Munka
Túl vagyok a minősítésen, pedagógus I. lettem bár ennek még nyomát sehol sem látom de biztosan így van. A nyaralás közepén portfóliót tölteni nem volt egy álom, sokszor fel akartam adni, hogy minek és elegem van és miért pont én....de hát ez nem így van, ha az ember benne van csinálni kell főleg ha ott van egy család mögötte aki támogatja. Aztán szeptemberbe kiírták a napot, hogy jön A BIZOTTSÁG és onnantól enyhe rémálom vette kezdetét, a minősítés előtti éjjel én zokogtam, hogy nem tudom megcsinálni, a férjem meg kiabált, hogy menjek már aludni mert 3 óra alvással tényleg nem fogom tudni megcsinálni. Aztán megcsináltam, kínkeservesen de túl vagyok rajta szerintem rémesen sikerült a bizottság pedig rendes volt velem és most egy darabig nem jönnek az biztos.
És néha feladnám igen, hogy minek és hogy és bírom e és bírja e a család meg ilyenek aztán mindig van valami megmagyarázhatatlan erő ami tovább visz, ami tovább lendít, hogy csináljam. Csináljuk, mert mindenki teszi a dolgát.
Idén lett két kórusom, egy kicsi harmadikosokkal (sokan és lelkesek) és egy felsős nagyobbakkal (kevesen de lelkesek). Ezenkívül összes hetedik (rémálom a fegyelmezés), összes nyolcadik (jófejek), három ötödik (könnyű a munka), két erkölcstan (5,6. aranyosak) és a két kórus (ígéretes). Sokkal könnyebb mint 2 éve de még sokszor nehézségekbe ütközöm, például, hogy az ének mindenkinek a lazítós óra és a nagyokkal elég nehéz ennek tükrében bármi értelmeset csinálni. Próbálkozom. Idén 3 napot kell bejárnom ami igen méltányos.
Család
Két ovisom úgy összenőtt, hogy csuda. Most éppen együtt útálják az ovit, sokszor együtt teszik tönkre a csoport munkáját, de van, hogy mint a kisangyalok szót fogadnak és példát mutatnak vagy olyan megnyilvánulással támasztják alá, hogy szerető közegből érkeztek ami nagyon -nagyon megható. Végül egy csoportba kerültek (sokáig hezitáltunk mi a jobb nekik) de végső sugallat a közös mellett szólt és azóta elválaszthatatlan cinkosok, bár Boldi testvéri ölelése néha folytogatásba csap át (csupán szeretetből). Boldi sokat változott egyébként az a reménytelennek tűnő "nem belátás" javulni látszik igazi megbánást látok rajta sokszor és azt, hogy tudomásul veszi, hogy hibázott, rosszat csinált aminek következménye van. Tavaly ennek a szikrája sem volt meg és nagyon aggódtam de úgy érzem érik az idegrendszere, kell még neki ez az egy év ovi, hogy komolyodjon és még rengeteget játsszon iskola előtt. Domika pedig mint a kisangyal úgy ovizik, a bölcsis múlt miatt egy perc beszoktatás sem kellett neki. Otthonosan mozog, jön-megy csinálja, öltözik, eszik, alszik és néha vadul, de cuki állítólag. A lányokkal nem barátkozik azt mondja az nem jó, és néha szemrehányást tesz, hogy: JAJ ANYA! Miért adtál engem bölcsibe? Én 3 évesen akartam kezdeni az ovit nem akartam én bölcsis lenni!!!! - mondanom sem kell ezt nem magától találta ki, Boldika adja alá a lovat....Domika vadóc, legalább 4 arcsérülése van már felszakad az álla, kizuhan a betonra arccal előre (az álló kocsiból), lehorzsolja a nyakát, beveri a fejét. Igazi öcsi.
Két általános iskolásom szépen teszi a dolgát. Leckét írnak, tanulnak, cserkészeteznek, zeneiskoláznak. Nimród a tavalyi iskolakezdős sokk után megtalálta a helyét, elfogadta, hogy iskolába kell járni és bár nem szereti a kötött tanulási időt de igen jól mulat bent a barátaival, nagyon jó ki osztálya van. Csibész haverjaival a rossz bulikból kimarad csak a vagány dolgokban van benne,, kérdezte a napközis tanár, hogy nekem minden gyerekem ilyen jó mint a Nimród? - hát dagadtam a büszkeségtől mondanom sem kell, nagyon jól esett, büszke vagyok a fiamra. Idén csellózni kezdett egy nagyon kedves idős tanártól ami terápiás jellegű mert megnyugszik, mosolyogva jön ki és magától leül gyakorolni pedig nem könnyű hangszer. Berci segít neki sokat ha kell késő este amikor haza jön mert egykor ő is csellózott és nem felejtette el. Nagyon édesek együtt a nagy mackó és a kis macika.
Simike kicsit nehezebb időt él. Túl sok az elfoglaltság, nagyon álmodozó, néha elfelejt dolgokat és nem elég összeszedett. Érzékeny nagyon, sokszor úgy érzi minden támadás pedig nem de egy kicsit erősödnie kell, hogy ezeket jól tudja hárítani vagy legalább kezelni és ne omoljon össze. A védekező mechanizmus (ami nekem is csak 30-on túl kezd alakulgatni, hogy mi is az,) kéne neki és akkor talán könnyebben boldogulna. Egyébként humora brilliáns és az esze is jó, csak még egy kis kitartás kéne és több önbizalom ami nem túl nagy egy ilyen felállású nagycsaládban....Terheit nem nagyon lehet csökkenteni így a gimi előtt de segíteni tudunk neki, hogy könnyeben viselje, és tanulni is kell vele az elkalandozás elkerülése végett. Kedvence ha este mellé fekszem és beszélgetünk az ágyban mielőtt elalszik és kérlel, hogy kérdezzek még és még és még és akkor mesél, mesél, mesél....
A gimnazista pedig egyre nagyobb. Jól veszi az akadályokat, bár nagyon fáradt de irtó lelkes mert tetszik neki a közösség, a légkör, a tanárok, az épület, a programok, a közös imák és minden. Egyszóval JÓ és mindent csinál(na) ha lenne még rá ideje de azért sok a tanulnivaló és még zongorázik és táncol is mellette.
Berci csinálgatja az emeletet, apukám jön segíteni hétvégenként ha ráér, hogy még se egyedül kelljen. Mert nem könnyű, hogy mindig csak egy kicsit tud hozzá tenni, de a kicsi nagyon fontos és már nagyon szeretnénk, ha felköltözhetnének a gyerekek mert nem lenne ilyen nagy felfordulás mindenhol. Vagy lenne de akkor legalább már fent is és lassan talán megszűnhetne az építési terület "feeling".
Pihenni voltunk kettesben: az előléptetésemet egy utazással ünnepeltük meg amit még nyáron nyert Berci mikor kihúzták a tombolán a számát, a főnyereményt: 3 nap Bikácson a Zichy Park Hotelben****. A gyerekeket elosztottuk a 3 nagy Nagymamáékhoz, a 2 kicsi anyuékhoz ment. Nagyon szép időnk volt, csónakáztunk, bicikliztünk, sétáltunk a parkban és rengeteget ettünk mert elképesztően finom svédasztalos ellátás volt. Hát ilyen jó dolgom van robogva a harmincötödik felé.
