Vasárnap este szörnyű baleset érte, lezuhant a bicikliről rá a homlokára. A duzzanat lecsúszott a szemére úgy, hogy másnapra nem tudta kinyitni. Bercivel voltak mikor történt én akkor láttam mikor haza jöttek.
Nagyon sírtam, nagyon elkeseredtem, rettegtem, hogy agyrázkódást kapott vagy betört a feje és be kell vinni az ügyeletre. Jegeltem, fektettem és egész éjjel éberen figyeltem, hogy miért szuszog, miért tekereg mikor fog hányni, mikor kell vele azonnal berohanni. Aztán egy egész éjszakás virrasztás és végig imádkozás után Simi reggelre feltámadt de úgy, hogy rohangált a lakásban alig lehetett lefektetni. Imám meghallgatásra lelt...
A duzzanat azóta is nagy, már lilul, ma délután viszont már kilátott rajta.
Oviba nem mehet, itthon gyógyul, nagyon lassan de javul a látvány, érzetre meg már nem fáj neki csak ha hozzá ér valami.
Holnap bikanapi kerti mulatság lesz azt nem hagyhatja ki de majd nyugodtan ünnepel.
A szívem szakad meg ha ránézek arra a kis fél arcára de hálát adok a Fentieknek, hogy az eddigi jelek szerint mulandó dologról van szó.
Isten éltessen drága Félszemű kalózcowboynyilazósrendőr Simi!
