Csak az tudja aki már átélte, én meg már háromszor megtapasztaltam, egyszer részben: leszakadó derék, szúr, feszít, nyom, görcsöl mindenhol. Összetéveszthetetlen.
Ilyen érzésre ébredtem pénteken hajnali 5-kor. Az első ijedtség után elfogadtam, hogy ez a baba jönni akar, indulnunk kell.
Hívtam anyut, Zizit, Nagymamát, mindenki jött, hogy Bercivel azonnal elindulhassunk.
Úgy éreztem leszakad mindenem, ez a gyerek csoda ha nem esik ki a kocsiban annyira fájt.
Reggeli csúcs de béértünk az otthonunktól nagyon távol eső Uzsokiba (de hát itt a doki ki gondolta, hogy hetente kell berohanni).
Siettek, jaj ötödik gyerek jöjjön gyorsan! Még hánytam is -jaj ez a fájástól van - mondták én meg bólogattam, ismerem a dolgot, igen.
Berci beszólt a munkába hogy nem ér be mert szülök - pedig fontos tárgyalás lett volna.
Na jött a doki, örült, megvizsgált majd döbbenten nézett rám és a többi orvosra: ez nem szülés, teljesen zárt a méhszáj, laza a méh.
De akkor mi ez???
Ctg, uh, labor minden volt, hogy kiderítsék mi görcsöl úgy mintha a szülés lenne.
Egyszercsak megvilágosodott a doki és azt mondta, szerinte ez a vese.
Elrendelt egy hasi uht.
Én még mindig nem hittem, össze akartam esni mert bizony elképesztő fájdalom viszont egybefüggő görcs és nem periodikus tehát próbáltam elhinni, hogy tényleg nem szülök, bár
nehezen ment.
Hasi uh-n megnéztek és akkor bólogatott a doktornő, hogy ott van a fájdalom oka: vesekő és vesepangás. Az fáj úgy mint a szülés.
Befektettek, bekötöttek egy nagy adag no-spa infuziót, rengeteget kel innom és a bal oldalamon feküdnöm.
Tegnap délután minden fájdalmam megszűnt, elhittem végre, hogy ez nem szülés.
Megfigyelnek.
Uh-n a babát 3 kilo körülinek mérték aminek örülök mert azt hittem 2 fél sincs.
Azt viszont nem értem mire volt jó ez az egész cirkusz, azt már értem, hogy ne vállaljak több gyereket mert ez már nagyon durva így is de miért kell a gyerekektől megint távol lennem és azon rettegni mi lesz még?
Berci bent volt ma a nagyokkal. Végig sétáltunk a folyósón mert babákat akartak nézni. Minden kis tolókába belestek és huncutul nevettek utána.
Csak remélni tudom, hogy több szörnyűség nem lesz már és a testvérüket nézhetik hamarosan a tolókába.
Azt sem tudom haza mehetek e még.
