Persze mindig van lejjebb.
Korinkám a 3 hete befejezett antibiotikum után kedd óta most újra kúrát kap. Arcüreggyulladása van mindenféle csúnya garatcsorgással és hurutosan köhög. Sokat volt lázas az elmúlt napokban, nagyon elfáradt, most pedig az erős gyógyszer hatására a hasa megy szegénynek. Hiába fáradt, kifáraszthatatlan, nagyon nehezen alszik el délután és este is. Nagyon megterhelő, kész tortúra (nekem) mire lenyomom.
Most, hogy jobban van már (keddhez képest), kezd unatkozni, nyüstöli a kicsiket és a gyógyszereket sem akarja bevenni, mindenre azt mondja, hogy: "Nem!" - pedig az oviba nagyon szófogadó állítólag.
Persze nem akar menni, azt mondja jobb itthon és ahogy így elnézem a helyzetet lehet, hogy már csak jövőre megy abba meg én fogok belegebedni.
Simike nagyon jól bírta az elmúlt hetet amióta Kori beteg, neki az orra sem folyt, ma estére viszont belázasodott. Borzasztó helyzet már megint, végre elrendeztem, hogy Kori megy az unokatestvéremhez Budajenőre amíg tanítok, a fiúk meg mehetnek Ibihez mert ők nem betegek, de így megint új tervet kell kitalálnom holnapra és fogytán az időm....
Nimród most jól van de ezt is lekopogom mert ennyi baci között kizártnak tartom, hogy nem fog ő is belázasodni.
Tehát itthon vagyok három gyerekkel, kivéve amikor orvoshoz megyek három gyerekkel és fél óra a felöltözés, majd a kocsiba szállás, meg a jégkaparás az autóról, meg a kiszállás, meg az oda sétálás és másfél óra a várakozás erre az orvosra.
Mert sokan vannak és mert nagyon alapos.
Nem is tudom részletezzem e még azt a sok mindent ami erre tetőzik, nincs is értelme. Nem hiszem, hogy valaha vissza fogom sírni ezt az időszakot, úgy képzeltem, hogy milyen jó lesz gyönyörködni a gyerekeimben meg játszani velük meg olvasni de ami most nálunk folyik az rémálommal ér fel.
Nincs kiszállás, egész nap a daráló, mindenki sír, nyafog, nem tudok velük elindulni és megérkezni, nem tudom őket időben elaltatni, nem tudok rendet tartani (már nem is akarok), nem tudok örülni mert egész nap ez megy: a gyógyítás és a pénzköltés a patikában.
Kisebb megszakításokkal semmi sem jó egyiknek sem.
Nagyon kicsik, nagyon egyrakáson vannak, mindegyiknek nagyon szüksége van rám és most úgy érzem nem bírom már.
Azt sem tudom mi legyen holnap ezzel a tanítással. Hogy lehet így megfelelni bárhol máshol is???
Elegem van ebből is de a Karácsonyi koncert előtt 1 héttel nem szállhatok ki.
Az újságba meg nincs benne a nevem mert elfelejtettem aláírni és az nem érdemli meg, hogy ott legyen a neve, ugye. Még ha bele is gebedtem ebbe a hónapban, hogy összekaparjam amit tudok. Mellékes.
Tulajdonképpen van itt valaminek egyáltalán értelme abból amit csinálok?....
