Egy csütörtök

Ma majdnem egész nap hármasban voltunk itthon. 
Berci korán elvitte Korit és Simit az oviba (megúszták a reggelt egy kisebb pityergéssel), ebéd után pedig Anita vitte haza a gyerekeket és vendégségben voltak este 6-ig. 

Nimród nagyon jó gyerek itthon, csöndes, követ mindenhova, kérlel, hogy játsszak vele és meséljek neki, szépen ebédel, hamar elalszik és ma én is sokat aludtam délután mert Nimród és Boldi is aludtak fél 1-től négyig (csodás volt).

Anitának nagy köszönet, hogy bevállalta ezt a napot, tudom, hogy neki sem könnyű mert délelőtt dolgozott, aztán 5 gyerekkel haza sétált (mert ezen a héten Koriék csoporttársára Zoéra is ő vigyáz) elviselte, hogy szétszedjék a lakást, játszott velük, etette őket és még a játszóra is levitte az összes óvodást. 
Én végre sokat aludtam délután, végre hajat mostam,  porszívóztam, építettem Ninóval egy duplo házat, de a tiszta ruha halmot nem sikerült elpakolnom a kis szobából és a vizes blokkokkal is csak szemezgetek, hogy jó lenne neki esni egy nagy szivaccsal de nincs erőm és időm se neki látni. A tükröket tisztogatom és rendet tartok de kéne már egy nagy takarítás.

A császár utáni állapotom még mindig nem a legjobb. Szedek iszogatós vasat, hogy feltöltődjek, próbálok sokat inni de a felkelés, leülés még mindig nagyon kellemetlen. Nem tudom rendben van e ez így, még nem volt császárom, biztos erre van az a 6 hét amit eddig csak Korival tartottam be.
Simit már két hetesen vittük sétára a meleg májusi napsütésben. 
Boldinak még várni kell az első sétára.

Nem hívtak az Anyagcsere központból és levél sem jött ami azért lehet, mert nem találtak bajt. Állítólag pár nap múlva szólnak a mintavétel beküldésnek pedig már több mint egy hete. Remélem tényleg vége van...

A következő izgulni való a csípőszürés és uh. Még nem kaptam időpontot a Budait csak hétfőn reggel 8-kor lehet hívni az pedig még odébb van, nem is tudom lesz e időpont a 6. hétre pedig most különösen fontos ez is mert a klinikán a gyerekorvos és itthon Nazim doki is egy kicsit nyugtalanítóan tekergette Boldi lábát. Mindketten ugyanazt mondták, hogy "erre nem mondható, hogy kötött de 6. héten fontos, hogy megnézzék". 
Most izgulhatok ezen is, kötött vagy nem kötött...

Nagyon jó itt lakni ennyi gyerekkel. Olyan könnyű a dolgom, hogy itt egy nagy tér és látom a gyerekeket, nyitott a konyha, van játszószoba és emlékszem milyen nehéz volt a másikban, míg a konyhában evett az akkor kicsi Simit, a nagyszobában kiabált az újszülött Ninó és azt sem tudtam hova rohanjak. Itt belátom a teret, könnyebb a gyerekekkel a napi teendő, szeretek itt lakni.

Berci alszik a gyerekekkel egy szobában, mert nem sikerült még átcipelni az ágyaikat a kis szobába. Berci szereti, hogy ott vannak vele (átalusszák az éjszakát, nem szökdösnek ki az ágyból, nem riadnak fel),  mindenki így pihen a legjobban, nekem is jó, hogy Boldival kint alszunk mert nem kell éjszaka felkelnem az etetéshez és úgy látszik rá is jó hatással van a közelségem - egy darabig még így lesz.

Berci egész héten sokáig dolgozik, mert a munkatársának is most született gyereke (és ő is a Boldizsár nevet kapta -hihi) úgyhogy az estéket egyedül csinálom. 
Vacsora, fürdés és mese amíg apa nem jön. Ma nem jött, szerintem 10 előtt nem ér haza szegény. 

Összeszorul a szívem.
A sógorom apukája tegnap este rövid de kegyetlen betegeskedés után meghalt. Viola rajzolt a Nagypapájának, kitették otthon a falra, hogy Gyuri Papa láthassa a mennyországból.
Egy ismerős anyuka is küzd a kórral, sokan gondolnak rá.

Ha körül  nézek rengeteg a fájdalom, a kétségbeesés, a félelem, a reménytelenség (már csak ha a frankhitelesekre gondolok akik a semmiből próbálnak törleszteni ahogy mi is tesszük mostanában) . 
Én inkább bele se gondolok mi minden történik a világban akár pont ebben a pillanatban mert elveszek bele és úrrá lesz rajtam is a félelem. Túl érzékeny vagyok most ezekre talán mert körülvesz ez a sok gyerek akiket fel kell nevelnünk és alig egy hónapja Berci is kórházba került kis híján embóliával...én pedig ott feküdtem vészhelyzetben a kis Boldimmal...

De hogy lehet a világ minden szegletében, minden egyes pillanatban jelen a Gondviselés?

Remélem vigyáznak ránk. Egyedül nem megy...