Péter ráért, jött de késett kicsit úgyhogy itt hagytam a 4 gyereket (Boldit az erkélyen álmában, Kori lógott az oviból, Simi köhögése miatt maradt, Ninó meg szobafogság a többiek miatt) én meg rohantam a szomszéd utcába időre.
Viszlát 4 gyerek, hajrá Péter!
30 perc csukott szemes nyugalom, plusz az oda- vissza út és könnyebb szívvel és feketébb szempillákkal tértem haza.
Ami fogadott: Péter a kapu előtt éppen pizzát vett át, közben a gyerekek moraja lehallatszott az emeletről, én meg azt se tudtam mi van...hogy-hogy a gyerekek fent, Péter lent, Boldi hol....?
Péter egy xxl-es félméteres pizzával jött föl , Kori hercegnőnek öltözve, Simi karddal a kezében, Nimród kiabálva ("ááááá") fogadott.
Továbbá ami az 1 óra alatt történt: jött a könyv futár, Péter beengedte de elfelejtette hova tette a pénzt amit adtam (saját elmondása szerint a gyerekek mint a sáskák rohannak az ajtóhoz minden csengetésnél, hogy ki jön és mi akar, hangosak és kíváncsiak, izgulnak és kérdeznek).
Péter összezavarodott, nem tudta hol a pénz, a futár már el akart menni mondván, hogy neki erre nincs ideje. Péter kikiabált, hogy ne hagyja itt mindjárt meg lesz, és mire kiért, hogy megtalálta, már a szomszéd bácsi lerendezte a bizniszt az agyonhajszolt kézbesítővel, Péter meg elvesztette a fonalat....
De akkor is egy hős és nagyon jófej, hogy bevállalja és mindig azt mondja nekem, hogy: "nyugi megoldom!".
És tényleg megoldja.
A tartozást rendeztem a szomszéd bácsival aki úgy látszik szeret minket, Péter meg bevallotta, hogy nem csodálja, hogy néha megőrülök.
Ebéd után Péter elment, Ninó és Simi elaludt, Boldi felébredt, Kori nem aludt, de megjött Veronka vigyázni, mert ovis szereplésre kellett vinnem Korit.
A régi sulimban volt a Német Nemzetiségi karácsony ahol a Fecske csoport is szerepelt. Édesek voltak, bemasíroztak a színpadra (az aulába) amikor is Korinak az éneklés közben tátva maradt a szája amikor felnézett a hatalmas tömegre.
Azért sokszor bekapcsolódott az éneklésbe, meg ki is integetett és mélyen meghajolt a végén, sőt csalódott volt, hogy csak ilyen rövid idegi maradtunk mikor ő még szeretett volna ott lenni tovább.
Kori és Kisanna
Fecskék a színpadon
Kori levonul
Mikor haza érkeztünk Veronka uralta a helyzetet, én már kevésbé de azért csak levezényeltem egyedül megint a szokásos vacsora, fürdés, mese, altatás kört.
Berci közben megjött és dolgozik itthon is.
Az esti mesélés és fektetés továbbra is gyenge pontja a napjainknak.
A mese: mert az egyiket érdekli, a másik unja, a harmadik ugrál mert nem bír figyelni és hiába olvasok mindegyiknek egy neki valót a másik addig rosszalkodik. Boldi meg üvölt ha leteszem és a kezemben tekereg ha nem.
Ha viszont üvölt máshol míg én mesélek attól meg én leszek ideges.
Szóval megint mindenkinek meg akarok felelni és nem akarok rossz anya lenni, hogy nem igyekszem.
Szóval azt hittem az jó lesz ha a játszó szobában mesélek így akit nem érdekel éppen az Annapeti vagy a Babóca vagy a Pöttyös Panni, az addig játszik kicsit.
Ebből az lett, hogy ugrálnak és nekem vágnak "véletlenül" valami játékot amitől meg ideges leszek mert ilyenkor már ne érjen hozzám egy játék sem.
Boldi meg szenved, vagy csapkod vagy csipked.
Az altatás meg azért rémes, mert mindig elhatározom, hogy kedvesen teszem őket ágyba nem fenyegetek, hogy maradjanak csöndben és nem veszekszem ha nem maradnak. De egy idő után a szép szóra nem hallgatnak, a tündérmesékre nem hallgatnak csak jönnek, hogy szomjasak meg ez a bajuk meg az a bajuk és egyre idegesebb leszek, hogy most már aztán tényleg aludni kéne mert nekem még ezermillió dolgom van miután lefeküdtek (a két legfontosabb a csend hallgatása és a romeltakarítás).
Így tehát mivel csöndben nem maradnak, ha bemegyek melléjük nem alszanak el hamarabb, türelmem meg nincs ott dekkolni miközben Boldit is át kell terelnem az álommezőre így kijövök és néhány kedves szavas próbálkozás után már fenyegetem őket, hogy így a fakanál meg úgy. És aztán nincs semmiféle fakanál de azért megmutatom nekik. De nem félnek még így sem. Szóval kedvesen nem megy ez sehogy sem. És ez nagyon rossz.
Ninónak egy rács hiányzik az ágyából ez pont arra jó, hogy kiférjen a lyukon és nekem mindig vissza kelljen toloncolnom.
Ha Berci itthon van az más, mert akkor befekszik hozzájuk attól érdekes módon rögtön elalszanak, vagy ha kint beszélgetünk a konyhában attól is lecsillapodnak.
Ha viszont egyedül vagyok kicsinálnak ezek a kis drágák.
De annyira szeretem őket, hogy amikor alszanak minden haragom elszáll.
