Nem is tudom jó e, hogy nagyon boldogok vagyunk itthon a gyerekekkel a szünet utolsó napjaiban.
Próbálok finomat főzeni amit szeretnek, sokat alszunk, mesélünk, nevetünk. Így viszont nehezebb lesz az elválás, a fiúk mennek oviba, Kori iskolába, Boldika itthon marad velem.
Nem várom, olyan jól el vagyunk együtt. Bercit alig láttuk a héten, esténként fürdetés, vacsora, mese és fektetés után jön csak szegény Apa haza a dolgozóból.
A változás mindig egy kicsit félelmetes, még nekem is bár ezt próbálom nem érzékeltetni velük ("jaj de jó lesz!" - reklámozom).
Nimród már a telet várja ("anya, télre lesz tej a cicidben?"), Simi a focit várja, Kori pedig az új barátokat, de nagyon.
Reméljük helyt állunk majd mindannyian.
Ma Soroksárra mentünk, Nagypapa édesanyja 89. születésnapjára. Az év legnagyobb összejövetele a soroksári házban ez a nyár végi családi találkozó (Dédi 5 gyereke, nagyon sok unoka, 15 dédunoka).
Bold is kapott egy tortát aminek nagyon örült.
