Nagyon vártuk ezt a látogatást és nagyon boldogok vagyunk, hogy sikerült ezen a hétvégén menni amikor szerettünk volna.
Szombat reggel indultunk 8 körül és megállás nélkül negyed 11-re már lent is voltunk Makón. Gyerekkoromban még 4 órás volt ez az út, de most már végig van autópálya úgyhogy egyszerűen és viszonylag hamar le lehet érni.
Nagyon vártak már Tündiék. Zolikával lottót töltöttek ki a gyerekek (Nimród számai: "1,2,3, 10, 20, 1000, végtelen" - lett volna ha hagyjuk, Boldié pedig a "HET").
A makói ház tele van kincsekkel, képekkel, emlékekkel úgyhogy a gyerekeket át kellett programozni egy óvatosabb üzemmódra, a kert gyönyörűen rendbe van téve úgyhogy ott motorozhattak, futkározhattak kedvükre. Nagyon tetszett nekik a ház, Berci volt már kétszer de őt is újra elvarázsolta a "mesélő ház" atmoszférája.
Délelőtt sétáltunk a városban, megnéztük a szökőkutakat, a Hagymaházat, Tündi kiállítását a könyvtárban, elmentünk cukrászdába és vettünk sok süteményt ebéd utánra (Nimród Boldi bogarasat kért, Kori Simi krémest) aztán haza sétáltunk ebédelni. Tündi finom csigatésztás húslevesét ettük, másodikra pedig husikat rendelt Tündi egy étteremből. Minden nagyon finom volt a gyerekek is szépen ettek.
Egy kis csendes pihenő után délután a Maros partra mentünk ahol sok kalandban volt részünk. Épült egy új Lombkorona sétány egy magas szerkezet lépcsővel, kilátóval, függőhíddal (alatta hálóval ha le akarnál zuhanni - itt csak a bátrak mentek át: Kori meg én). Egy magas torony tetejéről pedig egy 61 méter hosszú fedett csúszda indult amibe zsákkal lehetett lecsúszni ( ezért kellett fizetni 200 forintot zsákonként). Kori egyedül csúszott, Berci pedig egyenként Simivel aztán Nimróddal, Boldival, egy nagy puha matracra érkeztek a végén. Nagyon tetszett nekik!
A Maros parti kalandparkban a trambulint próbálták ki. Beleülős, felhúzós ugrálóasztal, elvileg 16 kilótól lehetett használni de Boldi hajthatatlan volt, kierőszakolta, hogy ő is ugrálhasson úgyhogy őt is felhúzták nagy örömére. Kori, Simi, Nimród, Boldi is ugráltak.
Amivel szemeztünk még az a Maros folyó fölötti kötélpálya amin át lehet csúszni meg vissza. Most ezt kihagytuk de lehet, hogy jövőre átcsúszunk Bercivel mert nagyon jól néz ki.
Késő esti vacsora után már alig bírtak ülni úgyhogy fürdés után gyorsan elaludtak az emeleti szobába ami tele volt kényelmes matraccal és pont el is fértünk mindannyian.
Vasárnap szakadó esőre ébredtünk, finom nagy reggelizés után Berci bepakolt az autóba és már indultunk is hazafelé.
Gödöllőre mentünk ebédelni apuékhoz, késő este értünk haza, mi rengeteg élménnyel Tojás autónk pedig 500 kilométerrel gazdagodva.
Hála érte, hogy 5 gyerekkel is tudunk utazni, Dédszülőket látogatni!
Nagyon várjuk, hogy újra vissza térjünk!
