A nagy Nagy család
A nagy Nagy család
2011. október 31., hétfő
Korika "megboldogulása"
Kori sokat sírt a délutáni elalvás előtt, mivel hisztivel került ágyba, nem akart enni utána meg akart aztán megint nem akart.
Berci bezavarta az ágyába, hogy aludjon majd eszik ha felébredt.
Kori persze megsértődött és sírt az ágyában. Amikor felébredt kérdeztem tőle, hogy sokáig sírt-e mielőtt elaludt volna.
- Igen, de végül MEGBOLDOGULTAM és azt játszottam, hogy erőművész vagyok.
Én: - Igen, és hogyan?
- Hát így...
Azzal megmutatta, hogyan tekerte teljes erővel maga köré a legszebb lányos pólója kis kötőjét addig amíg az egészen rondára ki nem nyúlt.
A póló kötőjének annyi de legalább Kori megboldogult és nem sírt tovább...
Berci bezavarta az ágyába, hogy aludjon majd eszik ha felébredt.
Kori persze megsértődött és sírt az ágyában. Amikor felébredt kérdeztem tőle, hogy sokáig sírt-e mielőtt elaludt volna.
- Igen, de végül MEGBOLDOGULTAM és azt játszottam, hogy erőművész vagyok.
Én: - Igen, és hogyan?
- Hát így...
Azzal megmutatta, hogyan tekerte teljes erővel maga köré a legszebb lányos pólója kis kötőjét addig amíg az egészen rondára ki nem nyúlt.
A póló kötőjének annyi de legalább Kori megboldogult és nem sírt tovább...
A mi szünetünk
Vasárnap kirándulni mentünk Orsiékkal. A gyerekek nagyon élvezték az őszi erdő nyújtotta örömöket (makkgyűjtés, madárfészekre lelés, kalapos gomba nézegetése, botozás, séta).
A 2 órás kirándulás mindenkit megviselt (jó értelemben), Nagypapa finom ebéddel várt minket a Labiba ami Simike névnapi valamint Samu fél éves köszöntésével - tortázással - zárult.
Simi a keresztszüleitől egy csodálatos piros ruhás schleich bajvívó lovagot kapott,, a nagyszüleitől pedig könyvet és rajzoló felszerelést.
A 7 unokatestvér a 2 legkisebb kivételével együtt aludt ("bacilusok egyesüljetek!").
Simike estére belázasodott és ezt töretlenül folytatja hétfőn is.
A 2 órás kirándulás mindenkit megviselt (jó értelemben), Nagypapa finom ebéddel várt minket a Labiba ami Simike névnapi valamint Samu fél éves köszöntésével - tortázással - zárult.
Simi a keresztszüleitől egy csodálatos piros ruhás schleich bajvívó lovagot kapott,, a nagyszüleitől pedig könyvet és rajzoló felszerelést.
A 7 unokatestvér a 2 legkisebb kivételével együtt aludt ("bacilusok egyesüljetek!").
Simike estére belázasodott és ezt töretlenül folytatja hétfőn is.
2011. október 30., vasárnap
Misi ausztrál ajándéka
Misi, Berci unoka-nagybátyja (ha van ilyen) most nősült, itt Magyarországon. Nemsokára haza mennek Ausztráliába, küldött a gyerekeknek kis pólót és sapkákat.
Tegnap Berci haza hozta és a gyerekek sorra vették egymásra a színes ruhákat. Annyira örültek, hogy csak na! Simiről és Ninóról nem lehetett levenni, ebben aludtak.
Tegnap Berci haza hozta és a gyerekek sorra vették egymásra a színes ruhákat. Annyira örültek, hogy csak na! Simiről és Ninóról nem lehetett levenni, ebben aludtak.
Október 28.
Pénteken Simonka neve napja volt.
Betegesen ünnepeltünk de azért nagy volt az öröm.
Tündi dédnagymama küldött pénzt, így megkaphatta az óriás tűzoltó autót (szirénával, fecskendővel, létrával) amilyet nagyon szeretett volna.
Simi nagy öröme után aztán sikerült jól összeveszniük a testvéreknek (ami azóta is tart), hogy ki és hogyan játsszon a nagy ajándékkal. Még jó, hogy ennyien vannak, mindenki ugyanannak örül és még időben megtanulják a megosztást.
Kapott tőlünk még egy kalózos kirakót amit egyre ügyesebben rak össze, Nagymama is megérkezett az Ali baba és a negyven rabló könyvel.
Ninóka még lázas volt pénteken is (utána elmúlt), Kori kruppja is enyhült, Simike pedig egyre jobban náthásodott. A doktorbácsitól indultunk neki a 4 napos szünetnek aki jót mosolygott azon, hogy "jó kis klinika lesz nálunk megint".
Adok én vitamint, fújom az orrukat sóval de ennek ellenére mindent haza cipelnek az oviból.
Ha a picik náthásak az rémes mert akkor szívni kell egyfolytában és kenik mindenfelé, Kori és Simi már fújják szerencsére és a szájuk elé teszik a kezüket úgyhogy az a jobbik eset. Egy kis láz pedig már meg se kottyan az intenzív osztályunkon, csak Boldi ne legyen lázas.
Bódi uraság pénteken lett 2 hónapos. 5670 gramm és nem tudom eldönteni, ő a rendesebb kisbabám vagy Simi volt az. Semmi gond nincs vele, könnyen elalszik, szépen eszik, csak nagyon ritkán lesz mérges és akkor is könnyű megnyugtatni.
Éjjel eszik kb. háromszor, de már nem marad ébren evések után hanem gyorsan vissza alszik (mellettem).
Nevetgél, gőgicsél, nézelődik, gyakran a feje fölött forgó kisvonattal és autóval beszélget és amikor felvesszük nem győz hova nézni olyan sok érdekes dolgot lát.
2 napja nincs náthája (adtam neki sumbacus nigrát és cebion cseppeket), jó lenne ha csütörtökön megkaphatná a 2 hónapos oltást.
A helyzet változatlan olyan téren, hogy semmire nincs időm amire szeretném, hogy legyen. Nagyon gyorsan eltelik egy nap és sosem érem magam utol ezt hol nehezebben hol jobban viselem.
Imre atyához az állandó betegségek miatt Boldi születése óta nem sikerült eljutni pedig nagyon hiányzik léleküdítő beszéde.
Betegesen ünnepeltünk de azért nagy volt az öröm.
Tündi dédnagymama küldött pénzt, így megkaphatta az óriás tűzoltó autót (szirénával, fecskendővel, létrával) amilyet nagyon szeretett volna.
Simi nagy öröme után aztán sikerült jól összeveszniük a testvéreknek (ami azóta is tart), hogy ki és hogyan játsszon a nagy ajándékkal. Még jó, hogy ennyien vannak, mindenki ugyanannak örül és még időben megtanulják a megosztást.
Kapott tőlünk még egy kalózos kirakót amit egyre ügyesebben rak össze, Nagymama is megérkezett az Ali baba és a negyven rabló könyvel.
Ninóka még lázas volt pénteken is (utána elmúlt), Kori kruppja is enyhült, Simike pedig egyre jobban náthásodott. A doktorbácsitól indultunk neki a 4 napos szünetnek aki jót mosolygott azon, hogy "jó kis klinika lesz nálunk megint".
Adok én vitamint, fújom az orrukat sóval de ennek ellenére mindent haza cipelnek az oviból.
Ha a picik náthásak az rémes mert akkor szívni kell egyfolytában és kenik mindenfelé, Kori és Simi már fújják szerencsére és a szájuk elé teszik a kezüket úgyhogy az a jobbik eset. Egy kis láz pedig már meg se kottyan az intenzív osztályunkon, csak Boldi ne legyen lázas.
Bódi uraság pénteken lett 2 hónapos. 5670 gramm és nem tudom eldönteni, ő a rendesebb kisbabám vagy Simi volt az. Semmi gond nincs vele, könnyen elalszik, szépen eszik, csak nagyon ritkán lesz mérges és akkor is könnyű megnyugtatni.
Éjjel eszik kb. háromszor, de már nem marad ébren evések után hanem gyorsan vissza alszik (mellettem).
Nevetgél, gőgicsél, nézelődik, gyakran a feje fölött forgó kisvonattal és autóval beszélget és amikor felvesszük nem győz hova nézni olyan sok érdekes dolgot lát.
2 napja nincs náthája (adtam neki sumbacus nigrát és cebion cseppeket), jó lenne ha csütörtökön megkaphatná a 2 hónapos oltást.
A helyzet változatlan olyan téren, hogy semmire nincs időm amire szeretném, hogy legyen. Nagyon gyorsan eltelik egy nap és sosem érem magam utol ezt hol nehezebben hol jobban viselem.
Imre atyához az állandó betegségek miatt Boldi születése óta nem sikerült eljutni pedig nagyon hiányzik léleküdítő beszéde.
2011. október 28., péntek
Betegség újabb kör
Csak, hogy ne örüljek annyira, csak, hogy ne legyen nyugtom, csak, hogy megint ne aludjunk éjszaka: betegek.
Nino lázas (38,5), Kori köhög (éjszakai ugatás), Siminek folyik az orra (egyfolytában).
Ezzel fognak pingpongozni a következő négy napban és talán az egész őszi szünetben, hogy ne legyen egy perc unalom és tökéletesség az életünkben.
Voltunk orvosnál aki mondta, hogy most gége vagy/és hasmenéses vírus terjeng.
Valamit megint haza hoztak 2 hét betegség és 4 nap ovi után.
Azt mondjuk megkérdezném a kantáros nadrágos kisfiú anyukájától, hogy miért viszi aznap óvodába a gyerekét amikor az ugatva köhögi tele a termet bacilussal....szegény gyerek, szegény mi.
Nino lázas (38,5), Kori köhög (éjszakai ugatás), Siminek folyik az orra (egyfolytában).
Ezzel fognak pingpongozni a következő négy napban és talán az egész őszi szünetben, hogy ne legyen egy perc unalom és tökéletesség az életünkben.
Voltunk orvosnál aki mondta, hogy most gége vagy/és hasmenéses vírus terjeng.
Valamit megint haza hoztak 2 hét betegség és 4 nap ovi után.
Azt mondjuk megkérdezném a kantáros nadrágos kisfiú anyukájától, hogy miért viszi aznap óvodába a gyerekét amikor az ugatva köhögi tele a termet bacilussal....szegény gyerek, szegény mi.
2011. október 27., csütörtök
Csütörtök hisztivel és köszönettel
Kettővel is nagyon nehéz elindulni itthonról. A játszóra mentünk meg sétálni.
Nimród olyan nevetőgörcsöt kapott a homokozóban amikor mindig kivertem a kezéből a homokos lapátot, hogy egy anyuka a kisfiával a csodájára járt.
Ebéd után elhoztam a nagyokat az oviból és annyira örültek!
Játszótér után bepakoltam Ninót és Boldit a kocsiba és leszáguldottunk az ovihoz, hogy megmentsük a két bentalvót. Megígérték, hogy itthon alszanak ha haza hozom őket.
Siminek sikerült, Korinak viszont nem és ettől olyan elviselhetetlenül hisztisen telt az egész délután, hogy a régi szép időket idézte fel bennem (amikor egyáltalán nem bírtam a dackorszakos Korinkával).
Zsófi jött segíteni, hozott Siminek Dzsekszperós matricát, meg almatortát habbal és egész jól viselte ezt az üvöltős hangzavart és verekedést meg hisztit amit főként Kori kezdeményezett de a többiek is szívesen csatlakoztak.
Kemény volt ez a délután én majdnem kirohantam a világból, de azért mégis maradtam, lementünk a játszóra, hogy mindenki kiszellőztesse a fejét. Kori is lenyugodott és játszott mellettem, Simi és Ninó pedig a hintában lelt nyugalomra. Boldi aludt a kocsiban mint egy áldott jó gyerek (tényleg az!).
Hamar ágyba kerültek, Zsófival pedig beszélgettünk amíg Berci haza nem érkezett.
Megint le kell írnom, hogy mennyire jó itt lakni.
Az első otthonunk:
....ahova nem fúj be a hideg szél a nyílászárókon
.....ahol nem kell beállítani a fűtést mert jön magától
.....ahol nem kell spórolni a vízzel
..... ahol járkálhatok papucs nélkül akkor sem fázom
......ahol könnyű eltüntetni a mosatlan edényt
........ahol gyorsan száradnak a ruháink
............ahol elférnek a gyerekek
.......ahol mindenki nyugodtan alhat
........ahova szívesen várok vendéget
.......ahol könnyű rendet tartani mert mindennek meg van a helye
........és ami igazi meleg otthon egy ilyen nagy családnak.
Köszönet mindenért!
Nimród olyan nevetőgörcsöt kapott a homokozóban amikor mindig kivertem a kezéből a homokos lapátot, hogy egy anyuka a kisfiával a csodájára járt.
Ebéd után elhoztam a nagyokat az oviból és annyira örültek!
Játszótér után bepakoltam Ninót és Boldit a kocsiba és leszáguldottunk az ovihoz, hogy megmentsük a két bentalvót. Megígérték, hogy itthon alszanak ha haza hozom őket.
Siminek sikerült, Korinak viszont nem és ettől olyan elviselhetetlenül hisztisen telt az egész délután, hogy a régi szép időket idézte fel bennem (amikor egyáltalán nem bírtam a dackorszakos Korinkával).
Zsófi jött segíteni, hozott Siminek Dzsekszperós matricát, meg almatortát habbal és egész jól viselte ezt az üvöltős hangzavart és verekedést meg hisztit amit főként Kori kezdeményezett de a többiek is szívesen csatlakoztak.
Kemény volt ez a délután én majdnem kirohantam a világból, de azért mégis maradtam, lementünk a játszóra, hogy mindenki kiszellőztesse a fejét. Kori is lenyugodott és játszott mellettem, Simi és Ninó pedig a hintában lelt nyugalomra. Boldi aludt a kocsiban mint egy áldott jó gyerek (tényleg az!).
Hamar ágyba kerültek, Zsófival pedig beszélgettünk amíg Berci haza nem érkezett.
Megint le kell írnom, hogy mennyire jó itt lakni.
Az első otthonunk:
....ahova nem fúj be a hideg szél a nyílászárókon
.....ahol nem kell beállítani a fűtést mert jön magától
.....ahol nem kell spórolni a vízzel
..... ahol járkálhatok papucs nélkül akkor sem fázom
......ahol könnyű eltüntetni a mosatlan edényt
........ahol gyorsan száradnak a ruháink
............ahol elférnek a gyerekek
.......ahol mindenki nyugodtan alhat
........ahova szívesen várok vendéget
.......ahol könnyű rendet tartani mert mindennek meg van a helye
........és ami igazi meleg otthon egy ilyen nagy családnak.
Köszönet mindenért!
2011. október 25., kedd
Amikor vissza áll a rend
Még sosem voltam ennyire boldog, hogy véget ért a gyermekágyas időszak. Ami nekem annyit jelent, hogy beállt a szoptatás, már nem vagyok annyira kimerült, hogy minden pillanatban össze akarok esni, jobban viselem az állandó éjjeli etetést, és a nappali tempót is.
Már kimerek menni az utcára, nem rettegek, hogy megsérül valami, hogy eltörik amit annyira őrizgetek magamnak, el tudom engedni Boldi újszülöttségét, sőt örülök is neki, hogy erősödik, szembeszáll a bacikkal nem olyan védtelen már mint pár héttel ezelőtt.
Eddig ilyet nem éreztem, féltem, hogy véget ér a bezártság és félelmetes lesz kiengednem a picimet.
Boldit engednem kell, könnyen megy és ez jó.
Tetszik, hogy növekszik, sokat mosolyog, gügyög, reagál a környezetére, a testvéreire.
Élvezem, hogy nem vagyok várandós, eddig csodálatos dologként éltem meg, nehéz volt azt is elengednem, hogy véget ért, már a 6. héten irígykedtem minden pocakos anyára és most ilyen nincs.
Telítődtem, az érzéssel, hogy babát várok, hogy megszülöm, hogy újszülött. Eddig mindig újra és újra át akartam élni Kori, Simi, Nino után azonnal. Most egyáltalán nem.
Benőtt a fejem vagy hogyan is fogalmazzak...
Kori és Simi oviban. Simi a szokásos üvöltéssel búcsúzik Bercitől reggelente.
Ma egy kicsit jobb volt mert tudta, hogy megyek érte alvás előtt. Nehezemre esett de elindultam Ninóval és Boldival a ködös, esős nyomasztóba délben de Simit meg kellett mentenem nehogy megint a "Ciga copojtban" találja magát amíg Kori csobban a Margitszigeti Sport uszodában.
Boldi még mindig sokat alszik napközben.
Nem hagyom, hogy alvás időben ébren legyen így ledőltem ma is és aludtunk 2 órát.
Korit a nagynéném, Zizi hozta haza az oviból (jókedvű volt de irtó fáradt és kimerült), aztán jött Péter is (ő keddenként szokott) majd beállított Anyukám egy óriási gesztenye tortával, Tibivel és Elődkével.
Hangoskodás, vadulás ilyenek tarkították az estét. Anyu főzött, Elődke "stand up-szerű"stílusban megint halálra nevettetett mindenkit (szerinte a Gyöngyöspatán van a világ közepe népdalt az EU pénzelte).
Nino beszél, két szótagosokat. Mindent mutogat amit előtt nem mondott soha, mintha eddig gyűjtögetett volna és egyszer csak 1 hét alatt megeredt a nyelve.
Kedvencem: a ki vagy te kérdésre a mutató ujjával megérinti a száját és hangosan artikulálva mondja: NI - NÓ!
Simi az Mimi, Kori az Tyotyi, Boldi az Bó-di, én vagyok Nya, Péter az Pétye és mindent próbál utánozni amit hall. Szóval úgy néz ki nincs vissza út.
Nem mondom, hogy kellett az a betegség de most sokkal jobban értékelem az egészséges időszakot.
Ninóval jó napközben, Boldi rendes kis negyedik, a nagyok hiányoznak (Berci szerint ez nem normális mert ha itthon lennének akkor megőrülnék).
Jövő héten kiderül ugyanis jön az őszi szünet...
Már kimerek menni az utcára, nem rettegek, hogy megsérül valami, hogy eltörik amit annyira őrizgetek magamnak, el tudom engedni Boldi újszülöttségét, sőt örülök is neki, hogy erősödik, szembeszáll a bacikkal nem olyan védtelen már mint pár héttel ezelőtt.
Eddig ilyet nem éreztem, féltem, hogy véget ér a bezártság és félelmetes lesz kiengednem a picimet.
Boldit engednem kell, könnyen megy és ez jó.
Tetszik, hogy növekszik, sokat mosolyog, gügyög, reagál a környezetére, a testvéreire.
Élvezem, hogy nem vagyok várandós, eddig csodálatos dologként éltem meg, nehéz volt azt is elengednem, hogy véget ért, már a 6. héten irígykedtem minden pocakos anyára és most ilyen nincs.
Telítődtem, az érzéssel, hogy babát várok, hogy megszülöm, hogy újszülött. Eddig mindig újra és újra át akartam élni Kori, Simi, Nino után azonnal. Most egyáltalán nem.
Benőtt a fejem vagy hogyan is fogalmazzak...
Kori és Simi oviban. Simi a szokásos üvöltéssel búcsúzik Bercitől reggelente.
Ma egy kicsit jobb volt mert tudta, hogy megyek érte alvás előtt. Nehezemre esett de elindultam Ninóval és Boldival a ködös, esős nyomasztóba délben de Simit meg kellett mentenem nehogy megint a "Ciga copojtban" találja magát amíg Kori csobban a Margitszigeti Sport uszodában.
Boldi még mindig sokat alszik napközben.
Nem hagyom, hogy alvás időben ébren legyen így ledőltem ma is és aludtunk 2 órát.
Korit a nagynéném, Zizi hozta haza az oviból (jókedvű volt de irtó fáradt és kimerült), aztán jött Péter is (ő keddenként szokott) majd beállított Anyukám egy óriási gesztenye tortával, Tibivel és Elődkével.
Hangoskodás, vadulás ilyenek tarkították az estét. Anyu főzött, Elődke "stand up-szerű"stílusban megint halálra nevettetett mindenkit (szerinte a Gyöngyöspatán van a világ közepe népdalt az EU pénzelte).
Nino beszél, két szótagosokat. Mindent mutogat amit előtt nem mondott soha, mintha eddig gyűjtögetett volna és egyszer csak 1 hét alatt megeredt a nyelve.
Kedvencem: a ki vagy te kérdésre a mutató ujjával megérinti a száját és hangosan artikulálva mondja: NI - NÓ!
Simi az Mimi, Kori az Tyotyi, Boldi az Bó-di, én vagyok Nya, Péter az Pétye és mindent próbál utánozni amit hall. Szóval úgy néz ki nincs vissza út.
Nem mondom, hogy kellett az a betegség de most sokkal jobban értékelem az egészséges időszakot.
Ninóval jó napközben, Boldi rendes kis negyedik, a nagyok hiányoznak (Berci szerint ez nem normális mert ha itthon lennének akkor megőrülnék).
Jövő héten kiderül ugyanis jön az őszi szünet...
2011. október 24., hétfő
Születés - és névnap Orsiknak
Vasárnap Berci fotós munkája után ebédelni mentünk a Labiba.
Boldi beavatása volt ez a nem kicsi N. és N. családban.
Berci nővére Orsi is október 21-i névnapos, sőt a születésnapja is csak kettővel van az enyém után, úgyhogy amióta Berci választottja vagyok azóta minden ilyen októberi ünneplés egy hatalmas közös ünnepi kavalkád.
Végre az unokatestvéreket is tudtuk egyesíteni bacilusmentesen, Simi napok óta nem tudott megnyugodni a gondolattól, hogy hamarosan játszhat Sebivel.
Ebédeltünk, köszöntöttünk, köszöntöttek, átjött a Mama és a soroksári Dédi is délutántól pedig estig tartó ajándékozás volt még nagyobb családi körben (Adri és Dóri, Berci unokatestvérei is októberi születésűek).
Nimród egész nap kétszótagos szavaival szórakoztatta a nagyérdeműt, Korit Simit alig lehetett látni (csak hallani) Sebivel és Petivel játszottak lovagosat, kalózosat.
8 hetes Boldi a féléves Samuval haverkodott, hol egyszerre hol felváltva méltatlankodtak de nem unatkoztak ők sem az biztos.
Jó nagy mulatság volt!
Boldi beavatása volt ez a nem kicsi N. és N. családban.
Berci nővére Orsi is október 21-i névnapos, sőt a születésnapja is csak kettővel van az enyém után, úgyhogy amióta Berci választottja vagyok azóta minden ilyen októberi ünneplés egy hatalmas közös ünnepi kavalkád.
Végre az unokatestvéreket is tudtuk egyesíteni bacilusmentesen, Simi napok óta nem tudott megnyugodni a gondolattól, hogy hamarosan játszhat Sebivel.
Ebédeltünk, köszöntöttünk, köszöntöttek, átjött a Mama és a soroksári Dédi is délutántól pedig estig tartó ajándékozás volt még nagyobb családi körben (Adri és Dóri, Berci unokatestvérei is októberi születésűek).
Nimród egész nap kétszótagos szavaival szórakoztatta a nagyérdeműt, Korit Simit alig lehetett látni (csak hallani) Sebivel és Petivel játszottak lovagosat, kalózosat.
8 hetes Boldi a féléves Samuval haverkodott, hol egyszerre hol felváltva méltatlankodtak de nem unatkoztak ők sem az biztos.
Jó nagy mulatság volt!
2011. október 22., szombat
Őszi kirándulás
Ma reggel fél 8-kor kezdtem el mondani, hogy menjünk el kirándulni.
11 -kor sikerült elindulni...
A Vadasparkhoz mentünk, az erdőben sétáltunk és a gyerekek nagyon élvezték az egészet: az erdőt, a makk gyűjtést, a beszélgetést és azt, hogy együtt voltunk mind a hatan egy közös családi programon.
Bercivel nyuszit és kecskét etettek a gyerekek, Nimród mondogatta, hogy Tya-tyi, Boldi pedig végig aludt a babakocsiban.
11 -kor sikerült elindulni...
A Vadasparkhoz mentünk, az erdőben sétáltunk és a gyerekek nagyon élvezték az egészet: az erdőt, a makk gyűjtést, a beszélgetést és azt, hogy együtt voltunk mind a hatan egy közös családi programon.
Bercivel nyuszit és kecskét etettek a gyerekek, Nimród mondogatta, hogy Tya-tyi, Boldi pedig végig aludt a babakocsiban.
29
Tegnap 29 éves lettem és a Névnapom is október 21-én van.
Régen megsínylettem de ma már elhalmoz a család és szeretem, hogy egy nagy ünnep az enyém.
Reggel fodrászhoz mentem (Viki csinálta és olyan lett a színe amilyet megálmodtam), utána itthon voltam a gyerekekkel akik csodaszép rajzokkal vártak.
Berci szabadnapot akart kivenni de nem sikerült úgyhogy csak este 7 után érkezett meg.
Akkor kihívta a gyerekeket, Nimród egy táskával, Simi egy habszifonnal, Kori óriási csokis dobozzal menetelt felém.
Édesek, aranyosak voltak.
A nap nehéz volt az este szép és gyerekzsivajtól hangos.
Végre jó amikor együtt vagyunk.
Régen megsínylettem de ma már elhalmoz a család és szeretem, hogy egy nagy ünnep az enyém.
Reggel fodrászhoz mentem (Viki csinálta és olyan lett a színe amilyet megálmodtam), utána itthon voltam a gyerekekkel akik csodaszép rajzokkal vártak.
Berci szabadnapot akart kivenni de nem sikerült úgyhogy csak este 7 után érkezett meg.
Akkor kihívta a gyerekeket, Nimród egy táskával, Simi egy habszifonnal, Kori óriási csokis dobozzal menetelt felém.
Édesek, aranyosak voltak.
A nap nehéz volt az este szép és gyerekzsivajtól hangos.
Végre jó amikor együtt vagyunk.
2011. október 20., csütörtök
Ünnep ma este
De jó, hogy vannak ünnepek. Amit várunk, amire készülünk ami elérkezik és nagyon örülünk.
Ma Tónit és Keth-t (az Ausztrál rokonokat) vártuk búcsúzásra, holnap elhagyják Magyarországot.
Berci apukája tegnap hívott, hogy ma jönnek 4-5 körül (vagy olvas, vagy megérezte).
Készültem bizony, hogy szépíthessek, takarítás után és nem a szakadt otthonkámban vártam a vendégeket.
Úgy volt, hogy 4 körül ide érnek de sajnos csak 7-re sikerült, több rokontól is ma vettek búcsút.
Simi már annyira várta őket, hogy 6-kor kijelentette ő most azonnal repülőre ül és el utazik "Aráliába".
Kori pedig egész nap koronában és nyakláncban, karkötővel lófrált maga választotta a ruha összeállítását (piros kockás ruha, rózsaszín csíkos harisnya). A harisnyája folyton elázott mert mindig belelépett valami vízbe, amikor mondtam, hogy vegyen másikat azt mondta: "De Anya! Én ebben akarom fogadni a vendégeket!".
Zsófi aki csütörtökönként jön, megérkezett fél 4-re, segített megint azzal, hogy lefoglalta őket. Mesélt nekik....
.......amikor meg benéztem a játszó szobába akkor pedig nyúzták rendesen - szerencsére hagyta sőt még élvezte is.
Zsófira tapadnak a babák kisugárzása van, szeretik és engem nem követelnek mindenáron ha ő itt van. Kis nyugalom, rendezgettem a lakást és a gépemen a rengeteg képet.
Aztán együtt vacsoráztunk és nem sokkal később megérkeztek a várva várt vendégek.
Ünnepélyes ajándék osztás volt, ami nagy meglepetést és még nagyobb boldogságot szerzett nekik.
Kori egy távirányítós hintós My little Pónit kapott, Simi egy kalózos ("Dzsekszperós") legót, Nino egy duplo dömpert, Boldi pedig egy méretéhez illő kis baglyocskát.
Olyan jó volt látni, hogy örülnek, hogy megköszönik.
A sok beteges nap után végre nem a kókadozó dülöngélő, levert, sírós hanem a szívből örülő, kedves, lelkes, boldog kis gyerekeimet láttam.
Kori mint a kis gép mondta, hogy "thank you very much", Simi meg azt, hogy "Dzsekszperó, Dzsekszperó".
Nimród édesen mutogatta, hogy ő "Nyi-Nyó" és magyarázta, hogy "Tyü-Työ" - ami annyit jelent, hogy a Bogyó és Babócából szeretné megnézni A Tücsök hegedűje c. részt.
Ünnep volt ez az este mert örültek nagyon - nagyon.
Végre -végre!
Ma Tónit és Keth-t (az Ausztrál rokonokat) vártuk búcsúzásra, holnap elhagyják Magyarországot.
Berci apukája tegnap hívott, hogy ma jönnek 4-5 körül (vagy olvas, vagy megérezte).
Készültem bizony, hogy szépíthessek, takarítás után és nem a szakadt otthonkámban vártam a vendégeket.
Úgy volt, hogy 4 körül ide érnek de sajnos csak 7-re sikerült, több rokontól is ma vettek búcsút.
Simi már annyira várta őket, hogy 6-kor kijelentette ő most azonnal repülőre ül és el utazik "Aráliába".
Kori pedig egész nap koronában és nyakláncban, karkötővel lófrált maga választotta a ruha összeállítását (piros kockás ruha, rózsaszín csíkos harisnya). A harisnyája folyton elázott mert mindig belelépett valami vízbe, amikor mondtam, hogy vegyen másikat azt mondta: "De Anya! Én ebben akarom fogadni a vendégeket!".
Zsófi aki csütörtökönként jön, megérkezett fél 4-re, segített megint azzal, hogy lefoglalta őket. Mesélt nekik....
.......amikor meg benéztem a játszó szobába akkor pedig nyúzták rendesen - szerencsére hagyta sőt még élvezte is.
Zsófira tapadnak a babák kisugárzása van, szeretik és engem nem követelnek mindenáron ha ő itt van. Kis nyugalom, rendezgettem a lakást és a gépemen a rengeteg képet.
Aztán együtt vacsoráztunk és nem sokkal később megérkeztek a várva várt vendégek.
Ünnepélyes ajándék osztás volt, ami nagy meglepetést és még nagyobb boldogságot szerzett nekik.
Kori egy távirányítós hintós My little Pónit kapott, Simi egy kalózos ("Dzsekszperós") legót, Nino egy duplo dömpert, Boldi pedig egy méretéhez illő kis baglyocskát.
Olyan jó volt látni, hogy örülnek, hogy megköszönik.
A sok beteges nap után végre nem a kókadozó dülöngélő, levert, sírós hanem a szívből örülő, kedves, lelkes, boldog kis gyerekeimet láttam.
Kori mint a kis gép mondta, hogy "thank you very much", Simi meg azt, hogy "Dzsekszperó, Dzsekszperó".
Nimród édesen mutogatta, hogy ő "Nyi-Nyó" és magyarázta, hogy "Tyü-Työ" - ami annyit jelent, hogy a Bogyó és Babócából szeretné megnézni A Tücsök hegedűje c. részt.
Ünnep volt ez az este mert örültek nagyon - nagyon.
Végre -végre!
Gyógyulás
Meggyógyultak!
Berci ma levitte őket a dokihoz és ezen most túl vagyunk (leszámítva Boldi szörcsögését).
Én egy kicsit vashiányos vagyok kaptam Maltofert.
Tegnap 4 gyerekkel mentem az Aldiba, nem volt nehéz. Simi üvöltött a meglepetésért, amikor nem néztem oda Nino rángatta Boldi hordozkáját a bevásárlókocsiban, Kori elcsatangolt a sorok között - sajnos négy gyerek nem fér el a kosárban.
Nem egyszerű, de legalább egyet sem hagytam el és volt a méretükben kis csizma.
Nagyon szeretnek itthon lenni, Simi minden reggel azzal jön ki, hogy: "Ma családi nap van?" , Kori is reménykedve kérdezi, hogy" ma itthon leszünk egész nap?....Juhéééé!", Nino pedig rezzenéstelen arccal oda sétál valamelyik nagyobb testvéréhez és komoly arckifejezéssel el kezdi csapkodni.
Így vagyunk most.
Berci ma levitte őket a dokihoz és ezen most túl vagyunk (leszámítva Boldi szörcsögését).
Én egy kicsit vashiányos vagyok kaptam Maltofert.
Tegnap 4 gyerekkel mentem az Aldiba, nem volt nehéz. Simi üvöltött a meglepetésért, amikor nem néztem oda Nino rángatta Boldi hordozkáját a bevásárlókocsiban, Kori elcsatangolt a sorok között - sajnos négy gyerek nem fér el a kosárban.
Nem egyszerű, de legalább egyet sem hagytam el és volt a méretükben kis csizma.
Nagyon szeretnek itthon lenni, Simi minden reggel azzal jön ki, hogy: "Ma családi nap van?" , Kori is reménykedve kérdezi, hogy" ma itthon leszünk egész nap?....Juhéééé!", Nino pedig rezzenéstelen arccal oda sétál valamelyik nagyobb testvéréhez és komoly arckifejezéssel el kezdi csapkodni.
Így vagyunk most.
2011. október 19., szerda
2011. október 18., kedd
Vérvétel, csípőszűrés
Ma jobban keltem annak ellenére, hogy egyszer félálomba lehúztam Boldi fejéről a paplanomat (nem tudom mennyi ideig aludt alatta) - ideje külön tenni nehogy még egyszer rátegyem.
Egyedül mentem vérvételre.
Mindig ájuldozom de mindig!
De most nem mertem nagyon szégyenletes lett volna. Először voltam ennél a doktornőnél és rögtön behívott az elején, hogy "kit küldött a Tan doktor?".
Levette a vért, olyan szép volt az a rendelő meg minden, hogy egyszerűen nem lehettem rosszul. Mikor kész volt gyorsan kimentem a kocsihoz csillagokat nézni aztán 5 perc után (mikor eltűntek a csillagok) már indultam is haza.
Ha kimozdulok van remény, csak nehéz kimozdulni egyedül.
Berci reggel csinált ebédet, Anyu megjött 11-re én meg indultam Boldival a Budaiba, hogy megnézzék a csípőjét.
Láss csodát: a csípője jó!
Jó volt haza vezetni gondolkodni mindenfélén, Boldi csendes útitárs.
Mire haza értem ebédeltek, aludtak, Anyukám mindent megcsinált a konyhában is. Nagyon jó érzés volt.
Ha Anyu teszi be őket az ágyba szó nélkül elalszanak.
Ha Berci itthon van, játszanak a szobájukban.
Ha egyedül vagyok velük nyúznak, kínoznak.
Valami nem stimmel.
Simi és Nino hétvégére lesznek jobban, Korinak is 1 hét volt ez a vírus.
Ha Boldi nem kapja el és nem lesz szövődményes akkor talán visszatér az életkedvem a következőig...
Kikocs! Remek a menüsor az a kakaós tészta elég sokkoló de van benne kihívás:)! Köszönöm.
Tudom, hogy akinek gyereke van az beteg és ez mindenkinek nehéz. És mindenkinek van néhány emlékezetes borzalmas hete vagy tele amit megemleget.
Most látom a negyediknél, hogy ez mindent kiszív az emberből.
Mindent.
Maradjunk erősek.
Irány az ágy...
Egyedül mentem vérvételre.
Mindig ájuldozom de mindig!
De most nem mertem nagyon szégyenletes lett volna. Először voltam ennél a doktornőnél és rögtön behívott az elején, hogy "kit küldött a Tan doktor?".
Levette a vért, olyan szép volt az a rendelő meg minden, hogy egyszerűen nem lehettem rosszul. Mikor kész volt gyorsan kimentem a kocsihoz csillagokat nézni aztán 5 perc után (mikor eltűntek a csillagok) már indultam is haza.
Ha kimozdulok van remény, csak nehéz kimozdulni egyedül.
Berci reggel csinált ebédet, Anyu megjött 11-re én meg indultam Boldival a Budaiba, hogy megnézzék a csípőjét.
Láss csodát: a csípője jó!
Jó volt haza vezetni gondolkodni mindenfélén, Boldi csendes útitárs.
Mire haza értem ebédeltek, aludtak, Anyukám mindent megcsinált a konyhában is. Nagyon jó érzés volt.
Ha Anyu teszi be őket az ágyba szó nélkül elalszanak.
Ha Berci itthon van, játszanak a szobájukban.
Ha egyedül vagyok velük nyúznak, kínoznak.
Valami nem stimmel.
Simi és Nino hétvégére lesznek jobban, Korinak is 1 hét volt ez a vírus.
Ha Boldi nem kapja el és nem lesz szövődményes akkor talán visszatér az életkedvem a következőig...
Kikocs! Remek a menüsor az a kakaós tészta elég sokkoló de van benne kihívás:)! Köszönöm.
Tudom, hogy akinek gyereke van az beteg és ez mindenkinek nehéz. És mindenkinek van néhány emlékezetes borzalmas hete vagy tele amit megemleget.
Most látom a negyediknél, hogy ez mindent kiszív az emberből.
Mindent.
Maradjunk erősek.
Irány az ágy...
2011. október 17., hétfő
Harc a túlélésért
Nino hörög és verekszik.
Sokszor Simi a felbujtó ("Verd meg a Korikát!") - Ninó megy és megveri.
Ma azt játszottuk, hogy megeszi őket a porszívó és ez nagyon vicces volt nekik, sorba álltak, hogy kinek mijét szippantsa be (karokat, fejet, hajat, pocit).
Ez a játék csak 10 perces volt a nap többi része elég rémesen telt.
Simi és Nino a legrosszabb (rondán köhögnek), Kori javult, Boldi kicsit náthás.
3-nak folyik az orra, kenik mindenhova.
Simit és Ninót levittem az orvoshoz, a betegség ugyanaz az csak más stádiumban, Siminek kell köptető, Ninónak még köhögéscsillapító meg kevert orrcsepp. Még nem kell antibiotikum de csütörtökön megyünk újra.
Viszont a gyerekek mellett én is rémesen nézek ki, a Doktor bácsi a lelkemre kötötte, hogy menjek el vérvételre és az eredményt látni akarja, valamint csöppentsek a gyerekek szemcseppjével mert vörös a szemem.
Nem tudom szavakba önteni ezt az állapotot ami jelenleg nálunk van - újszülött, betegség , kialvatlanság, éjjeli virrasztás, főzés, mosás, takarítás, kiabálás, veszekedés, sírás............
A testvérek mindenen össze vesznek, hogy ki hol üljön, mit vett el a másiktól és ezt hallgatni borzasztóan fárasztó amellett, hogy elég lenne nekem csak a gyógyításuk.
Nem tudom mindenki ivott e eleget, bevették e gyógyszert, ki reggelizett már, kinek mit kell még beadni, Boldi mikor evett, hova tegyem hogy őt ne köhögjék arcon a nagyobbak mit csináljak ha ő is sír és Nimród is zokog és közben folyik az orra és belém keni és ha Boldit így felveszem akkor ő is benyalja a bacikat....szóval van feladat bőven, lehetetlen teljesíteni mert én 11 kor még nem ettem semmit és jönnek hogy "Anya meséld el ezt" vagy "rakjuk ki a kirakót" vagy éppen püfölik egymást és hozzá visítanak (ez a leggyakoribb elfoglaltság), és én mondom, hogy "mindjárt, mindjárt" és "most nem tudom" , "menj a másik szobába", és akkor megsértődnek vagy sírnak vagy mindkettő egyszerre....
Totál egyedül vagyok ezzel a sok beteg gyerekkel és a gyógyításukkal.
Hogy lehet ezt jól csinálni vagy csak a túlélésre menjek???
Sokszor Simi a felbujtó ("Verd meg a Korikát!") - Ninó megy és megveri.
Ma azt játszottuk, hogy megeszi őket a porszívó és ez nagyon vicces volt nekik, sorba álltak, hogy kinek mijét szippantsa be (karokat, fejet, hajat, pocit).
Ez a játék csak 10 perces volt a nap többi része elég rémesen telt.
Simi és Nino a legrosszabb (rondán köhögnek), Kori javult, Boldi kicsit náthás.
3-nak folyik az orra, kenik mindenhova.
Simit és Ninót levittem az orvoshoz, a betegség ugyanaz az csak más stádiumban, Siminek kell köptető, Ninónak még köhögéscsillapító meg kevert orrcsepp. Még nem kell antibiotikum de csütörtökön megyünk újra.
Viszont a gyerekek mellett én is rémesen nézek ki, a Doktor bácsi a lelkemre kötötte, hogy menjek el vérvételre és az eredményt látni akarja, valamint csöppentsek a gyerekek szemcseppjével mert vörös a szemem.
Nem tudom szavakba önteni ezt az állapotot ami jelenleg nálunk van - újszülött, betegség , kialvatlanság, éjjeli virrasztás, főzés, mosás, takarítás, kiabálás, veszekedés, sírás............
A testvérek mindenen össze vesznek, hogy ki hol üljön, mit vett el a másiktól és ezt hallgatni borzasztóan fárasztó amellett, hogy elég lenne nekem csak a gyógyításuk.
Nem tudom mindenki ivott e eleget, bevették e gyógyszert, ki reggelizett már, kinek mit kell még beadni, Boldi mikor evett, hova tegyem hogy őt ne köhögjék arcon a nagyobbak mit csináljak ha ő is sír és Nimród is zokog és közben folyik az orra és belém keni és ha Boldit így felveszem akkor ő is benyalja a bacikat....szóval van feladat bőven, lehetetlen teljesíteni mert én 11 kor még nem ettem semmit és jönnek hogy "Anya meséld el ezt" vagy "rakjuk ki a kirakót" vagy éppen püfölik egymást és hozzá visítanak (ez a leggyakoribb elfoglaltság), és én mondom, hogy "mindjárt, mindjárt" és "most nem tudom" , "menj a másik szobába", és akkor megsértődnek vagy sírnak vagy mindkettő egyszerre....
Totál egyedül vagyok ezzel a sok beteg gyerekkel és a gyógyításukkal.
Hogy lehet ezt jól csinálni vagy csak a túlélésre menjek???
2011. október 16., vasárnap
Nyugalmas éjszaka
Az éjszaka nyugodtan telt.
Ninókámat és a többieket fél 11 körül sikerült letenni aludni.
Berci 11 után érekezett meg nagyon fáradtan de legalább itt volt.
Még mindig Boldival alszom, így Berci befeküdt Ninó mellé próbálom elkerülni az összefertőzést de tudom, hogy ez igazából nem is rajtam múlik, nem lehet ezt kivédeni, csak próbálom.
Néha felhörgött Nimród de nem ébredt, nem fulladt. Reggel is ugatott egy keveset és még mindig sápadt de ez már nem olyan ijesztő.
Én sokszor keltem és néztem a gyerekeket mindenki lélegzik e, Boldit mindig szoptatással altattam vissza úgyhogy reggelre szegénykém eléggé tele volt.
Simi nagyon csúnyán köhög és lázas is volt elalvás előtt, Kori csak reggel krákog elég kitartóan.
Még mindig sokkos állapotban vagyok a tegnap történtek miatt és kikészít az aggódás, a lerobbantságom, a félelem, hogy Boldi lesz a következő és, hogy az egész telünk ilyen lesz.
Mindenkire szeretettel gondolok aki kruppos, bronchitises, asztmás, hörgős, fulladós gyereket nevelget és éjszaka nyitott ablaknál alszik (mint mi is ma éjjel).
Köszönöm a tanácsokat és a gondolást és azt, hogy nem lett nagyobb baj.
Ninókámat és a többieket fél 11 körül sikerült letenni aludni.
Berci 11 után érekezett meg nagyon fáradtan de legalább itt volt.
Még mindig Boldival alszom, így Berci befeküdt Ninó mellé próbálom elkerülni az összefertőzést de tudom, hogy ez igazából nem is rajtam múlik, nem lehet ezt kivédeni, csak próbálom.
Néha felhörgött Nimród de nem ébredt, nem fulladt. Reggel is ugatott egy keveset és még mindig sápadt de ez már nem olyan ijesztő.
Én sokszor keltem és néztem a gyerekeket mindenki lélegzik e, Boldit mindig szoptatással altattam vissza úgyhogy reggelre szegénykém eléggé tele volt.
Simi nagyon csúnyán köhög és lázas is volt elalvás előtt, Kori csak reggel krákog elég kitartóan.
Még mindig sokkos állapotban vagyok a tegnap történtek miatt és kikészít az aggódás, a lerobbantságom, a félelem, hogy Boldi lesz a következő és, hogy az egész telünk ilyen lesz.
Mindenkire szeretettel gondolok aki kruppos, bronchitises, asztmás, hörgős, fulladós gyereket nevelget és éjszaka nyitott ablaknál alszik (mint mi is ma éjjel).
Köszönöm a tanácsokat és a gondolást és azt, hogy nem lett nagyobb baj.
2011. október 15., szombat
Kőkemény krupp
Az ördög nem alszik vagy a JóIsten próbatétele ez...
Nimród a délutáni alvásból olyan fulladással ébredt amilyet én előtte még sosem láttam. Pedig van egy kruppos gyerekem de ezek után Korika kruppja csak kruppocska.
Nimród kőkeményen fulladt, hála az égnek volt itthon Rectodelt kúp amit előtte sosem adtam és azt sem tudtam mennyi kell Ninónak de miután úgy láttam, hogy vagy beadom vagy megfullad így belőttem lesz ami lesz. Az üvöltéstől még jobban fulladozott de betakartam egy nagy paplanba és kimentünk az erkélyre ahol hűvös volt a levegő.
A párásító is ment itthon és inhaláltunk is alvás előtt de ezek szerint ez sokkal komolyabb kruppos roham volt amint amit én eddig ismertem.
Még vagy 40 percen keresztül hörgött az ölemben hol felakadt a szeme hol elaludt de nagyon hangosan sípolt. Mindenkit hívtam akit csak lehetett, hogy mikor kell mentőt hívni. 5-ből csak ketten vették fel, egy anyuka és a nővérem, később Anita is vissza hívott (1 hete volt Ágostonnal ugyanígy de neki mentőt kellet hívnia mert első roham volt és se kúp de párásító nem volt otthon és elájult a gyereke).
Nem tudtam hol az a pont amikor hívni kell. Levegőt kapott de hangosan vette, ijesztően hangosan, a telefonba pedig mindenki azt mondta várjam meg amig hat a kúp a lényeg, hogy nem fuldoklik már.
Ültem az erkélyen, öleltem azt a kicsi kis fulladozó testet és nem tudtam mi lesz ha kórházba kell menni hiszen az újszülöttem ott alszik a másik szobában, kivel hogyan kerül be?
Istenem segíts!
Berci fotózni volt egy esküvőn, Misi egy távoli rokon nősült Dunaújvárosban. Még az a szerencse, hogy saját kocsival küldtem el, hogy ne várjon arra, hogy haza hozzák -így még ma haza ér a holnap reggel helyett.
Péter jött 4-re ez volt Isten ajándéka mert ha nincs itt és egyedül csinálom akkor lehet, hogy elbukok.
Hozta a lázcsillapítót míg én rátartottam a levegőt a ziháló Ninóra, aztán hozta a kúpot amit benyomtam, aztán segített az erkélyre mennem a gyerekkel és betakart minket mert én egy szál pólócskába rohantam ki vele és azért már elég hideg van.
Aztán a gyerekekkel játszott mert őket is el kellett terelni a pánikról.
Majdnem egy órát ültünk ott kint, Ninó egyszer csak felállt és elsétált, bement játszani akkor már tudtam, hogy jobban van de még vagy 2 órán át hörgött mint az a csúnya kistestű kutya amelyik tényleg mindig hörög.
Sokkoló volt ez az egész. Hiába tudtam mindent, hallottam mindent , hogy mit kell csinálni, ez abban a pillanatban teljesen másképp történik. Ezt nem lehet higgadtan kezelni mikor fuldoklik a gyereked, ott van 3 másik amelyikből az egyik újszülött és a férjem 1 órányira lakodalomban. Hála az égnek, hogy nem kellett mentőt hívni, mert nem is akartam mert mindent tudtam, hogy hideg levegő meg inhalátor, meg kúp na de akkor is az a hörgés meg a láz meg az arca, hogy rosszul van....
A gyerekorvos vissza hívott és elnézést kért, hogy éppen futni volt és nem tudta felvenni, mindent elmondott, kúpot legközelebb hajnali 5-kor kaphat, sinecodot adjak még és lázcsillapítót ha meg nincs láza akkor menjünk sétálni.
Rendes ez az orvos, mindig félek, hogy hülyének néz de ha felveszi hétvégén is sőt még vissza is hív akkor elviselem ha tényleg annak tart.
Este 7-kor lementünk Péterrel és az összes gyerekkel felpakolva.
Hihetetlen jófej Péter, mindent megcsinál amit kérek, nem gondoltam volna mikor 18 évvel ezelőtt én pelenkáztam...
Szereti a gyerekeket, nem csak kötelességből segít sőt még nagyon jókat nevet is Simin, hogy retteg, vagy Korin, hogy okoskodik meg Ninón, hogy mennyire édes és Boldi "miniségét" is szeretettel figyeli. Szóval Péter jó nagyon.
Kori és Simi egy-egy oldalról csimpaszkodtak Péterbe nagyon édesek voltak. Kori várta, hogy találkozzunk egy rókával, Simi rettegett, hogy találkozunk egy rókával.
Nem találkoztunk.
(Pedig 2 napja Berci lefotózott egyet a házunk előtt!)
Ninó a testvér kocsi első ülésén utazott, már nem hörgött egyáltalán és tetszett neki, hogy ő a vonat vezetője, Boldi pedig hátul az utas. Mivel én toltam én lettem a krumplifejű palacsinta a gyerekek szerint - ezen jót mulattunk.
Egy nagy kör után haza jöttünk, vacsora és fürdetés után Péter elment.
Hálásan köszönöm neki, hogy itt volt és mindenben segített. Azért ő is megijedt de jól leplezte. Mikor Ninó jobban lett csak akkor mondta, hogy "ez durva volt".
Ninóka egész este olyan fal fehér fejjel mászkált, hogy ijesztő volt. Évi csak most mondta, hogy ez a holdvilág kép és a kúptól van. Félelmetes jelenség.
Boldit nagyon féltem, nem tudom mi lesz ha elkapja ezt a vírust, odáig már nem fajulhat ez a dolog, egyszerűen van olyan, hogy kész, elég...
Én soha többet nem akarok ilyen napot.
Nimród a délutáni alvásból olyan fulladással ébredt amilyet én előtte még sosem láttam. Pedig van egy kruppos gyerekem de ezek után Korika kruppja csak kruppocska.
Nimród kőkeményen fulladt, hála az égnek volt itthon Rectodelt kúp amit előtte sosem adtam és azt sem tudtam mennyi kell Ninónak de miután úgy láttam, hogy vagy beadom vagy megfullad így belőttem lesz ami lesz. Az üvöltéstől még jobban fulladozott de betakartam egy nagy paplanba és kimentünk az erkélyre ahol hűvös volt a levegő.
A párásító is ment itthon és inhaláltunk is alvás előtt de ezek szerint ez sokkal komolyabb kruppos roham volt amint amit én eddig ismertem.
Még vagy 40 percen keresztül hörgött az ölemben hol felakadt a szeme hol elaludt de nagyon hangosan sípolt. Mindenkit hívtam akit csak lehetett, hogy mikor kell mentőt hívni. 5-ből csak ketten vették fel, egy anyuka és a nővérem, később Anita is vissza hívott (1 hete volt Ágostonnal ugyanígy de neki mentőt kellet hívnia mert első roham volt és se kúp de párásító nem volt otthon és elájult a gyereke).
Nem tudtam hol az a pont amikor hívni kell. Levegőt kapott de hangosan vette, ijesztően hangosan, a telefonba pedig mindenki azt mondta várjam meg amig hat a kúp a lényeg, hogy nem fuldoklik már.
Ültem az erkélyen, öleltem azt a kicsi kis fulladozó testet és nem tudtam mi lesz ha kórházba kell menni hiszen az újszülöttem ott alszik a másik szobában, kivel hogyan kerül be?
Istenem segíts!
Berci fotózni volt egy esküvőn, Misi egy távoli rokon nősült Dunaújvárosban. Még az a szerencse, hogy saját kocsival küldtem el, hogy ne várjon arra, hogy haza hozzák -így még ma haza ér a holnap reggel helyett.
Péter jött 4-re ez volt Isten ajándéka mert ha nincs itt és egyedül csinálom akkor lehet, hogy elbukok.
Hozta a lázcsillapítót míg én rátartottam a levegőt a ziháló Ninóra, aztán hozta a kúpot amit benyomtam, aztán segített az erkélyre mennem a gyerekkel és betakart minket mert én egy szál pólócskába rohantam ki vele és azért már elég hideg van.
Aztán a gyerekekkel játszott mert őket is el kellett terelni a pánikról.
Majdnem egy órát ültünk ott kint, Ninó egyszer csak felállt és elsétált, bement játszani akkor már tudtam, hogy jobban van de még vagy 2 órán át hörgött mint az a csúnya kistestű kutya amelyik tényleg mindig hörög.
Sokkoló volt ez az egész. Hiába tudtam mindent, hallottam mindent , hogy mit kell csinálni, ez abban a pillanatban teljesen másképp történik. Ezt nem lehet higgadtan kezelni mikor fuldoklik a gyereked, ott van 3 másik amelyikből az egyik újszülött és a férjem 1 órányira lakodalomban. Hála az égnek, hogy nem kellett mentőt hívni, mert nem is akartam mert mindent tudtam, hogy hideg levegő meg inhalátor, meg kúp na de akkor is az a hörgés meg a láz meg az arca, hogy rosszul van....
A gyerekorvos vissza hívott és elnézést kért, hogy éppen futni volt és nem tudta felvenni, mindent elmondott, kúpot legközelebb hajnali 5-kor kaphat, sinecodot adjak még és lázcsillapítót ha meg nincs láza akkor menjünk sétálni.
Rendes ez az orvos, mindig félek, hogy hülyének néz de ha felveszi hétvégén is sőt még vissza is hív akkor elviselem ha tényleg annak tart.
Este 7-kor lementünk Péterrel és az összes gyerekkel felpakolva.
Hihetetlen jófej Péter, mindent megcsinál amit kérek, nem gondoltam volna mikor 18 évvel ezelőtt én pelenkáztam...
Szereti a gyerekeket, nem csak kötelességből segít sőt még nagyon jókat nevet is Simin, hogy retteg, vagy Korin, hogy okoskodik meg Ninón, hogy mennyire édes és Boldi "miniségét" is szeretettel figyeli. Szóval Péter jó nagyon.
Kori és Simi egy-egy oldalról csimpaszkodtak Péterbe nagyon édesek voltak. Kori várta, hogy találkozzunk egy rókával, Simi rettegett, hogy találkozunk egy rókával.
Nem találkoztunk.
(Pedig 2 napja Berci lefotózott egyet a házunk előtt!)
Ninó a testvér kocsi első ülésén utazott, már nem hörgött egyáltalán és tetszett neki, hogy ő a vonat vezetője, Boldi pedig hátul az utas. Mivel én toltam én lettem a krumplifejű palacsinta a gyerekek szerint - ezen jót mulattunk.
Egy nagy kör után haza jöttünk, vacsora és fürdetés után Péter elment.
Hálásan köszönöm neki, hogy itt volt és mindenben segített. Azért ő is megijedt de jól leplezte. Mikor Ninó jobban lett csak akkor mondta, hogy "ez durva volt".
Ninóka egész este olyan fal fehér fejjel mászkált, hogy ijesztő volt. Évi csak most mondta, hogy ez a holdvilág kép és a kúptól van. Félelmetes jelenség.
Boldit nagyon féltem, nem tudom mi lesz ha elkapja ezt a vírust, odáig már nem fajulhat ez a dolog, egyszerűen van olyan, hogy kész, elég...
Én soha többet nem akarok ilyen napot.
4 beteg kicsi gyerek
Nimród éjszaka lett kruppos, Simi lázas volt még tegnap este is, Kori nagyon csúnyán köhög, Boldi megint náthás nagyon remélem ő nem jut el a köhögésig mert akkor sakk-matt.
Nagyon betalált ez a durva ovis vírus.
Óránként keltem hol Ninó hörgésére, hol Boldi tekergős szörcsögésére.
Senki nem mondta, hogy könnyű lesz...
Nagyon betalált ez a durva ovis vírus.
Óránként keltem hol Ninó hörgésére, hol Boldi tekergős szörcsögésére.
Senki nem mondta, hogy könnyű lesz...
2011. október 13., csütörtök
Bánatos szemek mindenfelé
Vannak pillanatok amit nem felejt el az ember.
Én biztos nem fogom elfelejteni Simi mai arcát mikor érte mentem az oviba. Olyan szívfacsaróan szomorú és reménykedő és kétségbeesett őzike szemekkel várt az ajtóban.
Már sorba álltak negyed 4-kor, hogy kimennek az udvarra és akkor Simike ott leselkedett a sorban, hogy mikor megyek már és csak annyit mondott neki az óvónéni, hogy "na látod itt van Anya nem kell sírni".
Anita is azt mesélte, hogy mikor mentek át a Csiga csoportba - mert ott kellett ma aludniuk mert olyan kevesen voltak a többi csoportban is - akkor nagyon sírt, hogy nem akar bent lenni.
Hajszálon múlt, hogy ma elengedtem mert volt bennem valami, hogy ő is beteg lesz és tessék estére lett egy kis láza is és már ő is köhög ahogy a nővére. Ráadásul megkímélhettem volna ettől a szomorúságtól.
Nem akarom azzal sanyargatni magam, hogy felidézem a fejét mikor megláttam de ilyen kis Simikéje senkinek nincs.
Aranyos és kedves Zsófi jött ma megint (csütörtökön segít már harmadszorra) így rohantam Simiért, hogy ébredésre ott legyek - miután beszéltem Anitával és megszakadt a szívem -.
Simit elvittem cukrászdába és választott egy marcipán tigrist, utána boltba mentünk aztán haza. Jó volt csak kettesben lenni.
Félre tehetném már azt a kínzó empátiámat mert nehezen viselem, hogy szenvednek ezek a gyerekek. Ide-oda rohanok, hogy mindenkinek meglegyen a vitamin, a gyógyszer, az evés-ivás, orrfújás és közben nem tudok megállni egy pillanatra vagy ha meg is állok egy kicsit (végre ma társasoztunk egyet és lementünk kicsit hintázni) az kevés nekik és közben elmondhatatlanul fáradt vagyok és nem tudom úgy csinálni, hogy az jó legyen, pedig akarom.
Úgy érzem meg vagyok kötve, a fáradtság és ez a "mission impossible" blokkol rettenetesen.
Zsófi szívből és teljes energiával segít nekem, hogy legalább ez az egy délután könnyebb és vidámabb legyen. Elrakta a ruhákat, játszott, rajzolt (velük) enni-inni adott nekik és kivette az összes feladatot a kezemből amit tudott és még így is maradt bőven.
Nimród szereti Zsófit, belemarkol a pólójába és ringatózik a kezében.
Ez most tényleg nem panaszkodás ezek tények. Rengeteg a munka, kevés az öröm és nagyon nehéz most a gyerekeknek. Remélem be tudom pótolni azt ami most elvész.
Berciről nem tudom mit írhatnék, dolgozik, dolgozik, dolgozik....
Én biztos nem fogom elfelejteni Simi mai arcát mikor érte mentem az oviba. Olyan szívfacsaróan szomorú és reménykedő és kétségbeesett őzike szemekkel várt az ajtóban.
Már sorba álltak negyed 4-kor, hogy kimennek az udvarra és akkor Simike ott leselkedett a sorban, hogy mikor megyek már és csak annyit mondott neki az óvónéni, hogy "na látod itt van Anya nem kell sírni".
Anita is azt mesélte, hogy mikor mentek át a Csiga csoportba - mert ott kellett ma aludniuk mert olyan kevesen voltak a többi csoportban is - akkor nagyon sírt, hogy nem akar bent lenni.
Hajszálon múlt, hogy ma elengedtem mert volt bennem valami, hogy ő is beteg lesz és tessék estére lett egy kis láza is és már ő is köhög ahogy a nővére. Ráadásul megkímélhettem volna ettől a szomorúságtól.
Nem akarom azzal sanyargatni magam, hogy felidézem a fejét mikor megláttam de ilyen kis Simikéje senkinek nincs.
Aranyos és kedves Zsófi jött ma megint (csütörtökön segít már harmadszorra) így rohantam Simiért, hogy ébredésre ott legyek - miután beszéltem Anitával és megszakadt a szívem -.
Simit elvittem cukrászdába és választott egy marcipán tigrist, utána boltba mentünk aztán haza. Jó volt csak kettesben lenni.
Félre tehetném már azt a kínzó empátiámat mert nehezen viselem, hogy szenvednek ezek a gyerekek. Ide-oda rohanok, hogy mindenkinek meglegyen a vitamin, a gyógyszer, az evés-ivás, orrfújás és közben nem tudok megállni egy pillanatra vagy ha meg is állok egy kicsit (végre ma társasoztunk egyet és lementünk kicsit hintázni) az kevés nekik és közben elmondhatatlanul fáradt vagyok és nem tudom úgy csinálni, hogy az jó legyen, pedig akarom.
Úgy érzem meg vagyok kötve, a fáradtság és ez a "mission impossible" blokkol rettenetesen.
Zsófi szívből és teljes energiával segít nekem, hogy legalább ez az egy délután könnyebb és vidámabb legyen. Elrakta a ruhákat, játszott, rajzolt (velük) enni-inni adott nekik és kivette az összes feladatot a kezemből amit tudott és még így is maradt bőven.
Nimród szereti Zsófit, belemarkol a pólójába és ringatózik a kezében.
Ez most tényleg nem panaszkodás ezek tények. Rengeteg a munka, kevés az öröm és nagyon nehéz most a gyerekeknek. Remélem be tudom pótolni azt ami most elvész.
Berciről nem tudom mit írhatnék, dolgozik, dolgozik, dolgozik....
2011. október 12., szerda
Szemklinika megint és váratlan helyzet
Ma hajnalban megint megcéloztuk a Tömő utcai klinikát, hogy Boldi szeme végleg rendbe jöjjön. Szerencsére a csecsemőket előre veszik úgyhogy nem kellett végig várni a sort de elég sok szörnyűséget láttunk még így is, sok beteg szemű kisgyereket és az nagyon rossz volt.
Elvileg most már rendben lesz, de megint el volt záródva a csatorna lenti része úgyhogy szondázni kellett mindkét oldalon.
Kori itthon van, Simit elvittük korán reggel az oviba ami nem nagyon tetszett neki.
Nagymama jött 7-re, hogy vigyázzon az itthoniakra.
Berci megint éjjel dolgozott a képeken mert ma reggelre el kellett készülnie, Boldit éjjel 3-kor hoztam vissza magam mellé addig együtt voltak a dolgozóban, hogy tudjak pihenni. Boldi 11-kor rákezdett úgy igazán és nem akart megnyugodni én pedig képtelen voltam ellátni anyai teendőimet így evés után Berci elvitte, hogy megnyugtassa. Az autósülésben szundikált mikor megtaláltam, Berci még gépezett, Boldit vissza tettem az ágyba.
A klinika után 11-re értünk haza. Befejeztem a levest amit a Nagymama elkezdett, majd beadtam a gyógyszereket utána pedig letettem őket aludni. Kori bevonult a kis szobába, azt mondta ott alszik egyedül vagy legalábbis csöndben lesz. Betartotta talán aludt is de legalább nem volt zajjal, nagyon jólesett.
Nagypapa ment Simiért az oviba, és váratlanul az ausztrál rokonokkal jelentek meg a lépcsőházban.
Már kétszer volt róla szó, hogy jönnek a mai napról viszont nem úgyhogy elég rosszul lettem mert az ágy nyitva volt és nem volt porszívózva mert örültem hogy végre pihenhetek délután.
Tessék, erre megjöttek váratlanul és ez nagyon rosszul esett mert eddig mindig elpakoltam mindent most, hogy nem tudtam, hogy jönnek nem volt rend mivel egész délelőtt nem voltam itthon. Mérges vagyok.
Elvileg most már rendben lesz, de megint el volt záródva a csatorna lenti része úgyhogy szondázni kellett mindkét oldalon.
Kori itthon van, Simit elvittük korán reggel az oviba ami nem nagyon tetszett neki.
Nagymama jött 7-re, hogy vigyázzon az itthoniakra.
Berci megint éjjel dolgozott a képeken mert ma reggelre el kellett készülnie, Boldit éjjel 3-kor hoztam vissza magam mellé addig együtt voltak a dolgozóban, hogy tudjak pihenni. Boldi 11-kor rákezdett úgy igazán és nem akart megnyugodni én pedig képtelen voltam ellátni anyai teendőimet így evés után Berci elvitte, hogy megnyugtassa. Az autósülésben szundikált mikor megtaláltam, Berci még gépezett, Boldit vissza tettem az ágyba.
A klinika után 11-re értünk haza. Befejeztem a levest amit a Nagymama elkezdett, majd beadtam a gyógyszereket utána pedig letettem őket aludni. Kori bevonult a kis szobába, azt mondta ott alszik egyedül vagy legalábbis csöndben lesz. Betartotta talán aludt is de legalább nem volt zajjal, nagyon jólesett.
Nagypapa ment Simiért az oviba, és váratlanul az ausztrál rokonokkal jelentek meg a lépcsőházban.
Már kétszer volt róla szó, hogy jönnek a mai napról viszont nem úgyhogy elég rosszul lettem mert az ágy nyitva volt és nem volt porszívózva mert örültem hogy végre pihenhetek délután.
Tessék, erre megjöttek váratlanul és ez nagyon rosszul esett mert eddig mindig elpakoltam mindent most, hogy nem tudtam, hogy jönnek nem volt rend mivel egész délelőtt nem voltam itthon. Mérges vagyok.
2011. október 11., kedd
Üvöltés
Este 6-tól 8-ig mindenki üvöltött ma nálunk. Berci persze dolgozott, nem volt itthon úgyhogy ő nem lehetett részese ennek az idillnek.
Minden estét egyedül csinálok, az etetést, fürdetést, fektetést és már kedvem sincs bele olvasni más blogjába ahol arról írnak milyen jó mikor apa haza érkezik a fürdetésre és utána együtt a család - mert csak elszomorodom.
Még sosem voltam ennyit a férjem nélkül és pont most amikor megszázszorozódott a feladat itthon neki meg még sosem kellett ennyit dolgoznia, hogy mindenre teljen, hogy a minimál szinten kijöjjünk hónapról hónapra.
Szeretném ha rendben lenne a lakás amikor lefekszem aludni de sírva fogom meg a felmosót és pakolom el a rengeteg gyerek ruhát felét a szennyesbe felét a szerkénybe, és legszívesebben káromkodom mikor még egy tányért el kell mosnom mielőtt befekszem az ágyba.
Kornélia tegnap éjjel krupposan köhögött úgyhogy nem engedtem oviba. Elég sápadt is meg lassabb mint szokott lenni de még így is energikus megszenvedek vele minden délutáni alvást mikor itthon van. Nem tudok pihenni mellette sem és ha rácsukom az ajtót akkor sem mert nem képes megmaradni és csöndben pihenni, elaludni, megnyugodni. Mindig mocorog, vagy a zokniját tépi, vagy kitalálja, hogy szomjas vagy pisilnie kell szóval mindent bevet és roppant idegesítő. Hangosan leszidni nem lehet mert akkor Nimród ébred, ha meg hagyom, hogy a másik szobában játszon akkor tuti zajong valamivel vagy csörömpöl majd megjelenik, hogy mi nem jó.
Ez csak azért rémes mert nekem kell a nap közepén az a 2 óra csönd és nyugalom mikor nem mozdul senki és semmi. Boldit könnyű altatni ha magam mellé veszem az ágyon, Ninó is alszik, Simi is ha itthon van, de Kori valami rémesen ellenálló és ezzel nagyon lefáraszt.
Szóval jó kis hétnek nézek elébe nagyon el fogok fáradni a hátralévő napokban az biztos.
Ma eljött Anyukám segíteni. Ő vitte le Korit a dokihoz (nem mehet a héten oviba) utána csinált ebédet meg sütött sütit és a konyhát is rendbe rakta.
Este aztán nem értette (a telefonba) hogy lehet 9-kor megint rendetlen mikor ő tisztán hagyta itt de mondtam, hogy azóta többször megetettem négy gyereket akik halmozzák a mosatlant meg morzsáznak meg ilyenek.
Anyu azt is kérte, hogy ne mondjam egyfolytában, hogy sajnálom a gyerekeket. Tényleg mindig ezt mondom, hogy jaj szegény Simi egész nap egyedül van az oviba meg jaj szegény Ninó egy mesét nem tudok neki elmesélni meg jaj szegény Kori, hogy itthon van és nem tudom szórakoztatni szegényt.
Egyébként ez tényleg jellemző rám mindig azon agyalok, hogy miért sajnáljam őket. Nem tudatosan de Simit tényleg sajnálom az ovi miatt mert olyan kis pici meg félénk de valóban nem jó ha ezt meghallja...
Péter délután 4-re jött vigyázni amíg én elmentem Simiért aki a bátorság próbáját kiállta és egyedül (tehát a testvére nélkül) végig csinált egy teljes napot az oviban ott alvással.
Amikor megláttam ott állt az óvónéni mellett és vágyakozva nézett a kapu felé majd mikor észrevett akkor elkezdett felém sétálni és egyre jobban mosolygott.
Én annyira szeretem ezt a kis félénk Simonkát és úgy fognám ott egész nap a kezét és látnám, hogyan boldogul és megvédeném mindentől.
Azt mondta hazafelé az autóban, hogy bent volt a kis házban és akkor oda mentek gyerekek és kizavarták, hogy az az ő házuk (húúúú ilyenkor nagyon mérges vagyok).
Ekkor aztán jött egy kis tanbeszéd, hogy védje meg magát az oviban hiszen itthon is megküzd a dolgokért, az oviba se meneküljön ne hagyja, hogy bántsák.
Aztán persze jött egy kis meglepetés a sparból mert nekem akkor is egy kis hős, hogy "kibírta" bátran.
De ez is olyan Simis, hogy választott egy kinder tojást amibe szuper kis állatka volt (végre nem valami ronda színű zombi) és nagyon örült neki és izgult, hogy Kori el ne vegye és betette a zsebébe de este 8-kor már nem találta, eltűnt.
Boldi 2 napja szinte egész este üvölt, eddig bírta amíg a nagyokat rendezgettem de most úgy tűnik kezd okosodni nem akar kimaradni semmiből. Egyszer magamra kötöm, aztán az autós ülésbe teszem ha ez sem jó, vissza az ágyba.
Nimród úgy érezte ma csak ő simogathatja, így Boldi feje fölött heves verekedésbe kezdett mikor Simi is Babázni akart. Hát ezt elég nehéz nyugodtan elhárítani.
Ha lenne időm biztosan bekukkantanék más sok gyerekeshez is, hogy ott mi megy esténként, különösen az apátlan megoldások érdekelnek de mivel sem időm se energiám utána nézni így csak biztos lehetek benne, hogy én nagyon rosszul és türelmetlenül kezelem a helyzetet.
Minden estét egyedül csinálok, az etetést, fürdetést, fektetést és már kedvem sincs bele olvasni más blogjába ahol arról írnak milyen jó mikor apa haza érkezik a fürdetésre és utána együtt a család - mert csak elszomorodom.
Még sosem voltam ennyit a férjem nélkül és pont most amikor megszázszorozódott a feladat itthon neki meg még sosem kellett ennyit dolgoznia, hogy mindenre teljen, hogy a minimál szinten kijöjjünk hónapról hónapra.
Szeretném ha rendben lenne a lakás amikor lefekszem aludni de sírva fogom meg a felmosót és pakolom el a rengeteg gyerek ruhát felét a szennyesbe felét a szerkénybe, és legszívesebben káromkodom mikor még egy tányért el kell mosnom mielőtt befekszem az ágyba.
Kornélia tegnap éjjel krupposan köhögött úgyhogy nem engedtem oviba. Elég sápadt is meg lassabb mint szokott lenni de még így is energikus megszenvedek vele minden délutáni alvást mikor itthon van. Nem tudok pihenni mellette sem és ha rácsukom az ajtót akkor sem mert nem képes megmaradni és csöndben pihenni, elaludni, megnyugodni. Mindig mocorog, vagy a zokniját tépi, vagy kitalálja, hogy szomjas vagy pisilnie kell szóval mindent bevet és roppant idegesítő. Hangosan leszidni nem lehet mert akkor Nimród ébred, ha meg hagyom, hogy a másik szobában játszon akkor tuti zajong valamivel vagy csörömpöl majd megjelenik, hogy mi nem jó.
Ez csak azért rémes mert nekem kell a nap közepén az a 2 óra csönd és nyugalom mikor nem mozdul senki és semmi. Boldit könnyű altatni ha magam mellé veszem az ágyon, Ninó is alszik, Simi is ha itthon van, de Kori valami rémesen ellenálló és ezzel nagyon lefáraszt.
Szóval jó kis hétnek nézek elébe nagyon el fogok fáradni a hátralévő napokban az biztos.
Ma eljött Anyukám segíteni. Ő vitte le Korit a dokihoz (nem mehet a héten oviba) utána csinált ebédet meg sütött sütit és a konyhát is rendbe rakta.
Este aztán nem értette (a telefonba) hogy lehet 9-kor megint rendetlen mikor ő tisztán hagyta itt de mondtam, hogy azóta többször megetettem négy gyereket akik halmozzák a mosatlant meg morzsáznak meg ilyenek.
Anyu azt is kérte, hogy ne mondjam egyfolytában, hogy sajnálom a gyerekeket. Tényleg mindig ezt mondom, hogy jaj szegény Simi egész nap egyedül van az oviba meg jaj szegény Ninó egy mesét nem tudok neki elmesélni meg jaj szegény Kori, hogy itthon van és nem tudom szórakoztatni szegényt.
Egyébként ez tényleg jellemző rám mindig azon agyalok, hogy miért sajnáljam őket. Nem tudatosan de Simit tényleg sajnálom az ovi miatt mert olyan kis pici meg félénk de valóban nem jó ha ezt meghallja...
Péter délután 4-re jött vigyázni amíg én elmentem Simiért aki a bátorság próbáját kiállta és egyedül (tehát a testvére nélkül) végig csinált egy teljes napot az oviban ott alvással.
Amikor megláttam ott állt az óvónéni mellett és vágyakozva nézett a kapu felé majd mikor észrevett akkor elkezdett felém sétálni és egyre jobban mosolygott.
Én annyira szeretem ezt a kis félénk Simonkát és úgy fognám ott egész nap a kezét és látnám, hogyan boldogul és megvédeném mindentől.
Azt mondta hazafelé az autóban, hogy bent volt a kis házban és akkor oda mentek gyerekek és kizavarták, hogy az az ő házuk (húúúú ilyenkor nagyon mérges vagyok).
Ekkor aztán jött egy kis tanbeszéd, hogy védje meg magát az oviban hiszen itthon is megküzd a dolgokért, az oviba se meneküljön ne hagyja, hogy bántsák.
Aztán persze jött egy kis meglepetés a sparból mert nekem akkor is egy kis hős, hogy "kibírta" bátran.
De ez is olyan Simis, hogy választott egy kinder tojást amibe szuper kis állatka volt (végre nem valami ronda színű zombi) és nagyon örült neki és izgult, hogy Kori el ne vegye és betette a zsebébe de este 8-kor már nem találta, eltűnt.
Boldi 2 napja szinte egész este üvölt, eddig bírta amíg a nagyokat rendezgettem de most úgy tűnik kezd okosodni nem akar kimaradni semmiből. Egyszer magamra kötöm, aztán az autós ülésbe teszem ha ez sem jó, vissza az ágyba.
Nimród úgy érezte ma csak ő simogathatja, így Boldi feje fölött heves verekedésbe kezdett mikor Simi is Babázni akart. Hát ezt elég nehéz nyugodtan elhárítani.
Ha lenne időm biztosan bekukkantanék más sok gyerekeshez is, hogy ott mi megy esténként, különösen az apátlan megoldások érdekelnek de mivel sem időm se energiám utána nézni így csak biztos lehetek benne, hogy én nagyon rosszul és türelmetlenül kezelem a helyzetet.
Érzékenység
Szeretem Nimród érzékenységét, "Bábá"-zik egész nap. Néha kicsit veszélyesek a szeretet akciók de azért szívből jön és nagyon igyekszik.
2011. október 10., hétfő
6 hetes állapot
Nem szeretnék panaszkodni de tény, hogy miután elindultam sétálni 4 gyerekkel már a sarkon azt éreztem, hogy soha többet nem teszek ilyen meggondolatlan lépést.
Eldöntöttem továbbá azt is, hogy a kezdeti próbálkozások ellenére nem bírom folytatni a hétköznapokat testvérbabakocsi nélkül. Bármennyire is kényelmes egy sima kocsit tolni, Nimróddal nem bírok, főleg úgy, hogy a többieket is állandóan szemmel kell tartani.
Számolom őket egyfolytában.
Ambivalens érzés, hogy az idegesség és türelmetlenség mellett nagyon büszkén megyek velük az utcán mert azért mégis csak nagyon jó és örömteli érzés négy ekkora (és szép) gyerek Anyukájának lenni.
De persze kiabálok, hogy "Kori állj meg a sarkon, Simi ne a cipőd orrával fékezz, Ninóka ne vesd le magadat a földre" és a többi de egészségben és teljes létszámban haza térve minden megszépül édesek és aranyosak csak nagyon nehéz mert sok kicsi (sokra megy).
Ez a hideg nagyon hideg.
Simi cipőjén egy hatalmas lyuk tátong de mivel csak két hét múlva lesz téli cipő a "cipős bácsinál" ezért remélem Simi kibírja a tavalyi béleltben mert 3 pár új őszi cipőt nem bír el a a családi budget megvárjuk a téli kollekciót.
Ezek a hideg hónapok nincsenek a kedvemre, próbálok jó arcot vágni az egészhez csak, hogy a gyerekek kedvét el ne vegyem az őszi és téli örömöktől de sapka meg sál meg kesztyű meg cipő meg csizma vásárlás inkább nyomasztó mint jó program (remélem idén is fogunk örökölni valamit).
Boldi kezdi kinőni az újszülöttbőrét, olyan babás lett és egyre többet van ébren és nagyon mérges ha magára hagyom. Nem zavar csak ha már régóta és hangosan sír, azért is örülök, hogy megköveteli a figyelmet és nem nyugszik bele, hogy magára hagyom mert ez egy visszajelzés nekem. A belenyugvó gyerekek sosem voltak nekem megnyugtatóak.
Harcoljon csak ez a kis herceg.
Az éjjelek nagy részére nem emlékszem. Azt tudom, hogy éjfél körül alszom el, mellettem Boldival és azt is tudom, hogy éjjel eszik de azt nem, hogy hányszor és mennyit. Ennek a kómás etetésnek aztán meg van az a hátulütője hajnalban, hogy el kezd fájni a hasa 4 vagy 5 körül és tekereg, meg feszíti magát, olykor üvölt is egy kicsit amitől aztán egészen addig amíg a többiek fel nem ébrednek nem szokott vége lenni csak kisebb megszakításokkal.
Próbálom magamra tenni ilyenkor, vagy félig a karomba tartani fekvés közben, vagy a hasamra fektetni keresztbe, hogy kijöjjön a sok levegő amit benyelt de semmiképp nem vagyok hajlandó kikászálódni az ágyból és róni a köröket vele. Berci fel sem ébred erre a kis sírásra én viszont nem pihenek semmit mert engem folyamatosan ébren tart az ő nyugtalansága.
Próbáltam, hogy az ágyában aludjon éjjel de erről egyenlőre hallani sem akar, így amíg én össze nem kapom magam és nem leszek éberebb állapotban, hogy konkrét etetés legyen éjszaka ne csak büfézés addig nem várhatok változást az ügyben.
Azért azt kell mondjam nekem nagyon jót tett a sokadik gyerek.
Sok mindent csak most értek meg, vagy látok át jobban velük kapcsolatban. Boldi jelzéseit is jobban értem már mint Ninóét értettem és kevésbbé aggódom egy ki nem cserélt tele pelus miatt mint annak idején.
Nem ártana megmérni mennyi a súlya mert azt se mértem vagy 2 hete de olyan szépen kerekedik a pocija és a pofija és olyan szépen mosolyog, hogy ezért nem jut eszembe amikor kéne - pedig sokszor már olyan közel vagyok hozzá...
Nimród elég vérszegénynek tűnik, megjelentek a lila karikák a szeme alatt (én is ilyen voltam mindig), Kori egy kicsit köhögős de nem beteg, Boldi 3 hét alatt letudta a nátháját, Simikének semmi baja de néha akkorát esik a saját lábában, hogy kezdek aggódni miatta.
Egyébként sokszor nagyon aranyosak egymással meg velem is, főleg ha puszilgatom az egyiket akkor azonnal sorba állnak és kérik a többiek is, akár mű-esést is képesek produkálni.
Van amikor szuper és felemelő és a legörömtelibb dolog a világon 4 ekkora gyereket terelgetni, nevelgetni van amikor elkeserítő és idegtépő feladat.... de akkor is megbirkózom vele!
Eldöntöttem továbbá azt is, hogy a kezdeti próbálkozások ellenére nem bírom folytatni a hétköznapokat testvérbabakocsi nélkül. Bármennyire is kényelmes egy sima kocsit tolni, Nimróddal nem bírok, főleg úgy, hogy a többieket is állandóan szemmel kell tartani.
Számolom őket egyfolytában.
Ambivalens érzés, hogy az idegesség és türelmetlenség mellett nagyon büszkén megyek velük az utcán mert azért mégis csak nagyon jó és örömteli érzés négy ekkora (és szép) gyerek Anyukájának lenni.
De persze kiabálok, hogy "Kori állj meg a sarkon, Simi ne a cipőd orrával fékezz, Ninóka ne vesd le magadat a földre" és a többi de egészségben és teljes létszámban haza térve minden megszépül édesek és aranyosak csak nagyon nehéz mert sok kicsi (sokra megy).
Ez a hideg nagyon hideg.
Simi cipőjén egy hatalmas lyuk tátong de mivel csak két hét múlva lesz téli cipő a "cipős bácsinál" ezért remélem Simi kibírja a tavalyi béleltben mert 3 pár új őszi cipőt nem bír el a a családi budget megvárjuk a téli kollekciót.
Ezek a hideg hónapok nincsenek a kedvemre, próbálok jó arcot vágni az egészhez csak, hogy a gyerekek kedvét el ne vegyem az őszi és téli örömöktől de sapka meg sál meg kesztyű meg cipő meg csizma vásárlás inkább nyomasztó mint jó program (remélem idén is fogunk örökölni valamit).
Boldi kezdi kinőni az újszülöttbőrét, olyan babás lett és egyre többet van ébren és nagyon mérges ha magára hagyom. Nem zavar csak ha már régóta és hangosan sír, azért is örülök, hogy megköveteli a figyelmet és nem nyugszik bele, hogy magára hagyom mert ez egy visszajelzés nekem. A belenyugvó gyerekek sosem voltak nekem megnyugtatóak.
Harcoljon csak ez a kis herceg.
Az éjjelek nagy részére nem emlékszem. Azt tudom, hogy éjfél körül alszom el, mellettem Boldival és azt is tudom, hogy éjjel eszik de azt nem, hogy hányszor és mennyit. Ennek a kómás etetésnek aztán meg van az a hátulütője hajnalban, hogy el kezd fájni a hasa 4 vagy 5 körül és tekereg, meg feszíti magát, olykor üvölt is egy kicsit amitől aztán egészen addig amíg a többiek fel nem ébrednek nem szokott vége lenni csak kisebb megszakításokkal.
Próbálom magamra tenni ilyenkor, vagy félig a karomba tartani fekvés közben, vagy a hasamra fektetni keresztbe, hogy kijöjjön a sok levegő amit benyelt de semmiképp nem vagyok hajlandó kikászálódni az ágyból és róni a köröket vele. Berci fel sem ébred erre a kis sírásra én viszont nem pihenek semmit mert engem folyamatosan ébren tart az ő nyugtalansága.
Próbáltam, hogy az ágyában aludjon éjjel de erről egyenlőre hallani sem akar, így amíg én össze nem kapom magam és nem leszek éberebb állapotban, hogy konkrét etetés legyen éjszaka ne csak büfézés addig nem várhatok változást az ügyben.
Azért azt kell mondjam nekem nagyon jót tett a sokadik gyerek.
Sok mindent csak most értek meg, vagy látok át jobban velük kapcsolatban. Boldi jelzéseit is jobban értem már mint Ninóét értettem és kevésbbé aggódom egy ki nem cserélt tele pelus miatt mint annak idején.
Nem ártana megmérni mennyi a súlya mert azt se mértem vagy 2 hete de olyan szépen kerekedik a pocija és a pofija és olyan szépen mosolyog, hogy ezért nem jut eszembe amikor kéne - pedig sokszor már olyan közel vagyok hozzá...
Nimród elég vérszegénynek tűnik, megjelentek a lila karikák a szeme alatt (én is ilyen voltam mindig), Kori egy kicsit köhögős de nem beteg, Boldi 3 hét alatt letudta a nátháját, Simikének semmi baja de néha akkorát esik a saját lábában, hogy kezdek aggódni miatta.
Egyébként sokszor nagyon aranyosak egymással meg velem is, főleg ha puszilgatom az egyiket akkor azonnal sorba állnak és kérik a többiek is, akár mű-esést is képesek produkálni.
Van amikor szuper és felemelő és a legörömtelibb dolog a világon 4 ekkora gyereket terelgetni, nevelgetni van amikor elkeserítő és idegtépő feladat.... de akkor is megbirkózom vele!
2011. október 9., vasárnap
2011. október 7., péntek
Ha én egyszer elindulok...
Tegnap először hoztam haza én a nagyokat a kicsikkel.
Nimród és Boldi készségesen segítették útrakelésem.
Kori és Simi az udvaron játszottak mikor megérkeztünk és a kislányom hihetetlen boldog volt, hogy Nimród és Boldi is megnézte az oviját.
Ünneplés képpen a Spar felé kanyarodtunk mondván, hogy jár nekünk a túrórudi.
Beültettem Ninókát a kosárba előre, majd Boldit hátra tettem a kosárba letakarva (köhögés mentes övezet), Kori és Simi szépen jöttek mellettem. Ahogy beértünk az üzletbe ki a kocsiból mindenki mert olyan jól van kitalálva, hogy a forgón se férek be a kocsival ha gyerek van benne és a kocsi áttolón se jutunk túl ha csak nem üres a bevásárlókosár. Nimródot kirángattam, nem értette miért, Boldi ülését is kiszedtem átmentem, a gyerekek még sehol, Korit kértem, hogy segítsen ekkor már jó nagy sor volt mögöttünk de aztán csak bejutottunk. Ezután a két kicsit vissza a kocsiba, Kori Simi újra mellettem.
A boltban nem segített senki csak néztek, vártak, hogy most mi lesz hogy oldom meg.
A doboz halmot is kerülgetnem kellett miközben terelgettem a gyerekeket, az eladót meg nem érdekelte, hogy odébb húzza, a sorról nem is beszélve ahol hátul álltunk és esélyünk se volt előrébb jutni.
Néznek, az emberek csak néznek, itt ez a nő négy gyerekkel és senki se kapcsol, nem ugrik oda, hogy segítsen nem érdekli őket sőt mintha még jó kis cirkuszi mutatványos is lennék akit/amit meg lehet bámulni.
Úgy kell nekem.
Ez a rossz mikor kint vagy az "arénában" és nincs segítség, visszajelzés csak megvetés.
Aztán van jó is a templomban ahol értékelik, biztatnak, hogy ez jó, ez érték, vagy a Doktornő a szemklinikán aki ránk mosolygott, hogy a 4 az nagyon szép és van reménye ennek az országnak, majd benézett Boldira mondta, hogy "majd te fogsz minket gyógyítani".
Ezek az ünnepek ez felemel, a hétköznapokban meg küzdeni kell ez elkeserít.
Tegnap jött Zsófi akinek nem csak a neve jó de a segítsége is. Végre nem kell aggódnom, hogy ez most hogy lesz, hogy feladatot kell adnom, hogy segítenem kell, hogy feltalálja magát a gyerekek között. Nem kínos, nem bonyolult olyan egyértelműen megbízható segítség. A gyerekek is szeretik és rátapadnak és nekem is sokat ad mert olyan dolgokról mesél amiről egyébként nem hallok mástól, beszélgetünk és kicsit most ő hozza el nekem a világot, hogy kitekinthessek a pelenka kupac mögül.
Péntek van, ma elhoztam a gyerekeket az oviból, nem aludtak bent.
Nimród még nem hisztizett mikor így útra keltünk csinálja amit mondok (ami késik nem múlik gondolom), de most ennek örülök, hogy vele könnyű.
A Bábá-t ölelgeti, puszilgatja sőt aggódik mikor felöltöztetem és a baba még nincs sehol ilyenkor kétségbeesetten mutogat, hogy őt is vigyük.
Olyan érzékeny hogy valami hihetetlen, nem gondoltam volna, hogy ilyen szépen bánik majd Boldival.
Simike egy kicsit válságos. Folyton kalóz akar lenni, kérlel, hogy vegyek neki fél lábat, meg puskát, meg egy papagájt a bal vállára, hogy kalóz lehessen (szerepjáték úgy érzi ettől erősebb lesz).
Az oviban is szorongatja az óvónéni kezét, sokszor megy wc-re is, itthon meg vadul, hangoskodik, ugrál amikor meg rászólok akkor azonnal ezt mondja: "Anya, nagyon szeretlek, gyönyörű vagy.".
Egyébként jól vagyunk, Boldi meggyógyult, a többiek sem betegek, Homoktövis húsolajjal erősítem őket már 2 napja, remélem beválik.
Ebben a lakásban még a rossz idő is hangulatos, szeretek itthonról elindulni és szeretek ide haza érni. Olyan ez még mindig mint egy álom.
Cukormackó indulás előtt
Nimród és Boldi készségesen segítették útrakelésem.
Kori és Simi az udvaron játszottak mikor megérkeztünk és a kislányom hihetetlen boldog volt, hogy Nimród és Boldi is megnézte az oviját.
Ünneplés képpen a Spar felé kanyarodtunk mondván, hogy jár nekünk a túrórudi.
Beültettem Ninókát a kosárba előre, majd Boldit hátra tettem a kosárba letakarva (köhögés mentes övezet), Kori és Simi szépen jöttek mellettem. Ahogy beértünk az üzletbe ki a kocsiból mindenki mert olyan jól van kitalálva, hogy a forgón se férek be a kocsival ha gyerek van benne és a kocsi áttolón se jutunk túl ha csak nem üres a bevásárlókosár. Nimródot kirángattam, nem értette miért, Boldi ülését is kiszedtem átmentem, a gyerekek még sehol, Korit kértem, hogy segítsen ekkor már jó nagy sor volt mögöttünk de aztán csak bejutottunk. Ezután a két kicsit vissza a kocsiba, Kori Simi újra mellettem.
A boltban nem segített senki csak néztek, vártak, hogy most mi lesz hogy oldom meg.
A doboz halmot is kerülgetnem kellett miközben terelgettem a gyerekeket, az eladót meg nem érdekelte, hogy odébb húzza, a sorról nem is beszélve ahol hátul álltunk és esélyünk se volt előrébb jutni.
Néznek, az emberek csak néznek, itt ez a nő négy gyerekkel és senki se kapcsol, nem ugrik oda, hogy segítsen nem érdekli őket sőt mintha még jó kis cirkuszi mutatványos is lennék akit/amit meg lehet bámulni.
Úgy kell nekem.
Ez a rossz mikor kint vagy az "arénában" és nincs segítség, visszajelzés csak megvetés.
Aztán van jó is a templomban ahol értékelik, biztatnak, hogy ez jó, ez érték, vagy a Doktornő a szemklinikán aki ránk mosolygott, hogy a 4 az nagyon szép és van reménye ennek az országnak, majd benézett Boldira mondta, hogy "majd te fogsz minket gyógyítani".
Ezek az ünnepek ez felemel, a hétköznapokban meg küzdeni kell ez elkeserít.
Tegnap jött Zsófi akinek nem csak a neve jó de a segítsége is. Végre nem kell aggódnom, hogy ez most hogy lesz, hogy feladatot kell adnom, hogy segítenem kell, hogy feltalálja magát a gyerekek között. Nem kínos, nem bonyolult olyan egyértelműen megbízható segítség. A gyerekek is szeretik és rátapadnak és nekem is sokat ad mert olyan dolgokról mesél amiről egyébként nem hallok mástól, beszélgetünk és kicsit most ő hozza el nekem a világot, hogy kitekinthessek a pelenka kupac mögül.
Péntek van, ma elhoztam a gyerekeket az oviból, nem aludtak bent.
Nimród még nem hisztizett mikor így útra keltünk csinálja amit mondok (ami késik nem múlik gondolom), de most ennek örülök, hogy vele könnyű.
A Bábá-t ölelgeti, puszilgatja sőt aggódik mikor felöltöztetem és a baba még nincs sehol ilyenkor kétségbeesetten mutogat, hogy őt is vigyük.
Olyan érzékeny hogy valami hihetetlen, nem gondoltam volna, hogy ilyen szépen bánik majd Boldival.
Simike egy kicsit válságos. Folyton kalóz akar lenni, kérlel, hogy vegyek neki fél lábat, meg puskát, meg egy papagájt a bal vállára, hogy kalóz lehessen (szerepjáték úgy érzi ettől erősebb lesz).
Az oviban is szorongatja az óvónéni kezét, sokszor megy wc-re is, itthon meg vadul, hangoskodik, ugrál amikor meg rászólok akkor azonnal ezt mondja: "Anya, nagyon szeretlek, gyönyörű vagy.".
Egyébként jól vagyunk, Boldi meggyógyult, a többiek sem betegek, Homoktövis húsolajjal erősítem őket már 2 napja, remélem beválik.
Ebben a lakásban még a rossz idő is hangulatos, szeretek itthonról elindulni és szeretek ide haza érni. Olyan ez még mindig mint egy álom.
Cukormackó indulás előtt
2011. október 5., szerda
Szemklinika és egyebek
Tegnap elolvastam a napi evangéliumot ami a gmailem-re jön és eléggé elszégyelltem magam. Csak dolgozom és szenvedek ahelyett, hogy leülnék egy kicsit és Istenre figyelnék ebben a nagy zűrzavarban. Megpróbálom tényleg.
Ma pedig ugyanezt láttam a kocsiból a klinikára menet. Mindenki megy sőt rohan éli az életét próbál boldogulni és a lényeg mégis mindenkinél ugyanaz...
Bercit traktáltam is kicsit megint ezzel az egyszerű mégis fárasztó gondolatmenettel, hogy mire jó ez az egész. Kívülről olyan nevetséges ha meg benne vagy akkor csak sodródsz próbálsz túlélni.
Na de hagyjuk ezt nem vagyok én ilyen okos, hogy megértsem mi ez az egész...
Ma Boldizsárnak megcsinálta a szemét Sényi Katalin doktornő aki tavaly Nimród könnycsatornáját is átszúrta ("Öreg néne őzikéje" - mondta mikor meséltem, hogy tavaly is voltunk már nála). Nagyon aranyos és lelkiismeretes orvos, ma kiderült öt lánya van. Türelmes, kedves, ügyes és aranyos a Tömő utcai szemészeti klinikán.
Boldinak a bal szeme 2 helyen, a jobb egy helyen volt eltömődve, kitisztította és rendben lesz, ha meg nem akkor hívjuk (megadta a mobil számát) és kontroll.
Ettől is szörcsögött éjszaka Boldi, ha rendbe jön akkor az is el fog végre múlni és kapni fog levegőt.
Berci bírta, én ültem kicsit távolabb, a szokásos mérgelődés Bolditól de az egész nem volt több mint két perc.
Tegnap óta Simi semmi tünetet nem produkált de azért itthon tartottam, de Kori viszont hasfájással kapott ma kimenőt az oviból.
Nagymama jött hajnalban vigyázni a nagyobbakra, így el tudtunk menni csak a kicsivel, jó volt Bercivel kettesben gyerek sírástól mentesen végig gurulni a rakparton.
Végre beszélgettünk is, senki nem kiabált közbe, hogy "figyelj Anya!", latolgattuk a lehetőségeinket, hogy kimeneküljünk ebből az elviselhetetlen rablásból a frankhitelből. Nem sok esélyünk van de ha ez az út akkor tudom, hogy a Gondviselés megsegít minket mert eddig mindig így volt nagy ügyekben. Ha meg benne maradunk mert nincs más megoldás akkor is lesz valahogy főleg ennyi gyerekkel.
A mélyből egy kicsit kijjebb evickéltem és ez most nagyon jólesik.
Ma pedig ugyanezt láttam a kocsiból a klinikára menet. Mindenki megy sőt rohan éli az életét próbál boldogulni és a lényeg mégis mindenkinél ugyanaz...
Bercit traktáltam is kicsit megint ezzel az egyszerű mégis fárasztó gondolatmenettel, hogy mire jó ez az egész. Kívülről olyan nevetséges ha meg benne vagy akkor csak sodródsz próbálsz túlélni.
Na de hagyjuk ezt nem vagyok én ilyen okos, hogy megértsem mi ez az egész...
Ma Boldizsárnak megcsinálta a szemét Sényi Katalin doktornő aki tavaly Nimród könnycsatornáját is átszúrta ("Öreg néne őzikéje" - mondta mikor meséltem, hogy tavaly is voltunk már nála). Nagyon aranyos és lelkiismeretes orvos, ma kiderült öt lánya van. Türelmes, kedves, ügyes és aranyos a Tömő utcai szemészeti klinikán.
Boldinak a bal szeme 2 helyen, a jobb egy helyen volt eltömődve, kitisztította és rendben lesz, ha meg nem akkor hívjuk (megadta a mobil számát) és kontroll.
Ettől is szörcsögött éjszaka Boldi, ha rendbe jön akkor az is el fog végre múlni és kapni fog levegőt.
Berci bírta, én ültem kicsit távolabb, a szokásos mérgelődés Bolditól de az egész nem volt több mint két perc.
Tegnap óta Simi semmi tünetet nem produkált de azért itthon tartottam, de Kori viszont hasfájással kapott ma kimenőt az oviból.
Nagymama jött hajnalban vigyázni a nagyobbakra, így el tudtunk menni csak a kicsivel, jó volt Bercivel kettesben gyerek sírástól mentesen végig gurulni a rakparton.
Végre beszélgettünk is, senki nem kiabált közbe, hogy "figyelj Anya!", latolgattuk a lehetőségeinket, hogy kimeneküljünk ebből az elviselhetetlen rablásból a frankhitelből. Nem sok esélyünk van de ha ez az út akkor tudom, hogy a Gondviselés megsegít minket mert eddig mindig így volt nagy ügyekben. Ha meg benne maradunk mert nincs más megoldás akkor is lesz valahogy főleg ennyi gyerekkel.
A mélyből egy kicsit kijjebb evickéltem és ez most nagyon jólesik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)