Reggel fél kilenckor már úton voltunk a rendelő felé, ahol Simire a 2 éves, Korira a 3 éves státusz felmérés várt. Semmi különös nem történt, csak néhány kérdés tőlem, aztán Koritól amire többnyire "Igen" volt a válasz. Siminél kicsit bonyolultabb volt ahogy azt előre sejtettem de azért megpróbált két lábon ugrani egyet (mert ez is követelmény úgy látszik a két éveseknél). De még mindig azt mondja magára, hogy ő Kori - nagyon jó a humorérzéke!
Persze bevadultak, rohangáltak, a védőnő csak mosolygott és megjegyezte, hogy látja nálunk otthon biztos zajlik az élet. Hát igen. Nem bocsátkoztam részletekbe...
Miután mindent felforgattunk a rendelőbe, átvonultunk a beteg rendelésre, hogy megmutassam a még mindig szörcsögő Nínót - ahogy Simi nevezi. Doktor bácsis rendelés volt, bekéreckedtem nehogy újra jönni kelljen délután és 1 hete amúgy is meghallgatta már ez a gyerekorvos.
A helyzet nem súlyos de bronchitis úgyhogy mivel köptetőt nem kaphat és gyógyszert sem ezért marad a c vitamin és az inhalátor na és az orrkezelés ha már nem vérzik szegénynek. Jaj, kicsi Nimród olyan hősiesen viseli ezt a nyavalyát, nincs láza, nincs a fülén a baci úgyhogy remélem rosszabb nem lesz és akkor csak kikecmereg ebből.
Ezt a rendelőt is sikerült felforgatnunk, bocsánatot kértem de erre is csak azt a választ kaptam, hogy nem lehet egyszerű otthon, biztos nem unatkozom. Mosolyogtam...
Haza felé Simi kérlelt a maga módján, hogy játszózzunk, így arra kanyarodtunk. Nagyon jókat bolondoztunk, tudok velük nevetni végre. Eddig nehéz volt, ideges és feszült voltam mert nagyon nehéznek éreztem, hogy megfeleljek mindenkinek mármint a családban. Most, hogy Nimród növekszik és már szereti nézegetni a lila elefántot és nevetgél a testvéreivel és nem sír azonnal ahogy felébred a babakocsiban hanem el van a kukucskálással is, így úgy érzem kezdek feloldódni és ez jó hatással van a gyerekekkel való kapcsolatomra. Szóval Korti többször átrángattam a kapaszkodós mászókán, Simin meg hahotázva nevettem mert valahányszor felmászott végül mindig visszacsúszott az emelkedős mászókán. Ez lehet, hogy nem volt szép tőlem de olyan édes volt, hogy nem tudtam megállni. Ő is nevetett. Hiába tavasz van és ilyenkor én is megőrülök. Egy kicsit. Még jobban.
Aztán itthon ma csupa vicces dolgot produkált a kis középső gyerekünk. Megtanulta a csiga szót na de nem az állatra mutatva használta először hanem a fahéjas csigára amit még reggel vettünk a pékségbe. Szóval kért belőle mikor már amúgy is tele volt a szája és mondta, hogy "Ti-gá". Ilyenkor újjongok, dícsérem és kérem, hogy ismételje de ma még nevettem is hozzá annyira murisan mondja. Aztán este ült az ágy mellett, nézegetett egy könyvet és akkor kiderült, hogy a kacsát is tudja mondani. És még suttogni is tud, hogy a szája elé teszi a kezét: "ssssssssss".
Kori ma segített végre az esti rend rakásnál. Tegnap megmakacsolta magát nem akart elpakolni mire Berci az össze duplótól megvonta a legnagyobb szeretettel. Méreg nélkül közölte hogy nincs holnap (azaz ma) egy darab duplózás sem de ha legközelebb segít akkor másnap vissza kapják. Ma este ahogy meghallotta, hogy Berci Simivel indul rendet rakni lepattant a fogmosó hokedliről és rohant be, hogy "Én akarok rendet rakni!". Mindent elpakolt. Holnap lesz duplo. Ez az apa tud valamit, azon kívül, hogy eléri a legfelső polcot...
