A búcsúzás mindig nehéz, az elengedés is én meg még mindig szomorkodom egy bizonyos dolog miatt amit nehéz elengednem...kicsit olyan érzés mint egy szakítás pedig én sosem akartam.
De nyílik az ablak ahol bezárul az ajtó....
Néptáncon kérte Ildi néni, hogy táncoljunk mi anyák is, a gyerekek persze nagyon örültek Korinak fülig ért a szája), hogy beálltunk és tekeregtünk mi is a Művház folyósólyán. Simi nem táncolt még így sem, viszont mosolygott a széken ülve (Bódi meg visított a babakocsiban).
(Kori fátyolban és Simi néptáncra indul)
Utána evés- ivás következett majd néptánc után még fagyiztunk is a szemközti cukrászdában Laurával (akinek Kingája és Albertja van) és Melindával (akinek Zoéja van) majd elhívtam őket hozzánk mert a gyerekek nagyon boldogok voltak együtt.
Hazafelé vettem egy kalácsot és épp hívott Berci aki közben haza ért, hogy hol vagyunk.
Mondtam, hogy indulunk haza, jönnek a vendégek. Azt mondta jó de nagy a rendetlenség én meg mondtam, hogy az nem baj így is nagy lelkesedéssel és szívesen jönnek a meghívottak.
Mire haza értem (kb. 15 perc múlva ) az én férjem olyan gyönyörűen összepakolta a lakást, hogy senki nem hitt nekem amikor azt mondtam hogy itt ruhák és játékok hevertek mindenfelé mikor elindultam.
Az én férjem pedig örült a gyerekseregnek és az anyukáknak is és még limonádét is csinált pedig péntek este van és nagyon fáradt már ilyenkor.
Nagyon jólesett nekem, hogy jönnek, Lauráéknak és Melindáéknak még inkább, hogy örülünk nekik.
A három lány Kinga, Kori és Zoé királylánynak öltözött, Simi királynak (a Pókemberes takarója volt a palástja), Nimród pedig letépte magáról a bodyját és egy csíkos pólót követelt mert ő is valami új ruhában akart tündökölni (annyira sajnáltam!!!!).
Simi a végén Kingával csókot lopott és szerintem mindenki nagyon örült ennek a rögtönzött kis zsúrnak, kalácsnak, tejecskének.
Elég jó dolguk van ezeknek gyerekeknek.
