1. Nap, szombat
Szombaton Berci dolgozott (fotós munka) úgyhogy nem volt semmiféle mászkálás, csak a játszótérig jutottunk, oda viszont délelőtt és délután is. Mind a három gyerek csupa nátha volt, egész nap az orrszívón lógtak, és adagoltam a kevert orrcseppet és az egyéb gyógyszerféléket. Tipikus, hogy szünetre dőlünk ki de hát ha az embernek gyereke van akkor ne lepődjön meg az ilyesmin...
Azért készült néhány nagyon édes kép a játszótéren, úgyhogy estére nem is voltam már olyan szomorú.
2. Nap, vasárnap
Berci hajnalig dolgozott a képeken úgyhogy elúszott a reggelünk, amíg ő aludt én a gyerekek szűnni nem akaró csúnya színű orrfolyását és köhögését próbáltam orvosolni.
Délután lementünk a Nagypapáékhoz kertezni (Kori mókus-cicázott, Simi tavazott, Nino utazott) és kicsit vendégeskedtünk ahol aztán úgy bedurrant a torkom, hogy nyelni sem tudtam, a fejem is fájt úgyhogy hirtelen végem lett. Egész este suttogtam olyan szöges érzés volt a torkomban, Korinak tetszett, hogy "Anyának elvitte a cica a nyelvét". El kezdett ő is utánozni "mmm" hangzókkal és mutogatással kommunikáltunk, Simi meg folyton azt kérdezte, hogy: "Ti kik vagytok?".
Édes volt, Kori is ahogy hümmögött. Egész csendes volt így az altatás.
3. Nap, hétfő
Anitáékkal a Normafához mentünk kirándulni. Ahogy elindultunk szakadni kezdett az eső, kicsit el is bizonytalanodtunk, hogy folytassuk - e az utazást ebben a borongós időben de Berci azt mondta mire felérünk eláll úgyhogy ne hátráljunk meg annak idején a töki buli is így kezdődött (az mondjuk esősen is végződött).
Mikor oda értünk tényleg elállt, a rétesesnél már a padra is le lehetett ülni.
Mivel Siminek semmiféle emléke nem volt a rétesről ezért ő egész oda vezető úton citromos rétesről álmodozott de mikor felértünk és olyan nem volt, azért beérte azzal is, hogy mindegyikbe beleharapott: túrós, meggyes, sajtos, almás.
Nagyon szeretem a Normafánál a rétesező programot, már csak azért is megéri fölmenni, hogy jól belakmározzunk belőle.
Ninókám a babkocsiban aludt, kezdett elég rossz színe lenni (bár láza még nem volt úgyhogy nem ijedtem meg), de mikor kisütött a nap és 15 fok körül volt már akkor azért ő is előmerészkedett a babakocsiból és rosszalkodott a dombtetőn.
A gyerekek (Kori, Simi, Virág, Ágoston) a csúszkán érezték magukat a legjobban, én néha rosszul lettem mikor a zsinóros pálya végén kilengtek de azért nem zuhant le senki úgyhogy egy szavam se lehet.
Az apák azaz Berci és Tamás dolgoztak (gyerekőrzés, mászókázás, labdázás, stb) mi meg csak beszélgettünk Anitával és nem is bírtuk abbahagyni.
A Lédikék (Kori és Virág) kézen fogva meneteltek, besétáltak a bozótba, beakadtak a gallyak közé, fára másztak, hol lovacskák, hol őzikék voltak, kirakódó vásároztak az elhozott lovacskákkal.
Simi próbálta felvenni a lányokkal a tempót (néha engedték is neki) de volt, hogy külön utakon járt a botokkal.
Ágoston egy fán lelte meg a nyugalmat, csücsült és hintázott mint egy elégedett kis majom.
Hazafelé Berci rendelt két pizzát úgyhogy rosszalkodtunk egyet és az volt az ebédünk.
Jó kis nap volt egészen estig amikor Ninóka belázasodott és egész éjjel nyöszörgött és csillapíthatatlan köhögő rohamot kapott. Mellettem aludt, de nagyon szenvedett és én is a fájós torkomtól. Rossz volt az éjszaka.
4. Nap, Március 15., kedd
Kori nagyon készült erre a napra, izgult a fellépés miatt amire Ildi nénivel és az ovis társaival készült, itthon is sokat énekelgette a Gábor Áron rézágyúja és a többi márciusi slágert. Kapott díszes ruhát is amit persze már a nagy nap előtt többször is felpróbált.
Nagymamát elhívtam a fiúkhoz (Nimród láz nélkül de sírósan, Simi köhögősen ébredt) és Berci is jött fotózni az ünnepi műsort és a kis magyar lánykánkat.
Kori és Virág pörögtek forogtak a gyönyörű ruhájukban, nézegették magukat a próbaterem tükrében, nagyon édesek voltak. Ildi nénivel elpróbálták a műsort az előadás előtt és nagyon izgatottan készültek a fellépésre.
Ami aztán el is kezdődött...
...először azzal, hogy Anitával nem bírtuk abba hagyni a röhögést amikor a felsorakozott gyerekek elé beállt 3 hatalmas ruhás kedves néni ezzel megfosztva tőlünk a kilátást, majd a himnusz előtt bezuhantam egy ajtóba és kértem Anitát hogy húzzon fel, aztán tovább röhögtünk mikor kivánszorogtunk az első sorból és Anita fel akarta akasztani a kabátját egy szoborra mert nem vette észre, hogy az egy gyönyörű miniatűr mellszobor. Na ekkor már ment a Himnusz úgyhogy mint az őrültek vihogtunk, egyszerre volt nagyon vicces és irtó gáz - az a fajta nevetés amit tudod, hogy abba kéne hagyni de egyszerűen nem bírod.
Az ovisaink akkor már a színpadon voltak, nagyon édesen várták, hogy sorra kerüljenek. Aztán csak várták és várták mert sajnos egy nagyon hosszú beszéd következett amit (majdnem) végig kellet állniuk és nem igazán bírták mert nagyon kicsik még úgyhogy ez egy igazán rossz szervezés volt, hogy a kis ovisokat beállították az ünnepi beszédes bácsi mögé.
Én persze tiszta ideg voltam nehogy elájuljanak, Kori néha kiintegetett (azt hittem megzabálom), és 10 perc után el kezdtek csintalankodni, valaki csak forgolódott, valaki parodizálta a szövegmondó bácsit, valaki udvarolt a mellette levő lánynak (Virág szerelmi háromszögbe keveredett a mellette álló két kis huszárral) szóval volt nevetnivaló bőven.
31 pontot sorolt fel az előadó bácsi, a 20. nál egy szülő lehívta a gyerekeket, az én Korim addigra már középről a szélére került Ildi néni mellé ugyanis középen túl huncut és rendetlen volt. Bár minket nagyon szórakoztatott - és úgy láttam a nézőket is jobban érdekli a háttérben huncutkodó díszruhás gyerekek mint a véget nem érő beszéd - de nyilván félt az óvónéni a botránytól ezért próbálta fegyelmezni őket. Levonultak.
Aztán mikor a bácsi befejezte a köszöntőt akkor vissza mentek a színpadra, addigra viszont Kori már vérig volt sértve, össze szorított a szájacskáját és durcásan nézett, lehajtotta a fejét így büntetve a nézőközönséget, azért a tánclépéseket csinálta de énekelni nem volt hajlandó.
Megzabáltam így is, nagyon édes kis önérzetes szereplő és színfolt volt a műsorban.
Utána azt mondta, hogy valami megbántotta azért nem akart énekelni. Állítólag valamelyik fiú azt mondta, hogy legyen csöndben ezen aztán nagyon megsértődött azon pedig még jobban, hogy utána nem jöhetett oda hozzám. Na ez volt a baj.
Azért gyönyörű volt még így is.
Műsor után kaptak a kislányok, Kori és Viri választhattak süteményt a közeli cukrászdában (természetesen egyforma dobos tortát kértek), mi is ettünk Anitával egy-egy krémest aztán haza mentünk, addigra Simi is lázas lett úgyhogy 12 kor már mentünk is a János kórházba ügyeletre (Anitával mert éjjel Ágoston is rosszul lett).
Kori a Nagymamával ment ebédelni a Labiba, Berci pedig otthon maradt képeket kidolgozni.
Az ügyelet rémes volt, mert bár nem voltak sokan mégis 2 órát vártunk mire bekerültünk a vizsgálatra.
Nimródka bronchitises plusz hasmenéses vírus diagnózist kapott, Simike szimplán vírusos de tiszta a tüdeje annak ellenére, hogy több hete köhög (azért jó, hogy meghallgatta végre valaki). Szerencsére mindenem van otthon ami bronchitishez kell de legalább a Doktornő elmondta miből hányszor adagoljak, Simikénél meg nincs sok teendő csak ami eddig volt.
Simi kapott este nurofent, Nimródka meg a cataflamtól végre átaludta az éjszakát fájdalmak nélkül.
Kori pedig azt ecsetelte este, hogy őt mennyire megbántotta valaki.
Igazán kalandos négy nap volt.
Ők javulnak, én viszont romlok.
