A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2015. szeptember 17., csütörtök

Új élet

Sok változás vár ránk az elkövetkezendő időszakban.
Nagyon hálás vagyok a tanácsokért, a biztatásért amit az elmúlt hetekben mindenkitől kaptam!Köszönöm!!!
Olyan nehéz kiszakadni az itthonlétből, a pelenkák, bébiételek és lázcsillapítók világából de most ez vár rám: ha nem is teljesen de részlegesen.
Bizonytalan és döntésképtelen voltam, szinte fojtogatott a "nem tudom mi legyen" lépés de megkönnyebbültem mert sikerült dönteni: a munka mellett. Elfogadom az állást ami tálcán jött felém. Heti két nap lesz.
Domit felveszik a bölcsibe úgyhogy hamarosan kezdődik a beszoktatás (nem tudom ide-oda adogatni erre a két napra sem úgyhogy ez az egyetlen megoldás).
(Nimród ezt kérdezte ma este: - Anya azért mész dolgozni, hogy tudjunk az új házba bútort venni? - a kis okos fiam..:)).
Azért is volt nehéz a döntés mert egy továbbképzést is elkezdtem ebben az évben szombatonként. Újra iskolába járok, télen és tavasszal pedig vizsgázom úgyhogy ez is megbolygatja egy kissé az eddigieket.  A Pázmány Péter Katolikus Egyetem levelezős hallgatója lettem: hit-és erkölcstan oktató szakirányú továbbképzést kezdtem el.
Hogy félek e?
Hát persze! De miután a félelem a HIT ellentéte ezért igyekszem ezen úrrá lenni és hit által élni!
Itt a házépítés, a gyerekek, a család, a vendég bázis, a tanulás és tanítás.
Nem tudom hogyan lesz de Istenben bízom, hogy minden sikerülni fog mert sikerülnie kell! 

2015. szeptember 6., vasárnap

Bók

Ma reggel Nimródtól: "Anya, olyan selymes vagy mint a TYÚKNAK A BŐRE!".

2015. szeptember 5., szombat

Nyár 2015

Nagyon jó, élményekkel teli nyarunk volt. Jó látni, hogy a gyerekek ilyen gazdag környezetben nőnek fel (a gazdagság nem anyagi jólétet jelent), olyan családban ahol sok a gyerek és nagyon sokan szeretik őket, foglalkoznak velük, áldásként élik meg a jelenlétüket!
Berci szülei, a családja, az én családom, nagyszüleim, a dédszülők, unokatestvérek nagyon sok jó ember veszi őket körül ami nagy ajándék!

SIÓFOKra a Nagycsaládos Erzsébet pályázat útján jutottunk el. Csak az utazást kellett fizetnünk és némi fagyi pénzt, a többit az állam állta. Autóval mentünk (a gyerekek vonattal akartak de Domi még nem volt teljesen jól úgyhogy kocsiztunk). Az időnk viharos volt a kedvünk viszont nagyon jó, sokat ettünk, sétáltunk, parkoztunk, kalandoztunk és pihentünk a lakosztályban, bizony azt is lehetett.
/néhány rossz kép a telefonomról/







HORVÁTORSZÁGba 2 nappal Siófok után indultunk. Azt a két napot is nehezen viseltem mivel 5 energiabomba egy lakásban nem túl nyugtató. De bepakoltam egész ügyesen és Edittel az anyós ülésen hátul az 5 gyerekkel elindultunk Velencére ahol átpakoltunk anyuékhoz és az ő kocsijukkal folytattuk tutnkat. Meg sem álltunk az Adriáig ami olyan de olyan gyönyörű, hogy a gyerekek sem tudtak betelni vele...


Az öt gyereknek két anyukája lett, Anyu beszervezte Editet egy hétre amig Berci nem tudott velünk lenni. Sokat nevettünk rajtuk és magunkon is és gyorsan telt az idő. Napról napra melegebb lett de nem volt elviselhetetlen pont jó volt fürödni is. Éviék is jöttek, anyu két családra főzött, jártunk boltba szóval leköltüztünk két hétre.
                                          /rák keresés/

Aztán megjött Berci (a tesójaáék hozták le), Edit meg haza ment busszal. Orsiék egy szomszédos faluban nyaraltak úgyhogy többször találkoztunk és fürödtünk együtt.






BUDAKESZI újra. Nehéz volt haza térni de várt ránk a ki -és átköltözés, Budakesziről Budapestre. Berci szülei itt hagyták a lakást, hogy vegyük birtokba, mi átcuccoltunk majdnem 3 hét alatt (de már az első este itt aludtunk). A gyerekek teljesen odáig voltak/vannak az új helyzettől, hogy Nagypapa és Nagymama házában lakunk, ez nekik maga a paradicsom.
Júliusban a költözés mellett találkoztunk Lauráékkal, jártunk úszó táborba Elődhöz a nagyokkal,városi játszótérre mentünk (mert Nimród nem bír meglenni kaland nélkül).













CSOPAKra  mentünk augusztus 1-től. Itt összerázódtunk. Minden nap főzött ránk Berci apukája, hogy csökkentse a terheinket, az anyukája pedig sokat játszott a gyerekekkel. A kánikulában majdnem minden nap kimentünk a kis vitorlással mert a strandon rettenetes tömeg volt. A gyerekek sokat fürödtek, Kori Simi megállás nélkül ugráltak, végre Nimród is bement a mély vízbe, Boldit sem lehetett kiszedni és a meleg miatt Domi is bekívánkozott. Szóval jó volt, sok alvással, finom ételekkel, jó idővel, fürdéssel. Voltunk kert moziba (Agymanók, Minyonok, A Kém), a Nosztori kaland parkba és a Veszprémi Állatkertbe ami gyönyörű lett és végre végig tudtuk járni az összes gyerekkel. Igazán kipihentük magunkat, csak a végére lett rossz idő amikor haza jöttünk.












ITTHON megünnepeltük Boldi 4 éves születésnapját amire eljött a Keresztapja Péter, Anyu, Tibi, Elődke, Edit, Veronka, Zsófi. Bori csinált neki sok kis Minyont a tortájára és nagy volt a mulatság és a nevetgélés. Boldi megtagadta nevét és ettől a naptól csak ÜNNEPELTNEK lehetett hívni.







2015. szeptember 4., péntek

Munka vagy nem munka

Nyáron éreztem először valami "burnout" féleségt. Hogy nem vagyok olyan lelkes, nem vagyok olyan oda adó ahogy annak lennie kéne. Talán GYES betegség a neve de remélem még nem olyan súlyos. Mögöttünk van egy kiköltözés a kis lakásból, egy átcuccolás Berci szülői házába úgy hogy semmi segítség nem volt itthon szóval egyedül bonyolítottuk le. Besokallotam meg Berci is aztán mikor kész lett leutaztunk a Balatonhoz 3 hétre és akkor kicsit helyre rázódott minden.
Érzem, hogy nekem ennyi gyerek adatott mert testileg-lelkileg nem vágyom többre (pedig milyen "könnyű" volt mikor biztosan tudtam, hogy szeretnék még) de hát évek óta Berci egyedüli küzdelmét nézem, hogy pótolja a hiányzót az én szerényke GYES-emhez tehát a helyzet adott, hogy nekem dolgoznom kell nem leszek örök életemben háztartásbeli anyuka, a  kérdés csak az, hogy mikor.
A házhoz újabb hiteleket kell felvennünk úgyhogy szorul a hurok (feltéve ha kapunk). Úgy érzem nekem is tennem kell valamit azon túl, hogy az öt gyerek már egy teljes állás vagy inkább kettő netán három. Nyáron el kezdtem nézni az állásokat aztán Domira néztem - kicsi még - és be is csuktam a google-t, meg el is bizonytalanodtam.

Tudom, hogy iskolát szeretnék mert sok a szünet, fél állás kell mert többet nem bírok és a közelben, hogy begyűjthessek mindekit. Találtam ilyet, de nem tökéletes mert minden nap be kéne mennem és most messzebb lakunk vagyis minden nap több autózás (a nagyok oda járnak).
Ma bementem megnézni van e hely a bölcsődében csak akkor sírtam el magam miután kijöttem mert azt mondták: lehet hogy megoldható, hogy bevegyék Domit (mert ha kizárt akkor ugye nincs mit eldönteni).
Megijedtem és folyton mérlegelek. Felfogtam e mit jelent 7. és 8. osztályban éneket tanítani, készen állok e hogy Domit minden reggel beadjam és délután érte menjek, na meg a többieket is be kell gyűjteni és felkészültem e lelkileg és fizikailag, hogy betegek lehetnek és még egy fontos szempont, hogy nem otthon vagyunk hanem ideiglenesen amig el nem készül a ház (ami mellesleg még el sem kezdődött mert nincs engterv). Ellene ez a sok dolog és mellette, hogy ott van ahova költözni fogunk és fél állás ahogy akartam. Csak az időzítés rossz...? De hát ezt sem tudom.
Vagy égi jel, vagy lemondás vagy próbatétel vagy ez mi?

Így vagyunk nyár után

Olyan sokáig nem írtam. Hiányzott és hiányoztam, legalábbis sokan kérdezték hova tűntünk...
Olyan egyszerű oka van: sokan voltunk, sok minden történt és írni, hát nem igazán sikerült.
A kezdeti nehészésegk után áldott nyarunk volt úgy értem mindenki egyészségesen tölötötte a majdnem három hónapot amiért végtelenül hálás vagyok!
Összerázódott  család, a gyerekek egymással, beálltak a szerepek (aminek most véget vet a sok intézmény), és hát elköltöztünk a bázisra amig el nem készül a házunk.

DOMIval voltunk nyár elején vérvételes gasztron annak már meg van az eredménye de időpontunk csak októberre van az orvoshoz. Ami miatt mentünk az szinte teljesen eltűnt, igaz nem kap tejet de tejterméket igen és a kakija elvétve nyákos és furcsa úgyhogy akár a foga is lehetett vagy minimális ételintolerancia ami vagy kiderül vagy nem. Hála az égnek, hogy Csopkaon ezt magunk mögött hagytuk és kisbabából kisfiú lett olyan egészséges kétéves forma. Bement a Balatonba, ugrált a nagyokal a kerti medencébe, el kezdett beszélni, kismotorozik, bohóckodik, vigyorog, szerepjátékozik, utánoz, önállóskodik, jó étvággyal eszik, kimerülten alszik: 21 hónapos  kisfiú és persze a család babája.

BOLDI a másik kisbabánk vagyis a legféltékenyebb kis gézengúz. Domit rendesen kínozza de olyan kedvesen meg angyal arccal (amely mögött vicsorgás rejlik) de  ha megkérem, hogy vigyázzon rá akkor feltámad benne a testvéri ösztön. Mókamester a javából, hatalmas visító és hiszti király óriási akarattal és önfejűséggel. A nagyokhoz akar tartozni és teljesen kiborul ha kizárják (jogosan). Ugyanakkor igényli a bújást, hogy őt is úgy szeressem (olyan babásan) mint a Domit, de engejdek meg neki mindent amit a nagy testvéreinek ("mert ő már nem kisbaba!").  Igazi kis oroszlán bébi még akkor is ha csillagjegye hivatalosan már szűznek számít. 4 éves, aki most érett meg az ovira.

NIMRÓD a kis különc, a különleges lelkivilágával férfias visélkedésével, a legnagyobb középső a szó legszorosabb értemében. Nyáron sokat változott, elmúlt a víziszonya, bátran bement a hajóról a Balatonba (ez évekig tabu volt eddig), nagyott nőtt (Simi ruhái jók rá), nagyon figyel a meséknél, sokat fejlődött rajzolásban, ügyesen bringázik, főz a Nagypapával, vigyáz a Domira mint egy kis pótapuka. A legönérzetesebb, minden csak úgy jó ahogyan kitalálja, a gúnyt nem tűri, nehezen kiengesztelhető de nagyon érzékeny az emberi sorsok, családunk tagjai nagyon foglalkoztatják, hogy ki miért mikor hogyan - sokat kérdez. Februrában lesz 6, de már most azt számolgatja, hogy mikor mehet iskolába. Jövő Szeptemberben.

SIMON a cérnafiú. Teljesen más mint a többiek, egy kis kakukktojás kívül, belül. Nagyon vékony testalkatú, nagyon szelíd fejű, borzasztóan álmodozó (sokszor nem tudja mi folyik körülötte - egy nagy kiabálós leszidás után rám néz: "imádlak anya" - meg hasonlók). Szeret olvasni (főleg Geronimo Stilton mulatságos történeteit), szeret plüss állatosat játszani Korival. Nyáron nem volt elnyomva, nem fájt a feje, nem szorongott, nagyon sokat nevetett, bolondozott, sikítozott. Vízimádó ugrált  a hajóról, nem lehetett kiszedni a vízből és úszni is ügyesen tud. Ő az aki legjobban tiltakozik az alvás ellen és mégis az első aki elalszik. Nagyon vicces dolgokat csinál, jó a humora (nem gondoltam volna, hogy ilyen vissza húzódásból ekkora nevettető lesz). Optimistának vallja magát de kishitű, nagyon kell dícsérni és bíztatni, meg szeretgetni.

KORNÉLIA a NŐ. Olyan vagány a fiúk mellett, hogy csuda. Házias, rendszerető, segítőkész a fiúk második anyukája. Rengeteget olvasott a nyáron mert azt nagyon szeret. Kreatív, fantáziadús, együttműködő, csak néha lázad ha már nagyon elege van. Kötelességtudatból csinál sok mindent (szerintem a tanulást is mert nem szereti de maximalista), viszont áldott jó lelke van és benne meg van az az igazán JÓ ami sok emberből hiányzik. Nekem hatalmas segítségem, lány társam a fiú rengetegben és hát egyetlen és első úgyhogy féltem, óvom. Már 3. osztályos.