A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2012. július 12., csütörtök

A pénz nem boldogít....

... csak amit veszünk rajta.

Fáj amikor a pénzen vitázunk.
Olyan méltatlan, olyan nyomasztó, elkeserítő de kivédhetetlen. Hullámokban jön elő mert van amikor megvagyunk hónap végéig, mostanában viszont már hónap elején aggódunk. minden egyre drágább, és hogy nincsenek oviba a gyerekek több mindenre is költünk (több gyümölcs, innivalók, étel ilyenek).

Mikor megint sokkal több a kiadás mint a bevétel és újabb kiadások merülnek fel- hát vannak ilyen időszakok az amúgy szerény kis életünkben - akkor ez a teher kikezdi amúgy békés kapcsolatunkat.
Nyáron még nehezebb mert az ember elmenne mindenfelé meg venne ezt azt a gyerekeknek főleg ha nincs ovi és nyaralás sem.
Most például egy medencét szerettem volna a kilyukadt helyett pár ezerért.
És a kocsiban is mindig kifogy a benzin mert lejárunk a fiúkkal Berci szüleihez, Korit meg viszem úszni minden nap, na és a városban a parkolás is fizetős.
Ilyen apróságokon múlik a megélhetésünk mert az aprócska lakásra olyan sokat fizetünk, hogy senki nem hiszi el amikor mondjuk mennyi az annyi.
De az van, 2 évig még biztos és ahogy elnézem minden egyre drágább a fizetés meg csökken.

Hát nem csodálom, hogy a mi családfőnk ettől roppant ideges, hogy bármennyit hoz haza nem elég és ha nincs plusz bevétel akkor mindig szomorúság a vége és mivel olyan rendes, hogy először a számlák, meg a hitel aztán a többi hát a többire nem marad így esik, hogy egyetlen dolgozós normális nyári nadrágja van és egy kényelmes de lyukas cipője.
Persze nekem is vannak vágyaim főleg így a nyári leértékelések alkalmával de hát ezeket mindig a következő hónapra tolom és így szépen eltelik egy év, hogy még mindig nincs meg az a dolog amire annyira vágyom.

Nem lennénk gazdagabbak ha nem lenne ennyi gyerek, valahogy mindig így voltunk, hogy pont annyink vagy kevesebb volt amennyi elég de nyomasztó mert kedvünket veszi a mindennapok örömétől.
Teher az, hogy nem elég, hogy mi lesz holnap.
Neki nagyobb, nekem fájóbb.

De tudom, hogy lesz valahogy mert mindig van csak ezt a lelki terhet viselnénk könnyebben, - hogy semmi pluszt nem lehet -  már jobb lenne a helyzet.