Vasárnap megindítják a szülést, holnap pedig nincs bent az orvosom mert lakodalomba megy - legalább megmondta. Azért reménykedik, hogy nem abban a pár órában szülök amíg Kecskeméten lesz, én pedig nem reménykedem, már úgy vagyok vele, hogy eddig bármit képzeltem teljesen másképp történt ezért nem foglalkozom ezzel.
Vasárnapig már nincs olyan sok.
Borzasztóan meleg volt ma is (39 fok), Bercit is támadja a nap a kórházi ágyában de legalább már felkelhet, sétálgathat, a röntgenre is gyalog ment már le.
Ma is bent voltam nála egy órát.
A gyerekek a Nagypapáéknál, állítólag néha elszontyolodnak, hogy hol vagyunk de azért jól érzik magukat mert ott nagyon szeretnek.
Nagyon bánt, hogy nem tudok velük lenni, hiányoznak. Talán jövő héten már együtt leszünk megint mindannyian.
Pöttynek helyet hagynak az ottani fürdőkádban, Korinka vezeti az akciót és minden fürdésnél kihagyják a kistestvér helyét, hogy oda fog majd ülni.
Remélem Ninóka sem sérül ebben a távolságban, még a kötelező oltását se tudtam beadatni a héten. Szegény kicsikém...inkább bele sem gondolok milyen rossz nélkülük mert akkor csak bőgnöm kell megint.
Holnap megint mehetek ctg-re, ma is volt vizsgálat, az is és utána is fájt de ez sem elég. Tulajdonképpen hetek óta fáj, egy hete minden nap több órán át aztán mikor már majdnem indulnék mert szétszakadok akkor abba hagyja, nem vagyok szerencsés alkat nagyon nehezen és sokáig szülök.
Most sincs ez másképp de most így negyedszerre még rengeteg nehezítő körülményt kapok mindehhez. Ki tudja miért...
Túl sok volt ez most így egyszerre, az elmúlt egy hét kiszívott belőlem minden erőt testileg, lelkileg.
