Megint egy nyugodalmas éjszakánk volt, senki nem hörgött, szenvedett, kiabált, lázasodott.
Boldit szoptatni kell éjszaka, nem is lenne erőm megvonni tőle eme táplálékot ami sejtésem szerint inkább lelki mint fizikai szükségletét elégíti ki.
Szerintem javulnak, holnap megpróbálom elküldeni őket oviba ha nem produkálnak valami újat - én már semmin sem lepődnék meg.
Ma ebédre mentünk Berci szüleihez.
Nagyon örültek nekünk, kis gyermekeink nagy rajongói Nagypapának és Nagymamának (szeretet, melegség, finom ebéd, törődés és meleg szoba a kellemes délutáni alváshoz - ez várta őket).
Simi egész ebéd alatt csevegett, affektált örömében, Korinka nevetgélt, Nimród Nagypapázott egyfolytában, engem pedig megérintett a szabadság szele: Berci elrabolt ebéd után 3 órára csatangolni (IKEA és egyebek).
Mondanom sem kell, fantasztikus élmény volt kimozdulni ilyen hosszú idő után.
A gyerekek nagyot aludtak (Simike hatalmasat), jókedvűen vártak vissza minket.
Nimród nem szállt le a Nagypapáról egész délután, féltékenyen ellökött mindenkit aki fenyegette pozícióját.
Ilyenkor édesek, aranyosak csak betegek ne legyenek egy darabig amíg kiheverem ezt a négy gyerekes influenzás megrázkódtatást.
