Szenteste itthon voltunk. Berci szülei ebédre levitték a gyerekeket és 6-ra hozták csak vissza őket amikor éppen csöngettek az angyalkák és közösen gyertyát gyújtottunk.
Simi az éneklés alatt többször rám nézett és megkérdezte, hogy "ugye nekem is hoztak valamit?".
Nimród a kezemet szorongatta, Korinka pedig alig várta, hogy neki essen a csomagoknak.
A Bibliából Berci olvasta fel Jézus születésének történetét.
A bontogatásnál Nagymama és Nagypapa is velünk voltak, így láthatták az unokák örömét.
Nekem ez a legszebb az egészben, ahogy látom a gyerekek ragyogó arcát amikor megpillantják az ajándékokat.
Kori megkapta a Barbie felszerelést amire annyira vágyott, bontogatásnál "hűhaaaahűhaa" kiáltások tarkították az estét.
Simike férfias lovagi dolgokat talált, Ninó pedig az autóinak egy garázst.
Kaptak még boltos játékhoz pénztárgépet (aminek én nem tudtam ellenállni), meg könyvet és puzzlet. Éviék Angyalkáitól társast, Anyuéktól játék tesóbabakocsit és egy várat na és hangos hangszereket (telitalálat).
Késő estig aztán nem volt megállás, 10 után ültünk le vacsorázni, akkor már nem voltak itt Berci szülei. A gyerekeket nem lehetett elvonszolni a fától és az ajándékoktól.
Olyan szép volt, olyan jó volt.
25-én aztán reggel Kori elég nyavalyásan ébredt úgyhogy Berci csak Simivel ment a soroksári Dédihez (Nagypapa édesanyjához) ebédelni.
Este aztán már mindannyian beültünk a skodába és legurultunk a Labiba, hogy együtt legyünk Berci testvérének családjával is - Orsiékkal - meg Nagypapáékkal egy közös vacsorán.
Az Angyalok ott is tele pakoltak mindent, ott volt egy gyönyörű Noé bárkája a gyerekeknek, egy repülő Siminek, autó Ninónak, könyv Boldinak és még ennél is több minden!
26-án egy nagy közös Labis karácsonyozással kezdődött a nap (Berci unokatestvéreivel, nagynénjeivel, nagybácsijával annak gyerekeivel, dédivel).
Utána tovább indultunk Budajenőre. A nagynéném férje, Viktor vendégelt meg közel 30 embert budajenői házuk nappalijában. Még a csillárról is gyerek lógott, hangos üvöltés, iszonyatos vadulás, röhögés, túlpörgés, családi fotózkodás tette emlékezetessé karácsony másnapját. Finomakat ettünk, iszonyatosan sokat nevettünk és készítettünk sok családi képet. Találkoztam a 10 unokatestvéremmel akiket egytől egyig nagyon jó humorral áldott meg az ég.
Pont azon gondolkodtam milyen jó, hogy Berci is egy hasonlóan hangos és őrült családból érkezett, ezt csak az érti meg aki ebben nőtt fel.
Tündi és Zolika az én drága nagyszüleim, követendő példaképeim is eljöttek Makóról.
Estig tartott a karácsonyi ebéd és ajándékbontogatás. Simi távirányítós autót, Kori hercegnőt lóval, Ninó sárga kukásautót, Boldi éneklő malacot kapott a makói angyaloktól.
27-én eljutottunk Apuékhoz. Jöttek a testvéremék is. Babakonyhát kaptak a gyerekek - nagy volt az öröm és ujjongás - Nimród és Simi egész délután főzőcskéztek.
(Lehet, hogy túlzás a nagy örömöm, hogy a gyerekek ennyi minden szépséges ajándékot kaptak minden honnan de az az igazság, hogy ezekkel én is nagyon szeretek játszani.)
28-án Anyuval és férjével Tibivel mentünk ebédelni a Visegrádi utcai Trófeába. Előd, testvérem is jött. Egész jól bírták a gyerekek a svédasztalos falatozást, Berciről nem is beszélve!
29-én végre volt egy kis nyugalom. Itthon maradtunk és játszottunk a gyerekekkel. Nagyon jó volt, hogy mindenhova mentünk de csütörtökre elfáradtam és a gyerekek is.
Annak ellenére, hogy köhögtek és folyt az orruk egész jól lehetett mozogni velük mindenfelé. A délutáni alvások kimaradtak, úgyhogy totális káosz volt napközben de este 7-re már mindenki ágyban volt és ez nagyon nyugodttá tette az estéket.
30-án kimenőt kaptunk Bercivel. Végre oly sok év után eljutottunk kettesben moziba (Berci szülei vigyáztak a gyerekekre délután). A legsötétebb nap című filmet néztük 3D-s moziban.
Én még sosem láttam ilyet, Berci is csak egyszer (ő választotta ha már megyünk akkor ilyet nézzünk). Egyszerűen fantasztikus volt az élmény ahogy röpködtek felém a szilánkok és lemerültem a főhőssel a víz alá. Majdnem üres volt a terem így még jobb volt az egész, jókor voltunk jó helyen és egy igazi randi volt amire már nagyon vágytunk mindketten.
Szilveszter napján kirándultunk egy nagyot Berci családjával a Hárs-hegyen. Nagyon szép idő volt. A bokám a lépcsős zuhanás óta még nem jött teljesen rendbe de azért majdnem teljesen végig bírtam nyavalygás nélkül a végére viszont már nagyon elfáradt a lábam.
A Labiba ebédeltünk majd óriási itthoni alvás után átjöttek Anitáék (Virág és Ágo ovis csoporttársak) és velük töltöttük a szilveszetert. A gyerekek döbbenetes módon végig bírták éjfélig (az ablakokból egész este tüzijátékot lehetett látni mindenfelé ami nagyon nagy élmény volt nekik).
Lehet nem volt túl jó ötlet ébren hagyni őket mert most hulla sápadtak mindannyian, Nimród pedig úgy köhög, hogy nem bírja abba hagyni.
Az év első napján immár harmadik éve hívjuk meg a testvéreméket egy palacsinta partyra. Ma is eljöttek, hogy lakomával köszöntsük az új évet: Viola, Írisz, Évi, Szabi és jött Elődke az öcsém is. Berci sütött rengeteget, mi pedig fékeztük a gyerekeket.
Azért ettünk is. Meg ittunk is.
Berci nem dolgozott a szünetben és ez újra összekovácsolta a hétköznapok nehézségei miatt kissé szanaszét tépázott családunkat.
Ha mi rendben vagyunk, akkor a gyerekek is jól érzik magukat.
És most nagyon jó volt minden.
Szeretném ha az egész év ilyen lenne.
A nagy klasszikus Bogyót (vagy Babócát) idézném: "Kár, hogy egy évben csak egyszer van karácsony".
