfő

Kori ennyire szeretné...

"Anya, én annyira szeretnék egy lány testvért!
Megengedem neki, hogy szebb legyen mint én!"

Simi gitárja

Simikét összecsomagolom és megeszem.

Születésnapi puhatolózás folyt nálunk.
- Simike örülnél egy gitárnak?
Gondolkodik: - Háát cak az a baj, hogy már van egy...

Íme a gitárja amire azt mondta, hogy már van neki egy:


 Egy gyűrött papírdarab.
És ő olyan őszintén mondta, hogy neki már van egy...
(Azért kap majd egy nem gyűröttet is.)

2012. április 15., vasárnap

Családi kép 2012 április

Kori zsúrja

Jól sikerült.
Négyre jöttek a meghívottak: Virág és Ágoston, Zoé, Áron és az ikertestvérei Luca és Andris.
Így is tíz gyerek tombolt az én négyemmel együtt.



Volt konyharuha-tánc ( a székes tánc után szabadon mivel nem volt 9 székünk a táncosoknak viszont Anita kérdezte miből van 9 amire ráülhetnek.).
Ezen Anitával nagyon szétröhögtük magunkat, még jó, hogy kimostam az össze konyharuhát, a gyerekek meg olyan édesen ültek komolyan a rongyokon mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Aztán mikor leállt a zene rá kellett ülni egyre és akinek nem jutott az kiállt. 3 nyertes maradt a végére.
Ninóka kikaparta magának a gesztenyét: olyan leleményesen talált magának helyet, hogy azon is nevetnünk kellett ahogy trónolt a konyharuhán.
Örök emlék marad a konyharuha-tánc az biztos!





Aztán volt szobortánc amin olyan lelkesen ugráltak, hogy megint csak nagyon sajnáltam őket, hogy mindent beleadnak, a rázásba. Jaj ez nekem nagyon tetszett ennyi gyerek édesen, aranyosan, felszabadultan.




Aztán volt az akadálypálya verseny (mindig egy vezető mutatja a többieknek, hogy mit kell csinálni). Ezt is nagyon élvezték! Ez a játék annyira tetszett Virág zsúrján az én kis Korikámnak, hogy ezért hívta ugyanazokat az embereket a zsúrjára (Zoé, Áron) akikkel ott bulizott télen.



Anita nagyon rendes volt, ügyesen vezette a játékokat.

Aztán mikor már tortát is ettünk és kezdett mindenki nagyon elfáradni akkor jött az óriás lapra rajzolás a földön.


A torták nagyon viccesen néztek ki.
A banános pudingoson azért röhögtünk megállás nélkül mert nem is tudtam de Anita pont ilyet csinált a Virágéra és ilyet fog Ágostonéra is (2 hét múlva -a gyerekek azt hiszik majd, hogy ez a TORTA), aztán a csokis tortámon pedig azért mert leragadt az alja és úgy kellett felkaparni.
Ennek ellenére nagyon finom volt, majdnem el is fogyott mindkettő.

Mindenki evett, ivott és szerintem nagyon örültek a gyerekek és ezt nagyon jó volt látni!

Boldi a buli felénél kidőlt, őt betettem aludni egy szobába és csak késő este ébredt enni.

Áronék hétkor elmentek aztán jöttek Zoé szülei, maradtak egy kis süteményre, volt gyerek aki még vacsorázott nálunk úgyhogy megint rendhagyó csak kicsit kisebb buli volt mint a tavalyi.

Kori boldog volt, Simi néha rettegett, Nimród szerelmi jelenetet rendezett Zoéval, Kori meg végre lányos játékokat játszott mert Luca és Virág is szívesen Barbizott.

Nekem nagyon tetszett ez a sok gyerek és az örömük is olyan jó volt, hogy gyakrabban rendeznék ilyen bulit, csakhogy ilyen látványban legyen részem.

Kori azt mondta nagyon örült, hogy eljöttek a barátnői és nagyon viccesnek tartotta Áront aki a labdával bolondozott.

Nagy sikert aratott Kori névnapi labdája amit Berci anyukája választott neki, becsesnevén mirígylabda, ha megnyomjuk kibuggyan belőle sok kis gumi bogyó .
Leírhatatlan és nagyon egyedi termék, a gyerekeknek ez tetszett a legjobban.
A másik siker meg egy óriás koszos doboz volt amit a buli elején elpakoltam a nagyszobából a leghátsó szobába, amikor megjöttek a vendégek akkor Kori szaladt, hogy "Anya hol van az a nagy doboz, azzal akarunk játszani!". Elő hoztam és annyira jót játszottak vele, hogy csak na! Nyuszikák voltak a dobozban, aztán lovagok, aztán nem tudom mi de még most is itt van a szobában.

Berci csak a buli vége felé ért haza mert fotózni volt szegény, addig Tamás segített habot csinálni meg Boldit fogni, Zita, Áron anyukája is végig maradt a kicsikkel pedig az elején nem tudták, hogy maradni fognak.

Szerintem jó volt!

Folyt. köv. május elseje körül.

ui. Az ajándékokról annyit, hogy olyan kedves, szép személyre szabott  meglepetéseket hoztak a vendégek, hogy Kori nagyon örült. Kapott tulipánt Árontól és Zoétól, Virágéktól egy egyszarvú lovacskát és rajzot, Zoétól pónit kis mókusokkal, Árontól egy Jázminos pólót, csattot, csokit.
Azóta is ezeket csodálja.