A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2010. május 13., csütörtök

Hangok

Nimród beszélget velünk. Többnyire "Ö" és "Á" hangzókkal, de hosszasan, változatosan és tartalmasan. Ránk néz és mondja, szereti a hangját, élvezi, hogy tetszik nekünk a produkció mi pedig odáig vagyunk ettől a gőgicséléstől. Harmadik gyereknél is ugyanolyan nagy öröm ez a fajta kommunikáció. Sőt megható, látom Bercin is, hogy mikor Nimród szóval tartja akkor elérzékenyül.
Én is, mert nagyon szép a hangja.

Veró és a babák

Ma itt voltak Veróék. Neki köszönhetem, hogy tavaly ősztől az év végéig tudtam tanítani a két gyerek mellett. Minden pénteken jött a két babájával, (hogy én mehessek Budajenőre) az akkor három hónapos Sárival aki mostanra ennivaló kis cukorbaba (Veró szerint mackósajt), és a most 2 éves Jankával aki láthatóan már most Simike választottja (legalábbis mi, lüke anyukák ezzel bolondozunk).

Sétáltunk, kávéztunk, röhögtünk, dumáltunk, álmodoztunk közben félszemmel a gyerekeket figyeltük akik minden tócsába beleugrottak.
Most nem tűnt annyira viccesnek mint legutóbb mivel a gumicsizmák tegnap átáztak ezért ma csak félcipő jutott a lábacskákra. Nem baj, holnapra remélem megszárad...

Simi férfiasan lépegetett előre a kantáros farmerjában, átgázolt a mezőn és élvezte ahogy a csajok a nyomába eredtek, közben néha hátrasandított hogy mennek-e. És ők mentek. Simi pedig boldog volt.

Nagy nehezen eljutottunk a játszótérre ahol Sárika homokot evett, Janka jött ment a két kis copfjával, Kori fejjel előre csúszott le a csúszdán mi meg tapsoltunk, Simi elmélyülten homokozott, Veró meg én pedig beszélgettünk többek között a lemondásokról az egy szem farmerról és a kopott cipőről. De ha ketten vagyunk már sokkal mulatságosabb az egész. Na meg ha közben a gyerekeinkre nézünk mert akkor azért úgy van vele az ember, hogy "megéri".
Jó, hogy nem csak én gondolom így...