Mivel az autónk némi javításra szorult ezért Berci tegnap elvitte este a szerelőhöz. Így a reggeli kánikulában gyalog vihettem Nimródot oltásra a Doktornénihez. Szerencsére a két nagyot otthon tudtam hagyni és nagyon jól tettem mert hihetetlen meleg volt már kora délelőtt is. A napon nem lehet kibírni, árnyékban is alig így nem is csodálkoztam nagyon, hogy oda-vissza körülbelül 10 embert láttam az utcán, többet nem. Elviselhetetlen a hőség.
Na nem panaszkodni akarok, mert nagyon szeretem a nyarat és sokkal jobban viselem a meleget mint a hideg időt de abban biztos voltam, hogy a gyerekekkel ma sem merészkedek ki délután 5 óra előtt.
Így is lett.
A beoltott Nínóval haza siettem, a melegtől megszédülten tettem-vettem otthon, pancsolót készítettem az erkélyen amibe a legkisebb is megmártózhatott sőt a horgászbotot is szorította bátyjával együtt.
Nagyon édesek voltak.
Délután hatkor is perzsel még a nap, így a gyerekek csak vánszorogtak vad motorozás helyett, Nínó viszont aludt mint mindig a kora esti séták alatt.
Itthon fürdés, vacsora, egy kis Bambi után mindenki ágyban volt már fél 9-kor amikor Apa haza érkezett.
Amíg én a nagyok ágyba helyezésén és ott tartásán fáradoztam a kis szobában, addig Nínó a mi ágyunkban az anyaszagú párnával játszott bújósat, így találtam meg : elaludt a párnámat ölelgetve.
Iszonyatosan édes és szeretnivaló kis uraság.
Nimród integetni is tud már, nagyon szép a mozdulat, csodálja a kezecskéit ahogy ritmikusan nyitja és csukja és amikor hozzá mondom a "pá-pá"-t és mutatom a saját kezeimmel akkor cinkosan mosolyog a dolgon. Vagy nagyon tudja, vagy nagyon nem érti.
Mindenesetre integet.
Már előre pityergek a holnap miatt amikor eszembe jut: Korit oda adom egyedül az anyukámnak.
Életében először több napra (tervezzük aztán meglátjuk).
Hogy ki lesz a legjobban megviselve, Simi vagy én azt még nem tudom de nagyon nehéz megválnom tőle és ezt megpróbálom a lehető legjobban eltitkolni.
Majd elbújok sírni...
