Rendhagyó szerda Tesco busszal

Korán reggel megérkezett a Nagymama, hogy mi Bercivel el tudjuk vinni Nimródot a Tömő utcába a szemklinikára. A reggeli csúcsforgalomba megint arra a következtetésre jutottam, hogy ha vissza megyek dolgozni akkor mindenképpen hátrafelé megyek a zsámbéki medencébe - ha tudok - és nem a városba mert az rémes ilyenkor reggel!

Hosszú várakozás után ugyanaz a doktor néni kezelte mint a múltkor, nagyon kedves, nagyon jó szakember, mindent elmagyaráz és nem kapkod úgyhogy jó kezekben tudom Nimródot. Berci megint fogta, most sokkal rövidebb volt az egész átmosás viszont mintát is vettek, viszik tenyésztésre a váladékot a szeméből mert nagyon csúnya és ki kell vizsgálni, hogy célzottan kezelhessék a megfelelő szemcseppel. Nagyon jó lenne ha megoldódna ez a szemkérdés, az is valószínű, hogy az állandóan visszatérő náthás dolgok összefüggésbe hozhatók ezzel a gyulladással.
Kicsi Nimród megint hősies volt, csak addig sírt amíg fogták, utána evett és megnyugodott. Most 3 óránként cseppenteni kell egy spéci cseppel ami remélhetőleg javulást hoz.
Itthon a nagyok szépen vártak minket hiszen a Nagymama nagyon jól tud velük játszani, foglalkozni, örültek nekünk, Nínó pedig egészen addig aludt amig le nem tettük a nagyokat ebéd után. Ekkor kezdődtek a bonyodalmak.

Simi 1-kor elaludt, Nínó ébredt, Korit bezavartam az ágyába ilyenkor még sokáig szöszmötöl de egy idő után megadja magát és elalszik. Ma viszont 2 - kor hangos trécselést hallok a másik szobából mire átmegyek, Kori és Simi csevegnek az ágyban. Ilyenkor a vissza altatás reménytelen, Kori végleg felébresztette Simit (mérges voltam de nem kiabáltam - egy pont ide), így fél háromkor már úton voltunk az ingyenes Tesco buszjárat felé. Ugyanis kínomban ezt találtam ki programnak.
A szél fújt de már nem röpített át a másik oldalra de ahhoz túl erős volt, hogy bandukoljunk órák hosszat így a buszozást választottam mert azt imádják. Jött két nem Tescos is a végállomáshoz amit jól kipróbáltak de indulás előtt leszálltak (de mielőtt elhagyták volna a buszt Simi valami szájból előkotort koszt adott az egyik idős utasnak aki igencsak meglepődött a szokatlan figyelmességen).

Nem sokkal később a Tesco busz megérkezett és az enyémek határtalan örömmel az arcukon elfoglalták az őket megillető helyet. Az ablak mellett. Negyed óra zötykölődés után leszálltunk sétáltunk fél órát a boltokban majd a következővel jöttünk is vissza mert óránként jár nem akartam túl sokat csavarogni ebben az időben. De ez is elég volt, mert a buszozás a lényeg.
Haza felé egy másik helyre ültek szintén ragyogó arccal, néztek, kérdeztek, magyaráztak, akcióztak. Majd amikor le kellett szállnunk és már lent volt a babakocsi is és Kori is, Simi kijelentette, hogy "NEM". Egy bácsi adta le nekem (na neki szót fogadott) és bánatosan elhagyta a csodajárgányt.
Azóta is ezt meséli: "Busz, bá, nem, ke " azaz utaztunk a buszon és nem akart leszállni amikor a bácsi megfogta a kezét és segített neki.

Az este a kaland ellenére nehéz mert megint egyedül vagyok. Tegnap este itthon volt Berci akkor szuper volt az este, hogy együtt volt a család, segített sokat még a mai ebédünket is megfőzte, és kicsit kárpótol is, hogy vannak ilyen közös esték de amúgy nagyon hiányzik, hogy a hét többi napja általában nem ilyen, egyedül vagyunk. Sokat dolgozik, sokat sokáig és értünk teszi úgyhogy ez van de hiányzik nekünk.
Neki bent maradnak a szobába esti alvás címen, nekem nem. Mindent kitalálnak, hogy félnek, hogy fáj, hogy menjek, hogy maradjak. Ez természetes tudom, de nagyon kimerítő főleg az egész napos hajtás végén, hogy még egy kicsit kifacsarnak belőlem és még egy kicsit...
Nagyon szeretem őket de az én energiakészletem is véges na és a türelmem is.
Berci gyere már!!!

Mindegyiket másért

Mindhárom gyerekemet más miatt szeretem a legjobban és egyformán.

A legnagyobbat azért mert lány, mert okos, mert magabiztos, mert bátor, mert kiváncsi, mert barátkozós, mert kérdez és nagyon sok dolgot tud, mert rá volt a legtöbb időm amíg a testvérei meg nem érkeztek és mert nagyon hasonlít az apukájára és mert nagyon szereti őt.

A középsőt mert az első fiú gyerekem, mert bújós, mert kedves, mert félénk, mert nagyon jó a humorérzéke, mert szeret és tud is egyedül játszani, mert nagyon jóízűen eszik, mert ragaszkodó és mert nagyon szereti Korit.

A legkisebbet azért mert azonnal nevet ahogy ránézek, mert azonnal elhallgat ha felveszem, mert a legédesebb hangon ő gőgicsél, mert jajgat ha nem szopizott eleget és mert nagyon szeret engem.