Nagypéntek

Délelőtt Veró jött 3 lánnyal, aztán hozta Márit az ő négy gyerekével. (Már-már hagyomány, hogy nagyhéten összegyűlünk mi, és gyerekbulit tartunk. Eddig kertben voltunk idén muszáj volt lakásosat szervezni az idő miatt).
Rengeteg gyerek lett hirtelen, tizenegy 6 év alatti(!) az enyémek nagyon élvezték a társaságot főleg Kori mert jó sok lány játszótárs volt. Simi zavarában hol Mikulásnak, hol Kalóznak öltözött és sokat birkózott Nimróddal.
Boldi mindenkinek belenézett az arcába, megnyomkodta őket  a mutató ujjával, néha összekapott az ikrekkel egy-egy játékon de egyébként nagyon jó kis házigazda volt.

Egy óra körül már minden vendég haza ment ebédelni és letenni a kicsiket úgyhogy le tudtam én is tenni őket.
Aztán délután lakásnézők jöttek, utána leültünk a gyerekekkel tojásokat színezni.
Én kivágtam fehér papírból tojásformákat ők pedig filctollal kiszínezték. Közben zenét hallgattunk, majd szétosztottuk a lakásban a színezett tojásokat. Nagyon büszkék voltak a műveikre, boldogan nézték, hogy felkerülnek mindenhova a színes tojások. Olyan édesek voltak, komolyan ilyennek hogy tudnak örülni!

Aztán el kezdtem dúdolni a Jézus Krisztus Szupersztár zenéjét (nagyon szeretem), megtaláltam a dvd-t és ott ragadtunk. Magyar feliratos angol énekekkel, tudom, hogy hippi, tudom, hogy laza de mivel szeretik a zenét is és a mozgást így tényleg nem tudtam csak egy részt megnézni velük az egészet akarták. Közben kérdeztek, magyaráztak bizonygatták nekem és maguknak, hogy csak film de hangsúlyoztuk, hogy valóban így történt, de Jézust és a többieket is színészek játsszák.
Ninó és Boldi (néha elaludt a karomban) az ölemben feküdtek, Kori Simi egy-egy oldalamon ültek egy kis széken. Nagyon összelapultunk.
Simi az utolsó kép után könnyekkel küszködve ezt mondta: "- Anya szerezzük meg a következő részt is amiben feltámad!" - olyan édes -  mert a film végén a keresztet mutatják csak és a naplementét.
Egy kicsit sírtunk a közepénél és a végén (a zenéjét nagyon szeretem), közben Berci haza ért Kori már az ölében nézte a végéig ("Papikó a kedvencem!" - kiáltotta és belebújt az ölébe).

Úgyhogy megnéztük mi történt ma, Nagypénteken és a feltámadásról szólót is keresi már Berci.
Örülök, hogy eszembe jutott és nem csak beszéltünk róla de a képekkel, a zenével közelebb került hozzánk a mai nap fájdalma. 
 

Havasi szünet

Talán azért nem utálom annyira ezt a telet mint az előzőket mert eddig nem volt ilyen.
Eddig minden telünk 80 százalékban köhögősen, krupposan, tele aggodalommal, kimerültséggel kétségbeesetten, kórházközeli élményekkel telt.
Ez az első, hogy felszabadultunk a sorozatos betegeskedés terhe alól. Persze minden köhintésénél lestem a mumust, hogy mikor jön elő és teszi rettegéssé a tél hátralevő részét - de hála az égnek nem jött.
Így azonban azonkívül, hogy sötét volt és nyomasztó nem éreztem a tél hátrányos hatását (számunkra az állandó betegeskedést jelenti) így most ez sem visel meg annyira, hogy havazik.

Hát persze, hogy a tavaszt szeretem,  a meleget, a megújulást, a kabátledobosat az estisétásat de nem siratom, hogy ez most nincs bár megjegyzem nagyon várom, hogy legyen.

Hála ezért a télért, hogy nem voltunk nagyon betegek - egyszerre egyáltalán nem - s bár nem tudom mit hoz a tavasz (reméljük nem a rotát meg a bárányhimlőt kullanccsal fűszerezve) de én jó szívvel emlékszem erre a télre ami az elmúlt évek egyik legjobban sikerültje volt - nekünk.

Az már más kérdés, hogy szerettük volna ha a nyuszi mindent elrejt a Labanc utcai kertben, de ezt is megoldja (mármint a nyúl) és talál majd helyet, a gyerekeknek mindegy csak jöjjön!

Az első szünetes nap nagyon hangosan indult, túlzottan és nagyon hangosan örültek neki, hogy nincs ovi. Az már jobban fáj mikor engem hívnak játszani , hogy Anya gyere játsszál velem! mert úgy lennék filmbeli hős aki eldobja a porszívót meg a teregetni valót meg a fakanalat és rohan játszani de ilyenkor mikor mindenki van, nem tudom megtenni.
Pörög a nap, mindent időben, mindent a helyére, mire mindenki reggelizett én még egy falatot sem ettem 10 körül mert Bercinek is kell a tea meg az ebéd összekészítése meg minden.
Úgyhogy ez nem az a láblógatós időszak ilyenkor mindenkinek kellek nagyon! És próbálok ott lenni nekik, mindenkinek és megfelelni és nagyon figyelek, hogy amit megígértem azt betartsam (akár egy kirakó akár egy vonatozás valami). Nagyon rossz még este is ha arra gondolok, hogy valami amit megígértem aznap azt nem csináltuk meg. Az nem nekem való, az ígérgetést nem bírom, törekszem rá, hogy betartsak mindent (nem mindig sikerül, nap végén jövők rá).

Korinak személyi kell az iskolai beiratkozáshoz. Keszin nem fogadnak csütörtökön, Budaörsről elzavartak azzal, hogy mindenki beteg és csak ketten dolgoznak menjek a Bocskai útra (39-41). Még az sem hatotta meg őket, hogy négy gyerek és Kesziről. Megtapasztaltam már máskor is, hogy a sok gyerek sokszor viszolygást vált ki némelyekből "minek ennyi?" ésatöbbi), ezt most konkrétan nem mondták de megkaptam már sokszor. Most sem érdekelte őket hiszen délben kiadtak már 10 sorszámot és fél 6-gi többet nem fogadnak még ezt az egy szem lányt sem akinek kb 3 perces ügyintézés első személyit csináltatni. Menjek a Bocskai útra vagy jöjjek vissza jövő héten sorszámért aztán majd egy másik napon az adott időben a gyerekkel. Kösz nem.

Elkocsikáztunk a Bocskai útra ahol viszont mesés környezet várt: játszó sarok, rengeteg ügyintéző, kiírt sorszámok egyszóval gyerekeseknek tuti hely. Fél órán belül meg volt a fotó és az igénylő papír is. Mindez a nap közepén alvás időben úgyhogy egy kicsit húzós volt, mindig más aludt el a kocsiban.
Budaörsre mentünk utána megígértem a játszóházat ha jók lesznek. Na ez feldobta őket, jók lettek és bementünk az IKEÁba ahol Boldit majdnem elhagytam miközben a másik hármat beadtam játszani.
Boldi veszélyes gyerek tényleg csak úgy elsétál mindenhova.

Játék után fagyit kértek aztán átmentünk a Decathlonba Korinak úszódresszért, Siminek úszógatyáért, ott az összes labdát szétdobálták, Nimród meg hisztizett de kibírtuk mert az utolsó állomás volt a hazaút előtt.
4 körül haza értünk, ebédeltek, 6-kor meg már nézték Mazsola és Tádét és utána nem sokkal úgy kidőltek hogy csak na!

Jó kis nap volt.

Márciusi szánkózás

Berci reggel vitte délután hozta a három ovist.
Ki sem ástam a Tojást, nem szívesen indulok el ilyen időben.
Kedd az egyetlen nap amikor Berci itthon van velünk este, a hét többi napján a vacsora, fürdés, mese, ima, altatás teljesen az én feladatom.

Egyre világosabb van délután, fél 6-kor simán felkerekedtünk délutáni szánkózásra.
Eddig a tél sötét volt és olvadós most legalább világos és fehér - bár igaz ez a tavasz és én is azt szeretném már ha a tél végleg elmúlna - de ha ez van hát gyönyörködöm benne mert azért szép.
Berci a hárommal a domboldalon szánkózótt, csúszkázott, mi Boldival a pékségbe mentünk csigáért mert a pénteki néptáncozás után annyira tetszett Nimródnak a pékséges csigázás, hogy azóta is azt emlegeti és kérdezi mikor megyünk már újra a pékségbe.
A pályához szállítottuk a csigákat de annyira esett a hó, hogy inkább otthon ettük meg.

Berci a ház előtt épített Korival egy Hó nénit, a fiúkkal hamarabb feljöttünk meleg fürdőt venni (Boldinak addig tetszett a kinti lét amíg szánkózhatott, utána csak vonyított az arcába ömlő hótól).

Este sokat beszélgettem a gyerekekkel, mire a végére érnek a mondandójuknak, azt veszem észre, hogy másfél órája bent vagyok náluk. Bevallom nem mindig van türelmem végig hallgatni de ma volt és ilyenkor sokkal könnyebben álomba szenderülnek én meg nyugodt vagyok, hogy mindenki elmondott mindent.
De ezt akkor könnyű így csinálni ha nem vagyok minden este egyedül.

Kori megkapta a papírt, hogy mehet iskolába. Édes kicsinek akkor lesz a beiratkozás amikor a születésnapja és még alig mozog az első fogacskája.

Nagyon tetszik nekik a Mazsola és Tádé mese, már olvastuk de most megtaláltam a neten és szeretik. Érdekes kettősség, hogy Simi a szuperhősökkel szeret azonosulni (bár igazán egyet sem ismer) és mégis odáig van a Bosszúállók előzeteséért (amit nyilván nem kéne nézniük de wow-zik amikor meglátja Vasembert repülni vagy Hulkot vadulni). Aztán elindul a Mazsola és Tádé és ez a pici Simi összemegy akkorára amekkora igazából. Picurka...most egy nyuszit szorít magához azzal alszik. Jószívűségből egy félkezű majmot adott nekem, hogy én azzal aludjak, legyen az az alvótársam.
Simi pici.

Rólunk

Haza jöttünk, mostmár lélekben is.

Kezdem elengedni a gondolatot, hogy külföldön jobb. Elhessegetem az álmodozást, hogy menjünk most azonnal...akár mindannyian. Mert Berci nem menne ő maradó, hűséges, kitartó. Így hát megnyugszom szépen lassan....
 
A gyerekek nagyon jól viselték a távollétünket és megint minden megy a maga rendjén, nem több a hiszti mint előtte volt.
Talán egy kicsit többet mondják, hogy Anya figyelj, Anya nézd! - egyfolytában néznem kell, mindig mutatnak valamit, egy játékot, egy rajzot, egy könyvet egy vicces dolgot.
Talán ez az ami most többnek tűnik de jól viselem, sőt szeretem, hogy nem hagynak békén: szeretnek.

Kori hétvégén elmondta, hogy "jaj de jó, hogy együtt van az egész család!", Nimród pedig elkezdte a MIÉRT??? korszakot, végeláthatatlan kérdés sorozattal bombáz, ha egyszer elkezdi, nincs vége amíg le nem állítom.

Még várat magára a költözés, elkezdtem imádkozni egy kertes házért (aki ráér tartson velem!) mert hát mégis csak az lenne számunkra a legjobb és legélhetőbb megoldás.
Olyan lehetetlennek tűnik ennek az álomnak a kivitelezése mert minden csak pénz pénz pénz de Istennél nincs lehetetlen ezt már rengetegszer megtapasztaltuk.
Béke van bennem azt illetően ha nem történik csoda és vissza megyünk a picibe de ahogy lett beférős autónk, meg sok egészséges gyerekünk úgy ez is megadathat....
Nem tudom hogyan mert semmi jel nincs arra, hogy sikerülhet de van bennem egy érzés, hogy ezt most kérni kell...

Boldi mindent akar, mindent ért, szavakat mond, utánoz de elkezdődött a hisztizés, hogy csinálná de nem szabad, mondaná de nem tudja.
Egyébként édes aranyos, sértődős (igazi férfi!), reggel például nem fekszik mellénk az ágyba ha a Nimród már ott van mellettem. Áll vagy 3 percig az ajtóban, néz ránk, hívjuk de nem jön és egyszer csak sarkon fordul és drámaian elvonul (szeretem ezeket a pillanatokat mert csodálom az értelmét, hogy a "semmiből lesz valami", még nem beszél de mindent ért és értjük őt) .

Szeretem nézni ahogy nőnek, fejlődnek, maholnap iskolás lányom lesz aki mostanában egy kicsit elvarázsolt...

4 dimenziós moziélmény: PI ÉLETE

Nem igazán akarjuk elengedni ezt a szabadság és nászút érzést.....

Berci kitalálta, hogy menjünk el moziba péntek este. Veronka az unokatestvérem szívesen jött vigyázni, ő mondta, hogy menjünk a Pi életére mert az jó film. Aztán kinéztük, hogy játsszák 4D-ben, jó drága a jegy de mégis Vera szerint jó film Berci szerint meg ha egy évben egyszer mozi akkor már 3D (de csak 4D ben találtuk meg ilyen későn).
Altatás után indultunk, Verának is megágyaztunk a mozi meg 22.15-kor kezdődött a westendben.
A helyszínen több volt a szabad hely mint azt neten láttuk, így az 5. sor szélén nagyon jó helyet találtunk.
Kezdődött a kaland...
A film szerintem elképesztően jó, a látvány lenyűgöző és a hatás: csak erős idegzetűeknek!
Mozognak a székek, van szél és eső (amit nem tudsz letörölni mert csak rád permetezik és valójában nem leszel vizes), villámlik és dörög a teremben és a legviccesebb amikor illatot permeteznek a nézőtérre (indiai volt - nagyon finom!).
A Csendes-óceáni átkelés egy mentőcsónakban egy bengáli tigrissel Istent kutatva hát ez olyan élmény volt így látványra és érzésre, hogy majdhogynem felért egy repüléssel.
Ámultunk és nem győztünk betelni ezzel az egésszel. Persze az elején csak mosolyogtunk mikor lassan megmozdultak az ülés sorok de amikor kitört a vihar és ott hánykolódtunk az óceán közepén akkor már Berci oda szólt nekem: - Kapaszkodj!
Én meg kapaszkodtam belé és annyira örültem, hogy négy gyerek mellett is megesnek velünk ilyen kalandok....

Március 16-19: BERLIN

 
Álomutazás volt az elejétől a végéig!
Csodálatosan sikerült, minden pillanatát kihasználtuk és borzasztóan élveztük.
Életem legnagyobb kalandja volt és legromantikusabb utazása.
Berci igazán remek turistatárs és a levegőben is elviselte boldog kitöréseimet, megmosolyogta rettegésemet.
Élveztük a reptéren eltöltött időt, a felszállást, az 1 óra 10 perces utazást, a leszállást.

Berlin nagyon hangulatos város.
Nem is gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog (elvégre a repülés volt a lényeg!).
A közlekedés kiváló, az ételek nem drágábbak mint itthon a fizetés és a segélyek viszont jóval magasabbak.
A bevándorló sok, a turistákat szeretik de ha ott próbálsz boldogulni azt már nem annyira.
A tolerancia fővárosa, sok mindent láttunk...

Rengeteget utazgattunk a városban (az S Bahn a magasban megy!), kávéztunk, sétáltunk, nézelődtünk.
A szállásunk egy szoba volt Péter lakásában aki 1980-ban költözött ki. Kiadta nekünk 3 éjszakára  a legjobb szobát, komfortos lakás a legjobb utcában ahol Jackie Chen forgatta a 80 nap alatt a Föld körül berlini jelenetét.
A lakás egy műemlék épületegyüttes egyik házában volt, a közelben volt egy szép templom, több bolt gyorsétkezdék, kávézók és az U Bahn Meringhdamm-i megállója.

Találkoztunk Berci unokatestvérével Gergővel aki éppen Berlinben volt munka ügyben, ő szerezte a szállást is Péternél és elvitt minket izgalmas helyekre, megmutatta Berlin valódi arcát.

Még nem voltunk Bercivel kettesben külföldön, több mint 10 éve repültünk mind a ketten és most szívem minden gondolatával vágytam erre az utazásra, kalandra.
A gyerekekre Berci szülei vigyáztak, egyik este Orsiéknál aludtak Sebi Peti unokatesóknál és nagyon hamar és jókedvűen eltelt a nélkülünk töltött idő.

Hoztunk nekik finomságot, legót, karoke gépet, teknőst, világító lámpát mindent ami befért a kézipoggyászunkba.

A repülőtér varázslatos hely, nagyon izgalmas a sok ellenőrzés és csomagátvilágítás, a Tranzitban a várakozás és kávézás is csupa izgalom. A beszállás, felszállás meg leírhatatlan élmény!

Soha még ilyen jól nem éreztem magam külföldön, repülőn égen és földön!

Többet fotóztam mint egy japán turista (csak hogy Bercit idézzem).
Remélem hamarosan újra útra kelünk mert utazni, világot látni csodálatos dolog!

Köszönjük a családnak, hogy segítették megvalósítani az álmunkat! Kaptunk repülőjegyet, valamennyi költőpénzt!
A barátoknak, hogy gondoltak ránk!
A JóIstennek, hogy mindent szépen elrendezett!
És a titkos adományozónknak aki a távollétünkben egy kis csomagot dobott a postaládánkba...

Zene a képekhez:
http://www.youtube.com/watch?v=9VAX1EkL0Mo