A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2011. szeptember 29., csütörtök

Amikor a segítség házhoz jön

Tegnap felhívott Melinda, hogy szeretne nekünk ebédet hozni. Melinda lánya Zoé, egy csoportba járnak Korival és Simivel. Néhány szónál többet még sosem beszéltünk de szülés előtt nem sokkal találkoztunk a Tesconál amikor Berci kórházban feküdt trombózissal és még akkor mondta, hogy szeretne majd segíteni nekünk azzal, hogy főz amikor itthon leszek az újszülöttel.
Mostanában volt valami munkája ami miatt sok ideje nem volt de ma mégis hozott nekünk egy nagy adag zöldség levest és  rengeteg túrógombócot. Nagyon jólesett a kedvessége és finom is volt az ebéd, Nimród nem győzte falni a gombóckákat.

Délután pedig Zsófi jött segíteni. Zsófi kettővel járt alattam gimnáziumban, itt lakik egy utcával lejjebb a férjével és ő is segíteni szeretne egy héten egy délután. Szerintem Zsófival sem beszéltünk a gimiben de én tisztán emlékeztem rá magas lány, tejfelszőke hajjal. Mikor írt egy emailt mikor Boldizsárt vártam, hogy rátalált a blogomra utána pár hónappal később pedig, hogy jönne segíteni akkor örültem.
Mindig izgalmas ha jön hozzánk valaki, főleg nekem, hogy vajon a gyerekek elfogadják e vagy hiszti és üvöltés meg kellemetlenkedés lesz e a vége értem én ezt barátnős látogatásra vagy csak ha beugrik valaki. Voltak nehéz vendégségeim, az én gyerekeim nem elvonulós magukban kalapálós gyerekek, ők küzdenek a figyelemért de hálásak is érte.
Szerencsére Zsófi kisugárzása gyerekvonzó, Kori azonnal megragadta az alkalmat, hogy az összes lovát bemutassa Zsófinak (aki egyébként állatorvos), Ninó is egészen hamar feloldódott és hordta a könyveket az ölébe, Simi pedig rövid győzködés után megette a banánt amit Zsófi szeletelt annak ellenére, hogy nem volt hozzá kék kardocska csak zöld.
Siker.
Nem kellett kínlódnom, hogy figyeljenek rá és játszanak vele, rátapadtak és ez a lényeg mert így én is csinálhattam egy két dolgot (mondjuk levegőt vettem utána pedig elpakoltam a tiszta ruhákat). Kori a lovas képpel alszik amit Zsófi hozott nekik.


Tegnap egyedül voltunk egész este, miután Simit levittem a dokihoz igazolásért (addig a Nagypapa vigyázott a többi gyerekre), így ma már mehetett kisvasutazni az ovival.

Berci kapott tegnap este egy kis kimenőt. Nehéz napokat élünk inkább egymás mellett mint együtt. Ő a nagyokat intézi mikor itthon van, én Boldival próbálok boldogulni és közben mindenki elképesztően fáradt ettől az őrülettől ezért aztán sokszor többet kiabálunk (főleg velük) mint kellene és türelmetlenek vagyunk mikor harmadik felszólításra se vonulnak be az ágyba inkább kergetik egymást aztán elesnek aztán sírnak. 


Én éjszaka kétszer két órát alszom körülbelül. 
A többi úgy telik, hogy Boldi ébred mert nem kap levegőt, leszívom az orrát (amikor éjjel egykor felbúg a porszívó úgy érzem az agyamat tépik), aztán kimosom a csövet, visszavánszorgunk az ágyhoz, megszoptatom utána megint szörcsög, megint megyünk orrot szívni, megint kimosom, utána nekem kell wc-re mennem, utána Boldi nem tud vissza aludni ha mégis sikerül általában úgy, hogy fekszik rajtam és elalszik. Ettől aztán én nem tudok mélyen aludni mert félek, hogy leborul és ráfekszem úgyhogy félálomba megvárom amíg nem szörcsög és vissza alszik, majd leteszem magam mellé és próbálok elaludni.
Ez a jelenet megismétlődik kb. két óra múlva. 
Ha nem lenne ilyen taknyos szerintem nem is kelne fel és akkor nekem sem kellene felkelnem és jönni menni turbinát hallgatni az éjszaka közepén. Nem kifejezés, hogy fárasztó, inkább idegtépő önmagában is fáradtak vagyunk ez így már egy kicsit lehetetlen állapot.


Boldi egyébként nagyon édes, napközben jobban alszik éjjel valahogy lecsorog hátra az a sok minden attól nem tud aludni.
Már 4580 gramm és kinőtte a legkisebb rugikat (egyik szemem sír emiatt).


Nimród  a cukiság tetőfoka. 
Ahogy kinéz, ahogy mozog, táncol, bohóckodik és utánozza a többieket. Ma este egy babát büfiztetett mese nézés közben azt hittem megzabálom. 




Ha ő simogatja Boldit és más is odamerészkedik akkor csúnyán ránéz az illetőre majd oda csap és letépi a kezét, hogy csak ő érintheti a "bábá"-t.
Kezd rendesen szótagokat mondani ( a Ninót úgy mondja, hogy Nuni), megtört a jég, hamarosan beszélni fog. 

Kori Simi a szokásos kutya macska barátság de az oviban szorosan összetartanak. 


Elképesztő ijesztő a fejem reggelente szomorú is vagyok emiatt, magamat és a lakást kb. fél 11-re sikerül használható állapotba hozni. 
Harmónia.....na az nincs.
Cuki, hangos, orrfolyós gyerekből viszont jó sok.







 
Vízi csillagok (úszáson tanult és tovább adott mutatvány) 
                                                                                                                                                                

"Vízi kagylók " - Kori úszás után tanította be az öcsiknek


                                                                        Pipivásár



2011. szeptember 28., szerda

Boldizsár rám nevetett

Egészen pontosan 1 hónaposan nevet az én negyedik gyermekem. 
Talán kép is lesz róla.

2011. szeptember 27., kedd

2011. szeptember 26., hétfő

Gyöngyszemek

Simi kijött egy pohár vízért este a konyhába. Lenéztem rá annyira édesen várakozott ott az ajtóban.
Én: Simike hát te meg mitől vagy ilyen pici?
Simi: Összementem...

                                x x x 

Berci altatta a szobában a gyerekeket (lefekszik ilyenkor ő is a nagy ágyra, mese, ima, "most már csönd legyen és aludjatok" stb.). Kori kijött a szobából, én kint néztem a tv-t, és Boldit ringattam.
Én: - Kori mit csinálsz te itt?
Kori: -  Kijöttem segíteni, a Simike kért vizet.
Én: - És Apa? 
Kori: - Hát ő nem szól semmit csak fekszik a szobában mint egy EDÉNY.

                                x x x 

Nimród esti mondókája megint a Pápá és Mámá volt.
Mondtam viccesen, hogy : - Úgy látszik mindenki a Papát és a Mamát akarja. Oda akartok költözni a Nagypapáékhoz?
Nimród bőszen bólogatott, hogy igen mire Kori rám nézett és megszólalt: 
- Nem Anya, én nem akarok oda költözni. Én itt maradok és segítek nektek!

                                x x x

Egyik este Kori a vacsora asztalnál sírva fakadt, de úgy igazán, valódi könnyekkel. Megijedtem.
-Kori mi a baj? Miért sírsz?
Kori: - Azért mert mindig csak a Simit sajnálod és mindig csak neki mondod, hogy Jaj szegény! Sajnálj engem is!

4 hét 3 vírus

Három fiúval vagyok összezárva. Csak Kori nem beteg, ő oviba van. 
Boldi négy hetes és ez a harmadik vírus az otthonunkban.
Boldizsár náthája bedurvult úgyhogy éjjel 1-kor és 4-kor is szívni kellett az orrát - ezért semmi hasznos pihenés nem történt a részemről.
Simike péntek óta beteg, az orra is, a hasa is de egyre vadabb úgyhogy nem tudom meddig bírjuk ezt a bezártságot, viszont még nem oviképes úgyhogy itthon maradt.
Nimród orra is folyik egyfolytában némi köhögéssel megspékelve.
Szóval azon kívül, hogy nem alszom se éjjel se nappal még ráadásul ide-oda rohangálok az orrszívó meg a porszívó meg Simi miatt a wc között és állandóan mosom kezeimet, hogy ne keveredjen.

Kori és Nino hétvégén sokat voltak a Labanc utcában, Nagymama vállalta a foglalkoztatást, templom után pedig Orsiékkal (Sebi, Peti, Samu, Acsó) mentek kirándulni a Kis-hárshegyi kilátóhoz, piknikeztek(Kori nagy vágya teljesült ezzel az erdei lakomával). 
Nimród tegnap este óta "Mámá" és "Pápá"zik fájdalmas sírdogálással tarkítva.

Simi szombaton még hulla sápadt és mozgásképtelen volt, úgyhogy a nap nagy részét mellettem töltötte az ágyban, sokat rajzolt örült, hogy a sok ovis nap után végre itthon lehetett velem. 
Vasárnapra jobban lett és evett volna mindenféle tiltott dolgot és zokogott, hogy Sebivel (unokatestvér) szeretne lenni de hát ez sajnos nem lehetett úgyhogy inkább aludt négy és fél órát délután de sajna ettől sem gyógyult meg.

Boldizsár szépen eszik és jól alszik annak ellenére, hogy néha nagyon bedugul az orra. 
Borzasztó érdeklődő amikor ébren van, tartja a fejét és úgy tűnik próbál minél több infót begyűjteni a környezetéről.
Nem tudom megállapítani, hogy kire hasonlít, Korira a legkevésbé, Simire a legjobban, egy kicsit Ninóra is de nála sokkal nyúlánkabb.

Még mindig nincs rend kívül és belül sem.
Berci megint egész hétvégén dolgozott így azon kívül, hogy próbálok rendet tartani és takarítani segítség nélkül, a kipakolással nem haladunk hiszen senkinek nincs szabad ideje. 
A bútorokat illetően sem értünk egyet. Berci szeretne polcokat én inkább az ürességre szavazok, annyira össze voltunk zsúfolva a másik lakásban, hogy szeretném kiélvezni a "csarnok érzést", hogy szabad a tér őt viszont idegesíti, hogy nincs hova pakolni. A kettő között lesz a megoldás de nem tudom mikor...

Mindenki reggel 6 körülre időzíti az ébredését engem ez csak annyiban zavar, hogy ma is a 4 órás orrszívózás után 5-re sikerült Boldit vissza altatnom erre 6-kor előkerült mindenki a bajaival. Úgy szeretnék ilyenkor kedves és türelmes lenni de lehetetlen. 

Elfogadom, hogy ez egy nehéz időszak és már előre látom, hogy mennyire fog hiányozni, hogy mindenki ilyen kicsi. Ezért is jobb lejegyezni, hogy mindenki beteg és megőrülök mert akkor talán könnyebben dolgozom majd fel az elmúlást.



2011. szeptember 22., csütörtök

Most éppen bírjuk

Rendhagyó volt a tegnap este, mert Berci kivételesen korábban jött haza mint szokott és így segített az esti teendőkben.
Napok óta egyedül csináltam az estéket, fárasztó de csak akkor kiborító ha Boldizsár éppen üvölt a többiek meg nem csinálják amit kérek. 
A gyerekeknél csak magamat viselem nehezebben ilyenkor, utálom, hogy kiabálok velük, hogy "csináld már" vagy "hagyd abba" - mikor egyébként olyan cukik. Mindig elhatározom, hogy türelmesebb leszek. Rájöttem, hogy a lényeg ilyenkor mikor ezer dolog van és mindenki pörög, meg vacsora meg vadulás meg az egyik wc-n értem kiabál akkor a másik épp kiesik az etetőszékből a harmadik meg magára önti a kakaót éppen, szóval a lényeg ilyenkor, hogy tudatosan totál türelemmel rá nézzek csak éppen az egyikre és meglássam benne a jót. Mert ez hiányzik ha eluralkodik a káosz, hogy egyenként lássam őket és akkor haragszom, hogy miért ilyen vadak meg hangosak és miért nem bírom. De ha Simire valóban figyelek ahogy ott gubbaszt a wc-n és nem ér le a lába, vagy Korit hallgatom mikor hangosan magyaráz vagy Nimród szemébe nézek mikor vágyakozva kér egy szelet sajtot és csak sokadszorra jövök rá, hogy azt akarja, szóval ha egyenként figyelem őket akkor nem leszek ideges mert olyan édesek, értékesek, kicsik és törékenyek.


Boldizsár jobban lett az orrkezeléstől, éjszaka már nem is kellett szívni az orrát és kevesebbet szörcsög. 
Nimród viszont sokszor kel és sír (Berci kel hozzá), jönnek a fogacskái és nagyon náthás is szegény. Emellett egész nap azt hajtogatja az ajtó felé mutogatva, hogy: "Mámá, Pápá" - ami annyit jelent, hogy azonnal jöjjön a Nagypapa vagy a Nagymama és vigye le a játszótérre.
Egyébként sokat nevetünk itthon, nagyon jó a humorérzéke szereti ha mókázom neki, bár mellé ülni és játszani fél óránál nincs több időm egy-egy délelőtt (mindent el kell rendeznem két etetés között és elég lassú is vagyok a házi teendőkkel) de már be megy egyedül is a játszó szobába vagy ha nem akar egyedül lenni akkor jön mellettem és tesz vesz, vagy segít teregetni, pakolászni. Szerintem tetszik neki, hogy a délelőtt a miénk vagy a Nagymamával lehet a játszótéren (szerdán és pénteken).


Hétfőn és szerdán a Nagypapa hozta haza Koriékat az oviból, Simi már kevesebbet sír reggel, napközben pedig semmi baja nincsen. 
Kedden Kori megint volt úszni az ovival, töretlen a lelkesedés és borzasztóan elfárad amit jó nézni mivel egyébként egy energiabomba.


Ma a Nagypapám, a gyerekek Dédnagypapája jött el Makóról, hogy megnézze a legifjabb Dédunokáját, Boldizsárt. Kori és Simi rajzolt Zolikának, Nimród pedig a könyveit mutogatta. 


Péter is itt volt délután, ma ő hozta haza az ovisokat, ő is találkozott Zolikával utána pedig levitte a gyerekeket hintázni.

Az ablakból mindig kell integetnem a hintázóknak, annyira szerencsések vagyunk mert a konyha ablakunk alatt van ez a kishintás játszótér amit nagyon szeretnek és nem kell messzire menni. 



Berci szülői értekezleten van az oviba.


Az anyagcsere központból megjött a levél, hogy rendben van Boldizsár pajzsmirigy vizsgálata. A szemészetre viszont menni kell sikerült a 4. gyerekünknek is könnycsatorna szűkületet örökölnie tőlünk. Annyi baj legyen...

2011. szeptember 21., szerda

A legifjabb orrszívóporszívós

Boldikámnak Üdv a csapatban!

Sikerült benyalni az első ovis vírust. A nagyobbaknak csak kicsit folyik az orra és náthásak, Boldi viszont egész éjjel szörcsögött, tüsszögött és most reggel sincs ez másképp pedig megkapta a nasivint meg a sterimart és többször összeveszett már az orrszívóval is. 
Eszik, láza nincs ha így marad és javul akkor kipipálva.
Szegénykém, azért nagyobb reményeim voltak e téren, reméltem, hogy októberig kihúzzuk betegség nélkül. 
Meg az éjjeleink is mesések voltak - eddig - nesze neked Nagycsalád!

Az éjszakánk ennek fényében telt, megspékelve Simi rémálmával ("Jaj egy tigris ül az ágyamon!") szaladt hozzánk a kis bóbitás fejével vékonyka testével miközben mi filmet néztünk Bercivel, aztán Nimród ébredt vagy 4-szer, ő végül mellém került 5 körül és ott aludt reggelig.

Kori csak egyszer kiáltott fel aztán meg is nyugodott.

Kíváncsian várom a folytatást....és közben nagyon csúnyákat gondolok...

2011. szeptember 20., kedd

2011. szeptember 18., vasárnap

Gyerekkörkép

Nem is volt olyan vészes a tegnap mert Berci anyukája elvállalta, hogy segít amennyit tud. Így a délutáni alváson kívül ő volt a gyerekekkel szinte egész nap.
Ez nekem nagyon nagy segítség volt, a gyerekeknek pedig öröm. 
Berci hiányomat nem enyhítette az sem, hogy ebédelni haza jött, olyan jó lenne ha végre egy egész napot együtt tölthetnénk úgy, hogy ő nem dolgozik éppen valamin. Szeretném ha Boldizsárral is találkozna egy kicsit napközben is nem csak az éj leple alatt egy kis hascsikarós műsorszám besegítésénél.

Boldi ma  3 hetes, 4110 gramm körüli (de  mindig elfelejtem mérni).
Tegnap először kint aludt a teraszon. Nagyon elfáradt ettől a kis programtól.
3 óra alvás után behoztam a szobába és én ledőltem a mózeskosara mellé pihenni ő is aludt tovább és nem jelzett késő délutánig, hogy enni szeretne, így jó 4 gyerekes anya lévén 6 óra után feleszméltem, hogy nem evett a gyerek egy fél napja. Szerencsére ő is felébredt, mindent befalt amit talált utána a felét persze visszaküldte a ruhámra de örömmel konstatáltam, hogy túlélte az éhezést és eldöntöttem, hogy na ennyit azért nem hagyom aludni napközben - az éjjel az más.
Rendes baba Boldizsár, már fürdésnél sem üvölt (annyira), nappal sokat alszik, éjjel még többet de azért sírni is tud ha éppen magányos és utazni akar - rajtam -.
Én éjfél előtt eddig nem tudtam lefeküdni, szeretek este egy kicsit tévét nézni mert kikapcsol. Ha Berci nem dolgozik éppen akkor filmet nézünk.
Boldi általában ilyenkor hasfájós, tekergős úgyhogy ideális mert a hasamon fekve tekereg és nyöszörög, utána mindannyian alszunk, hajnalig csend van.

Simike aki eddig a leghamarabb aludt el és a legkésőbben kelt, most hajnali 6-kor megjelenik mellettem mindenféle óhajjal. Ma reggel mondta, hogy "Anya pisilnem kell éhes és szomjas vagyok", erre félálomba kitört belőlem, hogy "Jaj ne!" erre ő olyan fancsali képet vágott, hogy nagyon megsajnáltam és mosolyogva felpattantam az ágyból, hogy persze menjünk. Erre olyan boldog lett Simike, hogy csak na! 
Ezt a reggeli 6-os időpontot kiválasztotta magának mert akkor ő az első és megcsinálom amit szeretne. Ha meg nem akkor fáj a szíve, de azt nem hagyhatom.
Én azzal is beérném ha mellém bújna és aludna tovább de egy óvodás nagyfiú ennyivel már bizonyára nem éri be...
Simi egyébként Boldizsár rajongó. Amennyire fájt neki Nimród érkezése másfél évvel ezelőtt, most pont a másik véglet, ragyog az arca ha Boldiról van szó vagy ha megsimogathatja, foghatja, puszilhatja. Jó ezt látni azután a letargia után amit Nimróddal élt meg.

Kornéliánk a jó tyúkanyó. Mondja is, hogy milyen sokat segít nekem mint egy rendes nagylány. Azért ez is teljesen más mint Ninónál, mert akkor ő is nagyon babás volt még. Se óvoda se bölcsi, otthon voltunk mind a négyen Ninó születése után még fél évig. 3 baba.

Most meg 4-ből 2 már elég nagy és értelmes (eljátszanak egyedül is), Nimród pedig jól titkolja, hogy féltékeny mert eddig nála sem láttam szörnyű kitöréseket (egy-két "véletlen" csapkodást leszámítva). 
A másik meg az, hogy hiába lettek most egyel többen, az akkori hármassal jóval kevesebb időm és energiám jutott Nino újszülöttre (akkor még nem volt Kori 3 és  Simi 2).

Kori néha megemlíti, hogy neki nagyon kellene egy lánytestvér mert túl sok a fiú. Mindig reménykedem, hogy félre teszi már ezt a témát de mindig előhozakodik vele.  Másnak még testvére sincs Korinak meg úgy látszik természetes, hogy csak úgy kérhet egy testvért (mert mindig lett neki egy 13 hónapos kora óta).
Szerintem pont elegen vannak és lesz idő mikor nem fogja bánni, hogy tele van a ház fiúkkal (akik mellesleg irtó jóképűek és erősek és okosak és bátrak).

Egy kismamáért

Egy kismama nagyon-nagyon régóta várt már első babájára. Az élet megfogant benne, ezzel szinte egy időben gyorsan és hirtelen elveszítette az édesapját akivel borzasztóan szoros volt a kapcsolata neki és a testvéreinek is (édesanyjuk még kisgyerekkorukban meghalt). 
Az apukájának a hiányával és az ezzel járó szívet tépő fájdalommal kell most mindennap élnie miközben ott növekszik benne az a kis élet.
Aki teheti imádkozzon értük.

2011. szeptember 17., szombat

Hétvégi csőd

Úgy látszik, a hétvégét sem érdemes várni, hogy egyesüljön a család. 

Úgy kezdődött a napom, hogy Boldizsár éjfélkor úgy döntött, hogy nem akar aludni én viszont biztos voltam benne, hogy nem bírok talpon maradni. Valamikor fél kettő körül aludhatott el a hasamon, félálomban magam mellé tettem és úgy maradt. Egyszer-kétszer evett még reggel hatig amikor is Simi jelent meg, hogy bepisilt és szomjas meg éhes meg ilyenek. Kapott kakaót aztán vissza feküdtem de akkor meg szöszmötölni kezdett  mindennel én meg kértem, hogy ezt ne csinálja mert még mindenki alszik. Én alvás és ébrenlét között csitítgattam Simikét, majd Kori is megjelent, hogy jó reggelt, aztán előjött Berci és Nimród de erre már nem emlékszem mikor mert vissza aludtam miközben nyüzsgött körülöttem/rajtam a sok gyerek.
Fél kilenckor arra keltem, hogy mindenki a nagy ágyon mesét néz. Berci is. Elférünk 6-an, jó "kis" ágy.

Berci hajnali 4 körül feküdt le, mert képeket kellett elküldeni a lapnak, és azt remélte, hogy így legalább a hétvégére nyugta lesz. Levitte a gyerekeket az anyukájához (mert úgy volt, hogy haza jön és hárman leszünk délelőtt és tudja rendezni a kaotikus dolgozó szobát meg talán beszélgetünk is élőben mert napok óta csak telefonba vitatjuk meg a dolgokat), mire hívták, hogy ma is mehet egész napos fotózásra (nem plusz pénzért természetesen). 
A gyerekeket mindjárt hozza haza mert ma a Nagymama is csak délelőtt ért volna rá és ez azt jelenti, hogy megint egyedül leszek velük és nem fogok semmit pihenni pedig annyira kéne még...
A holnap is így fog telni, Berci fotókat csinál én pedig kimerülök, semmi családi program és együttlét sőt az összes gyereket nekem kell szórakoztatnom.
A lakással megint nem fogunk haladni pedig két szobát sürgősen rendbe kéne raknunk mert nyomasztóan nem alakul a dolog. 


Boldi üvölt. Ebédünk van. Hurrá.

2011. szeptember 16., péntek

2011. szeptember 15., csütörtök

Egy csütörtök

Ma majdnem egész nap hármasban voltunk itthon. 
Berci korán elvitte Korit és Simit az oviba (megúszták a reggelt egy kisebb pityergéssel), ebéd után pedig Anita vitte haza a gyerekeket és vendégségben voltak este 6-ig. 

Nimród nagyon jó gyerek itthon, csöndes, követ mindenhova, kérlel, hogy játsszak vele és meséljek neki, szépen ebédel, hamar elalszik és ma én is sokat aludtam délután mert Nimród és Boldi is aludtak fél 1-től négyig (csodás volt).

Anitának nagy köszönet, hogy bevállalta ezt a napot, tudom, hogy neki sem könnyű mert délelőtt dolgozott, aztán 5 gyerekkel haza sétált (mert ezen a héten Koriék csoporttársára Zoéra is ő vigyáz) elviselte, hogy szétszedjék a lakást, játszott velük, etette őket és még a játszóra is levitte az összes óvodást. 
Én végre sokat aludtam délután, végre hajat mostam,  porszívóztam, építettem Ninóval egy duplo házat, de a tiszta ruha halmot nem sikerült elpakolnom a kis szobából és a vizes blokkokkal is csak szemezgetek, hogy jó lenne neki esni egy nagy szivaccsal de nincs erőm és időm se neki látni. A tükröket tisztogatom és rendet tartok de kéne már egy nagy takarítás.

A császár utáni állapotom még mindig nem a legjobb. Szedek iszogatós vasat, hogy feltöltődjek, próbálok sokat inni de a felkelés, leülés még mindig nagyon kellemetlen. Nem tudom rendben van e ez így, még nem volt császárom, biztos erre van az a 6 hét amit eddig csak Korival tartottam be.
Simit már két hetesen vittük sétára a meleg májusi napsütésben. 
Boldinak még várni kell az első sétára.

Nem hívtak az Anyagcsere központból és levél sem jött ami azért lehet, mert nem találtak bajt. Állítólag pár nap múlva szólnak a mintavétel beküldésnek pedig már több mint egy hete. Remélem tényleg vége van...

A következő izgulni való a csípőszürés és uh. Még nem kaptam időpontot a Budait csak hétfőn reggel 8-kor lehet hívni az pedig még odébb van, nem is tudom lesz e időpont a 6. hétre pedig most különösen fontos ez is mert a klinikán a gyerekorvos és itthon Nazim doki is egy kicsit nyugtalanítóan tekergette Boldi lábát. Mindketten ugyanazt mondták, hogy "erre nem mondható, hogy kötött de 6. héten fontos, hogy megnézzék". 
Most izgulhatok ezen is, kötött vagy nem kötött...

Nagyon jó itt lakni ennyi gyerekkel. Olyan könnyű a dolgom, hogy itt egy nagy tér és látom a gyerekeket, nyitott a konyha, van játszószoba és emlékszem milyen nehéz volt a másikban, míg a konyhában evett az akkor kicsi Simit, a nagyszobában kiabált az újszülött Ninó és azt sem tudtam hova rohanjak. Itt belátom a teret, könnyebb a gyerekekkel a napi teendő, szeretek itt lakni.

Berci alszik a gyerekekkel egy szobában, mert nem sikerült még átcipelni az ágyaikat a kis szobába. Berci szereti, hogy ott vannak vele (átalusszák az éjszakát, nem szökdösnek ki az ágyból, nem riadnak fel),  mindenki így pihen a legjobban, nekem is jó, hogy Boldival kint alszunk mert nem kell éjszaka felkelnem az etetéshez és úgy látszik rá is jó hatással van a közelségem - egy darabig még így lesz.

Berci egész héten sokáig dolgozik, mert a munkatársának is most született gyereke (és ő is a Boldizsár nevet kapta -hihi) úgyhogy az estéket egyedül csinálom. 
Vacsora, fürdés és mese amíg apa nem jön. Ma nem jött, szerintem 10 előtt nem ér haza szegény. 

Összeszorul a szívem.
A sógorom apukája tegnap este rövid de kegyetlen betegeskedés után meghalt. Viola rajzolt a Nagypapájának, kitették otthon a falra, hogy Gyuri Papa láthassa a mennyországból.
Egy ismerős anyuka is küzd a kórral, sokan gondolnak rá.

Ha körül  nézek rengeteg a fájdalom, a kétségbeesés, a félelem, a reménytelenség (már csak ha a frankhitelesekre gondolok akik a semmiből próbálnak törleszteni ahogy mi is tesszük mostanában) . 
Én inkább bele se gondolok mi minden történik a világban akár pont ebben a pillanatban mert elveszek bele és úrrá lesz rajtam is a félelem. Túl érzékeny vagyok most ezekre talán mert körülvesz ez a sok gyerek akiket fel kell nevelnünk és alig egy hónapja Berci is kórházba került kis híján embóliával...én pedig ott feküdtem vészhelyzetben a kis Boldimmal...

De hogy lehet a világ minden szegletében, minden egyes pillanatban jelen a Gondviselés?

Remélem vigyáznak ránk. Egyedül nem megy...

2011. szeptember 14., szerda

Nimród a nagytesó

Hősiesen viseli, hogy már nem ő a legkisebb.
Nem beszél csak csatakiáltásokkal jelzi mit szeretne. 
Papa, Mama, Bábá ( Boldizsár) , Té (cumisüvegben Hipp tea), Toti (Kori), Toti (Simi), Vá (kutya), Gyé (gyere) - ennél többet nem mond.
Köszönésként integet és kiabál, hogy Tá, ami azt jelentheti, hogy szia.

Viszont nagyon sokat mondóan bólogat, ezzel mindent meg tudunk beszélni, megértem amit szeretne.
Nagyon jól viselkedik itthon amikor a nagyok oviban vannak. Nem hangoskodik, nem hisztizik ha nem érek rá addig követ a kis játékával vagy könyvével amíg oda nem figyelek. Türelmes.
Ha Boldit etetem, hoz egy könyvet, nagyon szorosan mellénk ül és olvasni kell neki. A szöveget többnyire megunja és rövidített változatban kérdésekkel tarkítva kell elmondani vagy végigbeszélgetni a mesét.

Amint haza jönnek a nagyok, indul a vadulás és hangoskodás, majd verekedés vagy veszekedés a játékokért. Sokszor hallom a következőt a szobából:
Kori: - Nimród ne!!!
Nino: - áááááááááááááá
Simi: Nimród nem szabad!
Ninó: . bűűűűűűűűűűűűűűűű


Nimród szeretne részt venni a nagyok játékában de még nem érti a szabályokat. 


A legédesebb mikor eladót játszik. Leül a pénztárgép elé és dobálja a játékzsetont. Vásárolnom kell, elfogadja a pénzt, mikor megkérdezem mennyibe kerül azt mondja: Tyá, kérdezem, hogy "száz?" és bólint, hogy igen. 
Annyira édes!




Hihetetlen, hogy mit tanult el Koritól és Simitől: az öltözködést.
Nagyon sok ruhájuk van  a gyerekeknek, 90 százalékuk örökölt. Néhány darabot nagy becsben tartanak, Simi például csak a gitáros pólóját akarja hordani még kimosni is alig tudom, Kori pedig a nagyon rózsaszínű pólóját szereti a legjobban és persze a pörgős nyári ruháit.
Nimródnak kedvence lett az ünneplős kockás inge és Simi csíkos pólója. Ezeket oda hozza nekem és nyújtja, hogy adjam már rá. Mindezt szavak nélkül rengeteg  bólogatással.
 Gyönyörűséges, sötét barna szemekkel, szőke hajjal és az a nézés...
 

Elindult a hét

Kevés az energiám, még kevesebb az időm de azért mégis írni kéne, hogy megörökítsem ezeknek a gyorsan múló napoknak az eseményeit.

Hétvégén a gyerekek zsúrba mentek. Berci testvérének  a legnagyobb fia, Sebi töltötte be a negyedik életévét. Ezen alkalomból gyűlt össze a család a Labanc utcai kertben egy nagy ünneplésre. Mi Boldival itthon voltunk, de szép ruhában egy mese könyvvel bocsátottuk útnak az ünneplőket.

 e



Hétfőn gyógyultnak nyilvánítottuk őket és kezdődhetett megint az ovizás. 
Simikém kezd rájönni, hogy ennek a fele sem tréfa, minden nap oviba kell menni és nem tetszését hangos zokogással fejezi ki apukájának minden reggel (állítólag ma egy kicsit halkabb volt már). A depresszió csak addig tart amíg Berci ott van ("Apa, veled akarok lenni!") mikor elindul a nap akkor már nincs sírás csak Farkas Kata meg Ágoston és Vince - és ez jó.
A bent alvással sincs gond és mindig van aki haza hozza őket, nekem nem kell még kimozdulnom szerencsére, nem vagyok még elég erős, hogy az összes gyereket ide-oda pakoljam.
Ebédet is kapunk, Berci testvére és a szülei ellátnak minket hétközben.


A Kedd nagy nap volt. 
Nimród végre megkapta a 18 hónapos oltást, Anyu vitte le a rendelőbe, volt egy kis sírás és sértődés de hős volt ez a kis Nino, csak este nem akart megnyugodni és elaludni, az éjszaka viszont nyugodtan telt.

Simit haza hozta Anyu ebéd után, Kori pedig ment az ovival úszni. 
A Sportba járnak a Margitszigetre, Kori tegnap volt először és imádta. Rengeteget mesélt, hogy a buszon volt macskás meg egeres mese (Tom és Jerry) és hogy az uszoda ott van a templomunk közelében, és, hogy az úszószemüvegben látta a tanítónéni lábát a víz alatt és, hogy rengetegszer beugrott a medencébe és, hogy szivaccsal úsztak. 
Nincs benne félelem, imádja a vizet, ugrik, pancsol, lelkes, nagyon - nagyon örülök! 
Simi majd csak jövőre megy, ő nehezebb eset.

Boldizsár pedig alszik éjjel és nappal, még mindig mellettem, hogy a többieket ne zavarjuk. Késő esti (9-10) etetés után csak hajnalban kel (4-5) de akkor gyakrabban eszik - reggelig.
Nagyon erősnek tűnik, ha hasra teszem azonnal emelgeti a fejét.







Péter unokatestvérem jött kedden délután és levitte játszani a nagyobbakat. Péter nagyon sokat segített mikor feküdnöm kellett 9 hetes Pöttyel és utána is szívesen jött mikor hívtam. Keddenként ő fog jönni amikor csak tud. Szereti őket és az egyetem mellett megteheti.

A hónap képe: Péter a legkisebbel, háttérben az összes többi.




Kedden Anyu is megszeretgette Boldikát.




Megjegyzem én is sokat változtam az évek alatt, Korit hetekig nem adtam senkinek a kezébe nehogy baja legyen. A féltés még mindig bennem van az elzárkózás már kevésbé.



2011. szeptember 10., szombat

Jó Boldi és beteg tesók

Vannak jobb órák és vannak nagyon nehezek. 
Olyan itt nálunk mint egy kis bölcsőde csak sokkal több a tennivalónk mert a dadusoknak legalább nem kell főznie és takarítani na meg teregetni.

Boldi nagyon jó baba, volt olyan éjszaka amikor este 10-től hajnali 4-ig aludt, tegnap éjféltől pedig reggel 5-ig csend volt. Simi is jó alvó volt, de Boldi mindenkin túl tesz ezzel az elszánt pihenéssel. 
Szerencsére jól fejlődik, gyönyörűen forgatja a fejét, felriad a hirtelen zajra, mostmár az anyatejes pelusa is illatozó és amikor ébren van nem szeret kimaradni semmiből, nem hagyja, hogy nélküle üljön asztalhoz a család - és ez így van rendjén.
Szeret nagyobb adagot aludni és mikor ébren van akkor többször enni, ez nekünk teljesen jó.
Kezd hurkásodni a lába, üvölt  fürdetésnél és nagyon finom illata van. 
Tiszta baba, nem bukik, nem kakil ki a pelusból, szépen szopizik.
Szőke a szempillája és a szemöldöke, pici kerek az orra. 
Szépséges Királyfi.

Nehéz volt a csütörtök péntek ezzel a ronda vírussal. 
Fájt a szívem, hogy a gyerekeket távol kellett tartani, mindig mondani nekik, hogy nem szabad a babához nyúlni, mindenkinek rosszul esett, megsértődtek de hát mondta az orvos, hogy nagyon vigyázzunk a kicsire. Persze nem lehet eléggé vigyázni ennyi kicsinél, de hát megpróbáltuk...
Kori még nem nagyon tud enni, Simi már jól van csak a talpa pöttyös még (ez is a vírustól).
Egyenlőre Nino nem tűnik vírusosnak, nagyon jó az étvágya, sokat eszik de a hasmenése még mindig nem múlt el úgyhogy ő is távoltartandó (szegény, az is lehet, hogy az éppen 4 kibújó fogától van az egész).


Ma itt volt a Nagymama, főztünk ebédet (borsó leves, túró gombóc), Berci pedig dolgozott az újságnak csak 2 körül került elő.
Nem tudtunk nagyon örülni ennek az 1  hét apai szabadságnak, alig volt itthon és volt egy csomó munkája még így is. Esténként viszont jó, hogy volt mert a fürdetés-vacsora program elég hosszadalmas és fárasztó a nagyobbakkal. Az esti filmeknek pedig csak ő látta a végét, én kidőltem az első félóra után (azért megpróbáltuk).





 
 

Boldi, Nino, Simi, Kori




2011. szeptember 7., szerda

Lefelé

Akkor kezdem...
Berci azt mondta, hogy ne sírjak hagyjam abba ilyen ha valakinek gyereke van.

Korinak csupa seb a szája belül. Egész nap mondta, hogy fáj és nehezen eszik, be is ecseteltem pár hólyagot amit láttam és ő hősiesen tűrte, aztán öblögettünk is délután. Este már nem bírt enni, a lámpával bevilágítottam a szájába, hogy bekenjem és nem értettem hogy nem ájult még el a fájdalomtól: az egész szájürege csupa hólyag, aftavírus, még hátul a garatjában is. 
Mennyire fájhat neki ő meg azt mondta mikor ecseteltem, hogy "anya nem fogok sírni, jó?" meg, hogy "kibírom sírás nélkül" - csak hogy a kedvemben járjon. Megszakad a szívem miatta.
De ez csak az egyik.


Simike talpán furcsa piros pöttyök jelentek meg. Mindkét lábán néhány darab. Berci rámondta, hogy gomba. Én meg rosszul lettem hogy lehet az én 3 éves gyerekem gombás? Rettenetes. 
Holnap reggel irány a doki, majd ő mindent megnéz, megmond, orvosol.
Bár tudom, hogy Kori szájára Tantum spray meg idő kell semmi más nem segít azért az a hólyagos mandula elég ronda. Estére adtam neki fájdalomcsillapítót hátha nem lesz nagy baja.


Simi pöttyei ismeretlen eredetűek és aggasztók. 
Nem bírom...


Nimród még mindig hasmenéses, a Smectától egészen furcsa színben pompázik a pelusa...
Idő és diéta, tudom én. De egyfolytában babázni akar, meg fogdosni, puszilni és végig sértődik mikor kicsit távolabb ültetem. Jogos. 
Ja és a homlokán van két kis szemölcs (molluscum c.), amit a nyalogatással szintén simán át fog adni Boldinak, csak idő kérdése. Kori és Simi már átestek ezen  1 éves korukban, de Boldi most szabad préda, menthetetlen  mert csak úgy lehet kezelgetni, hogy Svédcseppet kenünk rá, és a saját immunrendszere legyőzi majd. Gyerekbetegség, ártalmatlan de vírus. Szabad a pálya...


Továbbá...
Boldi úr a szemére Tobrexet kap hétfő óta, mivel ő sem maradhatott ki az összes gyerekünket érintő újszülöttkori szemgyulladásból. Mindegyik kapott Tobrexet, Nimródnak könnycsatorna átfúrása is volt, Boldi is el kezdte produkálni a tüneteket így ő is megkapta a szemcseppet. Ma estére az egyik szeme feldagadt, láthatóan rosszul reagált valamire, gondolom a szemcseppre, holnap abból is újat iratunk.


Legszívesebben kiabálnék, hogy MIÉRT PONT MI?, nem lehet egy perc nyugtom se, egy perc örömöm se, gomba, afta, ödéma csupa gusztustalan szó és ronda jelenség és mindez az én gyerekeimen. 

És akkor itt jön amit Berci mondott mikor meglátta, hogy fel alá járkálok a lakásban és azt mondogatom, hogy nem bírom tovább de én akkor is mérges vagyok és dühöngök meg bőgnöm kell mert ez nem igazság. 


Vége a beszoktatásnak, ennyi volt az ovi egy időre, holnap az orvosnál fognak dekkolni Bercivel és én  nem tudom jövő héten hogy fogom csinálni az újszülöttel, Nimróddal, császársebbel, az ovisokkal...



2011. szeptember 6., kedd

Anyagcsereszűrés és az események mellékhatásai

Oda a boldog gyermekágyas időszak. ..
Túl voltam a császáron,  Bercit kiengedték, haza jöttünk, egyesült a család és eddig tartott.

Itthon levél várt minket, hogy nem lett jó Boldizsár anyagcsereszűrése (egészen pontosan nem tudták lezárni)  a klinikán úgyhogy itt ez a levél papír vetessünk vért, küldjük be és majd értesítenek.
Hétvégén nem foglalkoztam vele mert úgyis keddre beszéltük meg a gyerekorvossal a mintavételt csak néha jutott eszembe mi lehet ez a dolog.
Egyik gyereknél sem volt probléma ekörül, levették még a kórházban és el is felejtettük.
De most levelet küldtek, pontos utasítással hogyan mint vegyük le és küldjük el úgyhogy tegnap utána olvastam mi is ez ha kiderül valami rossz eredmény.
Mondanom sem kell, hogy borzalmas dolgokat találtam ezzel kapcsolatban. Totál depresszióba estem tegnap késő este, Krisztinek írtam sms-t hátha van valami jó ötlete de csak feküdtem és rémképek gyötörtek, hogy hogyan fogunk megbirkózni azzal ha tényleg beteg ez a kis gyerek. Mi lesz Koriékkal meg mit tudom én...
Ehhez még hozzá jött, hogy hirtelen rossznak éreztem a pelusa szagát is, és olvastam, hogy ez is egy jele lehet az anyagcsere betegségnek. Vártam a reggelt, hogy menjünk és megszagolja a doki a pelust, mondjon valamit, levegye a vért. 
Berci nem aggódik ez jó, de most nem elég.

Negyed tizenkettőre hívott be Nazim, nem volt senki soron kívül megcsinálta. 
Közben kérdeztem, hogy milyen ez és betegnek látszik e Boldizsár és hogy mi lesz ha rossz lesz az eredmény, igazán idegesítő lehettem de rendesen válaszolt mesélt arról amit ő látott és tud erről.
Szerinte biztos csak elkeverték vagy elrontották, előfordul, hogy ismétlést kérnek. Azt is elmondta, hogy egy gyerek nem így néz ki ha beteg, sokkal több tünettel jár egyszerre ha ilyen anyagcserezavar van, és nyugodjak meg.  A pelusa pedig illatos.
Hát nem nyugodtam meg csak egy kis időre motoszkálnak bennem a lehetséges forgatókönyvek és nem bírok magammal olyan ideges vagyok mikor eszembe jut ez a dolog. Pár nap és vagy hívnak vagy nem....
Hiányzott ez most nekünk?

Berci még a héten itthon van. Aggasztó, hogy bár azt mondták folytathatja az eddigi életét, azért mindig fel kéne tennie a beteg lábát mikor leül és sokat kellene még pihennie. Ehhez képest a lábát sem teszi fel és nem is pihen. Hozza viszi a gyerekeket, intézi a dolgokat, mondhatni rohangál és mikor leül akkor sem teszi fel a lábát, nem tudom megmondani miért. 
Ezen is idegeskedjek, hogy mi lesz ha visszaesik?
A mai vérvételén jó volt az eredmény, bízom benne, hogy nem lesz még egyszer ekkora baj.
Szedi a gyógyszereket - legalább.

Simikém az oviban boldog, bandázik, csintalankodik (Anita és Kori elmondása szerint) , az óvónénik pedig dicsérik Bercinek mikor elhozza őket ebéd után, hogy nagyon rendes volt nincs vele gond.
Itthon azonban kijön rajta az összes bánat és elszakadási fájdalom, a délutáni alvásnál 20 percenként hüppög valamin, nehezen pihen pedig ő  volt a legjobb alvó közülük,  ébredés után pedig mindig van valami szörnyű fájdalom és siránkozás valami egészen aprócskának tűnő problémán.  Éjjel úgy bepisilt hogy csak na pedig már ezen is túl voltunk. 
Olyan pici ez a Simi.

Korinkán nagyon nagy a teher. Meg akar felelni,  mint legnagyobb testvér, Simi "beszoktatója" és Anya segítője. Nagyon aranyos, minimálisra csökkentette a hisztiket, csak amikor elfárad akkor borul ki de egyébként tartja magát. Ha valamelyik öcsikéje balhézik ő rögtön ott terem és segít megoldani a helyzetet (vagy egy pólót ad Simire, vagy a bajba jutott Ninókát menti, Boldizsárt is mindig elkéri és puszilgatja).
Azt nehezen érti miért fáj a hasam mikor már nincs is benne kisbaba de óvatos velem és türelmes meghálálom neki ha megerősödöm...

Mert még gyenge vagyok, megviselt ez a császár és az előzmények is, úgy látszik itt utána sem simulnak el a dolgok. 

Nimród a tegnaphoz képest sokkal jobban van, a láza teljesen elmúlt a Smecta pedig csodákra képes.

Boldizsár nagyon rendes kisbaba, éjszaka alszik mint a bunda. Mellettem van a nagy ágyon, mikor felkelek mert mocorog megszoptatom de 5-6 órát van, hogy nem is jelez. Hagy pihenni, nagyon rendes. Tegnap este 9-től éjfélig megint "buli" volt (csak rajtam volt hajlandó megnyugodni) de ezt engedélyeztem mert aztán egy evéssel reggelig aludt.
Napközben egy vagy két evés között van egy-egy éberebb időszaka de a többi szopi között nagyon jól alszik. Simi volt ilyen nyugodt, Kori és Ninó nagy bulikirályok voltak mindketten.
Negyedikre ez nagy áldás.

Berci ma egyedül hagyott velük 3 órára igaz, hogy ebből másfelet mindenki aludt de a maradék másfelet megemlegetem.
Az összes pasi sírt itthon, Korinkán kívül mindenki kiborult. 
Simi valami büdös szagot érzett, Ninó megsértődött, Boldi éhes volt, én tanácstalan, Kori csak nézett.

Nem állok még készen erre, nagyon nem...

2011. szeptember 5., hétfő

Simi ovis, Nimród beteg lett

Ma hajnalra Nimród belázasodott. 
Ezzel még nem is lenne olyan nagy baj de olyan hasmenése lett délelőttre, hogy nem győztük tisztába tenni.
Elromlott minden, nem foghatta meg Pötyikét, csak simogathatta és ez meglehetősen megviselte. Nekem meg megint elegem lett, mert már túl szép volt minden, hogy igaz legyen, az egy hetes újszülött mellett kezdődhet a vírus takarítás. 
Nimród pedig bújna hozzám is, Bercihez is és Boldihoz is.
Szegénykém...

Berci reggel elvitte a nagyokat óvodába. Simike nagyon jól vette az első napot, még ebédelni is bent maradtak. Kori nagyon izgult, hogy ő segít  a beszoktatós napon Siminek.
Délben értük ment Berci, haza jöttek, Simi mesélt, izgult, Kori mesélt, izgult de azért már nagyon hiányzott nekik Boldizsár. Jöttek, megfogták, puszilgatták.

Kiderült, hogy Simi többször "elcsatangolt" (Kori kereste a homokozó környékén de nem találta), megkapta a hőn áhított létra jelet amit már egy éve kinézett magának, összebarátkozott Farkas Katával, bekopogott a kisházba a gyerekekhez és nagyon finom ebédet evett a fiú asztalnál. 


Hazafelé Bercivel vettek felvarrós létra jelet, itthon büszkén mutatta és kérte, hogy tegyük fel a vitézi kardjára is.


Örülök, hogy ilyen jól sikerült az első nap, büszke vagyok erre az összenőtt Kori-Simi párosra, gondolom lesz ennél nehezebb napunk is.

Nimródnak a legnehezebb egyébként is, nem tudom miért kapta szegény ezt a vírust is. Lehet, hogy lelki eredetű ez a lebetegedés mindenesetre  a legrosszabbkor jött egyébként is elég nagy a káosz itthon.
Igaz, hogy Berci már nem ágyhoz kötött de sokszor kell(ene) pihentetnie a lábát, én pedig egyáltalán nem vagyok olyan állapotban, hogy ellássam a kicsit is és még a kis beteget is na meg a maradék mindent.
Berci mindent csinál amit tud és bír én is így vagyok ezzel de ez jóval kevesebb.


Délután eljött a Nagymama, hogy levigye a nagyokat amíg Berci itthon ápolja a kis Ninót én pedig táplálom a kis Boldit.
Anyu is hozott egy kis sütit meg Aloet a sebemre.

Igazi nagyüzem van nálunk, valaki mindig sír, valaki mindig örül, valaki mindig éhes vagy szomjas és valaki mindig nagyon szereti Apát, Anyát, Korit, Simit, Ninót, Boldit.


Bárcsak ne lenne senki beteg, olyan jó dolgunk lenne....