Szeretem a nyarat

Szeretem:
- hogy mezítláb járkálhatunk itthon,
- hogy megszárad a frissen mosott hajam a levegőn,
- hogy annyi fagyit ehetünk amennyit csak bírunk,
- hogy nem kell fűteni,
- hogy nem kell rétegesen öltöztetni a gyerekeket,
- hogy nem kell váltás ruha ha leisszák magukat mert minden azonnal megszárad rajtuk,
- hogy szeretnek pancsolni az erkélyen,
- hogy barnulok séta közben is,
- hogy várjuk a nyaralást,
- hogy olyan jól esik egy pohár sör,
- hogy még este is nyitva lehet hagyni az erkély ajtót,
- hogy Korira adhatok kislányos nyári ruhát,
és hogy még este kilenckor is világos van.

Szeretem a nyarat.

Este 6 óra

A legutóbbi hírek szerint Kori választott magának egy (Anyu szerint) nagyon ronda barna kecskét és azt szorongatja, Tibivel családot rajzoltat a velencei ház teraszán, valamint már kapott egy cuki rózsaszínű oldalt kötős divatos fürdőbugyit Anyutól és egy csillogós kövekkel díszített fehér papucsot Tibitől. Ja és mindjárt mennek le a tóhoz fürödni. Mi ez, ha nem nyaralás?
Ezek után joggal felételezem, hogy Kori mint kiskirálylány, nagyon jól érzi magát "etykeként".

Simi az erkélyen pancsol a még mindig 30 fokos melegben és szerepjátékot játszik a halacskákkal: "Apa szegítc!" - hallom a szobából. Nagyon édes!
Közben szólongat: "Még inni Ánuká!".

Egészen nyugalmas a délután, sokkal nagyobb a csend mint az lenni szokott.
Hiányzik Kori de ez a nyugalom is hiányzott már.
Még sosem voltam csak a fiúkkal itthon.
Kíváncsi vagyok milyen lesz...

Kori elutazott

Ma (még) nem is sírtam, elég volt, hogy tegnap nagyon izgultam és már előre szomorkodtam.
Mivel Kori nagyon várta már, hogy megérkezzen Anyu, ezért nekem is sokkal könnyebb volt az elválás.
Integető sütivel, innivalóval, mesekönyvekkel, a maga pakolta játékcsomaggal és jó adag ruhakupaccal útjára engedtem első szülöttemet.
Anyu nagyon örült, hogy viheti (Tibi is várta már) biztos vagyok benne, hogy elhalmozzák szeretettel és ajándékokkal ezt a kis hálás, optimista, és nyitott szívű Korikát. Azt mondta Siminek indulás előtt, hogy ő most nem jöhet mert ez olyan nagylányos program.

Anyu hívott az autóból nem sokkal azután, hogy elindultak (délben), nagyon jól szórakoznak és, hogy Kori rendelt már egy vaddisznót, és most idézem a lányomat: "de nem is egyet inkább még egyet mert egyedül nem jó neki de ha van még egy akkor már boldog és ha az a még egy sem lenne boldog akkor kell melléjük még egy".
Sejtésem, hogy a saját érzései tükröződnek a megrendelés mögött, Simit is emlegette, hogy majd ő is mehet ha nagyobb lesz. Korival nincs gond.
(Anyuban sem csalódtam mert délután 3-kor már csillogó karperec és nyaklánc lógott Korin, olyat akart mint amilyen csinos, nem mindennapi nagymamáján van.)

Simi viszont nagyon kiborult, fájdalmas arccal nézett maga elé, és semmiségektől kapott hisztériás rohamot. Az ebéd utáni elalvás is kínkeserves volt, üvöltés, ellenkezés után végül beadta a derekát, elringathattam a kezemben. Egészen pontosan 3 és fél órát aludt ma délután, a 27 fokos lakásban.
Ébredés után is kicsit lehangolt volt még de majd csak jól jövünk ki a dologból ha Apa is csak rá figyel majd a következő napokban.

Hiába, Kori a másik fele.
Hát, ilyen szoros köteléket eredményez testvérek között a 13 hónap korkülönbség.
Ez az egyik előnye.