Múlt héten Apunál voltunk, eladták a házat a jó kis Mogyoródi partik színhelyét.
Volt még két elmaradt köszöntés: Kori névnapja és Juci mama születésnapja. Ünnepeltünk hát és jól körülnéztünk kívül belül mert utoljára jártunk ott.
Simi zokogott hazafelé (mielőtt elaludt volna a kocsiban) mi csak sóhajtoztunk - megint vége valaminek...
Ha jól számolom 15 évet laktak ott...
A hetet végig járták szerencsére, nem voltak betegek. Bevallom 6 év után nagyon jól esik csak egy gyerekkel itthon lenni csökkentett üzemmódban. Persze így sem tudok mindent megcsinálni amit eltervezek de sokkal nyugisabb mint eddig valaha volt. Lesétálunk a játszótérre, utána szépen haza ebédelünk pihenünk és várjuk haza a nagyokat (vagy megyünk értük).
Ők azt szeretik ha a Nagypapa megy értük mert akkor van "leppetetés" (meglepetés á'lá Nimród) és hát a piros autóval jöhetnek haza - ez hétfőn és szerdán van.
Szóval nagyon nyugodalmasan telnek a délelőttök örülök, hogy ezt is kipróbálhatom végre.
Nimród is beleszokott az ovis létbe, már nem sír ha menni kell sőt napos is volt és kevesebb a durvulás bent mint az elején (bár előfordult múlt héten, hogy megrángatott valakit de aztán szépen jelentkezett a büntetésért - amit aztán nem kapott). Ő itthon viszont a legbújósabb minden reggel megjelenik és rám tapad.
Kori nagyon várja az iskolát, bent már Vera néni segítője lett, rá lehet bízni a kicsiket. Nagyon szereti a jazz táncot mindig megmutatja mit tanultak bent Bogi néninél. Itthon egy kicsit nehezebb vele mert hamarabb dühbe jön (mint a rémes dackorszak idején) akár egy harisnyától egy frizurakészítéstől vagy ha menni kell valahova és ő nem akar. Na ilyenkor beszélnem kell a fejével és akkor bocsánatot kér és megölelget ("nagyon szeretlek Mami" - mondja). Szeret engem de sokszor rajtam vezeti le a dühét - ezt viszont én nem szeretem. De őt nagyon, a nőiességre való vágyát, az eszét, azt, hogy mindenre emlékszik az elképesztő humorát és hogy nagyon szereti a kicsiket (azt mondta tanítónéni szeretne lenni).
Kori egy kincs nekem, egy gyönyörű kis angyal kos természettel...
Simike még mindig rettegve megkérdezi, hogy "bent alszunk?" és még mindig fél egy Buci nevű gyerektől aki egyszer azt mondta rá, hogy ő a "híres Simi" - na ez betett a kicsi fiamnak.
Ott retteg, itthon viszont szárnyal továbbra is olvas egyre gyorsabban egyre több mindent és iskolás feladatokat csinál Bercviel mert az érdekli (a matematika!). Berci azt mondta a tudásszomja az ami lenyűgözi őt. Tényleg csodás ahogyan érdeklődik, kérdez, megjegyez.
Múlt hét csütörtökön itt volt Virág mert megígértem Korinak, hogy elhívjuk. Korikám sírt utána úgyhogy összehoztuk a lányos találkozót (ami aztán fiús is lett mert Simi és Ninó le nem szálltak Viriről de még Boldi is követelte a jussát...).
A héten Zsófi barátnőm vigyázott délelőtt a Boldira, hogy eljussak egy minimális szépítészetre a nagy utazás előtt.
Sokan izgulnak értünk, ez az idő most elég sokkolóan hat a tényre, hogy holnap felszállunk.
Izgulok a gyerekek miatt meg hát minden miatt mert nem vagyok én hozzászokva az efféle kalandokhoz....
