Virág volt a párja és nagyon aranyosan lépegettek együtt.
Nimród is végig táncolta a délutánt, a népi játékban is olyan aranyos volt, hogy Ildi néni (idézem: "Olyan édes vagy mindjárt megzabállak!"" - felkiáltással) biztatta a kecskemecske játékban.
Kori gyönyörű nagycsoportos lány lett.
Ezzel a növekvő hajjal szépséges nagy lány lett belőle egy szempillantás alatt, ügyesen táncol és szépen énekel.
Szombat délután kimentünk Budajenőre a Bornapra. A gyerekeknek még mindig minden egyes beszállás a Tojásba egy csodálatos lelkendezős élmény. Mondtam a gyerekeknek, hogy Tandzsinak és Tibinek köszönjék, erre Simi felkiáltott, hogy ő Istennek köszöni, Nimród pedig azt tette hozzá, hogy ő Elődkének...
Berci hamar lelépett a Bornapról mert ment a városba osztálytalálkozóra, de előtte befizette a gyerekeket pónilovazni. Azt az örömöt mikor felülhettek a választott pónira, azt bizony örökre megjegyzem sokkal inkább mintha valami kacatot kaptak volna a vásárban.
A nagynéném Zizi és az unokatestvérem Zsófi segítettek, hogy ne hagyjam el a gyerekeket, aztán náluk vacsoráztunk, majd haza jöttünk és fél tízre mindenki ágyban volt. (Kivéve Bercit, ő hajnalban érkezett.)
Vasárnap Zugligetbe mentünk misére, majd Orsiékkal, Boriékkal geoládikót kerestünk a Kis-Hárshegyen (meg is találtuk), az unokatestvérek meg kedvükre bandukolhattak az erdőben - nagyon szeretnek kirándulni így együtt.
Nagymama főzött nekünk finom ebédet, szép hétvége volt.
Szombati apa-nyúzás
Bornap Budajenőn
