A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2016. december 28., szerda

Karácsony 2016

Az első karácsony a saját házunkban....

Nem egészen úgy ahogy terveztük hanem még annál is szebben és hálásabban telt.
Berci azt mondta 24-én este mikor már mindenki aludt, hogy milyen szép, hogy el akarják hinni a csodát...mert mi is el akarjuk hinni...

Az emelet nem lett készen pedig szerettük volna ha megnyílik a tetőtér is az ünnepre, de ez már nem számít. Advent negyedik vasárnapján végre Berci is velünk jött a misére oly sok apátlan hétvége után. Embert - és "családot próbáló" időszak volt ez, de végül együtt érkeztünk meg a kis Jézus jászolához...

A Szentestét itthon töltöttük, majd kezdődött a vendégeskedés: 25 Nagypapáék, 26 Budajenő, 27 Ati papáék, 28 Anyuékkal családi Trófeázás. A legszebb pillanat számomra a 27-e volt amikor Tündi és Zolika eljöttek megnézni a házunkat. Zolika megmászta az emeletet (K2) mert érdekelte mi van fent, aztán Tündi is körülnézett. A gyerekek énekeltek, zongoráztak nekik, ők pedig gyönyörködtek, mi pedig örültünk. Ennél többre nem is vágytam idén karácsonykor...

Mindenhol sok öröm, és  nagy játék várt a gyerekekre. Hálás vagyok, hogy nem lettek betegek (bár Boldinak majdnem sikerült) és mindenkivel együtt ünnepelhettünk. Jó, hogy nagy a család, sokfelé mehetünk és most már hozzánk is egyre többen jöhetnek mert elférünk.

Budajenő 26.




Tündi és Zolika a házunknál 27.





Ati Papáéknál 27.


Trófea Anyuékkal 28.


2016. október 22., szombat

Életjel

Olyan rég írtam. Már alig enged be saját kis oldalam. Na és beléptem és megláttam a kedvenc képem amin mi vagyunk heten és hát kicsit összeszorult a szívem...
Olyan periódusba vagyunk ami nem esik jól. Nehéz róla írni de Kata kérdezte mi van velünk így hát beléptem, bár azt se tudom van e még olvasóm...

Szeptember 19-én a nagycsaládos nyaralásunk után az új házba jöttünk haza. Kicsit sietősre sikerült az elválás de így jött ki a lépés, hogy Siófok után már itt alszunk. Az első pár nap konyha nélkül telt, hatalmas felfordulással, reggeli kapkodással, hisztikkel, nem találunk semmit hangulattal, zacskóból öltözéssel, de átvészeltük. Mindig jött segítség és napról napra komfortosabb lett a házacskánk.
Nagyon szép, kedves otthon rengeteg tennivalóval, szeretünk itt lakni.

Az idei tanévben Nimród első osztályos lett, nekem maradt a heti két tanítási napom (csütörtök, péntek 13 óra RENGETEG!: 9 ének, 3 erkölcstan) és nincs autónk roncs lett belőle így egyedül gyalog járok a gyerekekkel ide meg oda (fárasztó!).
Hiányzik a vezetés, megnyugtat és a biztonság, hogy bármi van ott vagyok értük és 15 perc alatt mindenki a kocsimban ül bármi történjék....ez most nincs. Bár az iskola közel van, az ovi és a bölcsi kiesik és amikor mindenkit beszedek a falu különböző pontjairól akkor az csaknem két óra....

A ház rengeteget elvisz. A felső szint még lakhatatlan az alsóban próbálunk boldogulni. Berci hétvégenként a felsőt csinálja Ati papával úgyhogy a hétvégék erről szólnak a hét közben pedig a gürizésről, Berci három állása plusz ami még bejön, nekem az a fél meg az öt gyerek.

Nimród nem szereti a sulit. Mindig van egy akire nagyon kell figyelni mert éppen valamit nagyon nem szeret(ne) és mert jelzi, hogy valami nem jó. Tavaly a Boldi balhézott és Domi szenvedett most Domi szereti végre a bölcsit, Boldinak is jó az ovi. Most Nimród az aki dühöng mert neki ez bizony nem tetszik. Na meg az úszás sem amit egy héten egyszer kell kibírnia de csakis zokogva hajlandó átvészelni. Egyébként nem a tanulással van a baj hanem az üléssel meg az órákkal amik hosszúak meg a sok fegyelemmel amit követelnek. Ez van. Kettővel mázlink volt, most harmadikra már nem annyira...Mindenesetre figyelni kell a dologra és próbálunk is ebből kell, hogy teljen az erőnkből. De fáj a szívem miatta, nagyonis mert tudná csak nem akarja.

Kori negyedikes. Kicsit versenyistállóvá vált ez az év. Nagy a hajtás a katolikus gimi felé úgyhogy igyekszik felvenni a tempót úgy, hogy közben zongora és tánc is van heti kétszer, szolfézsra most én készítem hogy annyival kevesebb legyen a  különóra. De hajt és csinálja, rendes kislány csak én szomorodok el mert nem nagyon tudok neki segíteni (a környezet összefoglalás is meghaladta a képességeimet).

Simikét nevezték a Bolyai matekra és anyanyelvre. Egyenlőre nem az a versenyzőtípus nagyon izgul na meg fél és nem olyan lelkes de azért úgy látom fontos neki, hogy ott van a top néhányban ott legelöl mert okos ügyes (és szép) is persze és szereti az iskolát az osztályát, meg mindent. Gyönyörűen zongorázik és sokat és magától és dülöngél is hozzá pedig senkitől nem látta de olyan kis művészalkat, hogy csak na!

Domi kapott a bölcsődében egy kedves melegszívű gondozónénit Szilvit akit nagyon megszeretett és Szilvi is őt. Vendellel nagy barátságba került, Ingridre segít feladni a cipőt és sokat segít a csoportban, nevelgeti  a többieket: a gondozónéni jobbkeze. Itthon borzasztó hangos, úgy is beszél és akaratos is rendesen (tudom a korral jár) üti a többieket ha valami nem úgy van ahogy szeretné. De még ő itthon a baba, bármit csinál a testvéreinek is "cuki Domi". Én pedig Mamucici vagyok mert így becézget engem.

Boldit kicserélték (itthon nem, csak az oviban!). Amióta Nimród elment a csoportból felszabadult, de jó értelemben. Kezelhetőbb és sokat segít, Ági néni, Ildi néni is megkönnyebbüléssel számol be a nagy változásról. Azért még Boldi(s) maradt de sokkal kevesebb a konfliktus. Örülök nagyon mert tavaly meg emiatt voltam elkeseredve...Itthon egész nap pókember jelmezbe járkál, feszít és tevékenykedik. Hirtelen haragú és nagyon dühös ha megzavarják a testvérei valamiben, olyan harsány mint volt de szelídebb (vagy inkább belátóbb) lett valamivel. Ha tehetné mindig velem aludna el, úgy hív, hogy "Szejejmem"...

Nem a kedvencem a tanítás. Igen csak két nap de sokat agyalok rajta  a többin is, hogy mennem kell. Kaptam a 9 ének órám mellé még 3 erkölcstant. Nem ez volt minden vágyam hittan jobban esett volna de így történt hát el kellett vállalnom mert nincs más. Mindkét tantárgy olyan ami nem érdekli a gyerekeket (kezdem azt látni, hogy a telefonon kívül nem érdekli semmi őket). Sokan szeretnek de elkeserít a mai gyerekanyag. Ez a rengeteg neveletlenség, tiszteletlenség kiborító. Berci mondja, hogy ne vegyem magamra és nem szabad vele foglalkoznom - sajnos én nem ilyen vagyok. Próbálok nem foglalkozni vele de nem ilyen vagyok és kész. Bemenni lenyomni, kijönni elengedni. Ez a feladat. Próbálom így. Mindig újra és újra így.

Hajtás van és egy kicsit elveszünk benne. Nagyon fáj ez most de bízom a kegyelemben ami egyszer csak felragyog és kitisztul minden. Arra vágyom, hogy több időnk legyen egymásra a gyerekekkel, nekünk Bercivel mindenkivel külön-külön és együtt is. Bízom benne, hogy lesz olyan, hogy leszünk még úgy mint ezen a képen itt fent...

2016. augusztus 19., péntek

Elég volt!!!

Azt hiszem elsők közt leszek aki aláírja a petíciót a rövidebb nyári szünetről!!!!
Bár még csak ötödik napja nyomom  a gyerekekkel "egyedülálló anyaként", már most elegem van az egészből. Nem is tudom, hogy az állandó üvöltés, visítás, árulkodás, rendetlenség, összefolyó étkezések a rosszabbak vagy az utazás buszra föl buszról le, egyik boltból ki a másikba be, bevásárlás, ügyintézés időben haza érés rohanás kapkodás autó és apa nélküli augusztus végi szenvedés. Az is igaz, hogy nem tudnak rendesen viselkedni amikor megyünk valahova. Na jó néha tudnak de általában nem. A buszon összevesznek (főleg, Boldi) visítanak  a helyért (főleg Boldi), várakozás közben próbálnak kiesni az úttestre (főleg Boldi), verekszenek (főleg Nimród). Megértem, hogy rossz nekik de az egyiknek csak lyukas cipője van, venni kell,  másiknak nincs gumicsizmája, venni kell, a harmadik táborba megy ahova olyan listát írtak ami két hétre is elég lenne de a ruhatára rettenetes, és akkor még nem ettek és nincs ebéd és vacsora meg reggeli meg uzsonna meg rendes gyümölcs meg mósószer a ruhákhoz meg pelenka. A játszótérre már be se merem tenni a lábamat mert ott is csak a baj van. Ilyenkor elkeseredek mert azért mégiscsak én neveltem őket és ezek szerint nagyon-nagyon rosszul. Ennek nem szabadna ilyen hangosnak lennie.
És nincs autónk mert tönkre ment és így borzalmasan nehéz ennyi mindent elintézni.
Nincs aki vállalja őket.
 Berci dolgozóból ki, a házba be és van, hogy csak hajnalban ér haza annyira hajtja.
De nem lesz augusztusi költözés mert nem lesz kész nincs annyi erő meg pénz meg semmi.
2 hete vesegörcsöm volt, tegnap sikerült megszabadulnom a kőtől ami végig karistolta az egész belsőmet de végre vége a szenvedésnek. Az is borzalmas volt 5 gyerek mellett elhajtani a követ napokon keresztül.
Most leírtam aztán jön a bűntudat mert nem akarom én bántani őket csak a tehetetlenség és a fáradtság beszél belőlem. De így augusztus végére már csak az maradt...

2016. augusztus 15., hétfő

Boldi beteg fülecskéje

Szombaton már fájlalta aztán vasárnap a balatonfüredi aranyos de nem túl meggyőző - feltehetően felnőtt - ügyeletes doki bácsi azt mondta még egy napot várjak a felírt antibioval mert magától gyógyuló vírusos kicsit gyulladt fület lát (de azért kezembe nyomott egy receptet). Aztán pokoli éjjel után (leginkább Boldinak mert szenvedett meg lázas volt) ma reggel haza vonatoztam a gyerekekkel (Berci a csomagokat szállította a kétszemélyessel) és délután lementem dr. Tanhoz. Ő azonnal megállapította, hogy ez bizony nagyon bakteriális és csúnya és Supraxot írt fel majd elmondta, hogy a gépben Penicillin allergia van írva (amire én már nem emlékeztem a sok kórság miatt) de még jó, hogy nem kezdtem el adni az ügyeletes doki által felírt O-betűset...
Autónk nincs úgyhogy bkv meg volán meg Máv csak úgy hatasban de néha akad egy egy segítőnk aki felteszi vagy leteszi a babakocsit és elismerő pillantással méltatja a fel(sz)állást....


A hosszú és fárasztó nap végére sajnos megállapítottam, hogy ha egyedül vagyok velük akkor veszekedős, kiabálós anyuka vagyok, amin sürgősen változtatnom kellene...


2016. augusztus 14., vasárnap

Csopak 2016

Boldi ugy ugrik a hajorol, hogy Siminek oda szól: "Add a zenèt!".

Domi ugy uszik egyedül a mèlyvìzben, hogy kiabàl: - "Jössz vissza Nagymama?".

Kori olyan mancsaftja Nagypapànak, hogy olyan nincs mèg egy.

Simi akkora fociKIRÀLY jàtèkos ès rajongo, hogy csak àmulunk.

Nimròd pedig olyan gyorsan elolvas egy könyvet, hogy csak nèzünk. (Az iskolaelőkèszìtős feladatokról nem is beszèlve.)

Volt sok jàtszòs dèlutàn A.Jankàval, egy èjjel visìtós brutàl szàjvìrus Dominak, krumplinudli gyúràs Nagymamàval, közös főzès Nagypapàval, talàlkozo a màsodunokatesokkal, aztàn kertezès Lóciékkal, kèt kertmozizàs,
hatalmas focimeccsek a kertben, sok olvasàs, tàrsasjàtèkozàs, aztàn volt "hajrà Katilinka!", nagy alvàs mindenki egyszerre, es fagyizàs.

Közben ùgy megnőttek, hogy CSUDA!

Otthonra vàrva - Csopak 2016

Idèn Berci nèlkül nyaralunk ugyhogy egy rèszünk otthon maradt...
Nagyon hiànyzik de azzal, hogy itt vagyunk - leköltöztünk - levettünk a vàllàról egy terhet. Vagyis pontosabban Nagypapa es Nagymama mert sajàt kènyelmüket feladva nyaraltatnak minket immàr harmadik hete. Hajózàs, finom ètelelek, kerti jatèkok, strandolàs, sokminden jóban van rèszünk. Berci eddig kètszer jött le egy-egy napra ès azok csodàsan varàzslatosan teltek. A gyerekek köszöntöttek minket, ujjongtak, hogy itt van Apa :strandoltunk ,vizibicikliztünk, megneztuk a Kungfupanda 3-at ès rengeteget nevettünk. Szeretetben telt az a kis nyaralàs ami idèn hetünknek jutott.
Berci emberfeletti módon csinàlja a hàzat. Ezer olimpiai aranynàl is többet èr nekünk az erőfeszítèse ès kitartàsa. Szeretnènk vele lenni de nem tudunk. Imàdkozunk az anyagiakèrt, hogy legyen valahogy mert nagyon el vagyunk csúszva. Nimrod a Tündi Zolika köszöntős ajàndèkravalót a hàzba szànta ezzel a gesztussal plusz tàmogatàs jött mèg az ősöktől, Berci szülei is tàmogatnak ès Ati papa is rengeteget dolgozik a hàznàl. Berci sógora az èpìtèsz ő is mindent megtesz èrtünk, csinàlt falèpcsőt ès amikor tud jön ő is segìteni.
Közel se lesz kèsz, majd aprànkènt, egy konyhaszekrény, egy szobaajto meg ilyenek. De màr csupa szeretet mert a gyerekek annyira vàrjàk ès imàdkoznak èrte, hogy nagyon!!!!!
Èn szètizgulom magam mert talàn napok kèrdése ès elkezdünk àtcuccolni. Nèzem mit tudunk olcson honnan megszerezni, Bercivel ìgy talàljuk ki közösen milyen legyen belülröl: mondja mi kell èn kinèzem telefonon beszèlünk az àruházba egyeztetünk, megveszi, örülünk, rohan tovàbb.

A gyerekeknek meg jobbnàl jobb ötleteik vannak, hogy honnan szerezzünk mèg pènzt. Nimrod mindent vitt amikor azt mondta: -MAJD BEÀLLOK BALETTOSNAK!, Kori a rejtvènyfönyeremènyre gyúr, Simi lemond a legorol ha megnyeri helyette pénzt kèr a hàzra. Nimròd talàlt 20 forintot ès rohant hozzàm teljesen komolyan :-Anya! A hàzra!..

Hàt így vàrakozunk mi: "Apa kis csalàdja".

2016. augusztus 6., szombat

Aztan itthon...

Jo volt Bercit ujra latni jaj nagyon hianyzott a gyerekeknek es nekem. A nagyok Horvatorszagba kaptak egy kis zsebpenzt es utolso nap a boltba mindent Apàra költöttek. Ott szàmolgattak mi jon meg ki a kunàból nagyon meghato volt, aztan itthon az ajàndèk àtadàs is...
A Labiba szepen felujitott szobak vartak minket (mikozben tavol voltunk megujult a ket kis szoba).
Kèt hetet voltunk otthon, meglatogattuk Lauràèkat, Bercit es Ati papat munka közben a háznál.
Hamar elrepült a nehany nap es mar indultunk is Balatonra.