A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2011. december 26., hétfő

Boldog Karácsony

Nincs ennél nagyobb öröm nekem, hogy örülnek a gyerekeim. És ujjongnak és ugrálnak és juhéééznak és nem akarnak lefeküdni aludni mert nem bírnak betelni az érzéssel, hogy karácsony van. 
Nincs ennél nagyobb öröm.
Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

2011. december 24., szombat

Eljött az Advent

Hála Istennek hozzánk is megérkezett az Advent. Olyan szomorú voltam, hogy a szívem nem volt felkészülve egyáltalán aztán szerdán leesett az első igazi hó, feldíszítettük a lakást közösen a gyerekekkel, aztán megérkezett Zsuzsiangyal csomagja és azóta is Ghymes Mendikát hallgatunk.

Zsuzsiangyal a gyerekeknek személyre szabottan választott kis ajándékokat. 
Olyan nagyon boldogok voltak mert mindenki azt kapta a kis dobozkában (postai úton érkezett) amit a legjobban szeret (Simi kalózos matricát és kalózkincs pénzt, Kori lovacskát és csattot, Nino vonatot, Boldi rakosgatót). 
Én egy fényképet találtam amin Zsuzsiangyallal ülünk az ágyon 15 évesen (én olyan csúnyán hogy a gyerekek nem ismertek meg) és közre fogjuk Elődkét, az én öcsémet aki akkor volt fél éves.
Meghatódtam, hogy bár Zsuzsi nem találkozott a gyerekekkel soha, - csak blogon keresztül ismeri őket - és mégis annyi szeretetet csomagolt abba a kis dobozba amennyit csak lehetett.
A gyerekek most már tudják ki Zsuzsiangyal és mindegyikőjük önmagát adta mikor próbálták megfejteni a "titkot":
Simi nézte a képet: "dehát neki nincs is szárnya!"
Kori fél óra tépelődés után: "Anya, Zsuzsiangyal igazából egy ember, ugye?"
Nino szorongatja a képet: "Dudi anda, Dudi anda".

A lakásunk díszeit Kori és Simi készítette: angyalkák és csillagok. Kivágtam a formákat (nagyon bénán de nekik tetszett) ők pedig kiszínezték majd választhattak helyet, hogy hova tegyük a lakásban. Akkor örömet szerzett nekik az a délelőtt amikor kitettük az ajtóra ezeket a fecniket, ami nekik a világot jelentette abban a pillanatban -, hogy csak na! És én is örültem, hogy végre csináltunk valamit közösen amitől boldognak láttam őket. 
Az óvodában készített harangocskákat is kitettük, azoknak is rendhagyó helyet találtunk... 

Szerdán lementünk kipróbáltuk az első havat. Boldit magamra kötöttem és 3 gyaloglóval neki vágtunk a sötét de a hótól mégis csillogó Budakeszinek.  
Mindenáron hóangyalkát akartak csinálni, a végén a kapu előtt megengedtem, hogy lefeküdjenek a földre.
Ninó csak úgy rótta a métereket azóta is mondogatja, hogy "Óba-Óba"- azaz menjünk ki a hóba.

Valamelyik este papírból hangszereket kellett készítenem - amit ők kiszíneztek maguknak-.
Simi gitárt kért, Kori mikrofont, Nimród dobot. A Mendika albumról a 3. számot hallgattuk és játszottuk szakadatlanul, soha véget nem érő lelkesedéssel. 
Aztán Simi ezzel a gitárral aludt, annyira édes, hogy mennyire tud örülni az ilyen egyszerű kis papírdarabkának amiről azt képzeli, hogy egy gitár. Mondjuk tényleg az...

Kori szívfájdalma, hogy ő nem lehetett Mária az óvodai pásztorjátékban. Csenge volt Mária, és Kori is szerette volna elénekelni a dalát (Magasztalja lelkem az én Uramat) de állítólag nem lehetett.
Itthon viszont egész nap ezt énekelgeti - az én legnagyobb örömömre - mert csodaszépen tudja.

Mivel hajszál híján karácsony, ideje volt egy kicsit megbetegedni, utolsó munkanapon Korit vittem magammal orvoshoz mert tegnap este ő volt lázas, ma pedig nagyon fájlalta a torkát. Enyhén kruppos Ninót hagytam pihenni, köhögős Simit láz hiányában nem cibáltam magunkkal (hát a Bódi meg 7 és fél kiló ő azért nem jöhetett...).
Nagymama ide szaladt a 3 fiúhoz, mi Korival leszaladtunk és kiderült, hogy szerencsére nincs mandulagyulladása "csak" egy kis vírusa.

Hálás szívvel gondolok az elmúlt napokra mert hozzánk is beköszöntött a készülődés és ezt nem magamnak köszönhetem...

2011. december 17., szombat

Zsúr

A legjobb barátnő ma lett 6 éves. Éljen soká Virág!
A lovacska - és pónirajongó barátnő zsúrjára együtt választottunk Korival ajándékot. Egy kis ízelítő az életből, hogy miért kell olyat választani ami nekünk is a legjobban tetszik annak ellenére, hogy nekünk nincs olyan. Berci is elmagyarázta a mi kis hercegnőnknek, hogy az az igazi szívből jövő ajándék aminek mi is örülnénk és a legszebb, és nem az amit mi magunknak úgysem választanánk.
Így hát tegnap a Müllerben hamar lerendeztük a kérdést, és ma már alig várta, hogy mehessen és átadhassa a kis szárnyas pónit.
Simi is hivatalos volt a kis buliba, hiszen ő is csoporttárs és még barát is. Simi ragaszkodott hozzá, hogy vihesse a lézerkardját (biztos ami biztos).

Indulás előtt nagy volt a készülődés, hogy ki mit vegyen fel. Kori a szitakötős ruhát választotta amit 1 hete kaptam egy anyukától aki szintén Imre atyához jár és a nagyobb lánya már kinőtte a kisebbnek meg még nem jó. Kori most gyönyörű, van 4 hercegnő ruhája amiben csillog villog és amikre nagyon kell vigyáznia. A mai alkalomra a pirosat választotta hozzá egy szintén örökölt virágos lányos topánkát.
Simi természetesen kalózos szerkóban díszelgett.

Már kint álltak az ajtóban amikor eszükbe jutott: "Anya kérünk illatot!" - kezdte Kori.
"Igen kéjünk apa íjjatot meg ana íjjatot!" - csatlakozott Simike.
"Igen Anya, mert anélkül nem vagyunk igazi NŐ és FÉRFI!" - győzött meg Kori.

Armani Code Korinak, Aramis Siminek. Csak ezután indulhattunk....

A zsúr nagyon jó volt, bár a kelleténél kicsit jobban elfáradtak.
Kori nagyon boldogan, ragyogó arccal mesélte, hogy mit szólt Virág a lovacskához, hogy felkiáltott, hogy "nézd Mama milyen szép!" és, hogy olyan jó volt, hogy annyira örült neki és szerinte annak az ajándéknak örült a legjobban.
Kori kapott kölcsön 3 éjszakára egy My Little pónit (nem mintha nekünk nem lenne) de ez a Virágé és most nála lehet! Egy kis fecnire 3-as szám volt írva amit Kori szorongatott, hogy ezen van a szám, hogy meddig lehet nála - ez nagyon édes.


Simikéből nem sokat lehetett kihúzni,  ő annyira elfáradt, hogy kommunikálni is képtelen volt, csak Ninót pofozta le néhányszor mielőtt aludni tért.


Nimród viszont nagyon boldog és csendes volt velem itthon amíg a nagyok haza nem jöttek. Sütött nekem fa korong tortát és táncoltattuk a játék babát. Ahogy a többiek megjöttek Nimród mindenkit el kezdett lökdösni és hangoskodott. 
Próbálták egymást túlkiabálni: Kori az élményekről, Simi a lufikról, Nimród csak úgy, és még Boldi is beszállt.
Nagy a küzdelem a harcmezőn és mind ez értem van. Végül is örülnöm kéne....

2011. december 16., péntek

Az egy óra kimenőm és Péter a pácban

Felhívtam Pétert rá ér e ma, hogy 1 órára átmenjek a kozmetikába egy 1000 forintos "álombeavatkozásra" -csak, hogy jobban érezzem magam egy kicsit a bőrömben.

Péter ráért, jött de késett kicsit úgyhogy itt hagytam a 4 gyereket (Boldit az erkélyen álmában, Kori lógott az oviból, Simi köhögése miatt maradt, Ninó meg szobafogság a többiek miatt) én meg rohantam a szomszéd utcába időre. 
Viszlát 4 gyerek, hajrá Péter!

30 perc csukott szemes nyugalom, plusz az oda- vissza út és könnyebb szívvel és feketébb szempillákkal tértem haza.

Ami fogadott: Péter a kapu előtt éppen pizzát vett át, közben a gyerekek moraja lehallatszott az emeletről, én meg azt se tudtam mi van...hogy-hogy  a gyerekek fent, Péter lent, Boldi hol....?

Péter egy xxl-es félméteres pizzával jött föl , Kori hercegnőnek öltözve, Simi karddal a kezében, Nimród kiabálva ("ááááá") fogadott.


Továbbá ami az 1 óra alatt történt: jött a könyv futár, Péter beengedte de elfelejtette hova tette a pénzt amit adtam (saját elmondása szerint a gyerekek mint a sáskák rohannak az ajtóhoz minden csengetésnél, hogy ki jön és mi akar, hangosak és kíváncsiak, izgulnak és kérdeznek).
Péter összezavarodott, nem tudta hol a pénz, a futár már el akart menni mondván, hogy neki erre nincs ideje. Péter kikiabált, hogy ne hagyja itt mindjárt meg lesz, és mire kiért, hogy megtalálta, már a szomszéd bácsi lerendezte a bizniszt az agyonhajszolt kézbesítővel, Péter meg elvesztette a fonalat....
De akkor is egy hős és nagyon jófej, hogy bevállalja és mindig azt mondja nekem, hogy: "nyugi megoldom!". 
És tényleg megoldja.

A tartozást rendeztem a szomszéd bácsival aki úgy látszik szeret minket, Péter meg bevallotta, hogy nem csodálja, hogy néha megőrülök.


Ebéd után Péter elment, Ninó és Simi elaludt, Boldi felébredt, Kori nem aludt, de megjött Veronka vigyázni, mert ovis szereplésre kellett vinnem Korit.


A régi sulimban volt a Német Nemzetiségi karácsony ahol a Fecske csoport is szerepelt. Édesek voltak, bemasíroztak a színpadra (az aulába) amikor is Korinak az éneklés közben tátva maradt a szája amikor felnézett a hatalmas tömegre.
Azért sokszor bekapcsolódott az éneklésbe, meg ki is integetett és mélyen meghajolt a végén, sőt csalódott volt, hogy csak ilyen rövid idegi maradtunk mikor ő még szeretett volna ott lenni tovább.
Kori és Kisanna 

Fecskék a színpadon

Kori levonul
 

Mikor haza érkeztünk Veronka uralta a helyzetet, én már kevésbé de azért csak levezényeltem egyedül megint a szokásos vacsora, fürdés, mese, altatás kört.
Berci közben megjött és dolgozik itthon is.

Az esti mesélés és fektetés továbbra is gyenge pontja a napjainknak. 
A mese: mert az egyiket érdekli, a másik unja, a harmadik ugrál mert nem bír figyelni és hiába olvasok mindegyiknek egy neki valót a másik addig rosszalkodik. Boldi meg üvölt ha leteszem és a kezemben tekereg ha nem. 
Ha viszont üvölt máshol míg én mesélek attól meg én leszek ideges.
Szóval megint mindenkinek meg akarok felelni és nem akarok rossz anya lenni, hogy nem igyekszem.
Szóval azt hittem az jó lesz ha a játszó szobában mesélek így akit nem érdekel éppen az Annapeti vagy a Babóca vagy a Pöttyös Panni, az addig játszik kicsit.
Ebből az lett, hogy ugrálnak és nekem vágnak "véletlenül" valami játékot amitől meg ideges leszek mert ilyenkor már ne érjen hozzám egy játék sem.
Boldi meg szenved, vagy csapkod vagy csipked.


Az altatás meg azért rémes, mert mindig elhatározom, hogy kedvesen teszem őket ágyba nem fenyegetek, hogy maradjanak csöndben és nem veszekszem ha nem maradnak. De egy idő után a szép szóra nem hallgatnak, a tündérmesékre nem hallgatnak csak jönnek, hogy szomjasak meg ez a bajuk meg az a bajuk és egyre idegesebb leszek, hogy most már aztán tényleg aludni kéne mert nekem még ezermillió dolgom van miután lefeküdtek (a két legfontosabb a csend hallgatása és a romeltakarítás).
Így tehát mivel csöndben nem maradnak, ha bemegyek melléjük nem alszanak el hamarabb, türelmem meg nincs ott dekkolni miközben Boldit is át kell terelnem az álommezőre így kijövök és néhány kedves szavas próbálkozás után már fenyegetem őket, hogy így a fakanál meg úgy. És aztán nincs semmiféle fakanál de azért megmutatom nekik. De nem félnek még így sem. Szóval kedvesen nem megy ez sehogy sem. És ez nagyon rossz.
Ninónak egy rács hiányzik az ágyából ez pont arra jó, hogy kiférjen a lyukon és nekem mindig vissza kelljen toloncolnom. 
Ha Berci itthon van az más, mert akkor befekszik hozzájuk attól érdekes módon rögtön elalszanak, vagy ha kint beszélgetünk a konyhában attól is lecsillapodnak. 
Ha viszont egyedül vagyok kicsinálnak ezek a kis drágák.


De annyira szeretem őket, hogy amikor alszanak minden haragom elszáll.

2011. december 15., csütörtök

Mézeskalács

Ma eljött Zsófi és mézeskalácsot sütött a gyerekekkel. Egészen pontosan csak Korival. 
Mert Simi beteg, köhög őt nem lehetett a süti közelébe engedni, Nimródot csak a végeredmény érdekli, Boldit csak én úgyhogy maradt Korika aki hősiesen formázta a lovacskákat.

Zsófi otthon hagyta a beteg férjét, hogy velünk lehessen - áldozatos segítségéért hálával tartozom - valamint végig hallgatta, hogy miért is érzem olyan ramatyul magam és ezért külön köszönet. 

A mézeskalács sütést nem így terveztem, eleve későn értem haza Korival az oviból (bankba mentünk Bercivel meg még vásároltunk), Simike depressziósan zokogott amiért nem voltam itthon mikor ébredt, és azt sem terveztem, hogy beteg lesz és nem köhögheti össze az összes mézeskalács figurát. 
Zsófi így is készen hozta a tésztát, hogy azzal ne  legyen gondunk, fél 6 körül el is kezdték.

Az a helyzet, hogy egyedül semmit nem tudok csinálni a gyerekekkel, se díszt, se ajándékot, de még süteményt se mert 4 ekkora gyereket nem tudok foglalkoztatni úgy, hogy ne uralkodjon el a káosz. 
És akkor megint ott tartunk, hogy áldás e a kis korkülönbség. Mert igaz, hogy egyikkel se tudok foglalkozni de legalább összevesznek/nőnek.

Szóval ha Zsófi nem jön akkor nincs mézeskalácsozás, így viszont Kori kézműveskedhetett, Simi meg Nimród megehették a kisebb formákat.
A lovakat, a furcsa madarakat, az óriás mutáns csillagokat pedig eltettük jövő hétre.

Megint levontam a tanúságot, egyedül ilyenbe belekezdeni lehetetlen talán 10 év múlva ha éppen nem a haveroknál lógnak....

2011. december 14., szerda

Az én Adventem

Örlődöm itthon.
Bercit nem látom szinte soha telefonon azért szoktunk beszélni.... 
Szörnyű adósság halmozódott fel a végtörlesztési kérelmünk miatt és ezt a terhet nagyon nehezen viseljük mindketten, mind a hatan.
Nem akarunk mi sokat csak, hogy ne kelljen rettegni a holnap miatt az ünnep miatt pont most karácsony előtt....

A család segít, Berci családja sokat, de amíg én azon agyalok, hogy kinek -mit-hogyan-miből karácsonyra, addig Berci azon, hogy a banknak, a közjegyzőnek az utalásoknak, a kocsi műszakinak és a többinek mit-hogyan-miből...
Mindig mindent időben fizettünk ezért is jöhet szóba egy másik hitel, hogy kiváltsuk a mostanit de, hogy ennek az igénylése is egy vagyon az  most nagyon megterhelő.
Lelkileg, fizikailag.



Nekem azért, mert mindig egyedül vagyok a gyerekekkel,( este: vacsora fürdés mese) és amikor megpihennék és egy jót panaszkodhatnék akkor nem lehet mert haza jön a férjem sokkal fáradtabban és kimerültebben - lelkileg, fizikailag - és terhekkel a vállán leül dolgozni.


Ha belenézek a tükörbe fáradt és meggyötört arc néz vissza rám, már csak 15 kilóval vagyok több a kelleténél. Nimród után nem zavart de a lelki nehézség sokkal jobban meglátszik rajtam mint valaha.


Hogyan adjak hálát olyanért amit nem bírok elviselni?
Olyan nehéz ilyenkor jó anyának, vagy csak anyának lennem...

2011. december 12., hétfő

Hullámok

Nem jönnek össze a dolgok mostanában. 
Kudarc, mert amire azt hittem, hogy rendben van és jó arról kiderül, hogy nem az, hogy az amire azt hiszem jól csinálom azt egyáltalán nem csinálom jól.
Kezdhetem a marcangolást, jöhet a lelkifurdalás...
...én már csak ilyen vagyok...

Beleértve a gyerekekről való gondoskodást, törődést és szellemi fejlesztést, a mindennapjainkat és a karácsonyi ügyintézést.
Úgy tűnik semmit nem csinálok jól kicsúszott minden a kezeim közül.

Betört

Körülbelül egy hét leforgása alatt kitörölhetetlenül betört hozzánk a dackorszak. 
Ninóka egyenlő a "Nem"-el.
Továbbá: "Ín-ín, Ninó-Ninó" kiabálás tarkítja napjainkat.
Aludni sem akar úgy ahogy egy héttel ezelőtt, enni sem akar úgy ahogy egy héttel ezelőtt és öltözni sem akar úgy ahogy egy héttel ezelőtt. 
Tulajdonképpen nem akar semmit úgy ahogy azt szeretném.
Nem átmeneti, ez már tuti biztos tartós "én-korszak". 
Soha jobbkor...

2011. december 8., csütörtök

Egészségügyi körkép

Egyenlőre tényleg megúsztam. 
Hétfőn már rá tudtam állni, csoda történt én nem is tudom mi lett volna ha nagyobb a baj. Ennyi gyerekkel nem lehet feküdni!
Azóta is viselem a bokafogót, kenem a krémmel és nem nagyon megyek sehova, ha éppen haza hozza őket valaki.

Kedden voltunk Boldival a kontroll uh-n, megnézték a cisztáit. Kettő eltűnt (a vese bevérzés és az agyi) maradt a máj ami nem nőtt és még mindig körülhatárolható, úgyhogy ránéznek majd februárban.
Anyu jött segíteni, ő vitt el minket, Nimród a kocsiban végig aludta az utat és azt is amíg én bementem, sőt utána még el is tudtunk kanyarodni Budaörs felé angyalkázni addig anyu a kocsiban őrizte a babákat. 

Aztán ebédet is hozott Anyu úgyhogy miután haza értünk nekem már nem volt gondom. 

Nimród estére kruppos lett. A semmiből egyszer csak. 
Nem volt sehol csak hétvégén Berci szüleinél de ott nem volt beteg úgyhogy lehet, valamelyik nagyobb hozott haza valamit az oviból.
Bercivel aludt a nagyszobában eléggé hörgött de szerencsére a brutál kúpot nem kellett bevetnem, eddig nem is volt láza sem - csak a Darth Vaderes hörgés.

Szerdán Berci unokatestvére, Bori jött segíteni "bénalábaságomra" való tekintettel. 
Játszott a gyerekekkel, kontrollálta a csokifalást, színeztek, vonatoztak.
Simi többször szerelmet vallott Borinak (akitől 2 éve még rettegett és nyüszített annyira félt - pedig nem is ijesztő, sőt nagyon aranyos és szépen bánik a gyerekekkel).
Berci pedig kapott egy kis kimenőt.

Éjszaka Nimród hörgött mellettem  ment a fejére a hidegpára, így nem is ébredt, megint megúsztuk a szteroidot. Most már fel kéne szakadnia és onnantól kezdve jobb lenne. Én semmit nem aludtam mert Boldi a másik oldalamon falatozott két tűz között nehezen pihen az ember...


Csütörtökön Kori a Diótörő előadásra ment az ovival, kicsiket nem visznek így megengedtem, hogy Simi itthon maradjon (az egész napos "cigacopojtosz" rettegés helyett). 
Délre Boldi 3 hónapos oltását kellett megszerveznem, beteg Ninóval, félig sántán nem vállaltam az egészet, így ellógott Zsófi unokatestvérem a suliból (az anyukája engedélyével) és vigyázott a középsőkre amíg a "minit" levittem.

3 hónapos Boldi a rendelőben aztán a teremtés csodája lett egyszeriben a maga 7 és fél kilójával, csodálatos fejemelésével, gyönyörű  (és nem száraz!) bőrével és a nevetgéléssel amit a dokibácsi felé kommunikált és ami még akkor sem szűnt meg mikor belemélyedt a combijába az a hatalmas tű. Meg se nyikkant. Azt mondta a Doktor bácsi, hogy "nagyon szép és egészséges baba, csak nagy". Mondtam, hogy "mi az, hogy nagy már az is baj?".
Csodálták, hogy csak anya tejet kap és ekkora. 
Tetszett Tan doktornak a prototípus, szerinte egyre jobbak kérdezte az ötödik milyen lesz tervezzük e már.  Mondtam, hogy én biztos, hogy nem mert nem tudom ki fogja felnevelni őket ha én megőrülök. Ezen mosolygott de úgy tűnt megértette...


Sajnos itthon óriási a rendetlenség, a bénaságom, az oltás, a betegségek meglátszanak a környezetünkön. 4 gyerek az 4 gyerek - még mindig.

"Nyimá toti" - avagy nálunk is járt a Mikulás

5-én kitisztítottuk a csizmákat ahogy azt kell. Nimród is kapott egy kis rongyot és szorgosan törölgette a sajátját mint a többiek.
Előző nap olyat játszottak, hogy mindenkinél volt egy zacskó tele játékkal és mondták nekünk (szülőknek), hogy tegyük ki az ablakba a papucsunkat. Miközben vacsoráztunk háromszor is jött a Mikulás (Kori Simi és Ninó képviseletében) és a papucsainkat tele tömték játékkal, könyvvel, csavarhúzóval.  
Persze nagyon kellett örülnünk: Bercivel hahotáztunk örömünkben.


6-án korán reggel aztán Kori bejött a hálónkba ahol már Simi ott aludt hajnal óta és ébresztgetett minket, hogy együtt nézzük meg járt e itt a Mikulás.
Újjongás, éljen, "megehetem mindet?" után megtalálták a könyveket is és Ninó Bogyó és Babóca süteményei címűje volt a legnagyobb műsorszám. 

Játékokat nem kapnak mert azt majd karácsonyra, én még hajlanék de Berci szigorúbb és neki van igaza.
Csokifalás és némi hasgörcs után elindultak oviba ahol szerencsére egy "igazi Mikulás" is meglátogatta őket.
Nimród egész nap azt hajtogatta, hogy "Nyimá toti, Nyimá toti", azaz a csizmájába csokit hozott a Mikulás.
Lehet, hogy nincs rá időm (szegény harmadik gyerekre) de az biztos, hogy már többet tud a Mikulásról mint bármelyik ennyi idősen.

A csokifalás azóta is zajlik és még mindig van...

2011. december 4., vasárnap

János kórház Traumatológia - katarzissal

Azt nem kívánhatom, hogy mindenkit óvjon meg az ég, hogy oda ne kerüljön de most mégis ezt kívánom. Annál rettenetesebb és nyomasztóbb helyet nem igazán láttam még - pedig biztos van - csak a rémálmaimban.

Az úgy kezdődött, hogy az én férjemnek 3 munkája is van a hétvégén, a szuszt is kitapossák belőle. Szombaton reggel már nem volt itthon így úgy döntöttem, hogy elindulok a 4 gyerekkel a közeli boltba levegőzés és spenót beszerzés céljából. Már maga az öltözés is egy rémálom, mire az összes overállt feltuszkolom rájuk a csizmákkal sapkákkal kesztyűkkel sálakkal addigra rólam már szakad a víz és csúnya dolgokat kiabálok, hogy miért nem sikerül már elindulni. 
Erről senki nem tehet, ez így van, nehéz 4 gyerekkel télen.

Kiléptünk a lakás ajtón, Kori éppen Simit piszkálta, hogy miért akar ő kalóz kendőbe jönni (amit kérésére a sapkája tetejére kötöttem) és el kezdte letépni róla. Akkor leállítottam Korit és kértem, hogy adja kezembe még a szemetes zsákot (is).
Vállamon Boldi a mózeskosárban, kezemben Nimród mert zokogott, hogy nem tud lejönni a lépcsőn, majd még felmarkoltam a kukazsákot, hogy ne legyen bűzös pelus szag a lakásban. 
És akkor a lépcsőház második kanyarában elcsúsztam és zuhantam fél emeletet a jobb bokám meg alám fordult.
Szuper volt.
Boldi bőgött de nem esett ki, jól be volt bugyolálva Nimródot még esés közben elhagytam valahol, Kori Simi meg lent vártak a lépcső alján. Sírtam egy kicsit a lépcsőn ülve, a gyerekek vigasztaltak de csak én sérültem. 
Spenótért azért elbotorkáltam velük, a lábam egyre jobban fájt, 2-kor már nem tudtam ráállni és dagadt is, úgyhogy Nagymama gyerekfelügyeletével megoldottuk, hogy Berci bevigyen a Jánosba.

Iszonyatos volt ami ott fogadott, még nem voltam ilyen helyen soha pedig néhányszor már részesültem egészségügyi ellátásban. Mindenhol szenvedő, eltörött, leesett, hordágyas, vérző ember, rohangáló betegszállítók, ajtócsapkodós röntgenesek, sötét lerobbant falak, nyomasztó folyósó, tömeg, kilátástalanság, undorító mellékhelységek és szagok. 

Bercinek mondtam intézze el, hogy bejussak, ezt nem bírom ki, otthon vár a négy gyerek, Boldinak ennie kell. Volt aki délelőtt ment és 3-kor még hozzá sem szóltak.
A padra le sem mertem ülni, sok sérült hajléktalan várakozott vagy jött ment részegen.


Berci elintézte és behívtak röntgenre de aztán megint kilátástalan várakozás vette kezdetét. 

Bercivel beszélgettem arról, hogy miért olyan nehéz nekem a gyerekeimmel, azt mondta a fejemre nőttek én meg el kezdtem beszélni és megvilágosodtam és rájöttem, hogy akkor rend van nálunk ha legalább egy ember jön segíteni. Mert akkor elengednek és nem 4 négy gyerek akar egyszerre 4 féle dolgot hanem megoszlik az egész és én sem leszek ideges, hogy egy feladatot sem tudok teljesíteni, nem tudok nekik és magamnak se megfelelni. 
Rájöttem, hogy nem én csinálom rosszul hanem mindenki ezt érezné az én helyemben mert ennek a helyzetnek nem lehet megfelelni, hogy 4 felé oszlassam a figyelmemet. És, hogy 4 db  5 éven aluli gyerektől nem várhatom el, hogy várjon amig a másikkal játszom, legózom, olvasok, rajzolok hanem vagy csatlakozik vagy üvölt, hogy miért nem vele - de várni azt nem tud mert kicsi. 

Berci értette, tudta, hogy így van de ezt eddig nem mondtuk ki, csak sajnált, hogy nem bírom.


Leültünk egy oldal folyósóra ahol tisztának tűnt a pad, Anyu hívott hogyha gipszelni kell mert eltört akkor kérjek véralvadás gátlót ha nem jutna eszükbe és ha nem lehet szoptatni mellette akkor is a gyógyszert válasszam Boldinak nem lesz baja.
Rám tört a pánik el kezdtem sírni félni a gipsztől, fekvéstől, trombózistól, mindentől.....


És akkor Isten küldött egy embert (csak Ő lehetett!) egy betegszállítót aki rám nézett és megkérdezte, hogy voltunk e már bent.
Sírtam és mondtam, hogy csak röntgenen és vár otthon 4 gyerek a legkisebb 3 hónapos meg kell etetnem....
Akkor megkérdezte a nevemet kérte, hogy ne sírjak és átment a tömegen be a rendelőbe. Majd megjelent egy kerekes székkel, mondta üljek bele és betolt a rendelőbe (ami sárga függönyökkel elválasztott vizsgálókból állt, minden kis fakkba ült valaki várta, hogy megtalálják) a doktornő szobája mellé tolt, hogy én következzek.
Sírtam, kérte ne sírjak mert akkor nem segít. 
Aztán azt mondta, hogy "hát ezt nem gondoltam volna, hogy magának 4 gyere van"....

A doktornő még előttem 3 beteget megvizsgált, égetett, kifordult kezűt, kitört ujjút én meg egyre jobban sírtam és rettegtem, hogy mi lesz ha gipszet kapok és hetekig mozgásképtelen leszek így karácsony előtt 4 gyerekkel.
Olyan kiszolgáltatott és elesett voltam azt hittem itt a vég, a gyerekeimet akartam, az otthonomat, egy nem fájó lábat. Nem akartam gipszet nagyon nem pedig biztos voltam benne, hogy ebből csak az lehet mert nagyon fájt nem bírtam ráállni.

Kértem Istent, hogy segítsen - nagyon kértem...

Végre én következtem de csak úgy, hogy megszólítottam a doktornőt és elmondtam neki megint, hogy 4 gyerekem van ebből egyet azonnal meg kell etetnem nézzenek már meg. Akkor behívott, megnézte a röntgenemet és mondta, hogy nincs törés "csak" zúzódás, felírt egy bokarögzítőt amit még ott ki kellett váltanom, meg krémet, meg jegelést és mondta, hogy feküdjek polcoljam, mivel nincs törés felkelhetek ha nem fáj már annyira.

Katarzis volt ez az egész.


Azt nem mondom, hogy kellett de tudom miért volt. Hogy láttam egy ilyen osztályt, hogy az a munka és szenvedés nem az amit én csinálok itthon.

Az biztos, hogy még soha nem esett ilyen jól magamhoz ölelnem a gyerekeket, még soha nem volt ilyen jó haza érni és leülni az ágyamra és nézni őket ahogy örülnek nekem.

És Bercivel még jobban kiegészítjük egymást mert neki a bal lába kötéses nekem meg a jobb...

2011. december 2., péntek

Levelek a Jézuskának

Ők mondták, én írtam.

Kori levele:
 "Kedves Jézuska!
Nagyon szeretnék egy hintót bele három lány Barbit, egy fiú Barbit, egy palotát bele még kettő Barbit, egy kutyát, egy hercegnőt egy lovacskával.
Ezt ígérem cserébe: nem leszek rossz a testvéremmel, nem fogok bántani soha senkit és mindig sokat játszom a testvéremmel és még azt ígérem cserébe, hogy mindig vele fogok játszani. "

Simi levele:
 "Csokikát, autót, lovagi dolgokat, kalózi dolgokat.... ész ennyit."
(Cserébe mit ígérsz Simi?)  "Mindent!"