Nyaralunk.
Tegnap még azt hittem itt az ősz (szomorúan szakadt az eső), de ma kimentünk vitorlázni és bár a Balatonba épp hogy csak Jegesmedvékkel nem találkoztam azért a nap melegen sütött.
Kori persze megint hozta kiskacsa formáját, ki sem lehetett szedni a 23 fokos vízből (hiába voltam annak idején úszófenomén, ez nekem most hideg), Simi csak rövid időre merült alá, akkor is Berci karjaiban.
Ebéd után alszanak, mind a három egyszerre, én is, Berci nyaral ezért ő nem vesztegeti erre az idejét.
Nagypapa és Nagymama finom ebédről gondoskodtak ma, a gyerekek szépen ettek.
Kori rengeteget segít, készül az ovira és arra, hogy ha napos lesz akkor bizony sokat kell majd szorgoskodnia. Képzeletbeli dínók szállták meg a manzárd szobát, Kori mindenkit fölvisz egy kis tárlatvezetésre, (állítólag) van ott mama dínó, kicsi dínó és egy barátnő Vilkó is.
Nimród vicces, sokat berreg a szájával, elbújik a takaró alá, körkörös csípőmozgást végez (szeretne helyet változtatni) és kacarászik. Megeszi a krumplit, répát, de csak ha a mi levesünkből halászom ki (simán, külön sós vízbe főttet köpdösi).
Simi sokat beszél nagyon édesen és nem érti mi miért nevetünk amikor mond valamit. Nem is az a lényeg, hogy mit mond hanem ahogy mondja, sajnos ezt itt nem tudom bemutatni.
Kori hihetetlen kitörésekkel fejezi ki az örömét, ugrál, táncol, énekel ha boldog, Simi csendesebben, belső örömként éli meg a jót, mosolyog és elégedetten nézelődik, a szeme ragyog.
Nagyon különbözőek.
Mindig rácsodálkozunk, hogy Kornélia mennyire "kis Nagy Orsi" és Simike mennyire "kis Nagy Berci". Hihetetlen, hogy mennyire hasonlítanak ebben a felállásban, habitusban, temperamentumban a 28 évvel ezelőtti Nagy-testvérekre.
Ők is itt nyaraltak Csopakon.
A történelem ismétli önmagát.
