Most muszáj volt, nem volt könnyű, előtte százszor elmondtam (mikor takarítottam, mikor üvöltöttek, mikor rohangáltak, mikor Domi sírt), hogy nem csinálok többet zsúrt!
De aztán eljöttek a kis barátnők (Virág, Zoé, Hanna, Réka, Ilus) és annyira boldog volt, hogy nem is tudom leírni. Össze-vissza ugrabugrált, táncikált mikor a többiek még csak keresték a helyüket jaj olyan édes volt. Aztán kért játékot - én meg kerestem néhányat a netről még előző este - azt nem mondom, hogy egyszerű volt levezényelni és nem vagyok a legjobb szervező de azért örültek meg ugrándoztak, sokat nevettünk, sokat táncoltak. A fiúk közül Boldi harcolt a legtöbbet azért, hogy játszhassa azt amit a nagy lányok, néha pedig Simi is előjött a fiú szobából és nagyon aranyos volt. Berci a zenéért volt felelős de mindenben segített.
Domika egy percet sem aludt ezalatt úgyhogy magamra kötve vagy babakocsiba vagy az ágyában vészelte át a nagy zűrzavart.
Kori nagyon boldog volt, jobban örült mint bármi másnak, lefekvés előtt hálálkodott Bercinek és nekem (teljesen fel volt dobva a játékokat külön megköszönte) majd szomorúan megjegyezte: "Kár, hogy egy évben csak egyszer lehet szülinapi bulija az embernek".
