Anyuékkal ebéd a Trófeában

Már második éve, hogy Anyuék elvisznek minket a Trófeába enni karácsony után, újév előtt.
A Visegrádi utcában a legjobb minden, gyerekszempontból és kényelem szempontjából is.
Iszonyatosan finom ételek voltak most is, korlátlan fogyasztással.
A gyerekek is szépen ettek, persze desszertért háromszor mentek vissza, nagyon tetszett nekik a választék.
Volt játszóasztal és arcfestés, még Anyu is kedvet kapott pillangóvá változni, csak Simi nem mert magára festetni semmit.
A lányok pillangók, Nimród kalózkapitány volt.
Boldi két teljes órát ült az etetőszékben végig ette a menüt és nagyon örült Tibi társaságának.
Jóléreztük magunkat, nagyon jót ettünk. A gyerekek nagyon sajnálták, hogy véget ért a mulatság.
Köszönjük Tibi és Anyu a szép programot!

Idementünk-odamentünk Karácsonykor

22-e óta nincs megállás.
Akkor a gyerekek egy éjjelre ott aludhattak a Nagyszülőknél, Advent utolsó vasárnapján takarítottunk, aztán 24-én megint kölcsön adtuk a gyerekeket, hogy aztán pásztorjáték után Nagymamával és Nagypapával haza érjen a 4 kis izgatott gyerek az Angyalok csöngetésére.

Ilyen még sosem volt, hogy pontosan elkészültünk mindennel, nem volt kapkodás csak némi izgalom és idén végre mindenkire gondoltunk nagyon jó érzés ez, hogy így sétálunk bele a Karácsonyba.
Mert nagyon nagy a család és hála Istennek, hogy vannak nekünk de bizony nem sikerül minden évben mindent úgy elintézni ahogy szeretnénk. De mégis szeretnénk kifejezni, hogy gondolunk rájuk, hiszen ők is gondolnak ránk, minden nap mentünk valahova és az Angyalok mindenhol csöngettek: nem lehet megunni!

24-én a boldogság a tetőfokára hágott mikor meglátták, hogy az Angyalok teljesítettek minden kívánságot. Az eszemmel tudom, hogy túlzás de a szívemmel nem bírok ellenállni a kívánságaiknak. És olyan jó ez, egy évben egyszer így adni. Persze Bercié a legnagyobb köszönet, hogy ennyit dolgozik értünk, hogy amit tudunk, megtegyünk, értük, akik a legfontosabbak számunkra.
Sikerült: a kisautó, a barbiek, Matuka,  a sétálós kutya, ott volt minden amire vágytak.
Nagypapáékkal vacsoráztunk utána ők elmentek Berci testvéréékhez mi pedig folytattuk az örülést, ami várhatóan "hisztérikus örömbe" ment át amin csak az alvás segített.

25-én Imre atyához mentünk misére, majd Soroksárra a Dédihez ebédre ahol a Nagypapa oldaláról jött össze a rokonság egy része. Délután aztán a Labanc utcai Angyalok csöngettek és megint csak álmok teljesültek: Simike robotos legója, Kori hercegnős kirakói telibe találtak.
Finom vacsora után útra keltünk haza.

26-án a Labanc utcai óriás család közös ünneplése következett, rengeteg ember, rengeteg ajándék és boldog együttlét.  Ilyenkor ráeszmélek nehéz kamasz és fiatal éveim hányatottságának értelmére, olyan jó helyre terelt a JóIsten, ami minden várakozásomat felülmúlta.Ők szeretik az életet és egymást és a bort és az ünnepeket. Óriási ajándék az ilyen nem csak a mai világban, egyáltalán.
Az ebédet már Budajenőn ettük ahol az én nagy családom gyűlt össze.
Tündi, Zolika dédik Makóról, Paliék Rigócról, Zizék a házigazdák, unokatestvéreim a párjaikkal. Sokan voltunk itt is és nagyon jó volt együtt enni és inni, gyertyát gyújtani. Simi és Ninóka gyönyörű zengő villogó lovagi kardot kapott, Boldi egy távirányítót amit telefonként használ, Kori pedig egy sírós mozgós babát (amolyan lánytestvérfélét) akit azóta is etet-itat takargat és nyomkod - ezeket a Makói Angyal intézte.

27-én Ati papa és Juci mama vártak minket Mogyoródon. Halas előételekkel, sajttal és sonkával töltött husival, salátával és gyönyörű fával, itt favonat készletet hoztak az Angyalkák Nimród és Boldi legnagyobb örömére.

28-a van. Most először van megállás.
Berci ma sajnos dolgozott, a gyerekek a vadulás és őrület határait feszegetve töltötték a napot.
Végre kipróbálhattunk néhány társast, megnézhettünk egy-két könyvet, kirakóztunk.
De hát amit az egyikkel lehet azt a másikkal nem szóval a türelmem sokszor elhagyott amit nagyon sajnálok de ember legyen a talpán aki megérteti a legkisebbel, hogy ne nyúljon semmihez mert tönkre teszi és ne dobja le a díszt a földre mert szilánkos miközben a másik várja hogy kirakózzunk a harmadik meg, hogy különbséget találjunk a kis füzetkébe miközben a negyedik unatkozik mert vele senki nem játszik és ezért jön az ölembe, hogy beleüljön és közben szájba ver.
Szeretem őket és szeretek játszani de kéne még legalább négy kéz ennyi gyerekhez.

Hála érte, hogy nem voltak betegek és mindenkit megölelhettünk idén Karácsonykor!
Olyan szépen énekeltek a gyerekek, Kori még le is térdelt és össze tette a kezét. Ez olyan megható.
Örülnek a Kis Jézus születésének ami a sok ajándék között egy pillanatra sem merült feledésbe.

Hála ezért a szép Karácsonyért!

Boldog Karácsonyt!

Kívánjuk, hogy mindenki szívében szülessen meg a Kis Jézus, akinek az egész világ elfér a tenyerén!

Gyönyörű szép Karácsonyt kívánunk szeretettel!

Készülődés

Emlékszem tavaly mennyire nehéz volt megélni az Adventet, a karácsonyt.
Akkor mások tartották bennem a reményt, hogy lesz ez jobb is.

Valóban most, sokkal jobb mint tavaly bár az elmúlt napokat megint csak nem kívánom senkinek.

Amikor 4-ből valahány beteg.
Nem lehet kimenni, mert senkit nem lehet itthon hagyni egyedül. Nem tudom hogy vigyem orvoshoz azt aki beteg, miközben itthon kell hagyni azt aki nem az.
Aki beteg az szenved (most Simi jajgatott napokon át - volt ott lázálom, meg hasfájás, meg fejfájás), aki pedig nem beteg az unatkozik így hát tombol (most Nimród a leginkább) a többiekre hullámokban jött rá a "megőrülünk viselkedés" én meg azt hittem ez már így marad és végem.

Simike már kedd óta nem ment oviba, Kori azért szerdán még bement az ovis karácsonyra és nem is bánta meg de azt mondta a héten többet ő már nem szeretne menni - megértem. Kori egyébként rengeteget segít, olyan kedves, aranyos szeretettel teli a testvérei iránt és már nem alszik délután és szépen csendben rajzol amíg a többiek pihennek.

Javult a helyzet a hét eleje óta, de a tehetetlenség megőrjített mert nem tudtam sehova menni, semmit intézni, a gyógyítások miatt még egy mézeskalácsot sem tudtunk sütni mivel még a hozzávalók is hiányoztak mert Bercinek sincs ideje ilyesmire az élet nagy feladatainak ellátása közben.
Úgyhogy jegyzetelek itthon, ha elszabadulok mi mindent kell még elintéznem és számolgatok mert megint több a ki mint a be úgyhogy nem is tudom hogyan lesz.
Éjjel meg fent vagyunk, Boldi fogzik meg köhög, Simi néha lázaskodik, Berci meg hajnalban jön aludni mert dolgozik.

Holnap elvileg a miénk intézni amit még kell, ha senkire nem jön rá újabb lázas roham akkor mehetnek Berci szüleihez és akkor mindet megcsinálunk.
 Boldi rémesen rondán köhög de miután a rendelően volt egy sebes arcú bárányhimlős gyerek így hát nem vártam ki a soromat, hazamenekültem hallgatás nélkül. Most reménykedek, hogy a szünetben nem lesz semmi.

Hihetetlen, hogy ez a sok gyerek egy pillanat alatt az egekbe repít annyira boldogságos velük az élet, de ahogy betegek lesznek minden dől, nagyon-nagyon nehéz lesz az egész.

Nagyon várják a Jézuskát, Simike megint labilis lett lelkileg (nagyon nagy súly neki ez a várakozás), Nimród kért egy tortát és egy balettos fiú Barbit (Na ne már!!! ) és ma akkor is megsütjük a mézeskalácsokat miután két boltba is elfogyott sok fontos hozzávaló de én a harmadikban találtam szóval megsütjük mert ez jár nekünk és akkor is MAGNIFICAT!

Adventi ajándék

Ma valami igazán szépet kaptam, a gyerekeimtől.

Kori volt ma Mária a Betlehemesben, Simike pedig szintén szólót énekelt mint kovács (aki nem ad szállást).
Annyira gyönyörű volt az egész, olyan megható nekem.

Egyrészt gyönyörű volt Kori ahogyan viselte a szerepét, hogy nem egyszerűen csak eljátszotta hanem átérezte és annak megfelelően adta elő a Kis Jézus édesanyját.
Simi meg akkora meglepetés okozott hogy nem is mertem remélni, mert még a színpadra lépés előtt is sírt, hogy nem akar szerepelni és amint ő következett mint egy dalospacsirta úgy énekelte hangosan, szépen a dalát.

Mivel fotóznom is kellett Berci helyett (mert ő sajnos ma nem tudta megnézni) ezért a kamerát letettem és néha rángattam ide-oda ezért a felvétel elég amatőr de én mindent látok amit kell (kivéve Simit mert ő az első versszaknál kilógott a képből) de mindent hallani: az én Máriámat és a kis Kovácsomat.

Tele van a szívem boldogsággal.

http://www.youtube.com/watch?v=yJ5qQJJ5Acc&feature=em-share_video_user

A tél hozadéka

Hát igen....
A hideggel és a sötéttel még csak meg tudnék barátkozni de az ilyenkor esedékes betegségekkel nem.
Nem vagyok laza, komolyan veszek minden megfázást, köhécselést - ez a gyenge pontom - ha a gyerekem beteg egyfolytában aggódom. Biztos mert nincsenek jó élményeim ezzel kapcsolatban.

Boldi kezdi a nyavalyát, köhög, lázas, náthás, elég nyűgös és csak mellettem hajlandó aludni. Örlődtem, hogy levigyem e az orvoshoz de csak nem bírom magam lerendezni még a megfázást sem de most úgy néz ki, hogy egyenlőre ennyi, se fül, se torok, se tüdő. Megkönnyebbültem a két virrasztós éjszaka után, és azért is mert nem kellett órákat várni a rendelőben (állítólag a hullám lement tegnap akkor 7 helyett 9-ig volt rendelés).
Utána olvastam a 15 hós oltásnak (nekem nem szabad ilyenek miatt kutakodnom a neten) és elég sok borzalmat összehordtak a mellékhatásairól, éjjel még azon gondolkodtam, hogy az is lehet ettől szenved. Tan doki szerint nem, most indul a járvány valaki már javában benne van.
Nálunk persze  - lévén, hogy ennyien vagyunk - sosem egyszerű egy téli időszak de nagyon reménykedem, hogy most nem lesz olyan drasztikus és drága mint az előző években.

Városi Karácsony és a színházi Mikulás

Szombaton kettőkor Kornélia fellépett a Város karácsonyi ünnepségen.
A Csendes éjt énekelték és néhány szép verset szavaltak.
Az én lányom : csodálatos volt, magabiztos, bátor, lámpalázmentes, hibátlan és ünnepélyes. Eredetileg úgy volt, hogy ő lesz Mária a Betlehemesben. Nagyon készült, gyakorolt itthon, pénteken azonban lefújták a műsort az óvónénik hatalmi harca miatt (az egyik akarta, a másik nem akarta). Sajnáltam, hogy nem adták elő, de mikor kérdeztem Korit, hogy miért nem énekelte Mária dalát azt mondta: - De hát Anya! Én így is Mária voltam! - na ekkor megnyugodtam.

A fellépés alatt Nagypapa vállalta a kicsik altatását a Labiban, így Korival kettesben jártuk meg az ünnepséget. Jó volt nagyon, buszoztunk, csacsogtunk.

Aztán vissza érve a Nagyszülői házba, felpakolva a fiúkat és Nagypapát már indultunk is Tojással az Újszínházba, Nagymama munkahelyére ahol a Mikulás várta a gyerekeket.
Csoda volt nekik, nevettetős nekem, nekünk.
A Mikulás az Aranykönyvéből minden gyerekről mondott néhány kedves mondatot amin persze ők nagyon meglepődtek, hogy hát ezt meg honnan tudhatja vajon???

Korinak a testvérek körüli segítséget emelte ki, azt hogy jövőre iskolába megy és már nagyon várja és, hogy szereti a lovakat és a hercegnős dolgokat.

Simiről, hogy reggelente ő áll először készen felöltözve az ajtóban ("férfi létére ez milyen nagyszerű!"), hogy szereti a kalózos és a lovagos dolgokat és, hogy nagyon szeret pudingot főzni az anyukájával.
Simi kicsit félénken de azért válaszolt, hogy a csokis puding a kedvence.

Nimród beszélgetésbe bocsátkozott a Mikulással aki tudta róla, nem rég adta át az ágyát a kistestvérének és ő nagyfiús ágyba költözött, sőt azt is, hogy januárban megy az oviba és , hogy a Nagypapájával nagyon szeret főzni ("hát EBÉDET!" - mondta bátran).

Boldika pedig a Mikulás értesülése szerint a pancsolást, a cumit és a milánói makarónit szereti. Boldi vigyorgott ahogy csak tudott, érezte, hogy nagy a tét....

Mindenki megkapta a csomagját amiből nem sok maradt a színház látogatás végére.

Hazafelé este csodáltuk a kivilágított belvárost, tényleg szép ilyenkor, és a gyerekek nagyon örültek, hogy a Nagypapa velünk jött és ment.
Szegény Berci nem tudott velünk jönni mert egész nap a városi ünnepséget fotózta.
Úgy hiányzott pedig.
Azt sem láthatta mikor a Mikulás a "fogadóóra" végén mikrofont adott a gyerekeknek, hogy énekeljenek neki. Sebi unokatesó után Peti unokatesó, majd Nimród, Kori és Simi is megkapta (sőt követelte!!!) a hangosbeszélőt és a profikat megszégyenítve előadták a magukét. Kori a Hullik a völgyben a..., Nimród a Mikulás Mikulás édes Mikulás kezdetűt énekelte, majd Simi is ezt egy kicsit halkabban és velem együtt.


Vasárnap
Ma végre eljutottunk Imre atyához egy kis lelki táplálékért az Adventre.
Kaptunk megint mint mindig amikor oda megyünk, és a gyerekekkel sem volt olyan nehéz mint legutóbb (csak egy kicsit).
A kiskápolna hangulata, a légkör, az énekek az olyan, hogy már akkor meghatódom mikor belépünk...
Ebédre a Nagypapáékhoz mentünk unokatestvér összeeresztésre, közös ebédre majd délután családi születésnapos tortázásra.
Jó volt, jó volt, ha mindenki örül akkor az csodás.
És most mindenki örült....

Reborn Tojás

Tojás újra a régi!
Hála Anyunak és Tibinek akik szívükön viselik Tojás és utasai sorsát.
Új akkumlátort kapott, pár óra alatt sikerült megoldani a dolgot, itt Keszin betette egy kedves szerelő. Anyuék intézték és fizették.
Nagyon megkönnyebbültem, hogy elintézték és hálás vagyok nekik nagyon!

Tegnap persze hatalmas boldogság volt a Mikulás csomagok megpillantásakor.
Annyira őszintén tudnak ezek a gyerekek örülni, hogy akinek nincs az nem tudja miről marad le.
 Csodálatos dolog adni, átadni, továbbadni - mindent amit kaptunk, tanultunk....
Azóta is falnak, fogat mosnak, falnak és fogat mosnak.

Nimródot behívta Vera néni az ovis Mikulásra.
Berci lefotózta ahogy figyelt, ráhagyta magát a nagyobb testvéreire.
A véget nem érő csokihalom fogyasztása után este 6-ra lementünk Berci szüleihez is ahol megint csak jött a Mikulás. Kifogyhatatlan az örömük és a lelkesedésük, jó látni ahogy örülnek!

Emlékszem, hogy Berci emlegette, hogy az autó hátsókerék meghajtású de hát ez nekem semmit nem mondott amíg vissza nem csúsztam a lejtőn. Csúszkál rendesen ez a nagy busz, nem jó vele csúszós úton menni tegnap pedig tükörjég volt itt minden utca. Mivel itt lakunk a hegyekben, ezért télen elég nehéz kijutni az utcánkból, ahol nem járnak buszok ott fagyott, csúszós vagy járhatatlan.
Izgalmas lesz, remélem nem lesz hosszú a tél, úgy karácsony után igazán véget is érhetne...

Ma bent voltunk a westendbe, a két kicsivel  mentünk Évi a nővérem segített elintézni a legfontosabbakat.
Ebéd után felszedtem a nagyokat és együtt mentünk Budaörsre folytatni az intézkedést.
Van ott egy kis vonat ami forog. Már másodszor indult el csak nekünk pénz nélkül. Kori szerint az Angyalok intézik ezt így nekünk.

Annyira szeretem őket, még így fáradtan és kimerülten is és még akkor is ha nem én vagyok a világ legjobb anyukája. Mert azt tudom az sosem leszek.

Mikulásváró tél

Megérkezett a tél.

Zsuzsinak fotóztam ezt a képet akinek az otthonában most fészkelünk. Olyan meleg ez az otthon, olyan gyerekbarát, jobbat most elképzelni sem tudnék. Kint hideg, itt bent pedig nagyon-nagyon meleg, gyerekeknek való.
Amikor kinézünk akkor pedig ezt látjuk:

A gyerekek azt kiabálták "aztaaaa!" amikor meglátták a több centis havat. Olyan fényes minden, olyan tiszta tényleg elfed, megtisztít mindent ez a fehérség.
És bár a tél nem a kedvencem ilyenkor feledem...nagyon is....

Minden nap eszembe jut milyen kiváltságos, hogy nem betegeskedtünk még idén (és amint leírom rettegek nehogy magunkra hozzam a bajt). Tavaly ilyenkor már javában nem tudtunk kikecmeregni a takonykórból, februárban pedig a szövődményes influenzánkkal mindent vittünk... (a patikából).
Most ez Isten ajándéka tudom én, hogy eddig ilyen jól bírtuk.

A napi egy levegőzés viszont elég kevés, Nimród rója a köröket itthon, de este nem igazán van már kedvem, energiám neki indulni a 40 perces öltözködés után a sötétségnek. Más lesz ez ha megmarad a hó és kénytelenek leszünk csatlakozni a domboldalon sikongató szánkózókhoz.

A  mai este levélírással telt: rajz a Mikulásnak, kitették a kitisztíott csizmák mellé.
Egész este izgultak, Simike hol hisztizett, zokogott, hol kacagott - értem én, az izgalom. Délután 5-kor már ment volna aludni hiszen arról volt szó, hogy még egy alvás és jön a Mikulás (aztán pontosítottam, hogy még egy éjszaka).
A feszültséget aztán Kori találmánya oldotta bennük: beöltöztek Mikulásnak, puttonyokat akasztottak magukra ami tele volt a gyerekszobából összeszedett játékokkal, téli kabát és sapka tette teljessé az öltözéket (Nimród a hitelesség kedvéért még egy napszemüveg felöltését is szükségesnek érezte).

A játékhoz hozzá tartozott, hogy a puttonyokból széthordták a lakásban a játékokat mintha gyerekeknek vinné házhoz a Mikulás (így elég rendetlenség lett a végén de hát a lelki egyensúlyért ugyebár mindent).

Boldi pedig így ünnepelt:

Nehezen, de elaludtak, reggelig remélhetőleg nem jönnek elő...

Jólesett...

 ....a hó és a segítség is amit ma kaptunk.

Nem aludtam túl sokat az éjjel, az erdei para és jobbról Kori, balról Bódi alvótárs (már éjféltől!) nem könnyített a helyzetemen.
Aztán reggel 8-kor felébredtem és azt gondoltam az élet nem áll meg, indulás az eredeti terv szerint.
Elértünk a 8.50 es buszt a nagyokkal, Berci meg cégessel lehozta a Boldit és így még hamarabb oda értünk misére mint szoktunk. A gyerekek borzasztóan örültek az első hónak, reggel még esett is egy kicsit. A buszról csodálták a fehér erdőt, Kori szerint olyan: "mintha a fák esküvői ruhába öltöztek volna".

Mise végén jött a "Mikulás" és a gyerekek nagyon boldogok voltak azzal az egy szem kis csokival amit kaptak.

Berci apukája felajánlotta, hogy menjünk az ő autójával Mogyoródra apuhoz.
Így Boldi velük maradt mert nem fért volna be, és náluk töltötte az egész napot. Mi meg felkerekedtünk és először Apu munkahelyére mentünk ahol Mikulás-napi műsor volt a színházteremben utána pedig csomagot kaptak egyenként a Mikulástól. Hát ennek is rettenetesen örültek. Simike sikongatott a kis csomagjával (azt mondta: "ez a legjobb nap!"), Nimród komótosan fogyasztotta az édességet, Kori pedig olyan nagylányosan mindent befalt egy pillanat alatt.
Éviék is ott voltak Violával Írisszel, és nagyon édesek és boldogok voltak mindannyian.

Apuhoz kiértünk 1 körül. Juci mama főzött, Ati papa szeretgette az unokákat főleg Ninót akit nem lehetett leszedni róla - csak néha.
Hús levest ettünk, aztán milánóit és kakaós csigát. Felköszöntöttük a 7 éves keresztlányomat Violát, egy nagyon nagy barna lovat kapott tőlünk.

Kora este haza jöttünk, aztán Berci visszacserélte a kocsikat és hozta a Bódit (aki nagyon jól szórakozott a távollétünkben és amikor haza ért akkor nem az én karjaimba zuhant hanem először a testvéreit ment leellenőrizni).

Sok segítséget kaptunk ma is és ez nagyon jólesett.

A rémálom az erdőben

Anyukám mindig mondta, hogy vigyázzak az erdőben meg lassan vezessek és nyomjam le a gombot.

Ma zsúrba voltunk hivatalosak Korival, Pátyon voltunk, Budakesziről oda erdőn át vezet az út.
A zsúr nagyon jó volt, a fiúkra itthon először az unokatestvérem aztán Berci vigyázott.
Kori a zsúr elején olyan megszeppent és aprócska volt (a hétévesekhez képest - pedig nekem ő a nagy itthon). Aztán nagyon jól érezte magát a játékok közben, a tánc után és én is nagyon jól mulattam ettünk-ittunk szóval szuper volt, Berci mondta 7 körül, hogy maradjunk még nyugodtan egy kicsit.

Aztán 8 körül elindultunk a tanyáról. Ment az ablaktörlő, nyomtam a vizet de azonnal ráfagyott, így is alig láttam, vártam, hogy bemelegedjen a motor és lassan elindultam, hogy majd csak haza érek majd legfeljebb kukucskálok és lassan vezetek.
Aztán a Telki erdőben borzalmas dolog történt, miközben küzdöttem a fagyott ablakkal és a látási viszonyokkal, éreztem, hogy meghal a kocsi. Leállt a töltés, kigyulladtak a fények (a felkiáltójel és az aksi jel) és nem volt erő többé csak úgy mentem még valamennyire.
 Félre állni se tudtam mert keskeny az út, jobbról, balról erdő. Tárcsáztam a nagynénémet aki Budajenőn az erdő másik végén lakik, szinte sikítottam a telefonba, hogy azonnal jöjjenek mert most leállt a kocsi az erdő közepén. Nem tudtam normálisan beszélni, teljesen bepánikoltam, azt se tudtam hova álljak le, nem láttam semmit a kocsi meg haldoklott.
A térerő meg hát az erdőben vagy van, vagy nincs, szét is kapcsolt.
Istennek hála, hogy találtam egy kis utat, behajtottam az erdőbe. Pont ott álltam le ahol szakadozik a térerő, korom sötét van előttem, mögöttem az erdő. Annyi volt. A kocsi meghalt.
Kori hátul.

Telefonáltam, sírtam Zizinek, hogy jöjjenek azonnal - mondta, hogy elindultak.
Egy elhagyott erdészház volt mögöttem, azt be tudtam mondani. Megjegyzem az erdészház is rémálomba illő, elhagyatott, és lerobbant.
Azt hittem végem. A gombot lenyomni nem lehetett.
Zizi mondta, hogy jön a segítség, elindultak a fiúk (a férje és a fia Péter a Bódi keresztapja).

Kori mellém jött, még remegtem, mondtam, hogy imádkozzunk, énekeljünk és énekeltünk.
Nagyon félt ez a pici lány, nem voltam meggyőző, hogy nincs semmi baj.
Előttünk az erdő, mögöttünk az út meg az erdő, nagyon hideg volt még a kocsiban is.
Kezdtünk megnyugodni mindketten, próbáltam elhessegetni a filmeket amik ilyen környezetben játszódnak.
Felhívtam Bercit is bár tudtam ő nem tud jönni a fiúk miatt de jobb ha tudja hol keressen....

Aztán vártunk, mondtam Korinak minden rendben egy kicsit kezdtem elhinni, hogy tényleg.

Aztán nem tudom mikor talán 15 percen belül de megérkeztek  a kisbusszal.

Persze rosszul álltam meg, mert befelé az erdész utat zártam el ott nem lehetett hagyni a kocsit, úgyhogy háttal kivontatták a szemközti útra és onnan az elejét megkötötték és elvontatták az erdőn át Keszire.
A mi kis Tojásunknak már az elakadás jelzője sem villogott.
Péter vezette, Viktor vontatta mi meg reménykedtünk, hogy senki nem jön belénk.

Ez egyszerűen borzalmas volt.

Haza értünk.
Köszönöm Istenem!

Roller a csizmába?

Ma vaddisznó család sétált át a játszótéren. Irtó mókás volt.

Tegnap pedig könyvtárban voltunk amit nagyon szeretek főleg amikor nagyon jó könyveket hozunk el. Tegnap 11-el tértünk haza. Sok felfedezőssel, nyitogatóssal és Kori szívének legkedvesebbel a: Kisbaba születik-el, és azzal is aludt el - annyira megható!

A papír boltban zsúrra néztünk ajándékot, találtam is és eltették nekem mert nem volt pénz nálam (mint általában szokott lenni).
Aztán mondták a hisztiző gyerekeimnek, hogy rajzolják le "MIT SZERETNÉNEK KAPNI A MIKULÁSTÓL és dobják be abba a nagy zsákba ami az ajtó előtt lóg".
Nagyon kedves gesztus de kicsit szomorú is. Miért kellene a Mikulásnak rajzolni a vágyainkat? Autót? Babát? Rollert? Biciklit?
A Mikulás csokit hoz, meg mogyorót esetleg ceruzát vagy színezőt de nem méretes játékot. Ha egy gyereknek azt mondják rajzolja le mit szeretne kapni nem hiszem, hogy egy szem szaloncukrot rajzol.

Szerintem ez megtévesztés, mert ez az ünnep nem arról szól. De hogy érti meg a gyerek, hogy valakinek biciklit hozott neki meg "csak" édességet?
De nem a Mikulás-csomag a normális? És zúdul mindenhonnan, hogy "Jön a Mikulás rendelje meg a legót (meg a mit tudom én mit) gyerekének! MOST!".
Éljen a fogyasztói társadalom!

Jönnek az Angyalok amikor Jézus születését ünnepeljük, az tényleg olyan: ott csoda történik.

De a Mikulás valóban biciklit és rollert tesz a csizmákba?

Igge'

Boldi azt mondja "Igge" - ami annyit jelent IGEN!
Ő az első aki nem tagadással kezd beszélni. Hurrá!!!!

Elsőosztályú

A humoruk az első osztályú. Nagyon bírom.
Kicsit azt érzem kezd kiveszni a világból pedig enélkül nagyon-nagyon sivár minden.
De ők viccesek, mindannyian és ez annyira jó!!!

A Boldi amellett, hogy humoros és nagyon vicces arcot vág, hogy észre vegyük - és amikor észreveszem még rátesz egy lapáttal - amellett ráharap a meztelen testekre.
Egy ideje együtt fürdenek már (vége a kiskádazásnak betettem a nagyok mellé).
Na most, mindenki menekül ha Boldi velük van, mert Boldi ha meglátja őket ruha nélkül akkor mint egy ragadozó rájuk veti magát ők meg sikítoznak, hogy "A Bolid harap! A Boldi harap ááááá!".
Tudom szörnyű ez, de nagyon vicces....

Mókás momentum mikor Barbieznak a fiúk. Simike supermant csinált a fiú barbiból, Nimród "Tyipkejózikát a Tescó-hintón vitte a tescóba csizmát venni", és Ninóka férfiasan zokog mikor az ő babájával nem beszélnek a többiek.
Boldi is csatlakozott a barbizáshoz, ő egy kislányt rakosgatott a kanapén.
Kori pedig nagyon hálás ha én is beállok és az ötleteimmel gazdagítom a mókás játékot.

Nagypapa ma "ójiász tújójudival" érkezett meg Simivel és Korival az oviból, Nimród egész nap ezt emlegette, már majdnem sírt amikor 2 perc ajtóban ácsorgás után még mindig nem került elő az óriási túró rudi.

Nimród nagyon mérges mindig mikor megyünk az oviba a nagyokért és hozzá ér valamelyik óvó néni vagy csak kedves vele vagy kérdez valamit. Mérgesen néz, nem válaszol , elfordítja a fejét. Mondhatni égő az egész. Na de gondoltam gyakorolunk itthon mert mindjárt kezd Ninó és így még sem lehet!
Úgyhogy betanítom és ez nagyon tetszik neki: - Nimród, hogy nézel Vera nénire?  - erre Ninó a tanultak szerint iszonyatosan vigyorog. Itthon már működik, lassan a legnagyobb hiszit közepén is megkérdezhetem és akkor vigyorog 8aztán hisztizik tovább). Még van egy hónap, hogy bebizonyítsam az én fiam KEDVES!

Végre lehet velük kucibajnokságot játszani. Boldi ma tapsolt kettőt és ő is feltette a kezét, beszállt a buliba!
Mi az, hogy kucibajnoksáááááág?

Na és az "Anya értem a lényeget (Nimród szerint: légenyet) , de az ott mit csinál?" beszólás magas szintű humorérzékről tesz bizonyságot. Bármi lehet a "de ez itt mit csinál": egy kukac a lap alján vagy egy kis állatka a sarokban, vagy egy vicces dolog a képen.

Annyira sokat nevetünk!

A mi sztorink - avagy az éjjeli küldetés, rendőr, autó

Eddig vártam a nagy sztorira , hogy ne arról írjak, hogy ki mit evett aznap és hánykor mentek aludni mert az számomra is elég unalmas már....

Tessék itt a történetünk....

Készülök a karácsonyra, ezerrel, megszállottan meg vagyok őrülve, hogy szerény anyagi körülményeinkhez képest a legjobbat hozzam ki a dologból. Hogy olyan legyen nekik mint egy álom, csalódás mentes és olyan este ami elkíséri őket egész évben és még azután is, hogy szívük vágya teljesüljön.

Nem tudok boltokba járkálni, szégyen szemre bújom a netet, jobbjára a vaterát mert az a legegyszerűbb itthonról és olyan széles a választék, hogy jelenleg ennyi gyerek mellett jobban nem tudnám intézni a dolgot.
Úgy érzem sokkal jobb ez így mintha 2 nappal előtte bemennék egy játékboltba és elintézném akkor, mindegy mennyiért hogy valami azért legyen ott a kellő pillanatban.

Simike álmára is így találtam rá. Még nem voltam benne biztos, hogy megvalósítható de Berci megoldotta a dolgot,  lealkudtuk csütörtök reggel úgy, hogy este már átvesszük Veszprémben!

Péter és Csobánka ráértek vigyázni a négyre. Este 7-re mindenki vacsorázott, fürdött, beültek Barbiezni a gyerek szobába mire 8 körül elindultunk Bercivel a párórás kalandra.
Annyira örültem, hogy meglépünk egy kicsit, nem is akármilyen küldetés miatt - olyan jó volt az egész hangulata.

Hátul mentünk amerre Csopakra szoktunk. Várpalotánál hatalmas köd szállt le, foltos volt az út, hol láttunk hol nem. Berci sosem fél,  de most az adrenalin löket mindkettőnkbe jócskán benne volt.
Aztán oda értünk, miénk lett a ötezres csoda (hajdanán hatvan volt) és elindultunk hazafelé.
Megálltunk a veszprémi tescónál este 10 volt már akkorra, mikor finomságot vettünk az autóba és beleharaptunk a balatoni levegőbe.

Beszélgettünk, nyugodt tempóban csorogtunk hazafelé, Berci lassan ment, a köd helyzet is javult viszont irtó üresek voltak az utak és nagy volt a sötétség.
Egy körforgalom után némán villogó kékségre lettünk figyelmesek a hátunk mögött (nem UFO volt).
Lehúzódtunk: közúti ellenőrzés.
Berci adta a papírokat. Rendben volt.

Rendőr: - Az a helyzet, hogy a körforgalomból kikanyarodva nem tette ki az irányjelzőt, így szabálysértést követett el.
Berci lehajtotta a fejét, én meg: - Bocsánat!
Rendőr : - Tessék????
Én: - Bocsánat!
Rendőr: - Ne tőlem kérjen bocsánatot, ez szabálysértés ami ....... (tízezrekről meg pontokról magyarázott, meg feljelentésről).

Rosszul lettem. Sírva megszólaltam, ezzel megint kizökkentve a rendőr urat.
 - Négy gyerekünk van!
Rendőr: - Mennyi????
Én: - Négy. ......csak Veszprémbe mentünk egy ötezer forintos autóért karácsonyra.
Rendőr némi hallgatás után: - Igen?....na hol az az autó mutassa!

Berci kiszállt, hátra ment én meg kezdtem reménykedni. Akkor még megkérdezte a rendőr, hogy milyenek, mondtam, hogy 1 lány 3 fiú.
Aztán Berci kinyitotta a hátsó ajtót, láttam, hogy megnézték a kisautót, amin egy leeresztett lufi lógott hátul, szakadt matricák díszelegtek, fakó is volt meg kopott is de akkor is egy kincs nekünk...

Valamit beszéltek, Berci mosolygott aztán vissza kapta a papírjait - megkönnyebbültem.
Elengedtek minket.
Kérdeztem mit beszélt még hátul velük. Azt kérdezte a rendőr, hogy hány évesek a gyerekek és hogy mi egy házaspár vagyunk e. Mindkettőre tudja az ember azonnal a választ.
Még ez a szerencse.

Hát van kegyelem, akárhogy is.....
 

Piszkálják

Mérges vagyok.
Végtelenül idegesít, hogy egyfolytában nyaggatják a Boldit.

Boldi jár, megy kifejezi az akaratát. A Nimród fellöki, a Simi ráfekszik, Kori pedig "segít" neki: lefogja miközben menne. Ettől a Boldi visít én meg ordítozom mert mérges vagyok és nem tudom higgadtan kezelni a helyzetet: azt, hogy bántják.

Most éppen a Simi rántotta le úgy az ágyról, hogy egy felnőtt feje sem koppant volna hangosabban.

Nem értem miért nem lehet normálisan játszani, békésen könyvet nézegetni vagy építeni.
Miért kell kötekedni és generálni a bajt.

Ma ez ment nálunk, és ezenkívül semmi sem jó, mert lemegyünk a játszóra (arra amit ki nem állhatok) csak azért, hogy örüljenek, aztán persze "nem voltunk eleget ott" úgyhogy hazafelé megy a nyavalygás mert semmi sem elég.

Olyan szép ez így.

Sürgősen valami kikapcsolódás után kell néznem mert nem bírom tovább...

Ezen a héten

Na ezért nem szeretem a telet mert nem lehet megúszni betegség nélkül.
Most éppen én vagyok soron.

Berci viszi a nagyokat reggelente, és csak este 9 után jön haza.

Csak azért adok hálát, hogy a két nagy nem beteg és tudnak járni oviba (bár gondolom ami késik nem múlik). Irtó hosszú lenne egy nap sok kis beteggel itthon.

A kicsiket viszont nem bírom kivinni így Nimród gyorsulási versenyt játszik egyedül a nagyszobában (rója a kilómétereket). Na de arra a kérdésre, hogy szeretne e már menni az oviba, vagy, hogy várja e már az ovit mindig határozott NEM-el felel hiába mutogatja lelkesen a jelét amikor megyünk a nagyokért.
De már alig két hónap és elengedem ezt a vad Ninót is a fecskékhez.

Simike mondhatni szereti az ovit, nem fél, nem sír (csak kicsit ha én viszem) és reggelente ő öltözik fel elsőnek és áll készen a bejáratnál, hogy kilépjen.
Nem gondoltam volna, hogy el jön ez az idő amikor élményekkel tele jön haza és rettegés nélkül lép be az óvodába.
A pozitív változáshoz persze kellett, hogy a másik csoportban úgy emlegessék, hogy "ő a híres Simi".
Hogy miért? Mert benne volt az újságban!

Sári Máriája

Megszületett egy szívemnek nagyon kedves barátnőm első kislánya.
Sári tavaly januárban lett három kisgyerek anyukája és egy édesapa felesége.
Egészen különös történt az övék, mindig a Gondviselésre, Istenre gondolok amikor eszembe jutnak.

Szombaton nem kis szenvedés árán megszületett Mária.

Ma Veróval találkoztunk a János kórháznál és elindultunk Bubival, Ninóval, Boldival felpakolva Kistarcsára babanézőbe.
Mária nagyon gyönyőrű apróság (2600 gramm), az anyukája pedig nagyon jó színben van hála Istennek.
Remélem minden rendben lesz velük!

Jó kis 3 órás kaland volt: Veró vezetett, én kekszet osztottam az őrjöngő szőkeségeknek.
Ezek után a délutáni alvásba úgy belefeledkeztünk, hogy majdnem nem értem oda az oviba a nagyokért.

Jár a Bódi!

http://www.youtube.com/watch?v=hYtd1K-3kGg&feature=youtu.be

Beszámoló

Az elmúlt két hét nagyon jó volt.

Megtudtam mi az a MESENISZTA.
Nimród találta ki: az aki elindíthatja a DVD-n a mesét.

Továbbá Simi Supermannek akart öltözni. Kérdeztem Koritól miért tűnt el, mit játszik a Simi,  majd zokogva jött elő - ez a férfi -  a szobából, hogy nem sikerült a köpenyét magára csipeszelni a ruhacsipesszel. (Igazi Superman alkat megeszem....).

Boldi kedden elindult a hátam mögött. Csak azt érzékeltem, hogy valaki mögöttem átsétál a szobán és az nem a Ninó mert ez a valami sokkal kisebb volt és csöndesebb. Boldi tipegett feltett kezekkel. Majd annyira lelkesedtem a mutatványáért, hogy attól a pillanattól kezdve nincs megállás: jár a baba!
Sőt fel is áll egy helyből és úgy indul el.
Boldi egy cukorfalat igaz, hogy harap de azért cuki.

Az őszi szünetben Berci végre szabadságot vett ki. Azért csak befogták kicsit fél napokra de nagyjából itthon volt velünk.
November első hétvégéjén pedig elutaztunk Anyuékhoz és ez volt az elmúlt fél év legcsodásabb kikapcsolódása.
Még mindig hihetetlen, hogy mind a hatan együtt eljutunk valahova. Ez igazi családi program volt, bepakoltam, beszálltunk és mentünk.
Előtte Anyu születésnapi pólójáért átautóztuk a fél város de végül sikerült jó pólónyomó helyet találni az utolsó pillanatban. Kész lett Tandzsi (ahogy ők hívják) unokafényképes pólója.

Péntek este értünk le Velencére, 2 éjszakát maradtunk, esténként szétröhögtük magunkat a tévéműsorokon, napközben kalandoztunk Anyuval, Tibivel és Elődkével. Anyu minden nap főzött nekünk nagyon sok mindent még gofrit is sütött és nagyon jó volt ez az egész!

Voltunk a Balatonon, Berci és Tibi becsomagolták a hajót télre. Mi addig a parton sétálgattunk.
Elmentünk Fehérvárra a Bory várba.
Nekem nagyon tetszett a romantikus hely, a gyerekek egyfolytában lovagokat és hercegnőket kerestek, teljesen odáig voltak, hogy egy "igazi várban" barangolhatnak (azt még nem értik, hogy a huszasévekben épült de ez nem is volt lényeges).


Meglátogattuk Zolit az autószerelőt aki kipofozta nekünk Tojást és nagyon örült, hogy ennyi gyerek szállítását segítette megoldani

Vasárnap este sajnos haza jöttünk.

A csodálatos családi hétvége után kicsit nehezen bírtam Nimróddal, mondhatni egyfolyátban Nem-ezett, üvöltött, szemtelenkedett aztán csütörtökön lenyugodott amikor kapott egy oltást ( na nem ezért) de végre egészen megnyugodott.
Voltunk ortopédián, persze neki is bedől a bokája úgyhogy 10 ezres cipőket neki....

Szerdán jött hozzánk vidám-Bubi aki egészen megszokta az egynapos bölcsit nálunk.
Nimród pedig kifejezetten várja, hogy gondoskodhasson róla. Beleillik a képbe le sem tagadhatom a játszón, hogy az "enyém". Mindig azt mondja nekem, hogy "Anya, Anya!" - mert hallja a Ninótól, hogy engem így hívnak!

Csütörtök este elő kellett venni (nem létező) kreatív oldalamat. Lámpást kellett készíteni. Bercinek el kezdtem sorolni a telefonba, hogy mit hozzon haza hozzá de közölte, hogy az utolsó 3 ezer forintunkat Kori jazz táncára fizetjük be úgyhogy oldjam meg az otthoni dolgokból, nem veszünk hozzá semmit.
Úgyhogy egy lekvárt megettünk, egyet meg átöntöttem egy edénybe, így lett 3 befőttes üvegünk. Ők rajzoltak mintákat sablonnal, én kivágtam körömollóval és sütőpapírral össszeragasztva kész lett a lámpás papírja. Rátettem az üvegre, Berci bedrótozta, pénteken még felturbóztam egy ütésálló törlőkendővel az üvegek alját és pénteken már vonulhattak is a lámpásokkal.
Simi volt a legboldogabb, hogy kézműveskedtünk ("csodás anya, a legszebb anya, a legjobb anya" - voltam én).

Pénteken Márton - napi felvonuláson vettünk részt, zsíros kenyeret ettünk és forró teát ittunk az iskolánál, szombaton majd megőrültünk apa nélkül mert munkanap volt, vasárnap meg Berci testvéréékkel bejártuk a Nagy-Hárshegyet meg a Kishárshegyet és nagyon elfáradtunk.

Eddig minden ősszel babát vártunk és volt egy kisbabánk most így egészen más, hogy tudunk mozdulni, Boldi már nem szopizik 2 hónapja. Többnyire mindenki alszik éjjel.
Évek óta nem volt ilyen nyugodalmas őszünk.
Azt nem mondom, hogy nem hiányzik de egy időre elengedtem ezt a dolgot nagyon is örömteli már így is a mindennapokkal megbirkózni.
Hála Istennek, jól vagyunk.

4+2

Sok ez a négy gyerek egy felnőttre. Én pedig nagyon türelmetlen vagyok velük, ha az egyik pillanatban még ketten vagyunk rájuk aztán egyszer csak már egyedül vagyok velük.
De megfigyeltem amint Berci kilép mindegyik azonnal szeretne valamit tőlem. Rendjén is volna ez de nem tudok szétszakadni. Úgyhogy mire Boldi utolér valahol már megyek is a másik irányba ettől többnyire nagyon síróssá válik, a többiek meg innának meg ennének és különben is mindig nézzek oda!

Berci ma reggel vérvételen volt (szokásos trombózis utáni ellenőrzés), utána vásárolt itthonra aztán levitte őket biciklizni és a közös ebéd és egy befejezetlen film után már ment is fotózni utána pedig céget költöztetni éjszakába nyúlón.

Ez a téli átállítás elég nehézkes napokat eredményez: mire felkelnek délután már sötét van és olyan mintha este lenne pedig még csak akkor kezdődik a délután amit kifárasztással kell tölteni, hogy ne őrüljön meg mindenki.
Boldi ma nagyon sírós kedvében volt, amikor pedig Berci haza ugrott kétszer egy kis időre akkor nem lehetett leszedni róla, magyarázott neki és zokogott ha letette. Miután elment, Boldi nekem zokogott egész délután és este.

Most meg rendhagyó esti buli van nálunk.
A testvérem a férjével halloween házibuliba ment ezért itt alszanak nálunk a gyerekek, Viola és Írisz. Ez már egy kezdő angol csoportnak felel meg (mondta a sógorom) és valóban egész könnyedén elvagyok a hat gyerekkel egyedül.
Viola a főnök, Kori egyenget, Írisz és Nimród lovacskáznak, Simi pedig a kalózos sablonba merülve alkot.
Boldit már elaltattam.
Szóval most már igazán mehetne a többi is aludni de ahogy így elnézem és hallgatom őket 10 előtt nem lesz itt csönd...

ŐK

Nagyon sokat veszekedtem velük, hogy vágjanak már egyszerre rendes arcot. 
Csak egyetlen normális közös fotót akartam.
Berci egyszer csak megsajnált, oda jött mellém és leült.
És ŐK ránéztek....

Simi névnap, 12 óra leválás és 1 családi nap

 Vasárnap Simi névnapot ünnepeltünk.
Itthon is felköszöntöttük és a Labanc utcában is természetesen ünnepi ebéddel és szerető családi körben.
A keresztszülőktől (Orsi, Acsó) egy nagyon jó világítós autót, Nagymamáéktól nadrágot és kalózos füzetet, tőlünk kirakót és gumicukrot a Déditől csokit kapott.
Jó volt ez, hogy csak szombaton tudta meg, hogy vasárnap ő lesz az ünnepelt mert neki nem tesz jót ha sokkal előbb el kezd rá készülni. Így pontosan a helyén volt minden, nagyon hálás volt a köszöntésekért és jószívűen osztogatta a 6 gyereknek a finomságait.
Nimród ezalatt kitartóan főzött a Nagypapával, a szobában közös játék, a konyhában társasági élet folyt.

 Este aztán ott hagyhattuk a 4 gyereket Berci szüleinél és bár hulla fáradtan 10 körül neki indultunk az éjjeli tescónak romantikus sajt - és olívabogyó vásárlásnak.
Döbbentem ám nagy boldogan tapasztaltam, hogy lehet pénztárosat játszani ugyanis sok önkiszolgáló fizetőpult van a tescóban: oda teszem az árut, mindent lehúzok aztán fizetek és megyek. Döbbenet ez a robotvilág de én nagyon-nagyon szeretek boltosat játszani!!!!
Itthon aztán egy elég rossz film után másnap fél 10-ig aludtunk mindenféle zavarótényező nélkül.

Másnap ebédre mentünk értük, a kiegyensúlyozott lelkes csapatért. Jól érezték magukat, nem keltek éjjel (Boldi csak egyszer kért cumit) és vidáman ebédeltek mire odaértünk.
Nimród reggel óta főzött a Nagypapával, Boldi idő előtt befalt egy kis palacsintát (így fél 11-kor elnyomta az álom), Kori és Simi pedig foglalkoztatózott a Nagymamával (kirakó, kártya, rajzolás, társas - csupa olyan amire nekem csak nagy kínok árán jut kényelmesen időm).
Nekem ez a 12 órányi szabadság szétszórtságot eredményezett, két találkozót is elfelejtettem lemondani plusz egy orvosi vizsgálatot. Hiába ha nincsenek velem leeresztek és kicsúsznak a dolgok... 

Olyan jólesik ez a szünet. Nagyon kellett már.
Örülök, hogy itthon vannak velünk ezen a héten és nagyon jó mert Berci itthonról ugyan dolgozik de nem kell bemennie szerda estig. Együtt vagyunk mind a hatan és ez nagyon jó.

Nem vagyok se fiú se lány párti mindkettőnek meg van a szépsége és a nehézsége.
Hála Istennek, hogy nekem mindkettőből jutott (bár a gyengébbik oldalon jól jönne még egy kis erősítés).
Az biztos, hogy ha nem lenne lányom a fiaimból hiányozna ez a féle gondoskodás és gyöngédség ami akaratlanul is rájuk ragad még ha harcolnak is ellene. Mert Kori olyan példamutató, hogy csoda és nekem ő maga a csoda és, hogy van és hogy ilyen jól bírja ennyi fiú között és tanítja őket gondoskodásra és gyöngédségre, ez nagy öröm. Ma mindenkinek osztott kis kék takarót (az én törlőrongyaim közül a konyhából!) és alvóhelyet az állatoknak. Este bementem és mindenki mellett ott volt a kicsinye: "Nimród matyikája, Simi nyuszikája, Kori kutyikája".
Így:

Ma (kedden) délelőtt felkerekedtünk a Margitszigetre az uszodába ahova Előd hívott minket sportolni.
Előtte beszaladtunk Ildi néninek vittünk virágot és csokit az oviba mert ma van a születésnapja.

Nehezen de leparkoltunk a Margit-híd lábánál, és átsétáltunk a hídon be a szigetre.
Láttunk mókust a fán és egy nagyon jó játszóteret ahol a 3 fiúval eltöltöttem a másfél órát amíg Berci és Kori Elődékkel úszott.
És bizony nem bánom, hogy overált adtam reggel rájuk mert nálunk 2 fok volt délelőtt és most már annyi sincs és a Margitszigeten csak ezért nem fagytak szét.
Korán jött a tél....

Berciék úszása után a gyerekek kérlelték Apát a kisautózásra és mivel annyira nem is volt drága mint a bringóhintó hát ez az Apa bizony befizette őket fél órára.
Boldi felpakolható volt egy babahintában, Berci tekert a vezető ülésen és 10 percenként más ült mellette (Kori, Nino aztán Simi). Berci nagyon elfáradt de a gyerekek boldogsága mindent megért.
Olyan elégedettek voltak és tényleg nagyon megérte és pont elég is volt az a 30 perc.
A kocsikölcsönzős bácsi pedig jószívűen felajánlotta, hogy amíg várakozunk addig beleülhetnek a többiek a parkoló és kiadandó autókba. Így nem is volt unalmas a várakozás, micsoda jószívűség (jó ilyet tapasztalni!).

 

Hazafelé átvettük a 2 pizzát háromnegyed négykor  a házunk előtt amit még a kocsiból rendeltünk mert már kopogott a szemünk és üres volt otthon a hűtő. Fél ötre meg volt a brokkoli leves is, így valami egészségeset is sikerült bevinni.

Ma egész nap nem aludtak (csak néha a kocsiban) viszont lefagyott az arcuk és nagyon elfáradtak.
Nimród itthon is a Duna fölött akart megint átkelni (Margit-hídon), Simi egy egész napos autózós családi napot rendelt holnapra, Kori pedig jól úszik és nagyon boldog, hogy még mindig van 5 családi nap!

Boldi a szuperintelligens mókamester. Nevettet és nevet, "beszél" (OTT A!), le nem száll Berciről és ha nem tetszik neki valami akkor fintorog meg arcokat vág és ha megsértődik leveti magát a földre és hempergőzik és kinyúlik és néz rám, hogy mit szólok hozzá - annyira vicces!

Olyan édesek!
Este hét és már alszanak!

Barátnő(mentes) helyzet az oviban

Kori nem szeret oviba járni. Ez a legújabb.
Sosem gondoltam volna és nem is venném olyan komolyan ha nem jönne át éjjelenként befészkelni magát mellém és nem magyarázott volna tegnap este vagy fél órán át a benti helyzetről.
És nem hisztizne reggelenként, hogy mit vegyen fel és nincs is kedve menni...

Mesélt  a nagycsoportos lányokról, hogy hogyan szoktak játszani és hogy viselkednek egymással.
Szerintem még mindig a barátnői hiányoznak neki akik már iskolások és minimum egy évvel idősebbek nála csakhogy ők tavaly elballagtak.
Társaságban is megfigyeltem, hogy a nagyobb lányokkal sokkal jobban tud játszani.
Berci keresztapjának az unokája Zsófi negyedikes, olyan szépen eljátszottak nyáron és a múltkor is, hogy öröm volt nézni. Zsófi azt mondta neki, hogy van egy ilyen barátnője az iskolában aki pont olyan kedves és szép mint Kori és ő is nagyon-nagyon sokat beszél mint Kori (hihi nagyon édesek és Kori tényleg lyukat beszél a szeretett barátnő hasába).

A lényeg, hogy a kortársaival mintha nem akaródzna összecsiszolódni pedig most a napjai nagy részét velük tölti.
Korit sem kell félteni de úgy látom ő elég toleráns a nagycsaládos edződések miatt és más lehet a bibi.
Nem jó ez így, próbálom a lányom békítésre, békére, megértésre ösztönözni.
Mert őt biztos, hogy szeretik bent, most valahogy ő nem találja a helyét.

Ma mindenesetre áthívtam Virágot játszani.
Az az önfeledt kacarászás, hahotázás (jelentéktelen dolgokon), kuncogás, csacsogás  amit Kori művelt csak megerősített abban amit eddig is gondoltam.
Hiányzik neki a mindennapokból egy olyan nagyon igazi barátnő.

Október 23. Budakeszin

Délután szereplése volt a kis Fecskéknek.
Bercinek meg munka mert az eseményeket ő fotózza a helyi újságnak.

Akármilyen szép is az én négy fős kis gyerekseregem, nehéz velük bánni teljesen egyedül egy rendezvényen.

A szereplésük az elején volt, Nimród is beállt teljesen önszántából és fogta a kis zászlót.
Nagyon aranyosak voltak.
Az én lányom pedig olyan rendes, hogy ha az óvónéni azt mondja "Kiabálj!", akkor ő szót fogad (4. kép).