Október 23. Budakeszin

Délután szereplése volt a kis Fecskéknek.
Bercinek meg munka mert az eseményeket ő fotózza a helyi újságnak.

Akármilyen szép is az én négy fős kis gyerekseregem, nehéz velük bánni teljesen egyedül egy rendezvényen.

A szereplésük az elején volt, Nimród is beállt teljesen önszántából és fogta a kis zászlót.
Nagyon aranyosak voltak.
Az én lányom pedig olyan rendes, hogy ha az óvónéni azt mondja "Kiabálj!", akkor ő szót fogad (4. kép).

A mogyoródi 30

Apuhoz is elmentünk és folytattuk az ünneplést.
A gyerekek mindig nagyon izgatottak mikor a mogyoródi házhoz megyünk.
Szeretik a kertet, a hintákat az egész napos vadulást, Ati papa kifogyhatatlan Túró Rudi készletét, az evést-ivást, köszöntéseket, Jucit, Aput és Atikát.
Így volt ez most is, Ati papa a fiúkat még boltba is elvitte a fekete autójával (húha!) és az egész nap az örömről és a felhőtlen szórakozásról szólt.
Apuék is felköszöntöttek, finom ebéddel, tortával, virággal, cipőrevalóval.
Simit pedig neve napja alkalmából egy távirányítós repülővel ami aztán nagy civakodás forrása lett Ninóval (ilyen az igazi jó ajándék!).

Olyan édesek a buli után, ilyenkor, hazafelé úgy elalszanak, hogy nem lehet őket kiszedni az autóból.
Tojással még mindig csodálatos az utazás.
Mindig rácsodálkozom milyen fantasztikus, hogy mindannyian beférünk és együtt vagyunk - zenét hallgatunk, beszélgetünk.
Nem minden csoda tart csak 3 napig!

Lépeget

Boldi is felköszöntött ma: egyedül lépeget!

Egyik gyerek se hagyta ilyen későre, biztos, hogy a többiekkel többet gyakoroltam.

Eddig Boldi nem akarta elengedni a kezünket mert azonnal összerogyott, de most végre 14 hónaposan elindult. Délután a Nagypapa karjaiba vetette magát, most este pedig sorba álltak a testvérei és egyenként lépegetett feléjük.
- Most hozzám, most hozzám jöjjön! - kiabálták felváltva.
És ő ment.
Micsoda öröm ez így sokadszorra is!