El kéne már hinnem, hogy egy nyomasztó nap után a következőn már megint süt a nap, de úgy igazán.
Hétfőn a játszóterezés ellenére egyedül voltam a gondolataimba merülve. Elég nehéz megfogalmazni az ilyesmit, hogy mi is nyomasztja ez embert. Talán a legtalálóbb kifejezés: az elmúlás.
Nem részletezem de sok minden elmúlt ami szép volt és most nagyon hiányzik, nehezen engedem el (vagy talán sehogy sem). Lévén, hogy elég hűséges típus vagyok - minden szempontból - ezek a dolgok valóban fájnak most.
Na de mára már szép napra ébredtünk, az élet nem áll meg.
Nimród boldog feje amikor felszállunk egy Tesco vagy egy sárga vagy egy kék buszra hát az kincset ér nekem és gyógyír minden fájdalomra.
Úgy ragyog, olyan boldog ennyitől!
Büszkén néz előre az ülésen ("a trónon"), mikor utazás közben - amikor koncentrál - megszólítom: huncutul nevet. Ma nem kellett ennél több, hogy jó kedvre derüljek.
Elég nyugodt egy délelőtt a fiúkkal, játszótér vagy buszozás, itthon ebédelünk aztán lepihenünk, alszanak amig fel nem keltem őket az induláshoz.
Ma busszal mentünk le a végállomáshoz az oviba a nagyokért.
Lauráékkal találkoztunk és együtt elmentünk a gyerekkönyvtárba. Megint nagyon jó könyveket sikerült elhozni. Azon túl, hogy én választottam nekik ők is felkaptak egyet-egyet, hogy az nekik kell.
Kori: egy olyat amiben egy kisbaba születik és éppen az anyukájának adják oda.
Simie: egy mini könyvet egy kis maciról aki leveleket hord körbe amiben meghívja a buliba a barátait
Nimród: természetesen egy Bogyó és Babóca nélkül nem volt hajlandó elhagyni a könyvtárat.
Nagyon jó ez a könyvtár, vannak bábok, fa vonat játék és nem kell megvennem azt a sok könyvet amit annyira szeretnék már régóta. És nagyon kedves a néni még így is, hogy minden alkalommal felforgatjuk a helyet (bár azt ma megjegyezte, hogy Boldi a megtestesült nyugalom a babakocsiban).
Berci ma délelőttös volt, így már délután 5-kor találkoztunk a Művház előtt és végre megismerhette ő is budakeszi legfinomabb fagyiját. Nagyon jó volt, hogy végre együtt voltunk hétköznap délután mind a hatan, szinte sosincs ilyen nap vagy csak nagyon ritkán - a gyerekek nagyon-nagyon örültek (Boldi magán kívül volt annyira).
A játszóterezés után (ahol Lauráékkal voltunk aztán jöttek Zoéék is) haza sétáltunk.
Holnap jön Bubi akit nagyon szeretünk, biztos nem hagyja majd, hogy egy jó nap után megint szomorkás jöjjön.
