Minden értük van

Kemény dió

Többnyire a szívem diktál. Mert ha az eszemre hallgatnék nem kezdenék el tarhonyát főzni este fél kilenckor Siminek, és nem engednék Korinak mikor fél 10-kor kérlel, hogy "csak még egy mesét anya!" és nem hagynám Nimródnak, hogy a kebleimen aludjon el és azon legelésszen egész hajnalban, és ha elég határozott lennék akkor bizony nem hancúroznának a MI ágyunkban este 10- kor.

Sok dolgot rosszul csinálok, a türelmem is véges és még ha a világ összes kincséért se adnám őket senkinek azért hálás lennék a sorsnak ha lerövidítené ezt a meglehetősen húzós időszakot.
Most mind a háromra nagyon oda kéne figyelni, minden akciót ezért csinálnak ez biztos, de olyan rengeteg a teendő, hogy úgy érzem napi 10 percnél több egyiknek sem jut.
Frusztrál.

Nimród belépett a tapadós korszakába. Minden nagyon szép és jó amíg a kezemben van. De mivel legtöbbször erre nincs lehetőség ezért a nap nagy részét üvöltéssel tölti. Én ezalatt teregetek, mosok, pakolok, főzök, megőrülök stb. stb.
Olyan jól hangzik az, hogy "á nem foglalkozom semmivel csak a gyerekkel", "még a rendetlenség sem számít" bla bla. Badarság.
Mivel a gyerekek felforgatják az ember életét és lakását ezért úgy gondolom teljesen normális ha az illető maga körül egyébként rendezett környezetre vágyik.
Én legalábbis így vagyok ezzel.

A másik vágyam meg az, hogy este legyen csend.
Simi még épphogy elintézhető, Kori viszont fáradhatatlan és mondja mondja mondja. Nimród tejjel megnyugszik, sajnos se cumi se újjszopi csak én kellek neki vagy Apával a séta. De mivel többnyire mindenki ágyban van mire Apa haza ér ezért az esti üvöltés és tiltakozás is nekem jut és az "anya gyere nem akarok aludni" Koritól, "Anuka fész" Simitől, visítás Nimródtól, rá nyomja a bélyegét az estéimre.
És akkor itt jön az eleje, hogy a szívemre hallgatok és próbálom megoldani mindenki baját.

Vázlatokban egy napom (ahogyan én látom):
-Fél 8-kor már biztos mindenki fent van.
-Kikászálódok az ágyamból ahonnan általában az összes gyerek kitúrt reggelre.
-Kori, Simi kakaót kérnek próbálom megtalálni és elkészíteni de még szédülők a fáradtságtól.
- Felöltöztetem őket, a piciknek tiszta pelus.
-Adok nekik reggelit (én még pizsamában), Nimród ezt nem bírja már üvölt 9 körül.
-Ebédet kell csinálni mert este már semmi erőm. A leggyorsabb ebéd is 10 utánra lesz meg de akkor még nem reggeliztem , sőt Berci ebédjét is össze kell(ene) készítenem.
-Ki kell teregetni de előtte be kéne szedni és a helyére tenni a száraz ruhákat, az ebéd fő, Kori és Simi már marják egymást, Nimród sír mert jön a délelőtti alvása de nem tudja hogyan fogjon hozzá. Nagyon tud ordítani.
-Mindenki üvölt amikor Berci távozik.
-Teregetnem kell mielőtt Nimródot kiteszem aludni, különben felébresztik.
-Nimródot kiteszem az erkélyre de sokszor majdnem 11, nem tudom hogy viszem le a nagyokat ha a legkisebb elaludt.
-Ha jobban alakul akkor még le tudok velük menni délelőtt és akkor Ninó séta közben alszik.
- Ha nem viszem le a nagyokat akkor visítanak, verekednek, lökdösődnek ésatöbbi. Ha leviszem őket akkor is de azt jobban bírom.
- Délben felcsillan a remény, hogy aludni fognak és akkor én is. Sokszor úgy érzem a nap fénypontja és feltöltőállomása!
- Ebéd alatt Nimród többnyire üvölt, a gyerekek válogatnak, néha esznek is.
- Simi kidől, Kori ellenkezik, Nimród engem akar.
- Elalszanak. És akkor nagyon - nagyon szeretem őket és elhatározom, hogy délután minden sokkal jobb lesz és lesz időm játszani velük.
- Felkelnek. Uzsonna most már Nimródnak is.
- A délután tényleg jobb. Több figyelem jut nekik.
- Az este megint húzós.

Elfáradok. És tudom, hogy egyenként sokkal több idő kellene rájuk és akkor talán nem üvöltenének és marakodnának ennyit.
De az is lehet, hogy igen.
Kori látja, tudja és felfogja, hogy ideges vagyok. Nagyon rossz.
Ez most egy nagyon nehéz időszak.
Lehet, hogy visszasírom majd?